2008. szeptember 19., péntek

Több, szebb, jobb

Ezen szavak jutottak először eszembe amikor, az új fogásokról akartam írni. Nemrég Gáborral ugyanis több mint 30 fogást vettünk, a bolti ár kevesebb mint feléért. Nagyon jó üzlet volt. A fogásokat feltettük, s már meg is volt a próbamászás... Íme:

2008. szeptember 15., hétfő

Elnézzük

1 Kámvás Bálint 1990 KLÉBI
2 Gál Bence 1990 TRATUTRA
3 Burucs Bálint 1988 RLSE
4 Schmid Tamás 1988 RLSE
5 Szél Csaba A 1991 DSZDSE
6 Gedeon Péter 1986 FACTORY
7 Balázs Péter 1982 RLSE
8 Bodrogi Zoltán 1975 FACTORY
9 Sikter Farkas 1989 METEÓRA
10 Vincze Márton 1987
11 Bubb Ferenc 1969 Gerecse SE
12 Szél Dömör A 1991 DSZDSE
13 Izer Bálint A 1991 VESE, BHSK
14 Király András A 1995 KLÉBI
15 Borbély Gábor 1989 VESE, BHSK
16 Molnár Gergely 1984 VESE
17 Abonyi Károly 1977 HANNIBÁL SE
18 Vörös Tamás 1978
19 Nagy Ferdinánd 1993 Mahoe
20 Kerényi Barna A 1991
21 Molnár Attila 1989 RISZI DSE
22 Erdei Áron A 1991
23 Domján Iván 1986 EXERZIOR
24 Gál Máté 1992 TRATUTRA
25 Palotás Péter 1993 Mahoe
26 Kakasi Balázs 1985 VEFK
27 Molnár Dávid 1986 VEFK
28 Barbai Kristóf 1990 VESE
29 Tóth Róbert 1988 BHSK
30 Gilián Andor 1984
31 Györe István 1986 VESE
32 Béni László 1976

Elfogadjuk a szikla.hu bocsánat kérését a késésért. Végülis mikor ha nem a veszprémi versenyen. Mindegy. Az utcazene boulder verseny megkésve bár de törve nem, teljes egészében itt, a nyílt kategória.

2008. szeptember 4., csütörtök

Vége, vagy csak most kezdődik?

Hihetetlen eseménnyel telnek el a napok-hetek, kellett egy kis idő mire mindent fel tudtam dolgozni. Mikor sikerült a G-pont úgy új boulder úttal kezdtem el szemezni, ami pont a G vel szembe van. Nagyon nem ment ezért sokat gyakoroltam, de még nem volt itt az ideje. Teltek a napok, hetek. Az Aggteleki Kupa után nekem már csak ez járt a fejemben. Egy délután le is mentünk Gáborral és egy Nóémi alkotta csapat fogadott minket. Gábor pár próba alatt összerakta a boulder utat, talán a topra nyúlás nehezebb volt mint maga az út, de sebaj. :) Kis félelemmel de nekem is sikerült az út, s mivel a beszálló után lehet egy sarokakasztást csinálni, ezért, B-Hook lett a neve. Később rájöttünk Gáborral, hogy ez egy nagyon szar név, ami nem fedi le a valóságot. Valami Találót kerestünk, így lett a neve Béláim. Rögtön utána kitaláltunk egy még nehezebbet, amiben szerintem mindketten elég szépen mozogtunk. Ezt az utat is felírhatom az, Még idén megmászandó listára, a Tehéncsöcs, a Sündisznó mellé. Gáborral van egy szabad szombati napunk, amit így a tanévnyitó előtt mindenképpen ki kellene használni, ugyanis van még egy lerendezetlen ügyünk Csókakőn. Gyors Telefon, senki se ér rá, a lányok is dolgoznak.

Szombat korán reggel indulunk el Veszprémből, majd A Csókakői busszal 9 óra körül már a templomnál vagyunk. A buszon teltház. Gyanús. Ahogy felérünk a vár alatti parkolóba, meglátjuk a hatalmas emberáradatot. Kicsit olyan volt, mintha mi is visszarepültünk volna az időben a 10. század környékére. Mindenhol jurták, kecskebőr dobok, kardok, íjak, ágyú, szalonnasütés. És persze elengedhetetlen kellék volt a sörsátor, ahol egy Barkó Csabira emlékeztető úr mondta az áldást. Így nézett ki a tizedik Csókakői várnapok. Magunk mögött hagyva a turistákat, az északkeleti sziklák felé vettük az irányt, - ahol a csak egy-egy halk ágyúlövés zavarta meg a csendet. Mindketten beereszkedtünk a falba. Gábor a Csontbrigádba szerelte be a kötelet, én pedig a Krokodilba. Gondosan elhelyeztem a közteseket az elöl mászáshoz. Fejben nagyon nem voltam ott. Nem mertem beszállni az útba. Gábor kezdte a mászást, és szépen lassan eljutott a kunsztig ahol ugyan beleesett, de miután utána kimászta az utat és leeresztés közben láttam egy kaján mosolyt az arcán, - tudtam itt nem lesz probléma. Lelki erőt adott, s már alig vártam, hogy mászhassak. Szerintem ezúttal elég jól bemelegítettem, még egy kis white Stripest is kaptam. Gábor bevett a biztosításba és elindultam. Tudtam ha elsőre nem csinálom meg akkor már nem fog most sikerülni. Pedig ezt a napot nagyon kár lett volna kihagyni. A hőmérséklet tökéletes volt, olyan se nem meleg se nem hideg. 17°C lehetett. Megvan az első 3 akasztás, majd visszamászok a no hand rest pihenőhöz, és felkészülök. Előttem van akaraterőm s tudásom 10 méteres lexikonja. Ez egy olyan gát, amit ha elég sokszor olvastál, csak akkor érthetsz meg. - Gyerünk meg tudom csinálni! Elindultam, majd ahogy a derekam alatt volt a köztes, kicsit parázni kezdtem. Utoljára lenézek, hogy hová is fogok esni, majd egy hatalmas nyúlás egy akasztófogásra. Nem is fogás, hanem egy repedés. Megvan éppenhogy, de tart. Azonnal akasztok, s mikor már a kötél benn van a köztesben tudom: Sikerülni fog! Pihenek egy kicsit majd a következő kunsztmozdulatot is megcsinálom. Már majdnem bele akarok fogni a köztesbe amikor érzem; ez a fogás tart. Akasztok, majd hatalmas ordítások. Még a kínai szavakat is elfelejtem örömömben. Hatalmas eufória kerít hatalmába amikor beakasztom a standba a kötelet. Gábort megölelem, nagyon boldog vagyok. Mostmár csak azért izgulok neki sikerüljön egyben. Azonnal elkezd mászni. Pihen majd elindul. Kunszt. Egy mozdulat, akasztás, másik mozdulat. Még ordítani sem mert. Amikor felér a tetejére csak akkor tör ki örömujjongásba: SIKERÜLT! A projekt amit már a nyár elején tűztünk ki feladatnak, meglett. Most már akár haza is mehetnénk. Mindketten megpróbáljuk a Csontbrigádot, de hát nagyon nehéznek bizonyul. Gábor egész szépen mozog benne. Gábor elölben kimássza a Kulcsost egyben (!), majd én is megmászom az első megmászók tiszteletére, dorgóban, zia nélkül. Egész új (vagy régi?) dimenziója ez a mászásnak. Gáb eközben kicsit belekóstol a felsőbiztosítás rejtelmeibe. Ezután átmegyünk az ovoda falhoz ahol egy kis reibungot mászunk. Ekkor pont arra fut Csutorás Gergő, s egy két információt ad nekünk a Csontbrigádról. Elmeséli, hogy 2 éve kitört egy fogást a kunsztból, szóval nem csoda hogy nincs megmászó. Nekem is sikerült kitörnöm egy kis reibungot belőle. Az út mászása mindenesetre megnyugtatott, még nem vagyunk ezen a szinten. Mászok még egykét könnyebbet majd elindulunk haza. Jobban mondva elindultunk volna haza ha nem lett volna egy kis verekedés a Csókakői buszon. Egy apuka mindössze le akarta ültetni a gyermekeit egy székre, mire a (hungaristák) kicsit nekiestek. A szerencse az volt, hogy a sofőr sem volt kis darab, és felvette a harcot a három kopaszfejűvel. A végén a rendőrség is kijött. Mi inkább azon izgultunk, hogy elérjük-e a veszprémi járatot. Nagy szerencsénk volt és pont elcsíptük. Azt hiszem méltó mászás volt nyárbúcsúztatónak. Azért nem írtam most nehézségi fokokat mert rájöttem, hogy az csak egy darab szám, sokkal többet ér ha a nehézségétől függetlenül kitalálsz egy célt, s meg is valósítod azt.