2016. december 5., hétfő

"shit could be worse"

Túl vagyunk a legrosszabbul sikerült trippen ever. Marcival eredetileg ketten szerettünk volna útnak indulni ugyanis nagyfalazás volt a fő terv (!), de csütörtökön Patkány is bejelentkezett a fidybuszba, végtelen szettes egyeztetések után végül így a  Niederösterreichi Spitz lett a kiszemelt a hétvégére. Hagytuk magunkat rábeszélni. Ahogy egyre nyugatabbra mentünk kezdett egyre gyanúsabb lenni az idő. Végül nyugtattuk magunkat, hogy péntekre valóban kicsit fotyok időt mondtak, de a hétvégéresokkalta jobbat - szóval ez majd elmegy onnan. De nem ment el.
Pénteken oda vissza kocsikáztunk a Spitz és Kremstal közti szakaszon száraz sziklákban és felületekben bízva, végül a félig meddig párás Kremstalra esett a választás. Este a Charlie lak új tulajdonosánál Nándinál szálltunk meg, aki folytatta a George és Charlie által elindított vendégszerető hagyományokat és elszállásolt minket, a takaros magaviselet nevében.
tejköd mindenhol
közös öröm
INRI 7C
Kremstal-i edzőfülke (Aufwarmwandle)

az elázott spitzi látkép
Második nap reggel csekkoltuk a teljesen szétázott Spitzet, majd felfedező útra indultunk. Patkány adott egy tippet, ugyanis évszázadokkal ezelőtt (najó csak az előző évtizedben) a zsombói "Tabi atyával" itt alapfokúztak egyszer. A neten keresgélve biztató volt a Dürnstein topo, hosszú utak és nehezek is, keresgélni is kell az erdőben vagy hegyoldalon: az ilyen szektorok az igazi Fidy álom. 

Több órán keresztüli kérdezősködés után sikerült megtalálni a szektorokhoz vezető ösvényt, majd egy 20perc folyamatos felfelé sétálás után meg is találtuk a főszektort. Nekem végtelen csalódás volt, leginkább az alattunk hömpölygő Dunában és később a városkák fényeiben gyönyörködtem csak, már ha épp a hatalmas ködtől és felhőktől leláttunk az alattunk száz méterrel fekvő folyóra. Kőzete talán gneisz és gránit keverék, töredezett nem emberbarát.
Dürnstein és a Duna
Második útnak egyből egy mokkósági 7c+ néztünk, volt itt vizes fogás, csíter használat, de végül Marci feljutott a standba, még ha nem is lett meg minden mozdulat. A speedy egy kb. 15 méter hosszú út ami 3 métert át is hajlik, fárasztó közepes fogások mennek bele egy igen kemény kisperemes boulderbe, ahol nem csak a boulder nehéz, inkább maxerő-álló probléma lehet az út nehézsége egybemászva. 
Este visszaszikkadunk a Kremstali áthajlásba, ahol hatalmas üvöltözések fogadnak, Nándi, Barnuska és Patkány már szikkadtan masszírozzák a projekteket. 7A és 7C projektelések, Nándi totál őrült csak kezes kunsztokban mutatja meg három nyitott ujjának hihetetlen erejét. 
Este Legends Only nézés, majd éjfél utáni pizzakészítés veszi kezdetét.
esti hangulat
Barnuska
Barnuskáék a Nightcrawler 7B+ alatt, Patkány a projekt 8B+ alatt
Bukkake 7B+
3. napnak félig meddig az előző napok posványos és nyomorúságos hangulatával állunk neki, bár kint már süt a nap. A reggeli készítések és sokadik kávélefőzések után, hátrahagyjuk a Nándi lakot és mindenki full motivated Spitz-re. A második szinten kezdjük, egy 6C megmászás, majd egy 7A boulder veszi kezdetét. Marcin látom hogy hiányoznak neki a több száz méteres tömbök, mindenhol nitteket és standláncot keres a szeme. A vérében van a köteles mászás - és bár picsog össze vissza, el kell ismerni, hogy az utóbbi időben motiváltan kezd ismerkedni a külföldi boulderes helyekkel is (akarata ellenére :D ). 
Épp hogy befészkeljük magunkat az első motivált projekt alá (Bukkake 7B+), pár próba után elkezd esni az eső. Először csak kis szemekben, hogy higgyük van remény - de az már elment onnan. 
Még világos van, vagy egy órát várunk a tömbök alatt kucorodva, majd a Lost in.. tömbnél kötünk ki mint egyetlen száraz falfelületnél. Marci megmássza még az Entree 7A-t, Barnuska üti az Unknow 8A-t, Patkány keresztül kasul mászik mindenféle őrületnek kinéző dolgokat.
Én már rég belekeseredtem a hétvégébe, a három nap fotykos esős, párás, nyirkos idő - teljesen elrendezte a lelkiállapotomat. A napsütést jósolt hétvégére teljesen beszopódott az időjárás. 
Sebaj talán ezzel is beljebb lettünk, mégha csak egy kicsit is. A hangulat legalább nosztalgikus és jó is volt, mi számít ha nem ez.
hazafelé a kombó

2016. december 1., csütörtök

A tiltott gyümölcs: Pákozd

Szombat délelőtt teljes fókuszban voltam a Márvány utcai Középiskolában, motiváltam írtam a nyelvvizsgát. Míg a mellettem ülő csaj háromszor behányt, kénytelen voltam megszakítani a koncentrációt, és kinéztem az ablakon ami a Déli pályaudvar feletti kék eget mutatta. Egy felhő sem volt rajta! Vissza is mélyedtem a szövegértések rejtelmeibe, de némi boldogsággal írtam a további sorokat: Lehánynak vagy sem, sikerül-e a vizsga vagy sem...de mi mindenképpen délután sziklára fogunk menni.
"Mit nekünk te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája? Mit nekünk a 2mm-es előrejelzett eső?"
Totális szikkadt csapat: Benke Balázs és Borsody Peti. Beugrottunk Biatorbágyra - ami nekem különösen érdekes és kalandos volt. Teljes földrajzi bemutatást és történelemórákat megirigyelő pontosságot kaptam a helyi vagányoktól. Megtudtam, hogy régen külön volt Bia és Torbágy (köcsög torbágyiak), létezik a helyi west side east side felfogás és rivalizálás, történelmi áttekintést kaptam Balázs szülőházából átalakult rendőrség udvarának lemurvázottságának védelméről, és nem utolsó sorban a fotyka Matuska Szilveszterről is, aki a Biatorbágyi merénylet elkövetője volt. Nagy élmény volt átmenni az alatt a híd alatt, amit az általános és középiskolai történelemkönyveimben mindig csak képeken láttam. Nem gondoltam volna hogy így megindít és előtörnek az emlékek.
Bár már voltam Pákozdon mégis úgy voltam vele, bölcsebb ha megállunk a főút mellett található nagy turistatérképnél. Fülemben csengenek még ma is Patkány szavai amikor bűntudattal felhívtuk az Árpival pár éve több órás keresgélés után: "Fogadjunk, hogy nem néztétek meg a turistatérképet!"
Honvéd utcán végig... igen... aztán a fogadó táblájánál el balra fel és ott leparkolni. Indul a fehér alapon sárga jelzés, amit követünk jobbra egészen a Pandúr kövekig. Persze sok jelet lefestettek a fákon, de még így sem sikerült sajnos összhangba hozniuk a térkép jeleivel, így elég könnyű elbizonytalanodni, az amúgy negyed órás séta merrefeléjében. Sárga jel, zöld T betü, zöld háromszög, sárga háromszög, fehér alapon zöld tölgyfalevél és a többi. Amikor kiérünk látszik, hogy a kondisönök nem az igaziak, picit párás a levegő és a több mint 10 fok fölötti hőmérséklet sem segít. Balázs nagy hévvel nekiesik a kis tömböknek, én elkészítem a falak befotózását az Első Magyar Boulder kalauz-hoz.

Egy órája sem mászunk, amikor beköszönt a jó öreg 2mm csapadék - nem sokat könnyítve az amúgy is nyirkos fogásokon. Én az él rejtelmébe őrülök bele, Balázs pedig a Russian are there 7B-t üti. Már teljes a sötétség, pislognak felettünk a csillagok, amikor Balázsnak bekakad a kulcsmozdulat, a vizes kimászás, meztelencsigákkal és tocsogó fogásokkal pedig már nem okoz neki gondot. :) Balázs másfél év hallgatás után visszatért. Örülünk Vincent!


2016. november 22., kedd

Dawn Wall

Nem fogok elmenni -e mellett. Adam Ondra megmászta a világ jelenleg legnehezebbre titulált nagyfalas útját, amit Tommy Caldwell és Kevin Jorgeson nyitottak az El Capitan-on, egy régi mesterségesen mászott utat másztak át szabadon. Adam egy pár napos átmozgás után végül 8 nap alatt letudta a 32 kötélhosszból álló majd 1km hosszú gránitrettenetet. Egy újabb mérföldkő.
A horydoly.cz-n végig lehetett követni a fényképes és félig angol nyelvű videós anyagokat.



2016. november 17., csütörtök

No. 6 Gi Boulder Magyar Kupaforduló


Ez a Tökéletes Kép tükrözi a Gi életérzést. Lantos Viktor és Mach góré.

pörög az izer média (az SJCAM.kamerát sajnos elfelejtettem feltölteni)
Hegedűs Balázs
Soma 
November első hétvégéjén zajlott le az utolsó Boulder Magyar Kupa forduló, a Gi új termében, melyet csak pár hete adtak át - és mely jelenleg a négyzetméterek alapján az ország legnagyobb boulderterme lett. Tettek bele nagyon sok függőleges, sok slab felületet, egy kis plafont és áthajlásból kimászást.
Amikor a kiírásban láttam, hogy 5 csoportra osztják a népet elakadt a lélegzetem. Igazán szellős ez az elmúlt maraton és JAM jellegű versenyek tömegnyomorához képest. De szeretem azt is, ezt is. Kábé 20 ember jut a 20 boulderre. Hogy ne érjen teljesen újként kétszer elmentem ide a verseny előtt mászni, sok új fogásuk van ami máshol nincs úgyhogy érdemes volt kilátogatni - (de erről karácsonykor lesz egy kis videóválogatás.)

Nem vártam túl sokat, a függőleges boulderek nem az erősségem, de azokban sokszor át lehet érni ezt-azt, szóval ez némi kompenzáció. Az odajutásban budáról számos eszközt vettem igénybe; Mol Bubi, Metró, Helyijáratbusz, Mach puttonyos kocsijának hátulja - de így is majdnem egy óra volt eljutnom ából bébe, pedig ez nem a két legmesszebbi pontja a városnak egy nem túl forgalmas napszakban. Épp hogy sikerült beesni Hámori Petivel, az átöltözéssel és melegítéssel együtt negyed óra maradt a csoportom Rajtjáig. Ez nem túl sok, gondoltam nem most lesz életem bemelegítése, de a 2 óra 20 boulderre egészen baráti, úgyhogy nem aggódtam.
Nem tudom eldönteni Patkány vagy Balázs beállása durvább -e
Róth Barni
Benke lépésbéta
Tihamér 
Dodo és a hajlékonyság
Tihamér a megmászatlan boulderben
ha összejön 15 év múlva is ebben a szettben csűröm majd
Legnehezebb flash mászásom, a narancs plafon
tolódzkodási
becsomagolás
elvis
dyno -flash
El is kezdtem mászni a könnyebbnek tűnő bouldereket, gyorsan felmértem mik a mászható és nem mászható kategóriák, majd egyszerű stratégiához folyamodtam. Mivel a slabaknél is vannak végtelen kis fogások, még mindig talán a plafonosokon tudok a legjobban melegedni...persze azért szigorúan figyelve a próbák darabszámára.
Úgyhogy azt a stratégiát folytattam, hogy balról jobbra megmászok mindent, mivel itt volt a legtöbb áthajlás. Ez egy régi versenyen Törpe stratégiája volt, régóta szerettem volna alkalmazni, azaz olyan edzettségi szintre eljutni, amikor szinte mindegy az erőbeosztás és lehet játszadozni a sorrenddel.
Szóval miután megszoktam a miliőt jöhetett pár nehezebb vad. Sajnos egy nagyon könnyű, inkább technikásnak mondható boulderbe vagy 7szer belecsicskultam, mire rájöttem a jó bétára, ami elsőre kiadta - de elengedtem az elvárásokat, Czégel Dáviddal való közös csapatás nagyon sokat segített.
Tamáska glóriája
sufni tuning a 90-es évekből
Róth Barni - Százhalombatta
Matusz Ricsi - Spain
Czégel Dávid - Bigwall
slab kunsztok: facsavaros lépkedős őrületek

A slabek (pozitív falak) könnyen adták (5-7próba:D), itt előny volt a magasság. Volt két eléggé motiváltabb flash és az áthajlásban menő hosszú zöld traverz is négy próbából megmászódott. Halottam már az előző körök eredményeit, úgyhogy a végére lazítottam egy kicsit sejteni lehetett hogy ezzel becsusszanok a döntőbe. 
19 Top Soma, 18 Tamáska és Stark Dénes, 17 Drusza, 16 én és 14-el Hegedűs Balázs - valahogy így nézett ki a döntős brigád. Nagyvázsony, Budapest, Százhalombatta, Veszprém, Szeged. De az a batta és veszprím is félig meddig inkább Pest, szal el lehet mondani, hogy a fővárosból termelődnek ki leginkább a mokkanat arcok, már ha a boulderversenyek döntőbejutását nézzük. Valahogy Hegedűs Balázst és Somát emelném ki, mint leginkább nem fővárosi mászók, akiknek tudása stabilan mindig a döntő/dobogó környékén mozog.
Farkas Tamás megzárja a semmit :D
Kocsis Zsófi 
Benke B. egy croatian 7b on-sighttal bezony visszatért!!!
pacsi Somának
A selejtezőben annyi port nyeltem, hogy csak a levegőre tudtam eztán gondolni. Sokan emlegették, hogy valami kézműves kistermelős sört árulnak a Gi-től pár száz méterre található kocsmában, így hát meglátogattuk a Legenda sörözőt. Egy csapolt birsalmasörtől éhgyomorra sikerült közepesen fejre állni, amit nem is bántam - biliárdozással majd később kamerázással ütöttem el a 4-5 órányi időt ami még a döntőig hátra volt. Az utolsó órában aztán már full fókusz volt, mire kihirdették a döntősöket. 3 év után újra Magyar Kupa döntőben vagyok!
Izgulás az izolációban egyre fokozódott, próbáltam némi tudatos bemelegítést - majd fejben határon mászásra hangolódást generálni. Egész jól bemelegedve futottam ki az első kunszthoz, ahol egy eléggé gyatra kísérlettel sikerült bemutatkozni. Ezután már átnéztem a fogásokat és sikerült is megmászni másodikra az első Döntő utat. Ez külön öröm volt, mert ha jól emlékszem még sosem másztam Top-ot döntőben. Aztán ücsörögve a 4 perces pihenő alatt éreztem, hogy furán nem akar kimenni a savasodás az alkaromból, a fáradtságom hírnökei itt kopogtattak az alkaromban.
A második boulder egy testerős elemre felszaladós feladat volt. Sosem csinálok ilyesmit, de másodikra sikerült top minuszt is mászni, ám a négy perc elteltével is ez maradt a legjobb próbám és nagyon sokat kivett ez a boulder fizikálisan, valahogy sosem sikerült ledupláznom az utolsó elemet. 
Swing Tomikától
A harmadik döntő útra teljesen leharcoltan, csoffadtan érkeztem meg. Két mozdulatot tudtam megtenni, többször kiestem a beszállóból. Érződött, hogy frissen sem lenne könnyű mozogni az útban, fáradtan pedig már esélyem sem volt. De ahogy láttam, Tamáskán kívül a többieknek se nagyon. Tomika tudott ezen egy zónát elérni..."senki többet harmadszor."
Negyedik boulder; trükkös fogásleduplázás a függőleges falon semmi fogásokon araszolás. Egy zónára voltam esélyes, s az el is lett hozva. 1 Top 2 zóna lett a 4 döntő boulderből a vége, számolgattam kicsit a többiek eredményét is figyelgetve. Dénessel ugyanannyit másztunk, de ő nyert - ugyanis azt az egy Top-ot ő elsőre én másodikra teljesítettem. Aztán jött a megdöbbenés az eredményhirdetéskor, hogy Stark Dénes a negyedik és engem hívnak a harmadik helyre. Nem akartam ott botrányt csinálni és leszedni az emberek arcáról a mosolyt, meg persze nem is voltam biztos benne, de szar volt felállni úgy a dobogóra, hogy egyáltalán nem éreztem helyesnek hogy ott állhatok. Verseny után tisztáztam Dénessel is a dolgot, majd a versenybírókkal is közöltem, hogy elszámolták magukat. Szar, hogy versenyzőként nem csak az utakat kell leküzdeni, a csaló bouldereket behazudó versenytársakat is le kell győzni és meg kell bírkózni a bírói mulasztásokkal. Hmm. Savanyú szájíz, de az elmúlt pár verseny ezt hagyta bennem. Soma viszont megérdemelten áll a dobogó tetején, selejtezőbeli 19 Top és a döntőbeli 3 Topja szenzációs eredmény. Tamáska a magyar Boulder Bajnoka - a szervezőknek pedig nagy taps a színvonalas utakért, csúszás nélküli programért. Akárhogy is ez a nap nagy élmény volt.
nem egy szívmelengető kép