2009. április 27., hétfő

Rántsuk le akkor azt a leplet, vagy mi???

Az egyes utakat, és nehézségeiket illetően történtek eltérések. Erről részletesen egy későbbi cikkben szeretnék beszámolni majd, amikor megmásztam az If-direktet. Addigis az If az IX+, az If-direkt IX+/X-. Új út is született: Vágási Feri beszáll az internetbe; Ágh István tollából. Nehézsége 7c, és rögtön az If től balra lévő első út, ha jól tudom. És még fog születni egy új út biztosan, nagyon remélem idén. Erről is később.

2009. április 24., péntek

Megmászós nap


Április 22. szerda több okból is jeles nap volt, a Föld napja mellett még TTK-s sportnap is volt, ami azt jelenti, hogy Robinak és nekem nem volt suli.

A terv Tardos volt, de mivel Robinak ez egy kicsit bulizós hét volt, inkább csak Francia-bánya lett belőle. Több régáhított projekt is volt itt:
- Előlben a kuszó ill. ugró Szellemkutya
- Robinak RP a Felfedezés
- nekem Rinó

A Szellemkutya fantázianevű utat még télen találta ki Robi, de akkor csak felsővel másztuk ki, mert fostunk az eséstől (mozog az utolsó nitt). Most viszont a mászókörös éksorral felszerelkezve minden együtt állt a megmászáshoz.
Első a belemegítés a Létrán, még senki sincs az outdoor-teremben, csak mi jövünk ki ilyenkor hétköznap ebédidőben, ezután a Kutya.

Az útban az utolsó (második) nitt vállmagasságban van, így szépet lehet esni, ha lecsúszol a top-ról, nameg laza is volt a csavar, ezért ide még egy éket eltettünk, persze nem előre, hanem igazi trad stílusban, mászás közben. Először statikusban meglettt, aztán az ugrós verzió egy nagy eséssel végződőtt, legalább az ék bizonyított.

Robi egy esése:



Aztán a Felfedezést próbálta Robi. Elsőre beleesett és darabokban átmozogta. Igazándiból ugyanaz volt a probléma, mint nekem a Zergevadásszal: elizgultam. Hát bizony vissza kell fogni az izgatottságot egy ilyen régvárt megmászás közeledtével. Kellett is a beleesés, hogy megnyugodjon és így már egy svájcióra pontosságával és eleganciájával küzdötte fel magát köztesről köztesre, az expresseket saját kezüleg elhelyezve, hódólva ezzel az egyetlen igaz stílusnak: az RP mászásnak.

Hát ez is ki van pipálva. jöhet az ugrás a Kutyában. Először nekem lett meg, nem kis örömömre, aztán Robinak, egy kis külső segítséggel. Egy Tatabányai sráccal dumáltunk egy kicsit és adott tippeket az ugráshoz és sikerült az utunkat vele is megszerettetni.



Mivel mindennel készen voltunk, amit akartunk és ki akartam használni az éksor nyújtotta lehetőségeket, belementem egy trad mászásba, egy könnyű, rövid repedésbe. Ilyen is volt már.

Mondom, a Rinót azért csak megpróbálom, benn volt felsővel. Belepróbáltam a mozdulatba, beleültem előtte és meglett, jónak éreztem, úgyhogy egyben akartam megcsinálni. Robi szerencsére rábeszélt az előlmászásra, így esett meg, hogy most elmondhatom, meglett a Rinó, PP.

Úgy fél hat körül már ott sem voltunk, még Robi is elérte az aznap esti bulit (amiről majd ő beszámol).
Ezen a rövid kis napon (meg az előző hetekben) sok gyümölcs érett be, amelyeket egész télen erleltünk magunkban, szóval olyannyira sikeres nap volt, hogy minden sikerült, amibe belementünk.
Soha rosszabbat és a nyusziknak a legjobb: csak szex és fű.

2009. április 15., szerda

Lentebb

Lejjebb tekerve megtalálható az ausztriai élménybeszámoló "Sag niemal nie" címmel. Csak most fejeztem be ezért van hátul. Hirtelen árasztjuk el a blogot, hogy legyen mit olvasni:). Bálint, fel tudnád tenni az otthoni nagy ugrásaidról a videót amíg még van időd? Azóta is várom.

2009. április 14., kedd

A nyuszi Kisgerit hozott

Mindenki elhúzta a csíkot. Robi és Gábor ausztriában csapatták, Andrásék családoztak, én meg itt maradtam egyedül. Ám pénteken eszembe jutott Tibi száma. Neki jó király. Cél: Kis-Gerecse. Messze van. Mondom nem annyira. Reggel az eljutás is kissé gázosra sikerült. Igazából nem mertem volna elindulni de Pistike is azt mondta amikor fiatalok voltak ők is busszal meg gyalog mentek el Geribe. A pályaudvaron elnéztük a buszt, és amikor rájöttőnk elnéztünk balra és a jó buszunk már ált ki a helyéről indult el, nélkülünk! Ez bazi nagy szívás lett volna 5 óra 50 kor mert ezután márt csak még több átszállással lett volna, aivel még később érünk ki. Futottunk a busz után és kiabáltunk ahogy csak tudtunk. A sofőr rendes volt és megált nekünk az út közepén. Mondjuk 880 Ft os jegynél nem csodálom amikor szinte üres a járat. Nemhiába válság van emberek! Odafelé meséltem neki a helyről. Tibi olyan fél órás útra számított, szóval amikor Tarjánban leszáltunk a buszról 2 ótás utazás után kicsit pöszén nézett. Sajnos mivel nem volt normális csatlakozásunk itt két órát kellett szobroznunk. Próbáltunk stoppolni de hiába. Az egész falú ment be a Misére hiszen húsvét vasárnap volt. El is felejtettem. :D Szégyen? Nem hinném. Beszélgettünk, és a kallerből kinéztük miket szeretnénk mászni. Nem akartuk megváltani a világot, de azért kiváncsi voltam egy s másra. A kényszerpihi miatt kicsit későn, 11 órára értünk ki Tardos kis falujába. Szerencsére a sorompónál pár mászó útba igazított a Kis-Gerecsei bánya felé. A kaller szerint is kék jelzés, 5km 40 perc. Igen ám at nem irja hogy mindezt felfelé emelkedőnek. A kurva melegben. Egy kis pihit iktatunk be és átöltözök szellősebb ruházatba.Ösvény a bánya felé
Fél 1 volt amikor begláttuk az Illúzió-falat. Boldog voltam. Eljutottam végre ide. Néztem Retket, de úgy döntöttem amíg még van erőm valami újat kellene kipróbálni. Mért ne legyen a Nimród. Oda pakoltunk le. Sajnos az első kaísérletet bebuktam és jól átgondoltam hol is mehet az út, nem szerettem volna abba a hibába esni hogy a könnyített verzióját másszam. Ám amikor elfogytak a fogások éreztem, hogy ez lesz az. Én is elfogytam. Ugrott az on-sight kísérlet. Majd a második próbámat is elrontottam, végül harmadszorra sikerült átmásznom a kunsztot, akasztottam már csak a stand volt hátra. Ekkor Talán a hátam mögött 50-100méterre bebaszott egy kibaszott nagy villám. Kb. azt hittem a szikla tört ketté remegett alattam a föld. Kicsit meg voltam ilyedve. Görcsösen fogtam két fogást, majd mintha várnék valamire csak ziáztam és az útra gondoltam. Ekkor elkezdett szakadni az eső, viharos széllőkésekkel, mindezt egyik pillanatról a másikra. Mondom magamnak ez már nem tarthat vissza akkor is kitolom. Ekkor 1-másfél cm es jégdarabok kezdek hullani, zuhogni. Ezt nem hiszem el az egyik eltalálta a szemüvegem és majdnem leesett a fejemről, és télleg olyan erővel csapódtak a fejemnek hogy azt hittem szétrobban. Beleestem. Az út teteje szó szerint velem és a kötéllel együtt szarrá ázott. Az út végén már ordítottam de azért kiment a teteje is. Gyorsan átkötöm a standon majd kiszedema cuccot a falból. Ekkor már bőrig áztam. A Nimród melett picit áthajlik itt próbáljuk kihúzni, de annyira erős hogy ide is beesik az eső és a jég. Levetkőzünk, hogy ne ázzanak jobban át a ruhák. Mindent be a táskába és futás. Jéghideg az eső, fájdalmasan hideg. A nagyáthajlás alatt megállunk nincs lélekerőnk elfutni az Illúzió falig. Amikor kicsit alábbhagy átmegyünk. Leverten, vizesen, fáradtan. Nem hiába a Tardosról tartó gyalogút érezteti a hatását. Alig birunk mozogni. Abból a hihetetlen melegből (kb.25°C) az idő hidegbe csap át. Fázunk. Megpróbálom megtolni a Retket, de igazán nincs kedvem hozzá, meg erőm se sok. Egy beleüléssel megcsinálom. Tetszik a teteje. Nem ezt akartam mászni, de ahhoz hogy körbemenyünk beereszkedni ahhoz, dacolni kellett volna az esővel. Szerettem volna megmászni elölben a Piranjas of Amazonas nevű repedést, Úgyhogy vittem frendeket, és ékeket is. A repiből csepegett a víz szóval nem volt esélyes. Tervben volt a Cry Baby amit megnézegettem, megtisztogattam de nem másztam benne. Átgondoltam az Abokalipszist is. Ezt nagyon meg akarom csinálni mert tetszenek a mozdulatok és fogások. Ahogy eltelt az idő, rámjött hogy hív a természet. El mentem jó messzire a szikláktól és épp letoltam volna a galyám amikor látom hogy egy papi meg az unokája sétálnak az erdőben. Mondom ilyen nincs! Tovább mentem és egy keritésbe botlottam. Körbementem és kiderült hogy van még egy bányaudvar, amiről senki sem mesélt senki se beszélt de létezik.4-5 láncos stand is van benne. Néhány útban még nittek is vannak. Mivel ez se a kallerben nincs bent, se sehol, elneveztem "Titkosabb" falnak. Tibivel innentől így beszéltünk róla. Ahogy eljött az este egyre jobban kopott a bőrünk, előre mentünk és megnéztük a New Dimension bouldert. Megcsináltam segítő nélkül a nagy fogásra való nyúlást, de a teteje elázott és ott abba is hagytam. Viszont melette frankón megszáradt, egyszercsak elkezdtünk boulderezni. Adták magukat a jobbnál jobb ötletek. Megmásztunk egy könnyed ugrást. Bár nagyon kellett vigyázni ha nem kapod el a TOP ot akkor a mögötted lévő letörésben kötsz ki. A másik út kötött kézsorrendes akárcsak a Kaszáspók ez a vízszintesen menő fogások, és apró lépések miatt a Horizontális Amőba nevet kapta. IX- ért. Remélem ha kimegy valaki azért majd megpróbálja. Szerintem aranyos kis boulder a végén egy szép Kis ugrással.
Videók minnyá:



Az esti bouldert követően fölvertük a sátrunkat, és megvacsiztunk, gyönyörködtünk a naplementében. Ilyen szép narancsosnak még sose láttam. Órákon keresztül próbáltunk tábortüzet csinálni, de nem nagyon akadt száraz fa. Tibi vegetáriánus szal csak a hideg konzerveket tudta megenni. Én egy kis főtt sonkát, tojást, kalácsot és tormát ettem, hamár egyszer húsvét van.
10 kor már aludtunk, 2 óra 45 perckor pedig már keltünk. Az időt jól mrtem ki pontosan 3 órára össze volt pakolva minden cuccunk a sátor is lebontva. Összeszedtük a szemetünket, majd a zseblámpával a koromsötétben nekivégtunk az éjszakának. Indulásunk pillanatában már elfogyott az addigis kuporgatott összes vizünk. Északa azon az úton amin idefele jöttünk, Papírék végigmentek kocsival és teljesen felszántották. Az eső meg még fel is áztatta szóval végig csúszkáltunk. A faluban nem sok időnk maradt vizet keresni, láttunk egy patakot, ami ugyan nem tűnt tisztának mégsem birtuk ki hogy ne igyunk. Egy hasmenés ekkor már amúgy is befigyelt a romlott tojás miatt. Elértük a 4:44 járatot és Tatára mentünk. Itt 40 percet kellett várnunk a Fehérvári járatunkra. Ez idő alatt a kávéautómatából forró csokit és teát ittunk, ami nagyon jól esett. 8:30 perckor értünk fehérvárra, ahol eredetileg még egy órát kellett volna várnunk a járatunkra. Bemegyünk a váróba és pont akkor mondja be a hang: A 13 kocsiállásról Várpalota, Veszprém érintésével, Balatonfüred uticéllal autóbusz indul egy perc mulva. Azonnal rohanunk kifelé. Azért tudtuk elérni mert a tatai járat gyorsabb volt mint amennyire kiirták. Fél 9 re már otthon voltunk.

Kőárok 1. felvonás

Szerencsére rá tudtam beszélni Andrást, hogy vigyen ki minket mászni a Kő-árokba kocsival. Kit érdekel hogy 17 éves és hogy friss a jogsija. A megkínozvából aszem ennyit megtanultunk: Ha valamit meg kell tenned, akkor meg kell tenned. :D Szóval kimentünk az árokba. Épp lepakoltunk amikor Pistikéék is kijöttek. A Négy Bagatelt mászták, később mi is belenéztünk. A szikla kurvahideg volt, és gyorsan ette a bőrt. Pistike egyik boulderében melegítettem a nagy fenevadra. Majd beereszkedtem és betettem a közetseket. Természetesen az If-direkt nevű út volt a cél. Gyakorlatilag, reibunkgos peremek, lyukak, és oldalhúzókból áll. A negyedik akasztás már a stand, mégis legalább 12 méter magas. Már a második köztest le kellett A0 ánom kicsit összefostam magam az útban. Igazából szerintem pszihésen adtam fel ezt az akasztást. A következő mozdulatok voltak ám az igaziak. Nagyon kemények, peremeken kell araszolnod, majd egy nagyobbról semmi lépéssel és a lábad alatt a köztes, fel kell nyúlni egy reibire segítőnek, és innen ful dinamikus mozdulattal még feljebb kell csapni egy oldalhúzóba. Nagyon lélekjátékos. Innen tudod akasztani az uccsó kőztest, ám nem érdemes beleesni mert ez egy heveder egy nagyon kicsi szikladarab tartja. Az út innen már csak olyan VI lehet max. Kicsit törik, meg poros, aztán stand. Szerintem egyben kemény, részletekben sem volt rossz. Technikailag teljesen uralom az utat a baj azzal van hogy az állóképességem ami ki akar baszni velem. De azért is megmutatom neki. Talán jövőhéten kinézünk ha birják az ujjaim a campus boardot. Még azért poénből beszáltam a Mikrokozmoszba, de erről inkább nem mesélek, mert még nem is szabad. Remélem megerősödök hozzá és a nyáriszünet végére majd talán meg tudom mászni. Jó lenne. Semmi igazi érdemleges megmászás nem született aznap. Legalábbis részemről biztosan nem.

Ide kell az Ujjerő!!!

Szóval, már az eljutás is necces volt. Egy nappal a verseny előtt szól Noémi hogy az apukája visz minket, és nekem is foglaltak helyet a kocsi hátsó ülésén középen. Magasan a legjobb hely. Szerintetek? :D Mellettem Noémi, jobbra Pistike. Elöl Balázs és Noémi apukája. Irány az Ujjerő boulder terem. Amikor odaérünk már egy sereg 160-170magas raszta csávó vár, íme a Százhalombattai delegáció. Hihetetlen sokan gyűlnek össze, több mint 70 induló. Magyar színekben rendezett versenynél ilyen sokan még nem voltak. legalábbis én enm emlékszek rá. Gyorsan benevezem magunkat, a II. csoportba ugyanis négy csoportra osztották a versenyzőket. MInden csoportnak egy órája van megoldani a kunsztokat, amikből 12 van. Ahogy nézem nem is tűnnek olyan nekéznek. Ám amikor elmondják hogy a piros csak a lányoké, a fekete meg csak lépés, elkezdek passogni...Kibaszottul meleg volt bent. Hajtottam magam, végül 6 út lett meg, és másik kettőhöz még nagyon közel voltam, de már kicsúsztam az időből. Pistike szintén hattal zárt Balázs 7 úttal. Gábornak 8 útja lett. nagyon keményen csapta. Grat! :) A legjobb Tódi lett 9 uttal. A döntőbe Gábor a 9. helyen jutott be. Mi sajnos nem vártuk meg a döntőt jöttünk haza. Robi is keményen csapta. Barnáék is. Talán csak a meleg, és a ziaköd volt az ami kifogásolható volt, a hangulat már jó volt, sőt kimondottan fasza!! Valaki fotós csinált pár képet a döntőről. Párat leloptam.:Gábor az egyik döntő útban

Ha én is ilyen csajjal edzhetnék együtt, mára aszem valami 9c-ben ücsörögnék :)

A bajnok: Király Nóri
Nagyon sajnáltam hogy el kell indulunk hazafelé. Viszont egy jót tudtam aludni Pistike vállán :)
Szerencsére egy Boros Gergő nevezetű operatőr felvette a versenyt, és valami fantasztikusan jó videót állított belőle össze. Ajánlom figyelmetekbe majd 2:50 nél azt a nevenincs mászót, hogy izzad abban a könnyű útban :D
http://magnezia.blog.hu/2009/03/25/ujjero_selejtezo_video
És tök jó alatta a második szám. Akkor pont arra gondoltam ez az a szám amire a Buziklubban barna ugrását megnyomtam és tök megtetszett de senki se ismeri. Mondom ha erre nem akkor semmire se mászom meg. Nem tudjátok ki az előadó és mi az??
Sebaj legalább megkaptuk a pólót!!! Még ha szűk is mint állat!:D
Az ujjerő legyen veletek

A Klébiboulderversenyről, homályosan a szemüvegemen túlról

Kicsit végre le tudtam ülni ide géphez, bár mostanában időbeosztási zavarban szenvedek. Szóval hát hol is kezdjem. Ja igen. A misja peces képek felszívódtak. Gábor szerint nem is voltak csak videók, de én állítom hogy raktam fel a gépre képeket. Már mindenütt megnéztem, ne haragudj Feri!
Szóval először is a Klébi boulder verseny. Már az odajutás se volt semmi. Sajnos Pistike nem tudott jönni, így hárman mentünk Veszprémből, Balázs, Molnár Gergő és én. Gáborral ott a helyszinen találkoztunk. Reggeli és beszélgetések a régen látott arcokkal. Kezdett elmenni a kedvem. Tódi mint tavaj, megint halálos komolysággal adta elő; ezt a tök egyszerű boulder versenyt, és szabályzatát. Igen itt konkrét szabályzat volt, egy kis könyvet tele lehetett volna irni a faszságikkal, meg a piros szikszalagjaikkat tudnám tanácsolni hova dugják fel...de mindegy versenyezni jöttünk, el kell fogadni a szabályokat. Volt hogy a bíró azt mondta: -ez egy rossz kísérlet volt gyere le a falról. - Mire ugyan ez mért volt rossz kísérlet? - Mert átlépett a piros vonalon és oda tilos lépni. - Az lehet hogy szabálytalan de ez így jó! Komolyan magyarázd meg a bírónak hogy ha mondjuk van egy repedés amit piaz technikával lehet megmászni, akkor ne tiltsa le azt a részt ahova lépni kell.
De mindegy. Az izolócióban nem volt túl jó a hangulat, úgyhogy fölmentünk a bemelegítésre szánt konditerembe. Nándi, Gábor, Zoli
Ezen a helyen fölállítottak egy kis falat, ami mindenre jó volt csak a bemelegítésre nem! Sebaj, én olvastam az állatfarmot aztán elálmosodtam. Gábor, Nándi, Zoli voltak még itt fent, és pár ismeretlen figura. Balázs keltett fel, hogy fél óra múlva én jövök. Már vagy másfél órája aludtam. Bemelegítettem, hisz derengett még a tavai versenyről némi rémkép, amikoris az első boulderkunsztban meghúztam a bal kéz gyűrűs ujjamat, és így kellett végig tolnom. Szóval sorra jöttek a kunsztok. Az elsőt sajnos nem elsőre de pár próbából megmásztam, sikerült is eldurrantanom magam. Komolyan gondolkodtam hogy feladom mert, nem láttam semmi értelmét a további hülyéskedésnek, tényleg többet adott volna, ha én is elmegyek a Buziklubba. A második kunszt ugyan nem volt nehéz, mégse sikerült megmászni. Top- szal pedig itt nem rúghatsz labdába...
Gábor, a 2. helyezett Patkány mellett

A 3. kunszt TOP-. Többször meg se próbáltam annyira nem tetszett. Leszólítottak a beszállásnál mert állítólag valami nem volt rendben. Aztán a 4. út kicsit kiborított. A zónát allulról elértem és fogtam a fogást, várom hogy a bíró azt mondja zóna, de nem mondja, azért lopva hátranézek figyel e egyáltalán.; itt minden előfordulhat. Ekkor én a falról rövid beszélgetésbe bonyolódtam vele mert szerinte csak az ér zónának, ha a fogás tetejét fogod és nem az alját. Jesszus. Ki halott már ilyet.??? Lehet, hogy zöldfülű vagyok még a versenyzés terén és ez a hiány okoz néha némi hátrányt de azért itt mégis pöszén néztem... Azért sikerült elsőre kinyomni ezt az utat. Éreztem hogy most muszáj TOP ot mászni mert különben ugrott a döntő. A következő boulder rögtön úgy indult (figyeljetek ilyet se láttok minden nap. Lehet Tódi kombinálni szeretné a hármasugrást a mászást és a 100m síkfutást.???) hogy neki kellett futni (mászócipőben!!!) a falnak majd fel kellett ugrani egy lépésre és erről kellett kiugrani oldalra olyan másfél-két métert egy jobb fogásra. A gyorsaságis fogásokon kellett végigmenni, majd Top. Hihetetlen én lemásztam az eredetileg lépésekre. Azt hittem beszarok annyira nehéz volt, de akkor ott ez tűnt észszerűnek. Utólag persze Petiékkel együtt röhögtem ezen a faszságon. :D (rutintalanság) Szóval itt is csak zóna. A 6. úthoz talán csak Balázs, Pulinka Zsolti, és Patkány tudtak hozzászólni. Top mászás ott nem is lett. Majd kihirdetik a döntősöket. 6 ból két bouldert sikerült kinyomnom, ami elég szar, de még ha 3 mászok is, akkor is csak a 13. helyen lennék Komjáti Zoli mellett. So kihirdették a döntősöket. Balázs a 11. helyen jutott be. (a képről bal szélről csak Csapajev hiányzik) A döntőben amikor Gáborral megnéztük már láttam magam előtt Balázs melyiket hogy fogja megoldani. De sok helyen amire azt mondtam sima lesz, hatalmas repülések voltak. A többi mászó megnyugtatott, mások se nagyon tudtak hozzászólni ezekhez. Az utolsó boulder volt szerintem az egyik legtechnikásabb. Sajnos lemerült a gépem és nem tudtam felvenni Balázs mászásait, viszont megtették mások :) Respekt! Télleg elég kemények voltak az utak, sőt a döntő nem várt változást hozott. Minden felfordult: Papír, aki elsőnek jutott be a 6. lett. Gyenes Balázs, a Szél testvérek és Pulinka Zsolti is hátrább csúsztak. Patkány volt az egyetlen aki megtartotta a 2. helyét. Jött az eredményhirdetés: 6. Papír. 5. Gál Bence. Gáborral szó szerint örjöngtünk és ordítoztunk hogy Balázs milyen jó helyen végzett. Mjad a 4. helyezett (egy kis hatásszünet) Csohány Csabi. Itt már torkom szakadtából ordítottam. Balázs a 3. lett. Szerényen kimegy mintha nem is várta volna. Első a Zsombón feltűnt, és idén aratott Balázs Péter. Fantasztikusakat mászott. Nem tudom mennyire követitek az eseményeket, de megjelent egy másik (3. 4. kitudja hányadik) blog, ami globálisan a hazai és külföldi mászással foglalkozik. Nekem tetszik. www.magnezia.blog.hu
A versenyről videót is csináltak és ez az alábbi link alatt megtekinthető:
http://magnezia.blog.hu/2009/03/17/klebi_video
Szerintem jó a videó is. Érdemes visszanézni majd Balázs döntőbeli 6. mászását, ahol bal kézzel egy reibungon tartja be magát. Én megnéztem közelről, íííííííí.

2009. április 12., vasárnap

Sag niemal nie

Egy elég jó 3 hetet zártunk le most péntek-szombat Ausztriában. Két egymás utáni hétvége Tardos most pedig Hohe Wand-on voltunk.Péntek kora reggel elindultunk vonattal Sopronba(kivételesen nem másnaposan kevés alvással, hanem csak kevés alvással), ahol Tomiék felvettek és kocsival mentünk tovább. Érkezés, bemutatkozás az új arcoknak majd a kötélpartik összeállítása. 11 -en voltunk úgyhogy mindenképpen kellett egy hármas parti, ezek voltunk mi: Gábor, Dávid és én. Még egyikünk sem mászott ilyen összeállításban, ígyhát együtt vesztettük el ezt a fajta szüzességünket. Persze mindhárman akartunk vezetni így az egyes standokban mindig átkötéssel bonyolítottuk a dolgokat. Személy szerint nagyon élveztem ezt a dolgot mivel mindig volt társaság a standban, plusz a hétvége végére olyan simán mentek a dolgok hogy egy egészköteles partiban már biztos szántanánk a falat.

Bemelegítésnek egy hosszú de könnyű utat néztünk ki, a neve( átkozott német nyelv) valami Jubilaumsweg vagy ilyesmi VI-ért. Megbeszéltük ki mit vezet, így Dávid kezdte és folytatta a harmadikkal, mivel a második szakasz csak egy dzsindzsás volt. Önző módon lefoglaltam magamnak a leghosszabb és legkitettebb részt tudván hogy lesz ma még nehezebb utunk is, ahol kedvére válogathatnak a srácok. A terep nem volt túl egyértelmű még topo-val sem ezért hát 10 méter után kiejtettem a zsebemből a lapot:) Amúgy még külön örültem is neki mert így legalább teljesen magamra voltam utalva a vezetésben. Végül is egy kötélhossz valahol eltűnt az előre számítottból így az utolsó két részt Gábor vitte. Persze előtte még le kellett beszélni egy áthajlásról ami ugyanoda vitt volna minket csak lehet volt IX-.Lehet sok időt elbasztunk volna benne és addig sem voltunk túl gyorsak meg persze mindenképpen akartunk aznap egy második nehezebb utat is. Három körül leszánkóztunk a kocsihoz, tankolás, kaja, kis pihi. Evés közben nézegettük a falat és megegyeztünk, hogy fel kéne menni a Skywalk-hoz aminek a környékén találtunk is egy jó kis utat VIII- nehézségben, " Sohase mondd hogy soha" néven . 5 kötélhossz ahol az első 3 V/V+ utána a VIII- majd egy trükkös VII-. Egyértelmű volt hogy a kulcshosszt Gábor vagy Dávid viszi így megbeszéltük hogy az első három az enyém az uccsó kettőt meg majd felosztják. Tökéletes munkamegosztás volt, mivel nem kellett átkötni a köteleket ezért egész gyorsan letudtuk az első hármat. Megkell hogy említsem a 3. kötélhosszt aminek szépségétől mindannyian lefostuk a bokánkat. Volt benne tábla, kémény, vegyesen a kettő plusz még "gyönyörű sziklaképződmények". Ezután jött még csak a java. Gábor vitte a kulcsrészt amihez még a megmászós Pearlt is felvette, nem is hiába: OnsighToltA. Itt két repedés futott fel amiket nagyon techinkásan kevés jónak tűnő lépéssel kellett átmozogni, majd egy eszméletlen szép reibung lépéses beledőlős rész jött,ahol két kéz a repedésben araszol a két láb meg a reibin lépked. Dávid ment másodiknak, aki szintén beleülés nélkül szépen megoldotta, nekem pedig már a kunszt kunsztos volt, kellett is vagy 4 beleülés. Dávid vitte az utolsót, ahol rossz felé mászott így bele is pottyant, utána viszont megtalálta a helyes irányt. Ennek a kötélhossznak az eleje nem különösebben emlékezetes, viszont utána nézelődhet meg keresgélhet az ember lépést meg fogást is a kulcsmozdulatban. A tapigyakorlat után már csak nagy zsebek távol egymástól amelyek szintén nem szúrják ki az ember szemét. Kurvára megérte ezt az utat választani. Nagyon szép és elég nehéz is így a tökéletes kompromisszum. Ja plusz utána a Skywalk-hoz jutáshoz klettersteigeltünk egy rövidet( szerintem nem nagy élmény) meg soloztunk egy III-as részt szóval mindent kaptunk az arcunkba. Skywalk:sirály. Mire besötétedett pont leértünk ahol már sörökkel vártak minket( hát nem idilli?). Jó magyarokhoz híven kinéztünk egy tisztást ahol sátrat vertünk, bográcsot állítottunk és alárottyantottunk a kajának, valamint elkezdődött az italozás és sztorizgatás.
A kisegítő iskola Ausztriában:)

Körbejártak a borok, pálinkák, jagerek így nem volt nehéz elaludni és a sátorig nem is nagyon jutottunk el. A vacsorát egy pillanat alatt (nekem annyinak tűnt) nyom nélkül eltüntettük, úgy rémlik finom volt. Másnap tényleg az volt így a kocsinál eltöltött reggeli után valami könnyű utat kellett volna választani élménymászásnak de persze kinéztünk egy VIII- és egy IX- utat. Mindkettő 6 kötélhossz és egymás mellett futnak pontosan fel a Skywalk-hoz.Mi a Detonation Boulvard-ot (VIII-) másztuk, Domi, Tomi és Dede meg a IX- utat így egy nagy beszélgetős , fotózgatós mászás született. Persze rohadt fárdtak voltunk így nem is ment nagyon a mászás, emellett kurva meleg volt, meg elfogyott a vizünk is. Véresre száradt szájjal, leégve, fáradtan nem volt valami jó érzés mászni és már csak a hideg limonádé gondolata tartott életben. Ettől eltekintve gyönyörű út ez is és legközelebb pihenten biztos megpróbáljuk normálisan kimászni, A0 és beleülés nélkül. Igaz Gábornak a hétvégén csak egyetlen beleülése volt a hétvégén, ennek az útnak vége felé a kunszt után a kimerültségtől. Tomiék időközben feladták a IX- es tábla tervét és belemásztak a mi utunkba. Már csak az ereszkedés volt hátra amit a 2 60m-es félkötél segítségével 3-ból letudtunk. Ekkor találkoztunk ismerős arcokkal, akik szintén a DetonationBoulvard-ot tolták: Vörös Tomi az Ujjerő boulder terem vezetője és a szintén Ujjerős Attila(talán Marosi, bocs ha nem) kezdték az 5. hosszt. Leérve egy nagy devizson hideg vízzel és sörrel vártak már ránk, ismét tudván miből van hiány. A gyors folyadékpótlás és pakolás után indultunk is hogy elérjük a 19:10-es IC-t Sopronban. Reggel valaki kikalkulálta hogy ahhoz 17:20-kor kell elindulni , ehhez képest sajnos késve indultunk 17:22-kor. Hát igen ennyire jók vagyunk:P. Ezután már csak egy kis kóvájgás volt Wienerneustadtban és a szokásos kómás vonatozás haza, Dedével és az öccsével Benivel. Elég sok élmény ért ezért csak a lényeget próbáltam gyorsan összedobni, az egészet ugyanis gépelhetném éjfélig.
Jó volt, Ausztria volt, nagyfal volt, kellet volt.
A Jürgenek szurkoltak fentről