2008. december 31., szerda

Jövőre keményebbek leszünk...

Az eredeti tervben az szerepelt hogy Gáborral Pesten megnézzük a Bodiest, ám sajnos neki haza kellett jönnie. Andrással ketten vettük célba a nagyvárost, s a kiállítást egy kis mászással akartuk megspékelni. MInt kiderült 4 órát kell sorba állni, sajnos nem juthatunk be és azonnal a vertigo felé vettük az irányt. Nándi, és Barna már vártak minket. Rövid bemelegítés után nekiálltunk a kunsztjaikat mászni, de valahogy eggyik se feküdt nekem. Pedig elméletileg most formában vagyok. Megjött Komjáti Zoli, Csohány Csabi, és Kornél is, akit eddig nem is ismertem és eszméletlen utakat mászott meg. Valahogy úgy érzem a Nándiék által mászott kunsztok túl nehezek nekem szóval inkább saját utakat próbáltam. Zoli hívott hogy van egy kunsztja, ezt sikerült flash másznom. Rajtam kívül aszem senki se csinálta meg a kunsztot, pedig András, Gyurca, Zoli és Csabi is próbálták. Aztán volt még egy két nagyon durva dolog, de télleg eszméletlen hangulata van ennek a helynek, a sok ismerős arc, kemény mászók, akiket sose láttam és nem halottam róluk. Barna mutatott nekem egy ugrást, ami nem volt olyan messze viszont szar irányba kellett kiugrani szinte jobbra, és nagyon szemét volt a fogás is. Azért nagy nehezen sikerült megoldani. Andrásnak egy picit meghúzódott a keze, nekem is sok bőröm lejött. Nem váltottuk meg a világot de azért másztunk jókat. És egy olyan ajándékot is kaptam amit nem is merek itt elmondani még ellopnátok. :) Mindenesetre köszönöm Nándinak. Respekt.
Azért ajánlom az újévi fogadalmaitok közé kerüljön be egykét:
-erősebb leszek
-technikásabb leszek
-minden versenyen döntős leszek
-hajat mosok
-megmászom a Bányarémet (8c)
-megmászom a Sarlatánt (8b)
-megmászom a Nazgult (8a)
vagy csak szimplán lemászom Ondrát. :D
BUÉK!!!

video

2008. december 27., szombat

Karácsonykor a szereteiddel kell másznod...

Ezt a bejegyzést úgy tervezem, hogy telerakom a megmászásos videókkal sőt, sőt Gábor még majd külön meg is vágja az anyagot. Szóval az egész csütörtökön este kezdődött, felhívtam az éppen filmnéző Gábort, hogy ha már egyszer szünet van akkor jó lenne csinálni valamit. Pár egyeztetés után, ketten reggel már úton voltunk. Szivacs, kamera, hangulat, minden ami kell.
video
Sajna nem volt normális járat, s mivel ünnepi menetrend volt érvényben, nekem háromszor is át kellett szállnom, hogy eljussak a faluig. Amikor Szentbékkállán kinyílt a busz ajtaja, megcsapta orrunkat az az eddig ismeretlen téli szag. --->Kibaszottul hideg van!!! Usanka, kesztyű, sál, nagykabát. harisnya most télleg minden előkerült. Még egy mikulássapka is:D Nagyon fáztunk odafele menet, s azon gondolkodtunk lehet hogy egy korábbi busszal kéne eljönni. Először bakancsban melegítettünk, egyszerűen nem volt erőnk felveni a mászócipőt. A krokodillal szemközti kis falon, kitaláltunk egy könnyed reibungos bemelegítő utat és egy ugrást. Előbbi a Billiárd Pákó nevet kapta (VII), utóbbi a lelki bajokkal küzdő télapó vagyis Emo-lapó nevet viseli egy szép hatos nehézségi fokért.
video
Ezután bedobtuk magunkat a sűrübe. A szivacsot a La Coste nevű út alá fektettük le. Kamera beállítva. Majd elkezdtük a próbákat. Gábor hihetetlen közel került a kunszt átmászásához, minduntalan a krokodil jobb oldali metszőfogát csapkodta. Én hamar rájöttem, hogy a normális átmászás nem fekszik nekem, ezért a kicsi peremre nem jobbal hanem ballal nyúltam ki, és megpróbáltam kiugrani a rágófogakhoz. A próbákat siker koronázta. Már majdnem kezdtem örülni hogy végre megmászom amikor hirtelen tudatosult bennem hogy itt még koránt sincs vége az útnak. Le is estem. Gábor is megpróbálta ebből a kunszt után helyzetből. Kicsit elvette a kedvemet, ám ahogy megnéztem Pistike megmászásának videóját, rájöttem hogy mit csinálok rossul. Legközelebb több szivaccsal talán meg tudom csinálni. Tovább álltunk. A krokodil bal oldalán ütöttünk tábort, csináltunk itt pár nagyon szép utat. Ezek télleg szépek voltak. Gondolkodós-technikás. Bálna (VIII-) os út, eléggé nehezen adta magát. A beszálló valahogy sehogy se akart összejönni. Gábor mászta ki elsőre. Kis ebégszünet következett, s még a nap is kisütött.
video
A hőmérsékletet egy rossz hőmérő alapján tudtuk megsaccolni. Olyan 2-3°C lehetett átlagosan. Reggel hidegebb. A kajaszünet után megpróbáltunk technikás utakat összerakni. Így megszületett a
Nemtudom VIII
Debrecen IX-
Tapadj rá!!! IX- (nyáron a melegben lehet hogy nehezebb)
Badies 2008 VIII+/IX-
Volt még egy projektünk amit együkünk se tudott megcsinálni. Ezenkívül a krokodil kunaztjának újfajta átmászását elneveztem Steve Irwin emlékútnak. Ő volt a krokodilvadász, ha esetleg nem tudná valaki :D Így a kunszt átmászását IX/IX+ ra adtam. Úgy 2 óráig másztuk ezeket az utakat. S a nehézségüket illetően semmi kétségem. Ezek tényleg elég nehezek voltak. A Betekincsban maradt még egy-két kunszt idénre, s jó lenne egyszer még feljutni a kis-geribe vagy pestre mászni. Hát idénre ennyi.
video
La Coste te pedigg vigyázz mert jövünk!!!

2008. december 22., hétfő

Az év legrövidebb napja

Végre elkezdődött a szünet. A múlthéten tartották Veszprémben a híresen-hírhedt Padányi Kupát. Sajnos lemaradtam a versenyről, Bécsben voltam, de a bulira azért oda értem. Csináltam egykét tökjó bouldert, de nem volt valami nagy durranás. Mindenki punyhadt. Másnap a döntőkre értem oda, Törpe mászását sikerült felvennem---> nem mászott top-ot sőt meg a plafon előtt leesett. A győztes Papír. MIndenki csodálkozik. Törpe kikapott. Apja az öngyilkosság határán. Mintha ez nem fordulhatott volna elő. De ő is csak egy ember. MIndegy nem fogott meg a verseny. Most az emberek sem. Túl sokat láttam őket mostanában. Mondjuk sokan nem jöttek el a Százhalombattai mászóviadal :D miatt. Megértem. Nekem is jobban bejön ha a versenyhangulat, nem az életbenmaradásról szól.
Hétfő. A szünet első napja. Az év legrövidebb napja. A nap amikor az eső nem esik. Gáborral egy kis túlságosan is elhanyagolt völgy mellett döntöttünk. Bourdel fal. Végre befejetzetm a találkozásaimat a Sympathy for the Devil nevű rettenettel. A végét csak többszöri nekifutásra tudtam megcsinálni. Gábor spotolt, bár ügye a megmászáshoz minek...:D Pistike IX- ra adta. Tetszett, de ami ez után következett az volt az igazi. Gábor a jenciből kitalált egy projektet, ami gyakorlatilag 3 mozdulat. Node ezek nem csupán mozdulatok. Ezek megabeszarszmozdulatok. Egy kis kézlefúlyás segítségével majdnem meglett. Nekem nagyon határesetes volt. Kurva szép út, még a szünetben meg kéne mászni. Sokmindent kéne a szünetben de majd megátjuk mi lesz. Már csak megkéne szorítani rendesen a top ot. :)

2008. december 17., szerda

Aludni kéne már

Hajnali 6:09 és most kezdek bele ebbe a bejegyzésbe...Két kezemen nem tudnám megszámolni, hogy az elmúlt 3 hét alatt hányszor éjszakáztam, most is azt a ki-be-baszott utolsó jegyzőkönyvet csináltam és még vár rám csütörtökön 2 ZH és egy esszé. Hát akkor meg mi faszért nem alszom?!
Nos a válasz az hogy annyi minden kavarog a fejemben a mászásról, hogy úgy sem tudnék aludni. A motivációról, az esélyekről, a lehetőségekről és stb..... Úgy érzem az a szint, aza fejlődés amit el akarok érni, teljes odaadást igényel, viszont egyetem mellett ezt nagyon nehéz(szinte lehetetlen). Gáborral voltunk a Boulder Clubban és rohadtul szét másztam az ujjaimat, és úgy éreztem, hogy legalább az esetek felében így kéne tenni. Kéne. De ehhez sok mindennek adottnak kéne lenni. ÁÁÁ túl sok gondolat,túl későn és túl fáradtan. Azért ünnepek alatt megpróbálom őket összeszedni és leírni hátha kisül belőle valami. Amúgy meg ahogy Gáborral egyszer megállapítottuk, próbálni beszélni a mászásról olyan mintha pornót néznél, mert jójó de nem vezet sehova és amúgy is csinálni az igazi. Ha meg már szex: olyan csajokat láttunk a Buziban hogy a normális férfi ember farka kettéáll tőlük, hát igen aki nem hiszi járjon utána! És hogy zavaros és nyugalmat megzavaró hajnali bejegyzésem lezárjam:
Eklektikátokkkal ne legyetek hajlandóak skatulyákban gondolkodni! :)

2008. november 30., vasárnap

A 3. versenyhétvége

Kis késéssel indult útnak ismét a veszprémi csapat(2 fő), bár az EverestGymben rájöttem mi még korán jöttünk. A nevezés lezárása előtt 20 perccel még csak páran voltak ott. Kis késéssel azért a Magyar kupafordulókon érdekelt összes versenyző eljött, megmutatni ki mire képes. Még Törpe, eljött. A verseny elég szigorú keretek közt lett megtartva, még a selejtezőknél is izolálni kellett. Szerencsére elég sokára lettem besorsolva, így még tudtam pihenni, aludni. Mivel a versenyt, jól kihirdették, még Horvátországból is jöttek mászók, így elég erős lett a mezőny. Az első kunszt könnyűnek bizonyult mégis sikerült elbaszni. Másodikra meglett a TOP. Pihi. Második út. tetszett hogy ennyire áthajlik, és hogy voltak benne nagy nyúlások, nem volt könnyű de elsőre meglett. Eközben megjött Szilva is, gratulált a mászáshoz. Tudok vagy 8 percet pihenni, ez nagyon jól esett, ugyanis a fáradság első jelei kezdtek a karjaimon megmutatkozni. A 3. út. Nagyon durva volt. Rögtön egy nagy ugrással indult, ami elsőre meglett és nagyon tetszett. De ezután olyan kemény mozdulatok jöttek. Nagyon elbénáztam, helyismereti ismeretek nemlévén nemigazán tudtam felhasználni az oldalfalat. Az utat csak kilencedikre tudtam megmászni, pont az időlejárta előtt. Ekkor már nagyon fáradt voltam. Teljesen eldurrant a kezem. Az 5 perc nem nagyon volt elég a pihenésre. A 4.probléma hidegvízként ért. Olyan nehéz volt, hogy ha 1 órám lett volna talán akkor össze tudom dolgozni a mozdulatokat. 5 próbából eljutottam a Bónusz (zóna) fogásig, de tovább nem ment. Vicces nem, a top előtti fogásról estem le. Ez a pillanat azért volt fontos mert ha megmászom akkor döntős vagyok, egy magyar kupa fordulón. Így sajna nem. Az utolsó utat elsőre megmásztam, de ez sem segített. Olyan erős lett a magyar mezőny, hogy 6 boulder útból 5 öt megmásztam, és mivel nem lett meg elsőre, így csak a 15. lettem a ranglistán. 5 mászásból csak 2 lett meg elsőre, pedig 5 is meglehetett volna. Nem megy ez az on-sight dolog. Nehezebbeket tudok megmászni, viszont csak ha dolgozok rajta. Ezt mutatja hogy a döntős teljesítményem miatt a 6. hely körülre jöttem volna fel. Az a kategóriában lettem döntős és a nyílt útjait másztuk mi is, szokás szerint. Rengetegen semmit se értek el a döntőben olyan nehéz volt. Többen mondták hogy az utak nem a magyar színvonalnak lettek tervezve, nemzetközi viszonylatban is megállta volna a helyét. Végül az A ban a harmadik lettem, bár nagyon szoros volt. Mondanám hogy legközelebb de sajnos nem lesz. Igen. ez volt az utolsó versenyem A kategóriásként. Ha legközelebb érmet kapok, akkor már az ország legjobbjai közt leszek. Nem ma lesz, de remélem lesz. Még Törpe is csak nehézségek árán, tudott megmászni 1-2 a döntő útjaiból (Talán csak egyet meg még pár zónát...). Az eredményhirdetés előtt még szórakoztunk a kunsztokkal. Sikerült megcsinálnom egy 200-210 körüli áthajlásos ugrást. Már ezért megérte felmenni. :) Az eredményhirdetésnél mivel Noémiék hazajöttek nekem kellett kimenni helyette, sebaj a többieknek tetszett, én meg legalább adtam puszit a Boróka puha arcára. :D basszus amikor meg a Király Nórival kezet fogtam aszittem eltöri a kezem. Bakker szerintem nem tudok úgy szorítani mint ő. Azért én is elértem valamit, amikor kimentem átvenni A kategóriás harmadik helyemet, többen a Bálint-Noémi nevet harsogták. Sőt mivel a nyílt férfi kategóriában hiányzott Gál Bence a dobogó második fokáról, azért ez kicsit erős lett volna helyette is átvenni, így is az volt. A terem főnöke -nem is tudom mért- még egy különdíjat is kiosztott Nándinak a féllábal való versenyzés miatt, Nándi nagyon örült anya szendvicsének. :) A hazaút kicsit necces volt, egyszer rossz villamosra, másszor rossz buszra szálltam, de azért 10re már otthon voltam. Összefoglalva: a 15. hellyel nem vagyok elégedett mert ez sokkal jobb is lehetett volna. Viszont a srácok kitettek magukért, annyi biztos.

2008. november 22., szombat

Az Ujjerő legyen veletek

jelszóra hallgatott a hétvégi mászóverseny, az Ujjerő boulderteremben. A szerény veszprémi gárda most is egy kocsinyi mászót (nézőt) tudott összetoborozni, Noémi,-, barátnője,apukája, Márk, és Bálint személyében. A terem debütáló versenyére sok-sok érdeklődő jött az ország különböző pontjairól. Viszonylag hamar megtaláltuk a bálványként emlegetett és beharangozott termet. Jah és hát a reggelről is néhány szót: leesett az első hó egy vihar képében, minusz 2°C, nagykabát minden ami kell.
Amikor beléptünk a helységbe a mosolygós battaiak köszöntettek, majd egy órán belül vagy 40 mászó gyülekezett a kis helységben. Az 1500 FTos díj fejében még pólót is kaptunk a kőkemény kunsztok mellé. Úgy döntöttünk Nándival, és Józsival, hogy elnézünk a Tesco ba valami finomat venni. A sorban állásnál hívott fel Noémi, hogy hol a f*szban vagyunk, már kisorsolták a 3 csoportba tartozókat. Szerencsére egyikünk se volt benne az egyes csoportban, sőt sajnos Márkkal a 3 csoportba osztottak, így sajnos nem tudtuk Nándival együtt tolni a kunsztokat. Biztos dobott volna a hangulaton. :) A selejtezőben 1 óra állt rendelkezésre a 10 kunszt megmászásához. Ez talán még picit soknak ís tűnt.(Az Ex után biztos) Így hát a 3. csoportra csak fél 3 felé került sor. Az időt alvással, temérdek sok CLIMBING magazin olvasásával, evéssel és természetesen szarással töltöttük. Azt hiszem egy külön fejezetet megérdemelhetne a WC, amelyet első ránézésre a szívembe zártam. A gyönyörű ülőke mellett, fontos helyet kapott egy illatosító és a sok pihe-puha papírtekercs. Sajnos a verseny alatt rakoncátlankodott a bélműködésem, de mindig szívesen látogattam meg a Potty Love névre keresztelt mellékhelységet.
Végre eljött a mi időnk. Nekiestünk a kunsztoknak. Rögtön egy könnyűnek látszó nehézbe próbáltam bele, le is estem, mérges voltam miatta. A selejtezőben ugyanis nem volt zóna, de számított hogy hányadikra mászott az ember TOP ot, esetleg TOP minuszt. videoEz után két könnyűnek kinézőhöz mentem, ezek tűntek ,elsőre, megmászhatónak. A kis siker után, egy nehezet találtam. Józsi mászta és nagyon megtetszett. Egy könnyű beszálló után, nagy nyúlás egy reibungra, amibe magas lépés melett bele kellett tolni magunkat és vagy egy 180 at kelett nyúlnia topra. Ez volt életem legszarabb topja. Kisebb mint egy cm, és egy reibungos peremkeverék. Rengetegszer prószáltam mire meglett az út. Nagy volt a lábam és nem fért fel a kezem mellé. Itt ott toltam még egy két szemkiesőset, és így 6 topot másztam meg. Egy plafon maradt a végére, jó nagy fogásokkal, nehéz kiszállással. Annyira fáradt voltam hogy mindig a TOP ról estem le. De vagy négyszer-ötször. A fejemben is voltak gondok. Nándi, a bokája miatt egy lábbal mászott és megtolta ezt az utat. Respekt. Nem semmi. Összesen 5 utat mászott meg, én hatot meg egy minuszt. Márk 2 db, Noémi egyet. És amit senki sem hitt el, Pulinka Zsolti kettő darabot. Nagyon nagyok voltak tényleg a nyúlások. Ezután gyorsan összeadták a mászásokat, és kihirdették a döntősöket. Noémi sajnos nem jutott be, a 4. lett. Én a kb. 35 fiú indulóból 8. helyen jutottam be, nagyon örültem neki. Egy órám volt regenerálódni nagyon fáradt voltam, de a jó beszélgetések visszahozták belém az életet. Feri annyit mondott, hogy mindenki éljenez" pedig még csak az első méteren volt a csávó. Ebből arra következtettem hogy kibaszottul nehéz lesz az első kunszt. Ez beigazolódott; a beszállás még nyögvenyelősen megvolt, majd pár próbából összeraktam az első két mozdulatot, de a zónára nem tudtam felcsapni. Visszamentem az izolációba, 5 perc pihi. Kicsit izgultam, tudom ezzel nem megyek semmire, de nem tudtam szabályozni. A második kunsztnál rájöttem, milyen törékeny is vagyok, és mennyi mindent kell még tanulnom. Az 5 percből 4 en azon gondolkodtam, hogy lehet beszállni az útba. Szánalmas nem. Majd rájöttem, egy kis bírói segítséggel és eljutottam a zónáig. Tetszett ez a boulder jó lenne ha lenne még lehetőségem mászni. Egész sokáig eljutottam ebben az útban. Ezután az izolációban mindenki arról beszélt hogy a 3. út az egy ajándék. On-sight-olható. Persze nekem mint minden boulderben most is a beszállással voltak gondjaim, s el is basztam egy próbát. Másodikra kitoltam az utat, viszont ez nem ért így olyan sok pontot. Ezt sajnálom egyedül a döntőben. Ezután már fáradtan tértem vissza az izolációba, az ideges arcok közé: s az izzadtság és magnéziás kezem gyönyörű egyvelegével boldogan turkáltam a hajam: igen én is letettem valamit az asztalra; sikerült a legkönnyebb bouldert megmászni másodszorra! Ez aztán a szenzáció! Sirni tudtam volna. A végéhez közeledve egyre kiélezettebb volt a hangulat, szekálódások. A 4. probléma elhitette velem, hogy ugrani nem tudok, és a megoldó képességem a nullához közelít. Ez egy nagyon szép kunszt volt, Ami kicsit kreativitást igényelt. Összesen 3 megmászója lett. Egy Zónát sikerült elérnem, de nem volt egyszerű. Az ötödik s egyben utolsó boulderprobléma hihetetlen nehéznek bizonyult, de nem megoldhatatlannak. Sajnos még a zónáig se jutottam el, no de azért megnézném magam ezekben a kunsztokban pihenten. Mivel sajnos Noémi fotózott, gyakorlatilag rólam egy jó kép se készült, viszont Ajnácskáról, Borókáról, meg az Urbán Éviről pedig olyan 200. Mindegy. Éviről annyit, hogy figyeljhétek meg, szerintem pár éven belül magyarország legjobb női mászója lehet, jegyezzétek meg...:)
Volt szerencsém megszerezni a gépet és egykét Áron mászást is meg tudtunk örökíteni. Nándival toltuk még a kedvenc plafon boulderünket, majd eredményhirdetés.

Az I. Ujjerő Boulder Verseny eredményei:

Női kategóriában:

1. Széll Boróka (DSZDSE)

2. Urbán Éva

3. Táborosi Ajnácska (Meteora)

4. Meilinger Noémi (VESE)

4. Nágl Tímea

Férfi kategóriában:

1. Urbanics Áron (Meteora/Gerecse SE)

2. Gál Bence (Tria-Túra)

3. Róth Barnabás (DXSC)

4. Széll Csaba (DSZDSE)

5. Balázs Péter (RLSE)

6. Csohány Csaba (Gerecse SE)

7. Komjáti Zoltán (Gerecse SE)

7. Izer Bálint (VESE)

9. Bubb Ferenc (Gerecse SE)

10. Széll Dömötör (DSZDSE)

11. Balogh Zsolt (BXSC)

12. Vincze Márton

13. Gál Máté (Tria-Túra)

14. Kiss Tamás (Möse)

15. Kerényi Barna

15. Nagy Ferdinánd (MAHOE)

15. Porty Péter

15. Zagyvai Péter

19. Jenei Gábor (DXSC)

20. Erbits Gergely (RLSE)

21. Erdei Áron

22. Németh András (BXSC)

23. Márton Gábor (FTSK Excelsior)

23. Varga Krisztián (BXSC)

25. Kulcsár Gábor (Peremegyesület)

26. Pulinka Zsolt (BXSC)

27. Duksa Kovács József (DSZDSE)

27. Enyedi Márk (VESE)

27. Marosi Attila

27. Palásti Norbert (BXSC)

27. Szuhai Viktor

32. Barcsay Gergő

33. Urbán Péter Márk

34. Kardos András

35. Tóth Viktor (BXSC)

Megint sikerült lemászni az egyik Szél gyereket szóval nincs ok a panaszra. Egy boldog 7. hely tulajdonosa lehetek.

2008. november 18., kedd

Pincés verseny

Akik követik a téli versenysorozatot azok tudják, hogy most hétvégén tartották a 10. Excelsior boulder versenyt. Izgatottan vártam ezt a szombatot, hisz én még sose voltam ezen a mászóhelyen. Őszintén megmondom, picit csalódnom kellett. --> Nem volt normális budi. Már pedig a jó versenyzés elengedhetetlen követelménye a versenyt megelőző ürítés. Nos eme nemes feladat ezúttal nekem komoly problémát okozott, egyszerűen undorodtam bemenni abba a kis helységbe, aminek még az ajtaját se lehetett becsukni, s valakinek sikerült úgy mellékönnyítenie hogy alul pocsoja lett. Minden mászótudásomat latbavéve próbáltam magam túltenni a dolgon. A hétvége legnehezebb kunsztjai születtek szerintem itt, habár a mászás sem volt rossz...:D
Tehát vissza a versenyre. Szombat reggel indult el a kis veszprémi csapat (1 kocsival! siralmas de mind1). Noémi, Gerda, Balázs, Stromi, és Bálint szeméjében. Jó hangulatban közelítettük meg az uticélt. Már a kocsiban elkezdtem a bemelegítést, belekalkulálva, hogy úgyis elkésünk! De emberek csoda történt!!! Időben ott voltunk, még helyünk is volt. Gyors köszönések az ismerősöknek, nevezés. A 1000 Ft nem vágott földhöz, s tudtunk nélkül ez tartalmazta az egész napi biliárdozás árát. A kis kocsmában ezenkívül még csocsózni lehetett, utóbbit sajnos nem ment pénz nélkül. Olyan 11 óra körül ment be az első csoport, VESE részről Gerda, és Noémi személyében. 4 csoportra osztották a versenyzőket, 11-11 fő. Én kis cserékkel átirattam magam a 4. csoportba Gábor és Máté mellé. Robi a második csoportban maradt, legalább együtt mászhatott Áronnal. :) Amikor a lányok a mászásra kapott 45 perc elteltével kijöttek a teremből, mindenki feszült lett. TOP minuszokért ment a küzdelem. Nem is értettem mi van. 42 kunsztot kellett megmászni, mindegyik csoportnak. NEm gondoltam volna hogy nem tesznek bele könnyűt, és nem. A legkönnyebb utak 6+/7- körüliek lehettek. A mászók dolgát a -a buta bírók mellett tiszt. kiv.- a flexxel bevágott lépések nehezítették. Aki ezeket meg tudja jól lépni, már önmagában megérdemelne valami díjat, én állandóan leestem ezekről.
Eljött a mi időnk. Gáborral megbeszéljük hogy egymás után toljuk a kunsztokat, ám a terembe lépéskor különválunk - megvolt az összehang. :) Talán jobb is így hiszen ő remekelt míg én csak kullogtam az utak rengetege között. Nem nagyon ment a dolog. A 45 perc elteltével 8 kunsztot tudtam megcsinálni, míg Gábor 13. Ezzel mint kiderült nemcsak a legjobb EXVESÉS lett hanem Áron után ő mászta a legtöbbet, még Balázst és Stromit is lemászta, akik 10-10 TOP ot tudtak abszolválni. A teremeben történő eseményeket, a kinti izolációból egy tv keresztül követhettük nyomon, így szorkulhattunk a másik csoport tagjainak is. Eközben megérkezett Nándi is, aszem jól elütöttük az időt. Picit fáradtan délután 5 kor elkezdődött a mi utolsó körünk, a második 45 perc. Talán a szünet lehetett túl nagy, - 2 és fél óra picit sok. Szó szerint újra nekivetkőztünk, s a meleggel és porral dacolva nekiestünk, a maradék kunsztoknak. Többektől halottam , hogy az első fordulóban jobban ment nekik. Nekem valahogy mindig minden a vége felé sikerül. Rohantam végig, nyomtam nagyon. Sajnos nem volt túl sok eszem a végére, egy nehéz kunszton izmoztam, ahelyett hogy a függőleges falon az egyik könnyebbet, amit már gyakoroltam próbáltam volna. Mindegy. Jó sok szép és érdekes boulder volt itt. Annek ellenére hogy nem voltam olyan csúcsformában mint Zsombón, egész jól ment a második forduló. Szintén hoztam első fordulós formámat; 8 TOP. Összesen 16 TOP. Gáborral összefutok a végén. Mondja, hogy egyet tudott hozzátenni. Nem hittem a fülemnek. Ez nem igaz. Gábor végül Stromival a 14 Topot abszolvált, Balázs 21 et mászott meg, ami elég volt neki a harmadik helyre. És persze ne felejtsük el a már szakállas excelsioros Robit se, aki 8 Top ot ért el, ezzel mutatva mennyit, fejlődött tavajhoz képest, úgy hogy gyakorlatilag nem volt EGY KÖNNYŰ ÚT SEM!!! Nem tetszett ezen a versenyen hogy ennyi út volt, jóformán ha nem kérdezel rá van e még valami, nem is veszel észre olyan könnyűeket amiket még lehet elsőre kitolnál. Nehéz rátalálni a 42 útból a neked legmegfelelőbbekre. Kicsit csalódott voltam az eredmény hirdetésnél, rosszul adták össze a TOP jaimat és a 16. nak mondtak be. Holott azért ez nem mérvadó. Remélem a szikla.hu ha megjelennek az eredmények javítva leszek. De nem is érdemes vitatkozni ezen. 3 méter vízbe is bele fulladsz, ha nem tudsz úszni meg 3000 be is. (Mondjuk a felhajtóerő ott más, de ebbe ne menyünk bele(-:) Kicsit kárpótolt a végén, hogy a csengetős kunszt szemből átmászása miatt különdíjat kaptam (egy Hermann Buhl DVD személyében), nagyon örültem neki, hogy felállhattam arra a dobogóra ahol Áron állt. (27 TOP al nyert.) Lányok nagyon kemények voltak, Gerdát szeretném kiemelni, akinek bár nem kellenek bíztató szavak, azért mégis csak az első versenye volt, és most már megmutatta magát a világnak- na szóval gratulálok, büszke vagyok rád!
Szerintem összességében ez egy középkategóriás verseny volt, csillagos ötös izolációval. :)

Eredmények:
.
.
.

2008. november 12., szerda

Szikla vagy terem.....??? EGYSZERRE!!!

Hála István barátunknak, most már úgy is fogalmazhatnék; egyszemélyes szponzorunknak, új fogások érkeztek Pestről. Már izgatottan vártam a hétfőt, hogy a versenyről megjött mászók átadják a 9. darab fogást, melyekhez hozzáérve újra a madárcsicsergés, friss levegő, és a szikla jut eszünkbe. Ez nem egy erőltetett vicc volt, EZ A VALÓSÁG. Szerencsére megértük azt a világot amikor egyesülhet a szabadság és a négyszögletesség, a szikla és a terem. Ez a párosítás egyszerű és nagyszerű, ellenállhatatlan. Ahogy meglátta Balázs rögtön megkért, Bálint had tegyem fel a boulderfalunkra az új fogásokat. Gondoltam így legalább több véleményt halhatunk az új fogásokról úgyhogy igent mondtam. A teremben -nem lódítok- sorban álltak a majdnem 45° ra kidöntött falnál, csakhogy mindenki kipróbálhassa ezt az új csodát. természetesen Balázs azonnal kitalált velük egy X körüli bouldert amit két részben sikerült is kitolnia. Tátott szájjal tapogatták, ez meg, hogy... dehát ilyen nem lehet... és ez műgyanta??? Hihetetlen, de mászni rajta még jobb. Képzeljétek el a legreibisebb peremesebb fogásaitokat, és szorozzátok meg kettővel. És tart. Tehát a várvavárt vélemények...
- lépésnek kurvajó tisztára mintha szikla lenne
-fogásnak kurvajó - több irányból fogható, mind az ujjvégeket, mind a tenyér szorító erejét igénybe veszi
-az áthajló falon remekelt: még szerintem várjuk ennek az álomnak a végét.
Egyszóval hálával tartozunk Szeredi Istvának, aki lehetőséget adott télen is "sziklát mászni".
Köszönöm.

2008. november 10., hétfő

Outdoor terem

Gábor és mellette a "Felfedezés"

Kapcs-fort-"emzéperiksz". Tóth Róbert jelentkezik. Péntek este ért az a megtiszteltetés, hogy én is írhatok a blogra és gondoltam csinálok egy beköszönő cikket. Kábel hiányában most nem tudok feltenni képeket, remélem sikerül pótolni.
Gáborral úgy döntöttük hétközben, hogy ha úgyis maradunk Budapesten a hétvégén akkor sziklára kéne menni. Mivel más dolgunk is akadt a hétvégén és már szombatra is változó időjárást jósoltak magától értetődő volt a választás: Francia-bánya. Ezt az áthajló sziklafalat elég meghatározónak érzem az őszi mászásaink szempontjából. Mikor először látogattuk meg a helyet már egy hatalmas padlószőnyeg volt leterítve a Sárga-fal alá, amit mint megtudtuk csak előző nap vittek ki. A komfortérzet ezáltal meglehetősen magas, sőt még egy kis "pad" is van ahova lehet pakolni.
"..debreceni gyerek vót..."

Reggel 9-re volt tervezve az indulás, persze egy fél órát szokás szerint csúsztunk miattam dehát mint tudjuk az ember evolúciósan nem monokrómikus időbeosztásra lett tervezve (bármikor el lehet sütni ha késel és még alapja is van :) ) Fél 11-kor már a fal alatt voltunk. Senki nem volt kint rajtünk kívül még a megszokott travizó tömeg sem. Mindkettőnknek meg voltak a kítűzött céljai: Gábor az "Ypszilon"-t akarta előlbe mászni és a "Rinocérosz" kis borsófogásos kunsztját megcsinálni, én pedig az "Aranyeső" és "Bakafing" egy keverékét( igazából beállsz a stand alá és tök egyenesen fel) amit miután Gábor kimászott "Felfedezés"-nek nevezett el ,akartam egyben RP tolni. Amikor elsőnek voltunk direkt nem néztem a kalauzt csak mondtam hogy "Ezt másszuk ez jól néz ki". Igen csak meglepődtünk a nehézségén viszont én teljesen beleszerettem az útba és a felfedezés örömére gondolva kapta a nevét.
Gábor a falon melegített én pedig az erdő mélyén WC papírral. Rendesen be akartunk melegíteni úgyhogy a "Létrát" jó párszor kimásztuk fel is le is mielőtt átszereltünk az "Ypszilon"-ba. Itt még felsővel melegedtem majd átadtam a terepet Gábornak. Rákészült átgondolta és megtolta előlben. Látszott rajta főleg a végén ,hogy fejben már kész volt az út és már csak le kellett futtatni ezt a programot. Ez a mászás nem ott történt a falon, bár ezt csak Gábort tudhatja, nekem viszont teljesen úgy tűnt.Kis pihi, hangolódok a "Felfedezésre". Három próbát adtam magamnak aznap. Ennyiből kell meglennie. Első: stand előtti utolsó köztes: betesz, beakaszt, beleesik.Mindegy , maradékot kitolom, visszafelé közteseket kiszedem. Újabb pihi.
Második: stand előtti utolsó köztes: betesz, beakaszt, feláll, bal láb pici perem, nem jó igazgat, belesik. Mindegy , maradékot kitolom, "Rinocérosz"-ba átszerelek.
Ezután leültünk kajálni, töltődni, dumálni. Megjön az első travizó. (Itt hagy említsem meg miért is jó hely Francia-bánya: Könnyű eljutni oda akárcsak egy terembe, ráadásul ingyen van, a szabadban, sziklafalon mászhatsz és sok embert megismerhetsz.A legkülönfélébb emberekkel találkozhat az ember és könnyen beszélgetésbe keveredhet velük márcsak a hely szűkösségét is tekintve és olyan tapasztalatokról halhatt amiért már megéri kimenni. Egy igazi outdoor terem) A mostani sráccal is elkezdtünk beszélgetni és sok érdekeset megtudtunk. 10 éve nem nagyon mászik, előtte 8 évig elég rendszeresen. Érettségi után ki Amerikába , Yosemite-be 200 dollárral és egy hónapos autóbérléssel. Járt a Pamírban , Spanyolországban.... szóval tud miről mesélni. Mostanában siklóernyőzik de az is kezd lecsengeni. Travizás közben kiderült hogy Urbanics Áronnal folytatott beszélgetései hatására régen solo-zgatott és a Sárga-fal legtöbb útját megsolozta, többek közt az "Ypszilon"-t is. Gábor közben a "Rinocérosz"-ban borsónyi fogásokon lóg, térdakaszt, sehogysem jó. Fárasztó hét volt.
Gyorsan ment az idő, ideje volt megejtenem az utolsó, harmadik próbát. Viszonylag rövid út, viszont letisztult és gyönyörű mozdulatok vannak benne. Nehézsége kétes, mivel szépsége elnyomja az ilyen irányú érzéseket. Nem könnyű. Gábor anno VIII-/VIII-ra tette de inkább SZÉP. Három: stand előtti utolsó köztes: betesz, beakaszt, feláll, bal láb pici perem, bal kéz szűk 2ujjasra nyúl, jobb lábél fel kis repedésbe, már csak ebből az összehúzott testhelyzetből kell egy nagyot csapni jobb kézzel a TOP-ra, érzem a két tartóujjam fáradt de akkor is csak ennyi kell, indítom, .......beleesik. Mindegy, maradékot kitolom, visszafelé közteseket kiszedem. Udvarolnom kell még neki, de legalább tudom hogy egyszer megengedi és addig már nem kell sok.
Utána még mászogattunk valamit majd új ismerősünkkel elkezdtünk travizni végig a hosszú fal mentén. Egy 6-7 méteres részen, amit már délelőtt meglátva olyan érzésem támadt hogy ezt meg kellene solozni, felment a srác és mondta hogy megvár fent. Igen, éreztem hogy most ki tudok zárni mindent ami megzavarhat, az út sem volt nehéz és csak a bokámat töröm ki ha leesek, de tudtam hogy nem fogok. Felmásztam és persze örültem hogy jól vagyok és próbáltam az élményt feldolgozni. Félelmetes, nyugodt, olyan valódi és persze veszélyes. Ezután tovább folytattuk az oldalazást jó hangulatban, majd mivel sötétedett elindultunk vissza a koliba, de persze csak miután a kedvenc kínai étteremben el nem fogyasztottuk jól megérdemelt vacsoránkat.
Sikerült "hasznosan" és vidáman eltölteni a szombatot.

2008. november 9., vasárnap

Repedések nem csak a sziklán vannak...

Tudjátok, mostanában nagyon sok bátorításra van szükségem. De mindenki csak azt mondja adjam föl. Meg nézzek új sport után. 17 évesen? Meg minek is?? (na elég az önsajnálatból :)) Néhányan akik régebbről ismernek tudják hogy volt egy mászásból adódó sportsérülésem. Ami ebben a sportágban a halál, és a gerinctörés után a legdurvább. Eltört az ujjam. Már elég rég volt, nem is szeretnék ezzel foglalkozni. Csakhogy most az őszi szünetünk idején végre télleg elég sokat tudtam edzeni. Itt volt ugye a Misja, és ahogy onnan megjöttünk, a rákövetkező 5 napban is szarrá edzettem magam, és hát elkezdett megint fájni az ujjam. A csont annyira kidudorodott, hogy elkezdtem félni, és úgy döntöttem jó lenne ha megnézné valami szakemberféle is. A háziorvos nem sok mindent tudott mondani, adott egy beutalót a kórházba a kézsebészetre. Itt Mészáros Iván (biztató a neve) főorvos nézte meg. Nem túl sok biztatót mondott. Megműteni nem meri mert a csontra rá van tapadva a fő-ín vagy mi. Tömören annyi, hogy nem tud vele mit csinálni, azt mondta legrosszabb esetben az ín kiszakítja azt a kis csontdarabot (kb. mint egy gyufa végén a foszfor), ami most az ízület és az egyik ujjcsont között "lebeg". Szóval a helyzet nem túl biztató, de azért tolom, csak most már figyelek rá hogy ha fáj már tovább ne nagyon terheljem. Főleg most lesz izgalmas a helyzet, ugyanis jövő héten Ex-ben boulderverseny, aztán verseny az Ujjerőben, majd pedig az Everestben. 3 verseny egymás utáni héten. Nem lesz rossz az biztos. :D Kitűztem célul, hogy mindegyik versenyen be szeretnék jutni a döntőbe, legjobb 10-be. Remélem az ujjam nem nagyon fog akadályozni ebben. :)
Na azért nem kell ám annyira félni nemolyan durva...:)

2008. október 28., kedd

Misja Pec


SMS. Szabad hely. Kocsi. Mászás. Gábor is? Igen. Mikor? Oké.
Kedden felhívott Budapestről Bubb Feri (bővebb infóért 8a.nu ajánlom), és mondta, hogy Szlovéniába mennek mászni, Misja Pec-re és lenne még hely a kocsijukban. Nagyon örültem, hogy rám gondolt, de egyedül mégse szerettem volna elmenni. Szerencsére Gábornak is volt hely, így Szerdán 3 órakor már egy Kelenföld felé tartó vonaton csücsültem. Gáborral az állomáson találkoztunk, majd átsétáltunk a megbeszélt találkahelyhez. Sajnos egy dugó miatt késtek egy kicsit, de a hátralevő út már zavartalanul telt. Szépen elaludtam, s csak a sziklák illatára ébredtem fel az apartman közelében. Korom sötét volt. Éjjel 2 re értünk a szálláshoz. Felvittük csomagjainkat, majd gyorsan ágyba bújtunk. A szobában majdnem olyan hideg volt mint kint.
Amikor reggel felébredtem gyorsan konstatáltam hogy még mindenki alszik, pedig én már kialudtam magam. na jó alszok még egy kicsit. Nem sikerült. Lassan a többiek is elkezdtek mocorogni. A szobában korom sötét van. Megnézem az órám-->11 óra. Mi van??? Kinyitom az ajtót. Minden fehér és fénylik. Megvakolok. Ez a Menyország??? Nem ez a budi és süt a nap. Később kiderült, hogy az ablak előtt lévő spaletta miatt nem láttunk semmit. Amikor kinéztünk, az ablakon megláttuk a sziklákat... hát azt nem lehet szavakba önteni. Gyors reggeli, vagyis inkább korai ebéd után, bevettük a már hőn áhított Misját. Először valami könnyűvel akartunk kezdeni, ezért beszálltunk egy 13m hosszú 6a (VI+) nehézségű útba, mely a Harry Potter névre hallgat. Ezt kinyomtuk majd kicsit komolyabb kihívást kerestünk. Gábor kinyomta a 6b+ (7+) nehézségű Variante Pepele nevű utat. A pepele hamut jelent. Nekem ez az út sehogy se sikeredett, egyszerűen nem feküdt. Ezután Gábor beszállt a Jumbo nevű 7a+ os útba. Nehézsége VIII/VIII+ , ami nem semmi ebben a 19m hosszú útban ami ráadásul még át is hajlik. Mire a végére, a 8+ os kunszthoz érsz, már teljesen elfáradsz s ott igen nagy kitartás kell a megmászásához. Gábor rengeteget próbálta mind sikertelenül. Mászásaink közben néztük a többi mászót, akik ostromolták a nagy áthajlások kemény útjait. A Velünk utazó másik budapesti mászó Vad Norbert volt, aki az első nap megtolta a Tortuga nevű 7b (8+) utat. Nagyon szurkoltam Ferinek aki többször is megpróbálta a Corto nevű 8a utat(IX+/X-). Sajnos nem sikerült neki. Saját elmondása szerint, ha mindent jól csinál akkor is csak éppenhogy elég az ereje az út végére, azonban ha elront valamit...akkor fly. A kallerből megtetszett nekem egy nagyon rövid út, mindössze 4 méter ami hihetetlen maxerőt kívánt. Sistolicni vrt a neve. (Éden kert) Rengeteget próbáltam rá mire sikerült megmászni. Nehézsége 7b+ (IX-). Sajnos az ujjaimról elég szépen leszedte a bőrt, úgyhogy nekem a következő nap többnyire pihenéssel és biztosítással telt. Gábor másnap újból próbálta a Jumbo-t, s már egy beleüléssel ki is ment neki elölben(!). Délután átmentünk egy másik falhoz, és itt megmászta a Kravelj nevű "táblamászásos repedést" 5a ért. Majd mászott még egykét utat elölben, felsővel, de sajnos pontos kaller nélkül nem nagyon tudtuk beazonosítani őket. El is vette a kedvem a mászástól. Este Norbi a fülünkbe tette a bogarat a nagyfalas mászással kapcsolatban. Misja mellett ugyanis van egy hasonló "egérlyuk" 130 méteres utakkal. Itt kinéztük a legkönnyebb utat, amit 5c nehézségért adtak. A képen Misja Pec a jobb oldali, Osp a bal oldali mászóparadicsom. Már este felkészültünk a nagyfalas mászásra.
Szombat reggel korán, 8 órakor keltünk, majd reggeli, kajacsinálás és magánozás várt ránk. 9 órakor elindultunk, 10 óra fele már a fal alatt voltunk. Itt rögtön egy kis probléma adódott ugyanis nem tudtuk, hol is kezdődik a beszállás. Hangokat halottam úgyhogy lementünk a nagyfal másik végébe informálódni a Medo útról. Itt idősebb mászókkal találkoztunk, akik egy kis zia fejében adtak információt. 11 óra körül beszáltunk az útba. Az első kötélhosszt Gábor mászta előre, ennek a nehézsége 3 volt. Ezt hallva nem kell lebecsülni ezt a mászást ugyanis a 40 méteres kötélhosszban 4 szög volt összesen. Nekem ez az alsó 8 méterre elég is lett volna. :D Az ételek, kamera és ruhák miatt egy táskát is vittünk. Ez kb. 15kg lehetett. Közös megallapodásal konstatáltuk, hogy a másodmászás is van olyan nehéz mint az elölmászás. Minden remekül haladt, lassan de biztosan közeledtünk az út vége felé. Az utolsó kötélhosszban még a tengert is megpillantottuk, hogy Gábort idézzem: itt a harmadik standban a tenger szelleme hatja át közérzetünket. - Végül 3 óra 22 perc 42 másodpercel a beszállás után átmáztuk a falat. Nagyon örültünk, pihentünk és sokat ettünk. Nem nagyon gondoltam rá, de most jött a visszaút; az ereszkedés. Kicsit paráztam a dolognak ettől a részétől. Gábor biztatására és mer télleg nem volt más út, belementem. Útólag azt hiszem egyik legjobb mászó élményeim közt van. Beereszkedni egy áthajló falba, úgy hogy alattad 100m mélység van, nagyon nagyon jó érzés.
Aznap már nem volt mászás, fáradtak voltunk. Este filmnézés és beszélgetések, egy kis tanulással fűszerezve. Másnap vasárnap az utolsó alkalom, hogy másszunk valami nehezet. Gábor úgy döntött, hogy mászni szeretné a Sistolicni vrt utat. Beraktuk a közteseket. Gábor többször próbálta, végig statikusan. Nagyon határán volt a mászásnak, télleg nagyon nehéz így direktben, a kis cseppkőlefolyásokon felmászni. Kitaláltuk hozzá a jó lépést. Látszott, hogy benne van az út. Rápihent majd kinyomta a 9- t. A Gábor által mászott út melett volt egy Peskovnik, vagy általka elnevezett Szputnyik nevű út. IX ért adták. Kitoltuk a végéig elölbe pihikkel, de a végén az áthajlás sehogy se jött össze. Eközbe tőlünk balra a nagyáthajlásban egy csávó 3 beleüléssel kinyomott egy 8c+ os utat. (XI)!! Kimászott az útból, átmászott a kötelünkön majd kinyomta az utat. Megkértük akassza be a kötelünket. Kicsit nagyképűnek látszott, lehet hogy ez lenne a titka?? :) Ezután megnéztük a Cortora vetett próbálkozásokat, majd Gábor nekiállt a Jumbo nak. Először köztesről köztesre ment pihenőkkel A0 val. Majd pihent eggyet és neki ment elölbe. Nem érezte az utat és a 4. köztesbe beleült. Leeresztettem. Beszélgettünk a motivációról. Kicsi pihenő után ujra nekiment, majd a 4. köztesnél lévő NO Hand Rest ben összeszedte gondolatait. Ami ez után következett az maga volt, a lehetetlen. Szépen haladt köztesről köztesre. A legvégén járt, láttam remeg a lába. Eljutott az allulrólhúzóhoz, és felált belőle, majd folyamatos fújásokat halottam; nem igaz le fog esni. Ekkor egy hatalmasat nyúlt balra a kunszt végét jelentő zsebre és ordított. Eközben egy Cseh mászó bíztatta a melette lévő útból: Davai, Davai!!! Hihetetlen élmény volt lentről végignézni ezt a mászást. Hogy Ferit idézzem: "Azt mászod amit megérdemelsz, amiért megdolgoztál." Ez után lassan indultunk haza. Útközben egy kis dugúba kerültünk ugyan, és a kocsi kereke is majdnem kiesett, de azért jó túra volt. :)
Ha még indén sikerül a gépet megjavítani, akkor elméletileg videó is lesz...:D

2008. október 15., szerda

A végtelenbe és tovább...

Sokat gondolkoztam a címen. Tudjátok vannak dolgok, amiket nem lehet szavakba önteni. MOst nagyon boldog vagyok, sikerült. De nem csak a Dózsavárosi rekordot (Veszprém egy része), nem csak veszprémi rekordot, nem csak megyei rekordot, és nem csak dunántúli régióét döntöttem meg. Legalábbis Rákosy Laci szerint.
Mostanában a 222 cm óta mióta elmegyek a fal mellett, felnézek a zöld top fogásra és mindig elgondolkodok: -Nem, ez még nem ez a nap.- Mi dönti ezt el? A kedvem? Az időjárás? Nem, nem. Szentbékkálla óta van bennem valami, amit nem értek! Mért van az hogy amikor Gábor a Kapálódzá utat mászta, semmivel sem csinálta rosszabul mint én. A technika is azonos volt. A felkészültség és az erőnlét is. És mért volt az, hogy ahányszor ugrottam mindig leestem, és csak akkor lett meg amikor András kamerázta. Rájöttem; minden kérdésre a válasz a motiváció. Békkállán Gábor nem volt ott 100% osan fejben, nem szorította eléggé, nem akarta annyira. Én pedig itthon csak ugráltam a semmibe, de amikor ketten látták és kamerázták, akkor sikerült.
Tegnap már a mechanika óra közben éreztem, hogy ma lesz valami. Ahogy hazajöttem nem ettem, rögtön leraktam a szivacsot. És feljebb tettem a fogást. Nem sikerült. Megjött anya, s én megkértem hogy kamerázzon egykét próbálkozást. Egyből meglett a 232 cm. Ezután azonnal feltettem egyel távolabbi lyukba a top fogást. Nagyon messze van. Ugrálok. Már vagy a 10. amikor anya azt mondja, ha így folytatom nem lesz meg. Nem hiszem el, hogy meg lehet. Majd hangosan mondta, hogy mondjam Megtudomcsinálni!!! Elmondtam ötször-hatszor és megugrottam. 247 cm. Hát remélem nemsoká' télleg meg tudom mutatni nektek azt a várva várt videót. De szerintem megéri várni...:)

2008. október 11., szombat

Békkálla VEFK módra

Csütörtökön a veszprémi egyetemen voltam edzeni, és nagyon lefárasztottam magam egy - Dezső által kitalált- hosszú és nehéz útban. Hétvégére Dörgicse volt a terv, de amikor meghallottam, hogy Szentbékkállára meg egy kisebb csapat, nem tudtam ellenállni. Szóltam Gábornak is, neki is nagyon tetszett ez a terv. Volt itt valami. Egy projekt. A Lacoste. Ez krokodilt jelent, ezt nagyon szerettem volna megmászni. Kis bemelegítő után (nekem még a bemelegítő sem lett meg...) elkezdtük próbálgatni ezt a hüllőt. Dezső, Gábor, Gyufa, én mindent beleadtunk, hogy meglegyen. Próbáltuk jobbról, próbáltuk balról. Sehogy se sikeredett. Talán Gábor volt hozzá a legközelebb. Ez egy nagyon odafigyelős út. Ha az ember rosszul akaszt sarkot, és közben esik le, akkor nagyon csúnyán is végződhet a dolog. Egyszer Gábor is esett egyet rosszul. Vagyis nem. A mászó nem eshet rosszul. A spotoló embernek kell ott lennie fejben, testben. Mi akkor nem voltunk ott. Nem tudtuk elkapni, s ez egy nagyon nagy hiba volt. Szerencsére nem lett belőle komolyabb sérülés. Miután kellően lefárasztottuk magunkat, úgy gondoltuk átmegyünk egy kiszemelt projektre. Az útnak nem volt neve csak egy-két római betű és egy kötőjel mutatta- ez nem akármi. Ez valami. Ez IX-. Elkezdtük mászni az utat, de egybe úgy tűnt nem megy sehogy, ezért csak a kulcsrészt gyakoroltuk. Ez egy nagy nyúlás, vagyis inkább ugrás egy nem túl jó peremre. Végig csapkodtuk de megtartani nem tudtuk. Kezdtünk fáradni, picit elpilledtünk. Ettünk, ittunk. Kis pihenő után elkezdtünk mindenféle variációkat mászogatni. Eközben visszamentem a bemelegítő boulderhez és sikerült megmászni szerintem VII+ ért. Ezután az Underground traverz alján akartunk beszállni. Ez Dezsőnek lett meg legelőször, így Yellow Submarine nevezte el. A nehézsége pedig VIII- lett. Ezután kivették az egyik beszálló fogást, ezzel eléggé nehezítették az amúgy se könnyű utat. A neve Gelben Reiben lett. (sárgás dörzsölés, az eredeti nevet nem tudom) Ezt nem próbáltam, de nekik meglett.
Kitaláltam egy utat, de mindenki lehurrogott, hogy ez szar. Aztán nehezítettük, és egy térd akasztásos, reibungos, peremes, nagyugrós út lett, olyan VIII-/VIII körül. A "Noszty fiú esete Tóth Marival" nevet kapta, igazából nem tudjuk mért. Dezső említette, hogy Zoli azt mondta van egy vénasszony nevű jó kis kunszt. :) Ez lényegében az Underground traverzen megy végig, majd a kimászás helyett jobbra megy tovább és a két fa közt ér véget a VIII- os út. Egybekötve egy másik úttal nagyon tetszett. Gábor vissza ment a 9- os utacskánkhoz, s újra elkezdett mozogni benne. Nagyon kevés hiányzott mindegyiküknek. Én is elkezdtem próbálgatni. Ekkor már mindenki abbahagyta a mászást, ettek, ittak, pihengettek az emberek. Én meg repültem, és becsapódtam. Repültem és becsapódtam. És ez így ment egész délután. Csodálkoztam is mert fáradtság helyett egyre közelebb lettem az úthoz. Egyszer csak sikerült az ugrás. Nagyon örültem neki. Ezután már csak egyben ki kellett mászni. Összeszedtem magam és sikerült. Nagyon örültem neki. Az út neve (mint kiderült volt neki) Kapálódzá. Találó. Pistike csak annyit irt hozzá a 8a-n : dyno. Ez mindent elárul...

2008. október 4., szombat

Dyno

Mára egy Dörgicsei mászást terveztünk Gáborral, de sajnos nem jött össze. Részben az időjárás, részben a Gábor kitartásában esett egy kis csorba. Legalábbis én a családi elfoglaltságokat és betegségeket is ide sorolom. A szikla helyett, Noémivel, és Andrással a "udvari" bouldert választottuk dacolva a szélsőséges időjárással. Csináltunk pár nehéz kunsztot, nem is sikerült mindet megcsinálni. Noémi is nagyon szépen mozgott a kis fogásokon. Kicsit odébb toltam a szivacsot, hogy legyen hova esni. A hetek óta tartó próbálkozásaimat, végül siker koronázta. Noémi és András hatására ugyebár. :) Ennek a kunsztnak csak egy mozdulata van. Ez pedig egy ugrás. Két jó beszállófogás van, természetesen minden lépés. Majd messze fent -már szinte az eresz alatt- van egy nagy zseb kiszálló fogás gyanánt. A beszálló fogás és a kiszálló között a távolság 222 cm. Igen. nagyon örülök, hogy meglett, még videó is készült róla. Nemsokára felteszem. Most azon gondolkodok, hogyan lehetne javítani ugrástechnikámon, és hogyan tolhatom még egy kicsit kijjebb ezt a határt. Jó lenne 230 ig eljutni, a mostani technikámmal, aztán majd ráérek még csiszolni rajta. Addig is itt egy link ha valaki kedvet kapna...
A világrekordot sokáig Peter Würth tartotta 2 méter 60 cm rel, a mostani rekordot az ukrán Sergeii Topishko tartja, 270 centivel. Hát rendesen feladta a leckét...
http://www.youtube.com/watch?v=04n4BedX5Vg&feature=related

2008. szeptember 19., péntek

Több, szebb, jobb

Ezen szavak jutottak először eszembe amikor, az új fogásokról akartam írni. Nemrég Gáborral ugyanis több mint 30 fogást vettünk, a bolti ár kevesebb mint feléért. Nagyon jó üzlet volt. A fogásokat feltettük, s már meg is volt a próbamászás... Íme:

2008. szeptember 15., hétfő

Elnézzük

1 Kámvás Bálint 1990 KLÉBI
2 Gál Bence 1990 TRATUTRA
3 Burucs Bálint 1988 RLSE
4 Schmid Tamás 1988 RLSE
5 Szél Csaba A 1991 DSZDSE
6 Gedeon Péter 1986 FACTORY
7 Balázs Péter 1982 RLSE
8 Bodrogi Zoltán 1975 FACTORY
9 Sikter Farkas 1989 METEÓRA
10 Vincze Márton 1987
11 Bubb Ferenc 1969 Gerecse SE
12 Szél Dömör A 1991 DSZDSE
13 Izer Bálint A 1991 VESE, BHSK
14 Király András A 1995 KLÉBI
15 Borbély Gábor 1989 VESE, BHSK
16 Molnár Gergely 1984 VESE
17 Abonyi Károly 1977 HANNIBÁL SE
18 Vörös Tamás 1978
19 Nagy Ferdinánd 1993 Mahoe
20 Kerényi Barna A 1991
21 Molnár Attila 1989 RISZI DSE
22 Erdei Áron A 1991
23 Domján Iván 1986 EXERZIOR
24 Gál Máté 1992 TRATUTRA
25 Palotás Péter 1993 Mahoe
26 Kakasi Balázs 1985 VEFK
27 Molnár Dávid 1986 VEFK
28 Barbai Kristóf 1990 VESE
29 Tóth Róbert 1988 BHSK
30 Gilián Andor 1984
31 Györe István 1986 VESE
32 Béni László 1976

Elfogadjuk a szikla.hu bocsánat kérését a késésért. Végülis mikor ha nem a veszprémi versenyen. Mindegy. Az utcazene boulder verseny megkésve bár de törve nem, teljes egészében itt, a nyílt kategória.

2008. szeptember 4., csütörtök

Vége, vagy csak most kezdődik?

Hihetetlen eseménnyel telnek el a napok-hetek, kellett egy kis idő mire mindent fel tudtam dolgozni. Mikor sikerült a G-pont úgy új boulder úttal kezdtem el szemezni, ami pont a G vel szembe van. Nagyon nem ment ezért sokat gyakoroltam, de még nem volt itt az ideje. Teltek a napok, hetek. Az Aggteleki Kupa után nekem már csak ez járt a fejemben. Egy délután le is mentünk Gáborral és egy Nóémi alkotta csapat fogadott minket. Gábor pár próba alatt összerakta a boulder utat, talán a topra nyúlás nehezebb volt mint maga az út, de sebaj. :) Kis félelemmel de nekem is sikerült az út, s mivel a beszálló után lehet egy sarokakasztást csinálni, ezért, B-Hook lett a neve. Később rájöttünk Gáborral, hogy ez egy nagyon szar név, ami nem fedi le a valóságot. Valami Találót kerestünk, így lett a neve Béláim. Rögtön utána kitaláltunk egy még nehezebbet, amiben szerintem mindketten elég szépen mozogtunk. Ezt az utat is felírhatom az, Még idén megmászandó listára, a Tehéncsöcs, a Sündisznó mellé. Gáborral van egy szabad szombati napunk, amit így a tanévnyitó előtt mindenképpen ki kellene használni, ugyanis van még egy lerendezetlen ügyünk Csókakőn. Gyors Telefon, senki se ér rá, a lányok is dolgoznak.

Szombat korán reggel indulunk el Veszprémből, majd A Csókakői busszal 9 óra körül már a templomnál vagyunk. A buszon teltház. Gyanús. Ahogy felérünk a vár alatti parkolóba, meglátjuk a hatalmas emberáradatot. Kicsit olyan volt, mintha mi is visszarepültünk volna az időben a 10. század környékére. Mindenhol jurták, kecskebőr dobok, kardok, íjak, ágyú, szalonnasütés. És persze elengedhetetlen kellék volt a sörsátor, ahol egy Barkó Csabira emlékeztető úr mondta az áldást. Így nézett ki a tizedik Csókakői várnapok. Magunk mögött hagyva a turistákat, az északkeleti sziklák felé vettük az irányt, - ahol a csak egy-egy halk ágyúlövés zavarta meg a csendet. Mindketten beereszkedtünk a falba. Gábor a Csontbrigádba szerelte be a kötelet, én pedig a Krokodilba. Gondosan elhelyeztem a közteseket az elöl mászáshoz. Fejben nagyon nem voltam ott. Nem mertem beszállni az útba. Gábor kezdte a mászást, és szépen lassan eljutott a kunsztig ahol ugyan beleesett, de miután utána kimászta az utat és leeresztés közben láttam egy kaján mosolyt az arcán, - tudtam itt nem lesz probléma. Lelki erőt adott, s már alig vártam, hogy mászhassak. Szerintem ezúttal elég jól bemelegítettem, még egy kis white Stripest is kaptam. Gábor bevett a biztosításba és elindultam. Tudtam ha elsőre nem csinálom meg akkor már nem fog most sikerülni. Pedig ezt a napot nagyon kár lett volna kihagyni. A hőmérséklet tökéletes volt, olyan se nem meleg se nem hideg. 17°C lehetett. Megvan az első 3 akasztás, majd visszamászok a no hand rest pihenőhöz, és felkészülök. Előttem van akaraterőm s tudásom 10 méteres lexikonja. Ez egy olyan gát, amit ha elég sokszor olvastál, csak akkor érthetsz meg. - Gyerünk meg tudom csinálni! Elindultam, majd ahogy a derekam alatt volt a köztes, kicsit parázni kezdtem. Utoljára lenézek, hogy hová is fogok esni, majd egy hatalmas nyúlás egy akasztófogásra. Nem is fogás, hanem egy repedés. Megvan éppenhogy, de tart. Azonnal akasztok, s mikor már a kötél benn van a köztesben tudom: Sikerülni fog! Pihenek egy kicsit majd a következő kunsztmozdulatot is megcsinálom. Már majdnem bele akarok fogni a köztesbe amikor érzem; ez a fogás tart. Akasztok, majd hatalmas ordítások. Még a kínai szavakat is elfelejtem örömömben. Hatalmas eufória kerít hatalmába amikor beakasztom a standba a kötelet. Gábort megölelem, nagyon boldog vagyok. Mostmár csak azért izgulok neki sikerüljön egyben. Azonnal elkezd mászni. Pihen majd elindul. Kunszt. Egy mozdulat, akasztás, másik mozdulat. Még ordítani sem mert. Amikor felér a tetejére csak akkor tör ki örömujjongásba: SIKERÜLT! A projekt amit már a nyár elején tűztünk ki feladatnak, meglett. Most már akár haza is mehetnénk. Mindketten megpróbáljuk a Csontbrigádot, de hát nagyon nehéznek bizonyul. Gábor egész szépen mozog benne. Gábor elölben kimássza a Kulcsost egyben (!), majd én is megmászom az első megmászók tiszteletére, dorgóban, zia nélkül. Egész új (vagy régi?) dimenziója ez a mászásnak. Gáb eközben kicsit belekóstol a felsőbiztosítás rejtelmeibe. Ezután átmegyünk az ovoda falhoz ahol egy kis reibungot mászunk. Ekkor pont arra fut Csutorás Gergő, s egy két információt ad nekünk a Csontbrigádról. Elmeséli, hogy 2 éve kitört egy fogást a kunsztból, szóval nem csoda hogy nincs megmászó. Nekem is sikerült kitörnöm egy kis reibungot belőle. Az út mászása mindenesetre megnyugtatott, még nem vagyunk ezen a szinten. Mászok még egykét könnyebbet majd elindulunk haza. Jobban mondva elindultunk volna haza ha nem lett volna egy kis verekedés a Csókakői buszon. Egy apuka mindössze le akarta ültetni a gyermekeit egy székre, mire a (hungaristák) kicsit nekiestek. A szerencse az volt, hogy a sofőr sem volt kis darab, és felvette a harcot a három kopaszfejűvel. A végén a rendőrség is kijött. Mi inkább azon izgultunk, hogy elérjük-e a veszprémi járatot. Nagy szerencsénk volt és pont elcsíptük. Azt hiszem méltó mászás volt nyárbúcsúztatónak. Azért nem írtam most nehézségi fokokat mert rájöttem, hogy az csak egy darab szám, sokkal többet ér ha a nehézségétől függetlenül kitalálsz egy célt, s meg is valósítod azt.

2008. augusztus 26., kedd

A várva-várt 35. Aggtelek kupa

Bálinttal már akkor tervbe vettük ezt a versenyt, amikor Burucs Mari májusban feltette a szikla.hu-ra az ezévi versenynaptárat. Nekem új volt az egész verseny és első nehézségi versenyem is volt, Bálint már volt két éve és szép emlékekkel várta a barlang feletti sziklák megmászását.

Péntek reggel korán érkeztünk meg a Délibe, még a Lehel-téri Mountexbe is be kellet mennünk, mert Bálint régi Styx-je már egy kicsit leamortizált. Sikerült is egy fasza, papucsos LaSportiva Venomot vennie (csak dícsérni lehet és 13E volt akciósan). Átmentünk a Keletibe ahol megváltottuk jegyeinket a Jósvafő-Aggtelek vasutállomásra, Miskolcon át, ahol a Miskolci Egyetem gépészmérnök gólyáiba botlottunk. Bálint gondolt rá, hogy tanulmányait sürgetve beáll a sorba, de a mászóversenyt semmiért sem hagytuk volna ki.

A miskolci vasútállomáson a 8a (!) vágányra érkeztünk, de 9a-s vágányokat is találtunk.

A Jósvafőig vezető vonatúton még kicsit nyújtani kellett az új cipőt, így Bálint a mászócipőjében ácsorogva nezte végig Magyarország északi részének vadregényes tájait.

Mikor megérkeztünk a busszal a barlang bejáratához, csak bámultuk a sziklákat, 30 méter magas enyhén áthajló mészkőfal tornyosul a barlangba látogatók fölé, és ez jelent évről évre (de csak két napig) kihívást a mászóknak.

Ekkor még csak a gyerekverseny résztvevői voltak ott és a szervezők, akik már szerelték az esőponyvát a döntő útja fölé, ugyanis rossz időt mondtak szombatra. A szállásunkra még várnunk kellett és konstatáltuk, hogy lehet, hogy mi vagyunk a VESE egyedüli képviselői. Estig kellett várni a nevezéssel, kaptunk egy fasza szobát [pólót nem :( ], hamar le is feküdtünk.

Szombat reggel korán keltünk és örömmel tudtuk meg, hogy nem mi vagyunk az egyetlen VESÉ-sek. Noémi női nyíltban indult, Tibi pedig férfi B-ben, Steve pedig csak drukkolt. Nekünk, az A kategóriának, csak délben kellett bemennie az izolációba. Voltak gyerek kategóriák, szokásos C, D és E, férfi B és A. Ez azt jelentette, hogy nyílt A, B-be az nevezett, aki akart, tudásának megfelelően amatőrben, vagy profiban.

Az izoláció ismét hosszú és idegtépő várakozással telt, de Csapajev poénjai mindig oldják a hangulatot. Egyébként volt egy tök jó kunszt, amit egy, a versenyben nem induló, mászó talált ki, mondjuk nem igazán értem, hogy miért volt ott, de az elkülönítés elég szabadon volt értelmezve ezen a versenyen. Az utat még Burucs Bálint is megtisztelte, persze neki másodikra meglett (elsőre még nem volt bemelegedve), Patkánynak is meglett egypár próba után.

A selejtező kunszt legtöbbek szerint elég könnyű volt, de Bálinttal mindketten kiestünk belőle és a döntőhöz TOP-nál kevesebb nem volt elég. Bálint a kunszt részénél esett ki, de szerintem benne is több volt. Én egy kicsit csalódott voltam, utólag tudtam meg, hogy a kunsz felett estem ki, bár éreztem is, hogy elsiettem. Szerintem nagyon tapasztalatlanok voltunk, a boulder versenyekhez mindketten jobban hozzászoktunk már. Gyakorlatilag a helyezéseink: Bálint 13. én 12. (11-en jutottak döntőbe a 16 ból).

Szombat este volt gulyás, kötélhúzás és egy kis slackline, egy gyenge party aztán alvás.
Egész este esett, de a döntő út száraz volt, 10 körül indult az első delikvens. Később egy másik út is megszáradt és párhuzamosan mehettek a különböző kategóriák végső mászásai. A mászások sok izgalat tartogattak, elég nyílt volt a verseny, mivel a ranglista első pár versenyzője Sydney-ben tartózkodott. Végig néztük a mászásokat, majd miután véget ért a verseny mi is rápróbálkoztunk az útra. Szerintem ha döntőbe jutottunk volna és hozzuk a formánkat, akkor sem végzünk előrébb, szóval az eredményeink tényleg reálisak. Igazándiból egyel előrébb lettünk volna, mert Horváth Gábor dekoncentráltsága folytán leesett a harmadik köztesnél.
Ekkor már esett az eső, és nemsokára indulnunk kellett, Csapajev vitt a fővárosig, mert sok volt nála a hely (Ferdinánd és Peti sajnos nem tudott megjelenni). Az eredményhírdetésen Barkó Csabi bejelentette, hogy Urbanics Áronnal befejezik a szervezést és várják a lelkes utódokat. Ez egy kicsit szomorú pillanat volt nekem, mert tudva levő, hogy kevés az ilyen vállalkozó szellemű ember, amikor az MHSSZ és az összes klub is pénzgondokkal küzd és ez ennek a nagy hagyományokkal rendelkező, jóhangulatú versenysorozatnak a megszakadását jelentheti. A helyezésemmel személy szerint elégedett vagyok, de mondanám, hogy majd jövőre jobb lesz, csakhogy nem biztos, hogy lesz jövőre verseny.

A hétvége mérlege két előlmászás volt, ami önnmagában elég kevés azért a pénzért, amit belefeccöltünk, viszont ha mindent beleveszek, akkor megérte résztvenni ezen a neves versenyen. Ha teszemazt kimegyünk a geribe és ott mászunk végig két napot, az valószínűleg többet adott volna, de így egy megismételhetetlen esemény részesei lehettünk, és olyan utakat mászhattunk amelyeket soha ezelőtt és soha ezután nem fogunk, mert Geri mindig ott van az év 365 napjában, de 35. Aggtelek kupa csak egyszer volt.

2008. augusztus 18., hétfő

"Szopás karácsonyig kígyó elektromos"

Gáborral vasárnap reggel indultunk el biciklivel (!) a Koloska völgybe. Az út elég hosszú és fárasztó volt, de 9 órakor már a szikláknál voltunk. 10 órakor már másztam is elölben egy utat, melyet a kalauz VI ra értékel. Ezt Gábort is kimászta, majd arra gondoltunk kellene mászni valami nehezet. Láttam egy aránylag sima falat és megpróbáltam csak simán feljutni rajta. Nagyon érdekes hogy a kalauz itt egy IV utat jelöl, persze projektként mivel még senki se tudta megmászni. Na ez nekem sikerült, majd Gábornak is második próbára. Hát én azért ahhoz a IV hez hozzáadnék még egy IV et és akkor már talán reális. :) Ezután áttértünk Gábor projektjére, A jobboldali út-ra. Hihetetlen nehéznek bizonyult. Egy elég szép nyúlás az elején ez sikerült, viszont az utána következő mozdulatokhoz gyengének bizonyultam. Egy kis lyukba kellett belefogni (ez az a fájdalmasabb féle), amiből minden próbánál törtek ki a darabkák. Egyébként ez a fogáskitöréses dolog az egész helyre jellemző.

Nagy nehezen sikerült belefogni a lyukba, majd jön egy sarokakasztás. Lecsúszik a lábam. Káromkodok és nagyon ideges vagyok. Gábor nyugtat. Még vagy ötször egymás után leesek. Végül hallgatok Gáborra és Beereszkedek az útba. bemagnéziázok pár fogást. Szerintem ezzel az út nem lett könnyebb, csak más. Ezzel a verzióval sikerült megmászni. Az út váratlanul nehéz, még a tetején is tartogat néhány meglepetést az embernek. A szép mozdulatok után egy ugrást gyakorolunk, amit végül mindketten megcsinálunk, bár nekem kicsit leszedte a bőrt a kezemről. Fáradtan elindulunk haza, s a nap csúcspontja a Nagymama főztje, s a barackleves... :)

Ha boulder akkor Betekincs???

Mászni nem nagyon volt kedvem szombaton úgyhogy csak boulderezni akartam kimenni, a völgybe. András is kijött. Természetesen kivittük a fényképezőgépet, de csak videózni akartunk, mivel a megmászást fel kell venni. Újra a G-pont. Már rituálé ez az út. Majdnem minden nap kint voltam, nem jött össze. Egyszerűen nem. De nem adtam fel. András is próbálta a bouldert, és kitalálta ha nem a bal kezünkre terhelünk akkor lehet, hogy (könnyebb, nehezebb) MÁS. Én tovább kombináltam és kitaláltam hogy ugrani kellene. Pár próba után sikerült. Hát szerintem életem 2. legnehezebb bouldere.
Íme a megmászás felvétele egy kis riporttal...

video