2017. március 29., szerda

Rest In Peace...szállj messzire fater!

Egy fehérvári mászó versével búcsúznék én tőled el, Kavics. És az emlékével annak, hogy te vittél el először az Isztriára mászni 2011-ben amit sosem felejtek el. 

"Miért lobog örökkön életünk lángja?
Nem érti ki a földön áll, bilincsbe zárva.
A sorsot kísértik - mondja - de ugyan mivégre?
Miért hajtja az embert nyughatatlan vére?
Várjuk talán merengve, míg leszáll az alkonyat?
Nem nyerünk egyebet, csak elveszett álmokat."

Kavics, Limski kanal 2011
:'(

szállj messzire papa

Pozsonyi Adidas Boulder Pohár

pohár=kupa...de sok év után is vicces nekem. :)
Ismét a facebooknak hála elmentettem egy képet a fejembe valahová nagyon hátra tavalyról. Láttam a pozsonyi Adidas boulder versenyről pár fotót és megfogadtam, hogy egyszer ebben a szép életben én is elindulok rajta. A képek alapján is iszonyatosan flash helynek tűnt: egy Mammut vagy WestEnd méretű hatalmas plázának a földszintjére húzták fel a boulder falakat. Ahogy közelgett a hétvége egyre bizonytalanabb volt ez az esemény is, de végül találtam fuvart Székesfehérvárról Forgács Eszter és családja jóvoltából. Eszti kint az U16 korcsoportban indult, így végül hosszas dilemmázás után leszerveződött hogy ők is szombaton mennek, a korábban tervezett vasárnap helyett.
Esztit anyukája és nagyszülei (!) kísérték el Pozsonyba, nagyon szeretem az ilyen motivált családi megmeneteleket.
Selejtező szabályokról egy mondatban: 10db bouldert kell megmászni két óra alatt. Bemelegítő fal nincs, izoláció nincs, versenybírók vannak. Részemről a parkolóban melegítek, a tavaszi bőrpörkölő napsütésnél most nem sok kedvesebbet tudok elképzelni. Kávézásról már lejöttem a versenynapokon... túl remegős lesz tőle a mászásom. Így marad az ásványvíz. 
Számos újítás van viszont! Először is már számos helyen olvastam, hogy a verseny nap előtt is szoktak átmozgató mászást csinálni és trippeken is észrevettem már, hogy a testem egyszerűen jobban működik a második nap mint az elsőn. Lehet hogy csak hangolódás, de lehet hogy valóban jót tesz az átmozgatás. Ez nekem egy péntek délbeni két órás mászást jelentett az ujjerőben. Mióta az Antihydral beírta magát a mászótörténelembe, szerencsére nem kell ilyen bőrkímélésekre figyelnem. A másik érdekesség, az hogy a legutóbbi hetekben elkezdtem motiváltabban rámenni a vega étrendre, persze ez segítség nélkül nem menne az tuti, de minél több motiváló személy van az ember környezetében annál könnyebb a ráhangolódás. Szóval valahol szerdán kezdődött a vega motiváltság, amikor már a munkahelyen is úgy válogattam össze a menüt, persze a hatalmas ételt osztogató séfúr kedve szerint gyakran megjegyzi.. az ő szemében lassan elfogyok. :) De a lényeg, hogy 5 napon keresztül figyelősbe de nagyon lehozható volt ez és egyáltalán nem éreztem erőbeli hiányosságokat. (testsúly versenysúlyéknál: 74.5kg..hmm) Most az Ondra bétára fogok rácsúszni szerintem, hogy heti 2 - max 3 húsos nap, a többi vegás. De vissza a versenyhez.

Bakurecz Ádám, az egyik legtehetségesebb fiatal
csajok veretik a döntőt
technicski
Ádám a selejtezőben
Adél repül
Selejtező: közepes bemelegedettség érzésével fogok a kunsztokba bele, nagyon jól tudom hogy minden a próbákon fog múlni - így egyes boulderekben utolsó vérig harcolok a leesés előtt. Nyált prüszkölve, kancsalító szemekkel küzdök az életemért, a fent maradásért. 
Szépen gyűlnek is a flashek, jól elkapom a fonalat. Soma kb. fél óra után szól hogy kimászta mind a 10-et, azt hiszem ő kábé bemelegített a 10 boulderrel. Én 45 perc alatt mászok meg 9 bouldert (7 flash, 2 harmadikra) de az utolsó sehogy sem akaródzik összejönni. Érzem hogy nem fogja megadni magát, ennek ellenére vagy 10 különböző bétára próbálok rámenni, de egyszerűen nem jön össze. Kicsit azt érzem a magasságom most megszivatott, vagy persze csak sokkal erősebbnek kellene lenni...
kicsit elkönyvelem szomorúan magamban, hogy ez a döntő elúszott. 10 perccel a vége előtt be is fejezem a versenyzést, van egy kis keserűség a számban, de próbálom pozitívan felfogni - elég jó flashek összejöttek..nyugtatgatom magam. Elmegyek átöltözni, alternatív programnak sétálni szeretnék egyet a napsütéses Pozsony belvároskájában. Amikor az átöltözésből visszaérek az eredmények épp akkor kerülnek fel a kivetítőre: utolsóként 10. helyen 9 boulderrel is sikerült épp bekerülnöm a döntőbe. OMG!!! Párszor átszámolom mielőtt korai lenne az öröm, hátha elszámoltak valamit de nem. Én is döntős vagyok!
az egyetlen selejtező út ami kifogott sajnos + zolisegg
Ervin - ezt a képet csak neked!
elemeken vergődések
sikertelen toppolás
Ádámot ez az egy mozdulat választotta el a döntőtől
Mivel az izoláció zárásáig van még 2 óránk, elmegyek és eszegetek egy kicsit illetve rászikkadok a már régóta tervezett videóvágások befejezésére.

A szemem jelzi a testem fáradtságát. A szemműtétem óta érzékeny bizonyos helyzetekben, egyáltalán nem kellemetlenül, inkább mint egy figyelmeztető apostol lebeg a fejem fölött. Aludnom kell. Érzem, ha kicsit is - de a testem most kiabál érte. Felmegyek az izoláció előtti párnázott padokra elfekszem és szinte azonnal elalszom. Míg álmodom mesélek nektek valamit. 
Nemrég elkezdtem figyelni mennyit románozok és mennyit cigányoztam régen és ez mennyire kurvára elkezdett zavarni. fucking cliche!! Mostanában egyre inkább zavar az ilyesmi más szájából is, és pontosan ilyen a szlovákozás is. Nekünk Magyaroknak mintha törvénybe lenne vésve hogy gyűlölni kell a Szlovákokat, csak mert ott is ez az általános nézet. Az a mondás, hogy "cigányútra ment" - náluk magyarral van helyettesítve, mesélik a felvidéki ismerőseim. 
Szóval zavar ez az oda-vissza sárdobálás és ha egy embert el tudok gondolkodtatni, akkor már megérte lefirkantani ezt ide. A szlováckikat mindig lehúzzuk. Tanyasi sárban dagonyázó népségnek festik le sokan, száz éves kocsikkal, történelem nélkül, sanyarú életszínvonalban élő társadalmi képek jutnak eszembe. Csakhogy ez a kép szerintem teljességgel hamis. Ezt láttam vidéken és most ezt tapasztaltam Pozsonyban is. Basszus ez a hatalmas pláza szebb volt mint bármelyik Budapesten, az emberek végtelen kedvesek voltak velem, atom nyitottak, a WC szűkülő folyosója annyira tiszta, hogy enni lehetne róla. A leülős padoknál mindenhol USB spot és konnektor, végtelen virág és növény valahogy rendben volt az egész. A verseny előtt egy fizioterápiát tanuló sráccal kezdtünk el beszélgetni (kezdett el ő velem) arról, mennyire a csillagok állása is kell ahhoz, hogy a sportban valaki ilyen magas szintre eljusson. Ő nagyon sokat foglalkozott annak tanulmányozásával, hogy hány mászót egyszerűen a genetikája nem tesz alkalmassá, - mesélt egy barátjáról akinek egy ritka betegségtől egy kockává ugrott össze a hasizma. Hogy a srácot jött el megnézni, és mennyire szomorú, hogy ő nem fog tudni felfejlődni olyan magasra mint szeretne, mert a teste visszahúzza. 
Erre a gondolatra ébredek és mélyen gondolkodom azon: Te mennyire hálálod meg a testednek azt az egészséget amit ad?  Egy alapos bemelegítés mellett döntök visszazuhanva az izolációba terébe, ekkor már a többi döntős versenyző is itt van. Hét Szlovák és három Magyar. Megy persze egy kis faszméregetés is amibe Soma beszáll, egykezes betartás, mellső érlegek képében... úgy látszik ez a le nem mosható emberi tulajdonság minden mászóközösségbe mélyen beleszőtte magát. :)
(képek még később)
Lemegyünk és egyesével bemutatnak minket a porondon. Mivel utolsóként jutottam döntőbe én kezdem a mászást. Érzem, hogy forr a vérem... bár amikor meglátom az első bouldert a függőleges falakon elemeken varázslást, azért morfondírozok kicsit. De kikapcsolom a monkeymind-ot és bekapcsolom a "tamáskamind"-ot. "Kész, eldöntöttem, hogy ezt most megmászom." 

Az első próbám kutya, a leesés után kicsit jobban átgondolom mit kéne. Nem értem némelyik elem mért van úgy ott ahogy, de a rutin mégis azt mondatja jó lesz az majd nekem, úgyhogy biztosan használni kell. Ritkán tesznek csalóka "figyelemelterelő" fogásokat egy döntő útba. A második próbát elbalfaszkodom lecsúszok a beszállóban, röhögök is egy jót. Hopp egy próba=hopp egy helyezés :-)
De harmadikra valami csíziót megérzek, okosabban tudom megfogni a elemeket mint korábban, a lépkedésem sem végtelen kutya úgyhogy sikerül felkepesztenem a TOP-ig. Amikor leduplázom a nagy reibungot kitőr belőlem egy végtelen üvöltés. Ős üvöltés, torokból, melyről hosszú életek felgyülemlett hörgése. Sosem másztam nemzetközi verseny döntőjében TOP-ot, nagyon jó kezdet. 
Első döntő út
Második boulder álmaim döntő bouldere. Kis peremek amikből dinamikus peremre ugrást kell lezavarni, majd még egy elemre ugrást a végén. 4 perc van egy útra a döntőben de nem sajnálom az időt, tudom ha most jó a fókusz és összekapom a pucukámat akkor ezt flash meg tudom mászni. És meg is akad. Ekkor már hallom a fenti vason a hátam mögötti tömeg ovációját is, van kiintegetés fischhuberbe - kicsit élvezem a reflektorfényt. Most több pihenőidőm marad, és háttal a többi útnak az egyik szlovák sráccal elegyedünk beszélgetésbe. Csakhamar kiderül, Ő azért van a döntőben mert megtalálta az Istenét aki segít neki eljutni ide. Mindig csípem a poén arcoktól az ilyen "nem megtérítelek" beszélgetéseket, főleg pár száz ember előtt a szivacson. :)
Soma épp Toppol az elsőn, a szlovák kiskölök meg a másodikon mindjárt
swing megtartása után jöhet a gyors lábszettelés
'Top is the material.' 'Material?' 'Metal?' 'Yes, metal material!' :D
Harmadik boulder: álmaim bouldere második felvonásban, elemes trükkös beszálló végén nagy dínó - az első gondolatom hogy muszáj flashelnem!!! De aztán jön a második és harmadik majd negyedik próba és nem jutok közelebb a zónafogáshoz. A trükkös elemből továbbnyúlásra nem sikerül rájönnöm. Hümmögve csücsülök le, ez a boulder sem lehet nehezebb egy 7A-nál, mégis most felvetette velem a szo*óálarcot. 
Zoli alakul a jó béta felé
Harmadik boulder megszivatós kezdőstartja
 Negyedik boulder: a tipikus Magyar fiú esete az elemes ugrándozásokkal. Nincs ilyen az országban, gyakorlatilag a külföldi verseny a legjobb gyakorlás ezekre. Előnyöm a magasság, saját bétával sikerül is beadni harmadik próbára ezt is, a Top előtt pedig már csak kis fókusz kell, hogy meglegyen. 
statikusan is meg lehetett oldani alacsonyaknak is,
mégis szinte mindenki a dinamikát erőltette
3 pont technika Agócs? :D A pillanat amikor csak egy
ponton érsz a falhoz
Fotók: Urban Apes climbing team
Amikor leugrom nem is hiszem el, teljesen értetlenül állok a saját teljesítményem előtt. (biztos a vega kaja:) A döntőben 4 boulderből 3 TOP - teljes csúcsforma és sikerült is kihozni a maxot. Most érzem, hogy a téli mokkó edzéseknek volt valami jelentős beépülése.
Közben eufóriában ücsörögve nézem Somát és Zolit is. Zoli megmássza az első három bouldert, kettőt flash - és biztos vagyok benne hogy megnyeri a versenyt, megkapja a kupát, a 150 eurot, jönnek a kurvák meg G-unit, konfetti és torta. Merthogy a negyedik boulder amit én is letoltam harmadikra sztem max 6C és nem foghat ki rajta. És de bazdmeg! Sajnálom nagyon a szituációt, Zolin látszik hogy kicsit fejben teljesen szétesik és nem jön rá a magasak csízi bétájára. Szóval végül mindhárman 3 megmászással zárunk, csupán a próbák száma dönti el a sorrendet. Így elhoztuk a 4., 5. és 6. helyeket, Soma, Zoli, én sorrendben. Jó érzés hogy lassan a fejükre növök ezeknek a két éve még csillagászati távolságban versenyző mászóknak.
A kemény szlovák srácok
U20-as kategória, vagy mi vagy te somesz?
Soma megnyeri a kategóriáját természetesen, lassan indulás is van. Kicsit ki kell lépnie Eszter papájának, hogy én elérjem az utolsó Székesfehérvárról Budapestre tartó vonatot, de nem csúszom le semmiről. Gabóék hazajövős bulijába is sikerült még beleszaladni, így a hajnalig dajdajozás ismét megvan. Hányadszorra is az elmúlt hetekben? have a nice life!!! 

Reggel sikerül végre az egész heti megaprojót, a sokáig alvást is beiktatni, majd Tomikrafttal chillelünk kicsit a gangon. Új lakótárs, új időszak. Poén mennyi minden változik az életemben csak a mászást látom az egyetlen fix origónak. Mintha egy ringlisspiel lenne körülöttem, futnak el az emberek és a képek és én ott állok az indítókar mellett, kezembe fogva mindenemet...egy maréknyi szikladarabot.
(kép)

2017. március 27., hétfő

Csehovizált Tündérszikla

Egy nedvesség miatt elmaradt szokásos szerdai Öreg-lyuk session tevődött át a Budai kis hegyekbe. Kisebb motivált csapat, fejlámpás veretéssel. Háger Balázs a helyi betyár szerencsére szintén tiszteletét tette, ez egyfajta szimbiózis. Balázst felmotiváljuk mi is, ő pedig megmutogatja mindig az elmúlt idők beteg kunsztjait. A régi kunsztok nagy része a feledés homályába merült, Soós Tomi és Lackó, Áron kunsztjait már nem merevlemezek őrzik, hanem Balázs kobakja. Újramásztam a videó kedvéért az Aladdin és a skodalámpa 7B+, illetve sikerült megmászni egy már évekkel ezelőtt projektelt utat, a Teaszünetet. A 2003-as_Hegymászó magazinban Soós Tomi IX-/IX -re adta a kunsztot mint a kilencvenes évek útjainak nagy részét. Én for me 7B-t mondanék, de a két méteres fesztávomat beleszámítva másoknak valószínűleg nehezebb így most én egy 7B+ mondok. De ez mindig bizonytalan az ilyen két mozdulatos bouldereknél... mert hogy ez konkrétan két mozdulat. Úgy rémlett volt Tominak egy ülőstartos projektje, amit én régen NaCl néven emlegettem - de mint kiderült (hála Balázs infóinak) elvileg ez nem Tomi projója. Long time célnak jó lesz, a "hófehérke peremének" mellényúlása nélkül felnyúlni a fenti reibungra ülőstartból a rosszabbik alsós peremből. 
Íme az elmúlt hetek elmaradt videói. 

A tündérezés után Tamáska legénybúcsújára voltam hivatott elmenni. Ifjú Tomikánknak szombaton kötötték be a fejét, úgyhogy utoljára még megitatta a krém. Nem mondom... zajlanak mostanában az események... (képek később)

2017. március 23., csütörtök

Tripla élvezet - 8A Nánditól

Március 5.
Nánditól jött a hír, hogy itthon kóborol Magyarországon. Vasárnap reggel ébredek, vakarom ki a csippát a még szűk szemekből, az előző este részletein tűnődöm. Benne van a hogy jöttem haza biciklivel kérdés is, de inkább elterelem figyelmemet a kinti időjárásra. Szürke világos égbolt, de még nem esik. Kicsit megnyugodtam, hívom Nándit "Na csuhhákááány!! Mi a fijász lesz máma?!!"
Nade máma?
én és a moháim
Egy órával később nagyjából repesztünk a titkos Geri spot felé. Szintén egy Patkány által felfedezett hely, kis zug, számos projekt hazája. Minimál trekk, gyönyörű táj, tele gondterhelt csupasz fákkal. Elkezd csöpögni az eső. A falaknál béke és nyugalom, minden száraz. Sajnos az eső egyre jobban lógatja a lábát, így a gyors bemelegítésre és a Tripla élvezet átmozgására adjuk fejünket. Egy 35 mozdulatos 8A traverz, ami kb. három 7A-7B szekcióból tevődik össze.
mosolyog a kis hamis
Teljes ámulatban vagyok. A fal fogáskészleteinek tanulmányozása is maga a gyönyör, mozogni rajta pedig szavakkal nem írható le. A boulder összes mozdulata gyönyörű, nem lemászott.. kompakt mészkő. Az áttörés eljött, Nándi le is csűreti a "minimegát" majd a videó kedvéért megmássza még egyszer. Kikottulásiba?
A mászásnál még érdekesebb volt a Nándi családjánál töltött este. Valamit visszaad ami már nincs meg az életemben. A meleg kandalló, a nagy tál lasagne, a rohangáló német vizsla, egy dán lány hesszelései a világról, egy kamasz srác elzárkózása, egy csaj hazaköltözése. Egy végtelen pingpong a füstös sufniban, valami elgondolkodtatás arról mi a barátság és hogy kik azok akikre számíthatsz. Akikre számíthatsz igazán.
Nándiban meg van valami ami nagyon kevés emberben van. Szívesen ad. Elvárások nélkül, bármiből és bármikor. Ez egy nagyon ritka és értékes emberi tulajdonság, amit sajnos a skatulyában gondolkodó emberektől elvesz az élet, sőt ha meghajlasz a napjaid súlya alatt - akkor idővel ez a tulajdonság csak kopni fog. 
micsoda plafon váááááááááá
Nándi tiéd a világ!
elmaradhatatlan selfie
kompaktperkó
beszálló 7A+
jobbra fent a pihenő jug
A legnehezebb boulderrész a traviban ~7B

Egy másik színfolt. Március 12.
Varga Dani hazatért Magyarországra. Árpi grazi edzőtársa a legény, motivált boulderes egy jó sziklázásra mindig kapható és én nagyon szeretem az ilyen embereket. :) Bennem még élénken élt az egy héttel korábbi Geri-spot élménye - így egyértelműen ide invitáltam Danit. Most nincs csöpögős, esős, fotyok idő - majdnem teljesen száraz falak fogadnak. Szívdobogással pásztázom végig a Tripla Élvezet fogásait, de a legvégén csak lehervad az orrom. Az utolsó 2-3 fogáson folyik le a víz. Bauushit. Sebaj - akkor is mászunk egy jót.
valamilyenbohnen
Borbélyék nászlakosztályos matraca innentől a Tripla élvezet hazájához tartozik!
Melegítés gyanánt az Patkány által pucolt falra is rámegyünk de hamar kiderül, hogy valami komolyabb mokkóság megy itt iszonyatosan szép reibungos formakiccsel. Két tippemre 7A környéki utat mozgok és mászok itt, az egyik a Mohák földjén és a Pókok erdeje - mindegyik kb. 7A körül. Danin is látom, hogy hajtja a traverz-fal, úgyhogy lassan átorientálódunk ide. 
a fal
Mohák földjén 7A  jobbról balra travi
Dani a Pókok erdeje 7A beszállójánál
A fal felétől kezdődő variáns a mai kiszemelt (míg fel nem erősödök a teljes 35 mozdulatos tranyóra), erre talán azt mondanám két 7A+ / 7B boulder rész tevődik össze, talán valami könnyebb 7C+ besorolást érdemelhet. Szépen átmozgom a mozdulatokat és sikerül kitalálni a számomra legkényelmesebb pihenő pozíciót.A héten sokkalta kevesebbet aludtam mint kellett volna, s hiába voltam végtelenül felvillanyozva a péntek estétől - azért éreztem hogy gyorsabban fáradok mint kellene. Sikerült kétszer kiesni az utolsó mozdulatok egyikéből, amikor már egy jó fogásra nyúl az ember. Egyszerűen külön volt erő megcsinálni a vizes fogásokkal is a mozdulatokat, de fáradtan már nincs esélyem.
Két ordításom közt nesz hallatszik az ösvény irányából. 50-100 közötti létszámú őzike team elvonulásra leszünk figyelmesek. Sosem láttam élőben ennyire szép természetes jelenséget. De a fejlődés jelentős, a Daniboyyal való mászás pedig élvezetes. Verető zene, sztorizások. Ezek a magányos egy két haverral erdőben veretések teljesen az életem részévé váltak. Imádom ezeket a napokat, úgy feltöltenek. Nem is tudom elképzelni már magam a négy fal között vagy a városban. Ha nem töltök heti egy-két napot a természetben teljesen megbolondulok és nem bánom ha ez hétköznapi éjszakai fejlámpás mászással kötődik össze, még akkor se ha emiatt csak egy pár órás alvás fog beleférni a másnapi munkába menet előtt. It's a lifestyle...