2016. szeptember 20., kedd

Egy szó mint száz: Csontbrigád

Nem vártam a hétvégét túlságosan, több dolog miatt sem, de eljött s egy légből kapott ötlet miatt bekerült a mászócucc a táskámba. Harminc plusz fokokat mondtak a hétvégére, nyári frissítő záporokkal, nulla előrejelzett légmozgással. A lehető legrosszabb, vagyis csak mászás szempontjából, nyilván strandhoz még egész jó lett volna. Szóval nem is vettem komolyan a hétvégét, nem volt végtelen sok alvás és pihenés. Felástam odahaza a telken három fának való gödröcskét, de a kesztyű ellenére is egy hatalmas vízhólyag keletkezett a kezemre estére. Illetve futottam egy kb. 6km-et a melegben csak mert most volt rá időm, máskor meg nincs - csak mert itt földúton futhatok, máskor pedig nem. 
Lényeg a lényeg kicsit legyaktam magam estére, csak ültem és bambultam Székesfehérvár főutcáján a szökőkutat, hogy változik a csobogás, hogy változnak a színek. "Sétáló sajtot" majszoltam és csak néztem ki a fejemből, rendszerezve a benne lévő zűrzavart. Mennyire érdekes 25 év után jöttem rá, hogy mennyire odavagyok a szökőkutakért. Aztán magányomból Korcz Soma kelt ki, amikor megérkeznek Geri-ből, családja vendégszeretetében töltöm a szombat estét, másnap pedig ketten kimegyünk Csókakőre, ez a terv a nyár egyik utolsó hétvégéjére, Soma utolsó "szabad" napjára az első egyetemi napja előtt. Pár mászóvideó esti mese gyanánt befigyel természetesen, de mielőtt nyugovóra térünk még -gondolom- lessünk rá a 8a.nu szerverre is egy kicsit. Miután beírom a keresőbe a 8 as számot, egyből felugrik az oldal. Nem kell csalódnom, valahol a fanatikusság határát rejti maga mögött ez a magatartás, amikor a zia ködös levegő már kedves lesz neked, a szűk cipő oly baráti, a nehéz táska pedig nem egy görnyesztő súly... hanem inkább valami jó kezdete.
Valami jó kezdete.
Szóval hirtelen ledöbbent egy oldalt felugró hír. Strommer Soma neve mellett ott a rendszerben az a+ jel. Nah mit aprított a Soma, biztos valami szutyok geris variáns lesz, Etika, vagy Zeri sd vagy valami "őrjenet" nyugtázom...de megdöbbentségem fokozódik. Soma neve mellett a Csontbrigád áll. Ezek szerint megvan a harmadik újkori megmászás. És fel is fokozta...?! Alább a kommentár:

4 próba kellett hozzá 2 nap alatt. Bátorkodom megadni neki a +-t, több okból kifolyólag is. Elsősorban nehezebb mint az Amnézia, a Lélekharang, a Pszeudo-szakáll, vagy akár a Laura. Másodszor ha már matematikusok akarunk lenni, akkor gondoljunk bele, hogy a 8a igazándiból csak egy fél fokozat, slash grade (UIAA 9+/10-). Ergo a 8a és a 8a+ fokozat közt nincs akkora különbség (legalábbis nem szabadna akkorának lennie) mint mondjuk egy 8a+ és egy 8b közt, ugyanis ott egy teljes grade van (10- és 10). Egyébként meg a fokozatok le vannak szarva, mászd azt ami tetszik és megtalálod benne a kihívást! Good intro back to sport climbing :)

Nah ez mi a fijász? Úgy fekszünk le, hogy én még mindig kattogok a, a+, 30°C meleget mondanak - de ha ma meg tudta mászni a Stroma (=strommer+soma), akkor lehet hűvös volt a falnál... lehet holnap is az lesz... keringenek a fejemben a csontbrigád körüli gondolatok, míg álomba nem borulok. De ugorjunk vissza az időben.1990 fiatalok érkeznek Csókakőre, tettre készen, megkottult bicepszel és vastag ujjakkal. Ravadits Kornél -e legények egyike, aki felső biztosítással fel is mászik itt. (Én ekkor még meg sem születtem...)
1991-ben ismét Budapestről fúj a szél, ezúttal Urbanics Áron vetődik erre, s rotpunkt stílusra szépíti az első megmászást. Sok év telik el, közel 10-15, egészen addig míg az első fehérvári felerősödött hullám (lásd.Csutorás) el nem kezdi masszírozni a Csontbrigádot. Ez egészen addig tart míg a lentebbi képen lévő balos amit utólag a régiek csak "nagy alsós"-ként emlegettek, ki nem tört. Több megmászás nem született... legalábbis 2016-ig. 
'90-es évek eleje

I. szakasz / tojáshéj a seggről lerepedezik

2006-ot írunk, tavasz van. Közlöm szüleimmel, hogy szeretnék Alapfokú Mászótanfolyamot csinálni, s ők belemennek. Ez azt jelenti hogy két hónapon keresztül Székesfehérvárra fogok járkálni, ahol az SZHSK egyesületnél készülünk, akik Csókakőre és Bajótra visznek minket, standot építeni, irányított ereszkedést tanulni, mászni clean, tanulni némi mászóetikát, mászótörténelmet és pár jó éjszakai mókázás a fehérváriak társaságában Szilágyi Zsolttal és Szabó Andrással. Az egyik alkalommal az Északi falnál vagyunk, ahol a kéményt és Bástyát másszuk, illetve a nagyok beszerelik a Szellős repedést. Felső biztosítással másszuk, élvezem hogy a repedésben lévő borsókövek belevágnak a kezembe, máig az általam mászott legszebb útnak tartom a 6a körüli fokozatokban. Nézegetjük a Csókakői kallert, 2004-es kiadás, szinte még friss és ropogós. Ahogy lapozgatom megtalálom a Csontbrigád nevét és rákérdezek az öregeknél, ez hol van. Felmutatnak a fehér mészkőfalra a fejem fölött és azt mondják, vigyázz vele - mert ha kiejted a nevét, este plusz egyszer fogat kell mosnod. Így épült fel a Csontbrigád misztériuma egy akkor 14 éves kisfiúnak. Áprilisban a tanfolyam alatt másztam meg az első VII- os utamat a Barguzin-legendát. Tettem egy fogadalmat, hogy egyszer mindenképpen fel fogok mászni ezen a teljesen csupasznak tűnő falfelületen. A többi úttól is jelentősen eltér, lentről látszik, vakít a fehérsége, míg máshol leginkább a szürkés mészkő a jellemző.

2008 Szabó Andrással úton csókára a minirádióval
2007 - Gábor már a Krokodil 7a-val kacérkodik
II. szakasz/ a reménytelenségek ideje 
Az évek során egyre többet járogattunk ki és elkezdtek elfogyni a könnyebb utak, ezt számos korábbi csókakői bejegyzés igazolja. 2010 augusztusában, mivel nyár elején az Abokalipszissel megmásztam első 8a+ fokozatú utamat, bátorkodtam belemenni a Csontbrigádba. Gáborral mentünk ki ketten, de a harmadik akasztásig is meggyűlt a bajom az úttal úgyhogy jegeltem a dolgot, a Tyű Áron által nyitott IX-/IX másztam meg ekkor, ami  az első ismétlése volt az útnak. 
2011
2011 erősödöm újra egy téli ujjsérülés után. Júniusban átmozgom a Lebegést, nyár végén pedig Árpival megyünk ki, ő már javában németezik a Kölni kiruccanása előtt, ekkor megmászom a Lebegés 7b-t, a Krokodil direktet 7a+ és flashelem a Proletár 6c+ -t. A nyár folyamán megmászom a Kotecniki Nebo nad Berlinom 8a-t, első külföldi utam ebben a fokozatban, de hiába érzem erősnek magam, (és hiána olvasom ki a Rejtő Jenő: Csontbrigád c. könyvet) a Csontbrigádtól továbbra is fényévek választanak el. Tudni kell otthagyni by Csé.

III. szakasz / Mózes ideje

Évekig hanyagoltam a kimenetelt, de feledésbe sosem merült az út, az a fehér vakító tábla mindig ott motoszkált a fejemben. 2015-ben Gabó és Oszi kinittelték a Mózes-t, ami egy régi szögelt trepnis út volt az éjszaki fal közepén. Ez kellő okot adott arra hogy ismét visszatérjünk, Miskó Robival, később Gáborékkal is. Megmászódott a Mózes is, és újra lógicsálni kezdtem a Csontbrigádban. Mindenképp fel szerettem volna menni valahogy, ekkor próbáltam először a harmadik akasztástól való jobbra kinyúlást. Harmadik próbára kiadta a mozdulat, s szenvedve kicsit a reibung táblán, feljutottam a standba. ez volt az első jelentősebb áttörés. Gabo is próbálta a mozdulatot, innentől első számú projektjévé vált. Gondolkodtunk etikus-e, nem-e, de ha reclimbed is, arra jutottunk érdemes foglalkozni így az úttal - mivel az eredeti vonal még mindig a not possible kategóriába esett. Ahogy egyre erősödtem egyre fokozatosabban vált világossá, hogy nem fogunk feljutni pontosan úgy, ahogy Kornélék anno igen. 

IV. szakasz / nyári sejtelmek

2016 tavaszán Gabónak sikerült végre kicsalogatni Tamáskát Csókakőre, aki egy délután alatt pontot is tett számos rejtélyre. Egyrészt, hogy felesleges erőltetni a régi full egyenes útvonalat (ahonnan kitört a kulcsfogás) mert valami egy mozdulatos 8c+ lehet most helyette -Tomika tippje szerint,- aminek a fogása Tomika keze alatt is tovább morzsolódott, szóval lényegében felesleges az erőltetése. A másik tény Tamáska megmászása lett, a közel 20 év utáni első ismétlés, avagy újramászás ha úgy tetszik. Tamáska még annyit hagyott itt végrendeletként, hogy egy balra felmenő verzió is létezhet, talán egy picit nehezebbért.
crux 2.
Északi fal Tamáskával és a Vértes dombjai
Ekkor elhatároztam, hogy idén berántom az utat! Az első kintlét nem hozta meg az áttörést, bajaim voltak még a fenti reibung táblával is, lent pedig egy mozdulat teljesen hiányzott még. Aztán egyszer csak jött a hír, majd a videók, hogy Gabo is megmászta az utat. Ez még inkább bennem olaj volt a tűzre, s hiába őszre tartogattam a visszamenetelt, nem bírtam várni.
Kezdődik a 27 mozdulat ujjtörő boulderezés
Gabo arcai
jöhet a kulcsmozdulat
fókuszban
crux 1.
Kellemetlen alsós peremeken felállás a reibung táblára

V. szakasz / megmászás - megvalósult álmok korszaka

A 3. Csókakői mászó Jam keretein belül végre először voltam úgy kint, hogy Gabo is az Északi fal környékén garázdálkodott, s nem hagyhattam ki a lehetőséget, végig kérdeztem a nagyon pontos bétáját. Mutatott még két segítő mikrofogást, illetve egy lépést, ami segít becsíziteni a kunsztot. Szkeptikus voltam, de a Gabo lépéssel harmadikra sikerült megcsinálni a lenti részt. Nagyon boldog voltam, teljesen összeállt az út - s bár felső biztosítással de két részletben megvolt. Este pancsoltunk és fújtunk egyet a Velencei-tóban, s valami nagyon nagy könnyebbséget éreztem - már nem voltak kérdőjelek, minden mozdulat a helyére került, csak ki kell menni egyben megmászni.
Csontbrigád selfie
Erre szeptember második hétvégéjéig kellett várni, reggel Somáék lakásában ébredek. Soma reggelit csinál, kávét főzünk, majd irány Csókakő. Felemás érzésekkel sétálok fel a falakhoz. Áll a levegő, folyik rólunk a veríték, közel 30 fok van. Szokásos bemelegítő Szellős repedés, majd Bástya elvtárs (nah az is meg volt menve aki VII- ra fokozta), majd Kétkaros on-sight mászás. Átszerelés a Csontbrigádba. A gyémánt utolsó még nem megcsiszolt részeit farigcsálom. Javítok pár helyen a lépés bétán, könnyen kivitelezhetőbb akasztó pozíciókat nézek, jól lekefélek mindent és betickelem a fontos kritikus részeket. Kb az egész utat. :)
Aztán jöhet amiért ide jöttünk; az éles próba. Az első mozdulatok nagyon precízek, mindenen megtartom magam, nem fotyok a lépkedésem sem, hipp-hopp a harmadik akasztásnál járok. Eddig végtelen flow, itt egy kicsit megingok, de összekaparom valahogy a pszichét és beadom a jobbra kinyúlást. Félig szarul kapom el és a késpenge élére szorítok egy nagyot, de két ordítás/igazítás kombóval sikerül helyretenni a dolgot, majd leállok ziázni egyet, ahogy Gabo a videóban tette. Nekem is szükségem van rá, nem tudom olyan hanyagul (és de leginkább) lazán megmászni mint Tamáska. Fellépés, cápafog továbbdíno, kicsit kibillenek, de meg van tartva, Ott vagyok a nagy alsós pihenő karéjon, egy Technikás 6C körüli boulder a befejezés a reibung táblán. Belenyúlok az első alsósba, a másodikba, és egyszer csak repülök lefelé. Ordítok, mintha húzódzkodni akarnék vissza a kötélen, de realizálom hogy felesleges. Nem lógattam el a jobb lábam, a bal lepattant, a lyukra nyúlásba pedig nem tettem bele elegendő erőt. Ott estem ki, ahol már egyáltalán nem számítottam rá. Leejtem a fogástisztító kefét... teljesen szétestem. 

Soma leenged, még mindig nehezen dolgozom fel, annyira közel voltam hozzá, és hirtelen elillant. 
Fekszem a padon, próbálom összeszedni a  motivációmat és várom, hogy kimenjen a savasodás az alkaromból. Soma az előző napi gerecsézéstől fáradt, így ő se pörgeti ezt most annyira, csak ülünk a padon. Jön egy kisebb társaság, kezdő mászók, végtelen hangzavar és poénkodások. Megpróbálok relaxálni - már amennyire lehet a zajban. Fejben kell ilyenkor erősnek lenni, vagy 40 percet pihenek. Valahogy elkezdtem képzeletben felszikkasztani magam. Motiválni először egyre gyorsuló légzésekkel próbálom felvinni a nyugalmi pulzusszámot, elkezdek, térd, kar és csípő körzéseket végezni, átmozgatom az ujjaimat. Amikor lélekben is érzem az éles próba közeledtét, szokásos módon hív a természet, már régóta ráállt erre a szervezetem. Jó is ez, kicsit elvonulni csendben, fel a Csókakői sziklák gerincére, látni a várat és az előttünk elterülő Bakony és Vértes közötti síkságot. Amikor visszamegyek már nem nagyon kommunikálok, rendezem a fejemben lévő gondolatokat. Mindent beleadok.
Minden mozdulat, megy ahogy a nagykönyvben meg van írva, a pihiben most koncentrálok a következő három mozdulatra, majd megakasztom a standláncot. 
Fent valami hihetetlen dolog tör ki belőlem, zavaromban a kefémért nyúlok és gyorsan lefelé ereszkedés közben kefélgetek - nehéz felfogni ezeket az eufórikus, mámoros pillanatokat. Felértem gyerekkorom piedesztáljára.

Jön egy kis dilemmázás a fokozaton, de végül elfogadom a Tamáska által belőtt véleményt, igaz máshol szerintem lehet többre értékelnék ezt az utat, de az is igaz - hogy Csókakőn, minden nehezebb mint ami a fokozata. Megvan hát a negyedik újkori megmászás, egy régi álom, s nagy elégtétel. Jöhet a hazavonatozás a szokásos módon, most már Budapestre...

2016. szeptember 9., péntek

ascent to go - Frankenjura'16

journey of a year
Eredetileg augusztusra volt betervezve a frankenjura, addigra kellett volna csúcsformát időzíteni, de akár hogy szorzódott, osztódott a dolog - a családi nyaralás csak úgy valósulhatott meg, ha nem akkor megyünk juraba. Még régebben emlegette Rudika, hogy ők korábban mennek, úgyhogy rácuppantam a témára kb. 10 nappal az indulás előtt. Eddig a pontig úgy készültem hogy augusztusban lesz a jura, de mivel nem volt mit tenni és kijutni mégis csak kiakartam, hagytam annyiban, elengedem a nehéz utakat.
Mivel úgy nézett ki Marciék öten vannak, ezért abból a kocsiból kirobbantottuk a Barabás családot, amivel később jól meg is szívta a halfmezko team. De nem volt baj a motivációjukkal, Nürnbergig telekocsiztak ki a srácok. Mi pedig a Gerecse SE-hez fordultunk segítségért és kértük el a Trippautójukat, a fehér Passat-ot, melyet állapota, a benne lévő kilométerek és kora miatt csak "Az ezer éves sólyomként" emlegettünk.
Péntek esti indulást végül szombat hajnalra toltuk, egy közös bevásárlással kezdődött a trip. Miután közel két órát töltöttünk a Tesco-ban, eléggé egyértelművé vált, hogy jó ötlet volt nem nekiindulni az éjszakának. Reggel 7 órakor viszont Gabo és Kriszta már kopogtatott a lakás előtt, csöpörgő esőben ment a végtelen beszettelés és 8 órakor óramű pontossággal útjára indult a sólyom.
eső a Pusztaszeri úton
indulásra kész verda
amit ha behúzol ott maradsz
camping - garden of silence
A 8 óra most valahogy gyorsabban elpörgött mint tavaly és csak egyszer kellett dugóban ücsörögni a német autópályán. Délután 6 körül viszont megérkeztünk Untertrubach közelében fekvő Eichler campingbe. A kempinget Oma Eichler vezeti, aki ismeri a környező szektorokat (bár ő maga nem mászik) tanácsot tud adni az eső után gyorsan mászhatóvá váló falakról. Egy szívélyes aranyos nagymamának tűnt elsőre, bár azért később kimutatta a foga fehérjét - de összességében pozitívként maradt meg bennem a kis berögzöttségeivel és német mentalitásával. Érkezéskor körbevezetett minket, elmondta melyik sátorhelyet éri a nap el korán, melyek vannak sokáig árnyékban, hol a mosogató - hogy mennek a tisztálkodási lehetőségek, hogy kell gyűjtenünk a szemetet, az erre külön elhelyezett 5 kukában és 3 konténerben. Úgy foglalnám össze ha betartod a játékszabályait, akkor a barátja leszel, ha nem... Isten irgalmazzon neked. Este 11-kor takarodó (németesen ha kell fejbelő hogy csöndbe légy) 7euro egy éjszaka/fő, 50Cent a fürdőhöz a meleg víz, ami kb. 3 perc tusolást tartalmaz. Kulturált mellékhelység, mosogató helység, parkoló. Földrajzi fekvése nagyon jó a kempingnek, 5perc vezetésre vannak az első szektorok, a néninél pedig mindig helyi kávét és irtó finom süteményeket lehet venni, illetve ha igény van rá vacsorát is szolgálnak, avagy reggeli zsömit. Egyszóval tökéletes kempingezőknek és azoknak is akik most barátkoznának meg a sátrazással.

Irtó részletes beszámolót nem lenne időm és erőm írni most, a fulltime munka és edzések mellett nehezen tudok én is időt szorítani a rendszeres írásra, s nem is fogunk költői magasságokba emelkedni, de egyszerűen némi bemutató jelleggel mesélek a szektorokról ahol jártunk, és az utakról melyekben lógicsáltunk.

plenty of project

Otthon nézegettem, a munkahelyen nyomtattam, kölcsönkértünk. Volt zsebben kalauz, kinézett utak sokasága, s volt egy terv a fejemben arról hogy fog kinézni az elkövetkező 9 nap. Ez persze lehetetlen általában hogy megvalósuljon, mert áthúzhatja az időjárás, az emberi mohóság(akkor se tartasz pihinapot amikor kellene) és a társaid, akiknek nyilván figyelembe veszed az igényeit és elvárásait. Aztán a kocsiban valahol Ausztria környékén kiderült Gabo-ék csak egy hétre vettek ki szabit, s e meddig leszünk kérdés felett kicsit elsiklottunk. Én kicsit sopánkodtam emiatt, mivel Vikivel a hétfő-kedd is szabadnapnak volt kivéve. Ez kicsit sűrűbbé tette a tripet és máris áthúzta számításaimat, de ez inkább izgalmassá tette az egészet és segített elvágni az utolsó köldökzsinórt, ami otthon-hoz kötött. Ki is dobtam egy kukába a tervezetet az egyik benzinkúton. Szerettem volna persze rámenni a határfeszegetős dologra, de nem a végletekig menően, inkább minden nap mászni valami közepesen nehezet. Ez volt a terv.
Sok új szektort szerettem volna megnézni, visszatérni a Grüne Hölle-be a tavalyi 8b projekthez, megnézni jura északi régióját, ahol még nem voltam és nyilván mászatni Vikit annyi sziklán amennyi, amennyit csak elbír a kis kacsója. Továbbá ez is egy fontos szempont volt a szektorválasztásnál, hogy jó/jobb az, ha nem csak egy agyonmászott 6a van a szektorban, hanem több könnyebb fokozatú út is. Így az idei trip kevésbé szólt az előre felfirkált célokról, inkább rólunk szólt.
nomeg a sörökről is szólt...
de erről később
First day;  ismerkedés újból - Soranger Wand

Egy szép kis falsáv, ami 4c-8b-ig tartogat utakat. Jó volt hangolódásnak, mert vannak könnyebb nagyobb nitt távú útjai, lehet mozogni nehezebben, és vannak nagyon jól nittelt (kb. 80 centinként!) könnyű utak. No meg persze azért is jöttünk ide, mert az Ipach-Rudi team is ide jött. A lényegi dolgok volt: Gabo másodikra megmászta a Die zwei Muskeltiere (a két izomállat) 8a-t, ami azért nem rossz. Kriszta felszállt a 6c+ sending vonatra, Viki túlesett első elölmászós on-sight útján, én pedig egy 7b+ flash-t könyvelhettem el magamnak, ami nem volt mostanában - remek kezdős nap.
Az este mindig átalakul egyfajta kis főzőiskolává a camping területén, ami általában addig tart míg ránk nem szólnak. Ez az egy hátulütője van a campingnak.
Viki 6a-ja
"vörös lazacot kell enni"
szerencsére velünk volt egy indiai sajtevő kötélszedő...
Gabót dícséri (ezis :)
megzuhanás

blöff

Második nap; feltámadás - Zwergenschloss

Az első reggel ez amikor kicsit elszetteljük az időt. Elkávézgatunk, elreggelizgetünk, elzabozunk, elpakolgatunk. És hopp... dél van. Megint hallgatunk Rudiék javaslatára, s csapatszellemben csűrjük utánuk. Egy új szektor csekkolására adjuk a fejünket.  ez is és hűű... micsoda egy aréna. Kicsit depressziós hangulatú a sűrű lombok miatt kevés fény jut át a talajig, középen pedig egy hatalmas barlang van - ami ontja magából a hardcore utakat és a sötétet. 
Bialetti lefőzi a habosat
Zwergenschloss

aranyos kutuska
véééreb?!!!
 Első útnak egy a kalauz által kétkorsósra értékelt útba nézünk bele, a 14 méter hosszú Rotkäppchen und die sieben Zwergnasen - a maga nemében az egyik legfainabb út amit jura-ban másztam. Egy 6a+/6b végig darálós két és három ujjas lyukakkal, lépegetős, forgós a függőleges falon. Bárkinek ezt ajánlanám a köteles mászás megszerettetése végett. Vikinek ez az első 6b belemozgás, amit aztán számos 6a körüli út követ. Megy a szemezgetés mibe nézzünk bele, végül egy a szektor közepén futó él mellett teszem le a voksot. Kicsit a barlang szájában van, ezért nem a full epic - de még így is bőven ajánlott út. Born to be alive 7c. Ruditól kampom a bétát, amivel egy nappal korábban megmászták, Marci szerint igen softos út. Csakhogy Marcinak jól sikerült a téli eresítés és kikottásítás, úgyhogy nem annyira hiszek neki. Egy flashszerűséggel kezdem, de végtelen próba lesz belőle. Igazából egy igencsak technikás mászás, ami két élen megy fel, a két él összecsapkodásából, sarkazásából áll. Megszületik a béta és foggal körömmel meg akarom mászni, tetszik is és fizikai kihívás is egyben.
Kriszta eközben végtelen motivált 6c flash-t tol, Gabo pedig végtelen motivált 7b+ flasht. Rudolf arclemérődési bajnokság. Lassan ürül ki a hely, kezd még kevesebb napfény beszűrődni és hamarosan azt vesszük észre, hogy már csak magunk vagyunk három helyi vagány társaságában, akik 5 percenként dobálják a váltott próbákat a Plan B 8b-re. Már kicsit hűvöskés is az idő, amikor visszakerül a drótkötelem a projekt alá. Tragikus állapotok fogadnak, szűröm le az első próbánál a tanulságot. Az esti lehűlés következtében a barlang szájánál lévő utak egyre nyirkosabbak lesznek, s be is pimpósodott az egyik reibung akasztó fogásom. Nem túl biztató előjel. Vagy négyszer-ötször kiesek a beszállóboulderben, s most újfent a kötélben ülve sem tudom megcsinálni a pimpós fogásra nyúlást. Kezd felidegesíteni, mert tudom hogy nem jövünk talán ide többet és szörnyen meg szeretném mászni ezt az utat. Bánt is valahol belül hogy ez most frusztrál, emiatt is haragszom magamra de valamiért most nem tudom átkattintani magamban pozitívra a dolgokat. Egy negatív spirálba kerültem, amiből nem tudok most kitörni. Sosem éreztem ilyet. Már bánom az egészet, hogy ilyen negatívra fordult a ragaszkodás miatt. Csak az elmenetel segíthet.
Born to be alive - 7c beszállóbouldere
Valahogy nagyon összeszorítom a fogam, és sikerül a beszálló boulder. Megvan a kövi mozdulat is, prüszkolom a nyálat a habzó számban, ordítok én is - ordítanak mögöttem is - szétdurranva jutok el a negyedik köztes környékére, ahol egy alsósban lehet rázni egy kicsit. Határon mászás, napvégén, párás-pimpós fogásokon. Megmászás...huuh...Born to be alive.
A kocsiban visszafelé némi keserűséggel gondolok erre vissza - az egész állapotba amibe kerültem. Viszont utólag most, már azt mondom minden úgy jó ahogy. A dolgok megtörténnek, s a nyílvesszőt sem tudod kilőni addig, amíg igazán fel nem ajzod. Talán nekem is erre volt szükségem a megmászáshoz.

3. nap - Obere Schlossbergwände
"Jajj tavaly voltunk már itt, nem lesz gond a megtalálással."- mondta Gabo. Minden így kezdődött. Ahogy a hely nevében is utal a többesszámra több nagyobb falacska is van közel egymáshoz, elég egyedi összekötő ösvénnyel közöttük. Természetesen több kört kellett megtenni, hogy a megfelelő szektorhoz odataláljunk, de meglesz. Nekem a bejövős a legkevésbé, de a többieknek adja. Gabo másodikra megmássza a Body counts 8a-t, Viki egy 6a-val gazdagítja a ticklistet, Kriszta pedig egy tavalyi projektet fejez be, az Ulala 6c+ -t. Igazából csak nekem konyítja lefelé a szám alját, a többiek csippantják a szektrot. 
azért geribe nem ilyen motivált a felmenet..demde?
Kapcsolatunk ziazsákmegtöltési szintre lépett...
Megcsekkolom a mellette lévő szektort, amire az elhagyatott szó lehet a legtalálóbb. Mindenhol 30 méter fölé meredező falak, de nitt csak néhol látható. Sok clean út, ami "ki van építve" az is a régi idők mozija elvet követi. Visszasétám során veszek észre egy különálló tömböcskét amin két út megy. Rövidek, áthajlóak, beton boulder. A kalauzból később informálódom, valami 7a+ és 7c mennek itt. Dobok egy OS-t a 7c-re, de több fogásnak hitt dologról derül ki hogy tarthatatlan. Nem tudok feljutni a második nittig. Ekkor úgy döntök dobok egy OS-t a mellette lévő 7a+-ra, de ebben is végtelen elkutyulódok. Poros is és olyan kis lyukak vannak benne, hogy szintén eldobom. A kötélből ücsörögve sem tudom megcsinálni a mozdulatokat, de valahogy a nitt-re ráugrással sikerül átverekednem magam a kérdéses részen. A standból átmozgom a Schoppenhauer 7c-t. Lefelé csiszolódik a béta, egyértelműen vissza akasztva tudom csak a másodikat akasztani, így inkább a Gabot kérem meg a biztosításra. Egy nagy levegő kell csak hozzá, de megakad. A lenti szektorban volt még egy 7a+ on-sight, a Danny de vito, projo Krisztának, old-school 5b Vikinek. 20méter 4 nittes változat. Eddigi jura pályafutásom során ez a szektor jött be a legkevésbé, mivel sok út lemászott, nagyon popular a szektor a Liebe ohne Chance miatt, ezért mindig millióan vannak, ami pont az amit juraban nem keresek.
Este már a korábban megvásárolt Jura söröket fogyasztjuk, így nincs gond a hangulattal sem, majd a képek beszélnek.
egyik tányér megy, a másik jön :D
ennyi tesó

4.nap - Grüne Hölle - a zöld pokol
Régóta meg akartuk verni a másik csapatot a korai elindulásban, ezen az egy napon sikerült is. Végig nem értettük miért kell cakkra 9-kor kocsiban lenni, de elszántak és készek voltunk véghez vinni a lehetetlent, megelőzni sziklára menetben a scharniczki verdát. A sikerhez persze hozzátartozott, hogy mi ezen a szép napon kihagytuk a reggelit... illetve a boltnál pótoltuk, nem is akármilyen portékákkal.
reggeli
stairway to heaven
Nagy nap nekem, egy éve várom hogy visszatérhessek ide, s most azt hiszem megint fogok várni egy évet. Mentek a fogadások, de két nagyon jó próbából sem tudtam beadni a Bastard-ot.(8b) Mintha a koncentrációval lettek volna gondok, ugyanis sikerült mellényúlni a már megmentő lyuknak egy ízben, amire ugyan dinamikusan kell menni, de ebben a pozícióban még sosem hibáztam ott beszállva. Sebaj, ez egy ilyen kávéház. Most nincs kesergés. 
első nehéz (kisebb) nyúlás
Bastard 8b kulcsmozdulat az éles próba közben
Gabo a Sultan of swing 7b-t on-sightolja, majd egy bebézölt nevű 7c be szerel be neki Viki (!). Gabo bétája egész kiforrott lett mire én is átnyargalok ide és igazából a Bastard után, kicsit erőtlenül, fájó ujjakkal és kevés bőrrel megyek oda - magam sem tudom miért mondtam korábban Gabonak hogy hagyja beszerelve az utat. Mohóság. Amikor aláállok potyognak a könnyeim a kisperemes boulder láttán. Nah sebaj, szívjuk fel magunkat, meg kell mászni gyorsba - mert hamár a szabadtéri uszodáról lecsúsztunk, legalább a Lidl-t érjük el zárás előtt. (Bár ez így is necces volt mert valaki szerencsétlenkedett előttünk az úton, feltartva a sort...)
Kisfogások, Gabo bétája kicsit átalakítva, személyre szabva. A második próba akár meg is lehetett volna, de az erőlködéstől befingok és a többiek leröhögtetnek a falról. Meg esik ez is. Beszarás.
A kövi próba határon, végtelen határon megvan. Végül is egy vigaszdíj lett a Bastard helyett, de nem baj, mindenkinek meg kell hogy legyen a maga "slowfoodja." :)
gejl so?
5. nap - pihi + Ringlerwand, Bärenschlucht, Eldorado (mégsem pihi?)
Pihenni akartam már és erre nagyjából kapóra jött, hogy megjött a hírhedt jura-i eső. Meglestük az egyetlen helyi mászóboltot, majd a Ringlerwandra kocsikáztunk. 
kis terem csekkolás
best friends from eternity
evolúció
Viki egy enyhén áthajló 6a+ körüli úton projektelt, de sajnos a délelőtti eső még pimpóban úsztatta a Ringler falat. A nyílt területekre néző, vagy napsütötte falak képesek hipergyorsan megszáradni, így vetettünk egy pillantást Bärenschluchtra, de megfogalmazódott bennem, hogy itt soha egy napot nem akarok kidobni az életemből, illetve talán csak a nehezebb szürke mészkövön menő enyhén áthajló utakra, a többi híresség ugyanis lentről látható zsírbányában úszik. Míg Gaboék másztak a Holzgauer wandon, mi Vikivel megpattintottuk a kocsit, kicsit gyönyörködni a kis városkában.
A pihinap vége az lett, hogy valahogy felmotiváltam Ipach Marcit - estére nézzük meg az Eldorado szektort. Mindenképpen meg akartam nézni itt az Ekel 7c+ -t és a babysitting 7c -t, lentről mindkettő ígéretesnek nézett ki, azonban a próbák során minden megkeseredni látszott. Az áthajló szörnyeteg egy igen ferde és csúszós talajról biztosítható csak, az utak pedig nem a legbarátságosabb módon vannak nittelve, illetve talán nem is a nitteléssel van a baj - jellegéből adódóan szar az akasztófogás több helyen, és a második nitt akasztásából földigeséspara jogosan fennáll.
Először a helyi bemelegítő nyolcasban törtek le az ujjaim, ugyanis a Marci által zsebeknek titulált fogásokban nekem végtelenül letörtek az ujjaim, teljes kilevések közepette értem fel a standba. Ekkor jött a mégnagyobb arclemérés: Babysitting for neurotic girls today - 7c. Ha értél még rossz akasztó pozíciót, hát ebben megkapod. Túl sokszor azért nem kell megismételni, de kétszer megkapod a halálfélelmet. Vagyis nekem sikerült. Inkább a meneküljünk innen érzéssel szereltem ki, sikerült megmászni negyedikre, de jó ideig nem akarom viszontlátni ezt a spotot. Második próbára leánulláztam az akasztást, mert befostam a földig eséstől..., de negyedikre megadta magát. Teljes szürkületbe, utolsó esély volt a megmászásra.

6. nap - Diebesloch, Holzgauer Wand (se)
Ipachék elmagyarázásából az jön le nekünk, hogy ha ismersz valamit, akkor nagyon könnyű megtalálni, ha nem - akkor kevésbé. : ) Sokszor van, ha már egyszer voltál egy helyen végtelen könnyű odamenni újra, de elsőre számtalanszor bebézölnek ezek a kis leírások és erdei utak. Sebaj, Second go meglett a Holzgauer Wand. Mire felérünk a falakoz, Marcit már rúgkapálva eresztik le és szájában cigivel szitkozódik, ez bizony már a második kiszopódás aznap a 3. nittből elemenekülés, szar az út - ennyi tesó. :) Jön Rudika a Niume 7c-ben és sikerül is pár kutyacsontért feljutnia a standik, furcsa módszerükről érdeklődünk lelkesen, amin én azóta is lelkesen rágódom. Mármint hogy lehet az, hogy a bemelegítés mellőzése nélkül másznak nehéz utakat, amit (valjuk be) elég sokszor kiszopódás követ. Szerintem a skacok láthatták amikor Barabással összenéztünk és nem tudtam eldönteni hogy sírjak vagy nevessek, de lényegében azóta is emésztem a dolgot - mármint azt hogy a testnevelést oktató Marci és a személyi edző Rudi, avagy a halfmezkó team - hogy hagyhatja ki teljes egészében a bemelegítő út választást. Na mindegy beírtam az ellenőrzőjükbe egy fekete pontot, amit a későbbiekben ki lehet javítani. Nagyon gyors mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy nem kérünk ebből a szektorból most, egyrészt a 30 fokban lévő fagyos hangulat, a könnyebb utak hiánya vezetett ehhez. Leginkább.
egy az alvás közben gyakorolt félzárt
Viki és a Rote Wand teteje
A0-ázásról ilyen szép képet még nem lőttek...
"deved a"
Így találtuk meg Diebeslochot, ami a Holzgauer Wand melletti kis aréna, megközelíthetősége korántsem egyszerű. (A kutyust hátizsákban kell felhozni, mert nem tudna lemenni.) Számos rövid, velős és szép utacska található itt, illetve a szektor egy minimális esőre is kompatibilis. Kriszta egy 6c+ projót szemelt ki, Viki az első 6a+ -t, mi Gabóval ebbe abba belenézegetünk, s születik is pár megmászás. Részemről a jelentősebbek 6c+ OS, 7b flash, 7b+ second go, Gabónak először 7b+ flash, majd 7b+/c OS. Viki megmászása valami hihetetlen hangulatot csinált a mászóhelyen, a tömeg úgy üvöltött mintha minimum 8b lett volna, nem is értettem. Azt hiszem az emberek amit szeretnek, az a küzdés és a szenvedély és fokozattól függetlenül megkapja a respektet az akiben ezek megvannak egy út iránt. Mivel ez az északi szektor közel egy óra kocsikázásra volt a szállsáhelyünktől, így már koradélután elkezdtük kiokoskodni, vajon hol lehetne enni egy jót. Végül a mászóhelytől pár percnyire lévő vendégházikóhoz kaptunk tippet. Már évek óta ki szerettem volna próbálni a fränkisches Schäufele-t, ami egy jura tájéki helyi konyhai jellegzetesség. Sajnos ez csak hétvégente van a konyhán, így szerény választékukból válogattunk. Amikor kihozták a hazai éttermekhez képest is olcsónak mondható étkeket, elámultunk. Én a legfinomabb tengeri herkentyűs hallevest ettem meg ever (nem halászlé!!!), majd hozták sorra a tésztákat, pizzát, bélszínt... olyan tálalásokban és olyan körettel, hogy már ránézéskor lehetett tudni, nem nagyon fogjuk bírni megenni.
mennyiségi minőségi
na ez igen
na ez pizza
na ez tészta
7. nap - Rote Wand
A reggeli esőt eltekintve szép napnak ígérkezett ez is és újfent az északi régiót vettük célba. Rotewand egy tagolt, hullámzó falfelület, némelyik útja közel 40 éves. Nem a legnehezebbek, de jó a mozgás, számomra szellősebb utakkal. Ez a nap már amolyan kifelé vezető volt a trippről, nem volt világmegváltás, csekkoltunk még pár szektort, estébe nyúlósan, szemezgetve pár szép út közül is. 

8. nap - go home - vagy még egy gyors Soranger Wand belefér? bele!

Nagyon nehezen sikerült rávenni Gabo-t, hogy egy utolsót másszunk még Soranger Wand-on. Viki a 6a-ját projektelte, Gabo egy 7c megmászással gazdagította magát, szomorúan de hátrahagytuk Frankenjura-t. Az egyik legviccesebb maszotripp volt Gabóékkal evör, ami ha minden igaz Svájcban előbb-utóbb folytatódik.
hetünk nyoma
státusz
kis csapatunk
a későbbiekben egy videó még érkezik(!)