2009. június 30., kedd

Costa Rica, avagy nem kell ide repülőgép

Közép-Amerika egyik köztársasága az Atlanti-tenger, Nikaragua, a Csendes-oceán és Kolumbiának Panama nevű tartománya közt. A Rica elnevezés náluk nem csupán nőt jelent, hanem a jó csajt. Remélem nem kell azt mondanom, hogy ha látsz egy Dalia Ojedát, akkor ők rá a Rica megszólítást használnák. (Bár itt gazdag partot jelent a sok gyönyörű tengerpart miatt) Szóval miről is híres Costa Rica? Fidel Castro? Nem, nem ő kicsit feljebb volt a térképen. Shakira? Hmm közel de még mindig nem jó. Az időjárás? Igen, a válasz helyes. Összeadva 19 méter eső esik egy évben, de érdekesség hogy az év egyik fele, csapadékos a másik pedig teljesen száraz. Az esős napok száma 151 ami kb stimmel is. Onnan jutott eszembe ez a téma, hogy gyakorlatilag nálunk három hete esik. Costa Ricaban legalább órára pontosan tudják, hogy mikor szakad le az ég, míg nálunk csak az a biztos hogy esni fog. A munkahelyemen a 35°C hőségben még a bőrömet is levenném, és persze hogy amikor 5 kor hazaérek és másznék (másznák- ezt sose tudtam, bocsi Gerda) egy jót, akkor elkezd szakadni az eső. Kicsit kiborító ez a helyzet. És nem mondanak túl sok változást, de nézzük a pozitív oldalát:
legalább Vágási Ferkónak nem lesz túl melege...

2009. június 27., szombat

Falavatás Part 2.

videoEredetileg ismét egy Kőárkot terveztünk, ám az eső miatt, otthoni boulder lett belőle. Szilvivel és Gerdával kezdtük a mászást az enyhén kidöntött verzión, de amikor megjött Gábor elszabadult a pokol. A fal beszállt 45°-ba, a lányok kiszálltak, mi meg felszálltunk. Szerintem mindketten csúcsformában voltunk, vagy lehet hogy most már az a normális??? De a lényeg hogy amit kitaláltunk az minden előbb utóbb meglett. Persze ez nem kevés bőrt követelt tőlünk. Sorra találtuk ki az egyre nehezebb utakat, melyek közül rengeteget fel is vettünk. Inkább izmozósak voltak, távoli fogásokra. Az biztos, hogy sok minden titkos vágyra fényderült. Holnap ha jó idő lesz a bakonyi Gerecsében nyomjuk majd, és remélem egy pár nehéz utat, bouldert, vagy ha mást nem sok tapasztalatot hozunk majd el.
Csemegézzetek, mert ennél mókásabb már úgy se nagyon lesz. :D:D:D
video

video

video

video
lesz még egy mindentvisz videó:D
video

video

2009. június 25., csütörtök

Félelem-kelnekem

Pistike újabban kamenire vette a figurát, egy 8a majd egy 7B boulder nem semmi. Az új út neve Magasfeszültség lett, és a Kőárokban található, a mi kis Gerecsénkben. Ez egy Traverz, aminek én az elsőránézésre nevet adtam volna, mert könnyűnek néz ki és beszarás nehéz. Számoltam a próbákat is, a meleg miatt már alsógatyában nyomtam. Az út kb. 15 mozdulat. Az első próbára a harmadikból estem ki. Összesen egy óra alatt hetet próbáltam és a minden próbával egyre messzebb jutottam. A 7. próbámnál a 14. mozdulatból estem ki, a kunszt után. Nagyon kicsik a lépések. És eléggé gondolkodtatós. A tegnapi edzés Pistikééknél megtette a hatását, és nem sok bőröm maradt. Sajnos azért nem próbáltam többet, mert annyira beleszorítottam egy kétujjas fogásba, hogy a szikla belefúródott a húsomba. A véremet az út beszállófogásához kentemegy pontban, tök jól né ki. "életünket és vérünket"
Szerintem hamarosan beakad, bár ha engem kérdeztek erősem 7B+felé hajlik...
És egyébként mellékesen megvolt a Blog 100. bejegyzése. Éljenek a fiatalok. Meg az idősebbek.

Kész a boulder fal!!

Este olyan 11 körül értünk haza, majd egyszerűen kiesett a csomagom a kezemből és csak ennyit kiáltottam, Basssza meg kurva jóó..!!!! :D:D:D
Csak annyit láttam hogy apa a félhomályban áll, és az udvarban 45° ra kiengedett boulder fal van. Nem hittem el. Azt hittem álmodom, mert télleg az. Legalább a lehetőségem meglesz hogy akkor másszak amikor akarok. Végre. Időjárás az egyetlen negatív tényező, de mint tudjuk a híres mászó szólást:
- Nem létezik rossz idő csak gyenge akarat.
Nincs megállás Nááááááázzgul!!!:D

2009. június 22., hétfő

A második Zsombói nemzetközi boulderverseny

Mindenki mászik. A magány ködje szált le a veszprémi mászókra. Mindenki elfoglalt. Esküvő, munka, szikla. Senki sem ér rá. Egy véletlen folytán találtam meg az egyetlen lelkes személyt, akit érdekel is és szívesen el is jönne. Innen már csak Flóra apukáját kellett rávenni, hogy vigyen el minket Zsombóra a második Ambrosia Boulder Contestre. Kis hazánkban, ez az egyetlen nemzetközi boulderverseny, s éppen ezért vagy az 1000€ fődíjért, elég sokan el szoktak jönni. Természetesen, ha senki se menne, én vonattal akkor is elmentem volna. A tavaj leégéses hibákból tanulva, Sombreroval a hátamon- indultam el szombat reggel 6 órakor. Veszprémből egy kocsival mentünk, Imi, Flóra, Noémi és én. Ebből csak Noémi és én versenyeztünk bár szeritnem a Noémi szintjét a Flóra überelte volna. Mindegy. Az út eszeveszett hosszú. Kicsit elszámoltuk magunkat az idővel mert már fél 9 volt és még mindig igencsak messze voltunk. Noémi ekkor felhívta Vörös Tomiékat, akik mondták, hogy még nem tudni mikor kezdődik a verseny. Végül negyed 10-re értünk oda, és nem hogy másztak volna, még csak az indulási lista se volt kitűzve. 10 körül kezdték el a kicsik a mászást, egy óra idejük volt. A Noémi és én is a második csoportba kerültünk, ennek én nagyon örültem. Legalábbvolt idő átnézni az utakat, kitalálni, melyik mire jó. Nagyon sokat kellett filózni, hogy mit is másszon az ember ugyanis volt, kis top, nagy top, kis zóna, nagy zóna. Természetesen a nagyok több pontot értek. Mi számított nagynak??? Minden útban voltak segéd fogások és lépések. Ha a segédeket nem fogtad lépted, nagyot kaptál. Természetesen igyekeztem mindenhol nagyot mászni, ám a 20 kunsztból, csak 10 et tudtam nagy topra mászni az első egy órámban. Ez után szünet jött, míg a harmadik csoport mászott, és a kicsik újra, merthogy minden csoportnak 2 órája volt a 20 kunsztra. Amit megmásztam azt vagy elsőre lenyomtam, vagy már nem is másztam meg, mert vagy reménytelenül nehéz volt, és foglalkozást igényelt volna- amire nincs idő- vagy olyan könnyű volt hogy elsőre meglett. A szünetben tudtam meg, hogy többet ér egy nagy zóna mint egy kis top. Fasza, mert így egy csomó kis topomon szépíteni kellett. Nagyon nagy hajtást nyomtam a második egy órára, és elégedett vagyok a teljesítményemmel, azt leszámítva hogy egy kicsit logikailag behúztam magam a csőbe. 2 út maradt a végére, és mindegyik a hétvége leghosszabb útjai közé tartoztak.
video
video
A barátaim akik tisztában vannak az idővel...én már a falon nevettem...:D

Az egyik egy 10 mozdulatos út volt, a másik 13. És nem voltak nehezek de azért kellett erőlködni rendesen. Mivel én már nagyon a végén voltam, egyszerűen nem volt erőm kinyomni az amúgy "könnyűnek" számító utakat. A vicc az; hogy az egyiket elsőre TOP- igy másztam és nem bírtam megtartani magam rajta, a másikon pedig második kísérletre nyomtam szintén TOP minuszt. Ennyire még sosem voltam ideges mint akkor. Tényleg nem szoktam kiabálni egy út miatt, de ez annyira felbaszott... Aki akkor látott először az, egy idegbeteg fasznak tarthatott, ami helytálló is. :D:D Végül egyiket se sikerült megmászni ami csak azért zavar mert akkor bejuthattam volna a döntőbe is az én junior kategóriámban. (12 T 5 Z kellett)
Végeredményem 11 nagy TOP és 8 nagy Zóna. A középdöntőre elég volt ahová, ha jól emlékszem 15. ként kerültem be. A bőröm az ujjvégeimen teljesen kikoptak, hála Tabi vadonat új pár ezer szlovák fogásának (!!!) amik jobban vittek mint a smirdli. Szerencsére aznap már nem kellett másznom. Noémi is bejutott a saját kategóriájában a döntőbe 3. ként. Aznap már a boruló időben lezavarták a kisgyerekek döntőjét. Sifra Martin
Mászásaink közben folyamatosan kaptuk az infókat otthonról, hogy már mekkora esők voltak. Este az egész napos 30-35°C meleget, szépen lassan kezdte elfújni az egyre erősödő szellő. Tök tetszett ahogy a helyi kiskutyus is alkalmazkodott, és a "mediterrán napfény" okozta melegben a homokba nyakig beásta magát, nem háza volt hanem egy gödör. :D Stílusos. Sajnos nem tudtam lefotózni mert addigra már kijött. A versenyt természetesen a nélkülözhetetlen Barkó Csabi kommentálta. Tabi a sok tavaji panaszkodás miatt úgy döntött, hogy pár napra beruház egy nagy sörsátorra, ami legalább az eső ellen jó volt. (600000Ft) Volt megint finom főtt kukorica, pita, caciki, flecken, kolbász, minden ami kellett; valóban fesztiváli hangulat. Sajnos sokszor estek a mászok két szivacs közé, akár a Topról való leugráskor, és elég sok bokaficam született.
Sohwman
Az első napot egy Erőss Zsolti előadással zártuk, ami igen hosszúra sikeredett, hála Imi kérdezgetéseinek. Élveztem bár annyira fáradt voltam, hogy igen nagy erő kellett az első sorban ahhoz hogy ne aludjak el. Úgy is mondhatnám Gábor szavaival élve, ez volt a hétvége legnehezebb kunsztja. :D Az előadás után 10 re értünk vissza a sörsátorba és olyan 10-15 emberrel ott aludtunk. A eső akkor már rendesen esett, de én részemről egy nagyon jót aludtam. Reggel 9-re visszaszállingóztak az emberek a sörsátorba, bár az eső sehogy sem akart alább hagyni.
Imi és az izoláció


Olyan fél 10 körül elkezdődött az izoláció. Az összes versenyző, valakiknek középdöntő, valakiknek döntő. Több mint 30 an vannak előttem. Ami azt jelenti hogy három órán keresztül fogok az izolációban ücsörögni. Hidegben. Az alkimistát olvasgattam, aludtam, ahogy mindenki más. Végül egy körül rámkerült a sor, s szerencsére ekkor már a BHSK új profi fotósa is ott volt, Flafi személyében. :D
Az egyik döntős út, sajna innen le is estem, legalább elsőre lett zóna.

Elég kemények voltak a kunsztok, bár sajnos az 5ből csak 3 zónám lett (és egy top), ami ha az első útnál lévő falmester jól mondja el a dolgokat 4 zóna lenne. A verseny után egyből sikerült lenyomnom zónáig. Nem múlott sokon a döntő, mert két toppal már be lehetett jutni, én meg a képen top minuszt másztam. De annyira lemásztam a bőrömet, hogy jobb ís volt így, és a Stikter Farkas télleg megérdemelte hogy bejutott. A döntőbe csak 6 mászó jutott be, és hát elég érdekesek voltak a kunsztok. Hat út, kettő 4perc, kettő 2 perc, 2 On-sight, vagyis csak egy próba. Ilyet még nem halottam de elég érdekes volt, valóban. video

Székely Gábor a hétvége utolsó nehéz mozdulatában.
Tabi bíráskodott, és csak akkor mentünk tovább egy másik útra ha már mindenki lemászta az idejét. A tömeg egy-egy nehéz mozdulatot hangos ovációval fogadott. Nekem a hétvégén Balázs Péter, és Székely Gábor mászása tetszett a legjobban, bár a román Rebeka és a magyarszínekben induló amerikában tanuló, mindentmászó Székely Andrea se volt semmi. Andreának olyan mozgása volt, hogy nem hittem el. Testvérén is csak egyetlen út fogott ki egész hétvégén, és csak egy volt ha jól emlékszem amit másodikra csinált meg. Legenda. Természetesen ő is nyerte a versenyt, és az 1000€-t. A helyezésekről később ha télleg tudok valamit. Hazafelemenet még beugrottunk Soltvadkertre, és megkostoltuk a világhírű fagylaltjukat. Valóban durva, 20 méter hosszú a kínálat. Nagyon örülök, hogy Andreával, Gáborral a románokkal és Balázs Péterrel sokat tudtam beszélgetni. Sokmindent átértékeltem. De biztos hogy kellő motivációt kaptam. Eredmények később...
A további képek itt:
http://picasaweb.google.hu/gflafi/ZsomboBoulder2Nap?feat=directlink#
http://picasaweb.google.hu/gflafi/ZsomboBoulder1Nap#
Este olyan 11 kötül értünk haza, majd egyszerűen kiesett a csomagom a kezemből és csak ennyit kiálltottam, Basssza meg kurva jóó..!!!! :D:D:D

2009. június 16., kedd

Készüljünk fel!

Először is míg el nem felejtem, mutatok egy mozdulatot, egy olyat, amelyet minden mászó meg szeretne csinálni, a legkisebb fogásokon.
http://www.youtube.com/watch?v=zs3-1c_UnWo&eurl=http%3A%2F%2Fmagnezia.blog.hu%2F&feature=player_embedded
A 4 perc 31 s nézzétek meg a mászót. Gyakorlatilag egy igen nagy balfaszságot csinált (nyilván nehéz azért az út...) ugyebár, és lecsúsztak a lábai, majd a bal keze is. De csak a jobb kezével megtartja magát, miközben a lendület is kifelé húzza. Na ehhez kell a szorítás. Egy elég jó -noname- mászótól kérdeztem nemrég hogy hogy lehet arra edzeni, amikor az ember elkap egy fogást, de nagyon a holtponton van, és maximális akaraterő, fizikális állapot ellenére is csak éppen hogy bent tudja magát tartani. Erre az ő tipja a következő volt: sokak számára tűnhet faszságnak bár én kipróbáltam és nem tűnt olyan rossznak. Kiválasztasz egy fogást, és egyszerre csak az egyik kezed van rajta, majd kezetcserélaz úgy, hogy amelyik kezeddel fogtad az már levegőben van amikor odacsapsz a másikkal. A gyakorlat nehézsége akkor lesz jó, amikor kidőlsz a tested már a holtponton van, és minden odacsapásnál csak egy pillanatra nyúlsz oda, ami arra elég hogy épp megint nem dőlsz ki, de már engeded is el és csapsz a másikkal. Ha az ember jól csinálja akkor minden odacsapás teljesen a maximális határon van. Ez nyilván mindenkinek más éppen ezért jó a gyakorlat akárkinek.

Megvolt az első munkanapom, és mivel kicsit szétszopattak, totál hulla vagyok. Nem volt valami jó dolog egész nap a 5mm saválló acélba fúri pisztolyfúróval, kicsit tönkre mentem. Annyira sokat kell keményen nyomni, hogy péntekre ki kell vennem az egyetlen nap szabimat hogy a Zsombói versenyre legyen erőm. Bár félek hogy emiatt a hét miatt csak szívni fogok...:S
Egyenlőre Veszprémből egy kocsival megyünk öten, de majd meglátjuk. Remélem sokan eljönnek, ja és hozom a sombrerót. :D

Schneeberg, Rax, Adlitzgraben

Úgy esett, hogy sikerült megint kijutni Ausztriába 3 napra és gondoltuk kihasználjuk az állóképességünk javítására nagyfalazással, mivel Svájcban szükség lesz hozzá a 35 kötélhosszhoz. Sajnos Svájc csúszásba került és nem tudni mikor lesz belőle valami de ez a hosszú hétvége mindenképp megérte.
Péntek kora reggel (június 12.) indultunk és mivel csütörtök este az utam amúgy is az Ex-be vitt, beszereztem a legújabb kallert a Höllenthal-ról és már éjjel elkezdtem a hosszabbnál hosszabb és szebbnél szebb utak szemezgetését. Első napra pont volt egy 400 m-es út könnyed VI+ ért, ott ahol a többiek akartak mászni és talán a környék leghosszabb morénás lejövetelével kecsegtetett. Aki már próbálta úgy rendesen a morénafutást annak nem kell elmagyarázni milyen érzés az amikor az ember 30-al száguld lefelé a hegyről. Az utunk a Joe Stickler Gedächtnisweg volt amit top tour-nak írnak, ezzel szemben életem legszarabb hosszát találtam meg benne és eltekintve néhány szebb résztől az egész út kiábrándító volt. Folyton keresni kellett az utat és mire felértünk majd megfagytunk, de tapasztalatnak szerintem ez is kellett. Ezután jöhetett a móka, a morénafutás. Gábor még nem próbálta és kissé tartott tőle, de amint zúztunk lefelé a hegyoldalban máris megtetszett neki. Jó pár száz métert lehetett menni így lefelé így olyan hosszantartó élményben volt részünk amilyenben még soha. Csak ajánlani tudom, ha olyan állat módon csinálja az ember mint mi akkor simán extrém sportnak minősül :).
Az esti sütögetés közben Tomcsiék ajánlottak nekünk egy nagyon jó utat a legjobb magas falon a völgyben. A Bechmauernpfeiler-en a Hic Rhodos, Hic Salta VIII min-ért 280m. Nagyon szép út volt, teljesen kompakt volt a kőzet és nem volt túl könnyű sem. A kulcshossz a kifagyott fogások miatt A0-ás lett, így a valódi kulcshossz az utána lévő gyönyörű traverz volt, ahol az ember segge alatt 200 méter levegő volt mivel egy nagy áthajlás tetején ment. Csak apró kis cseppoldott, hegyes fogások voltak, lépni meg csak reibungot lehetett. Miután megvoltunk vele gondoltuk kéne még egyet ezen a falon mászni, de mivel a lejövetel elég kacskaringós volt és azért el is fáradtunk már nem fért volna bele az időbe. A kocsi felé láttuk a srácokat ahogy még a falban szopnak, mivel valami kurva kemény utat bevállaltak. Lent egy kis kaja után úgy döntöttünk, hogy lefürdünk a patakban. Kunsztos volt a 10 fokos vízben mindent megmosni, mondhatnám nem is tudtam hogy ilyen kicsire össze tud menni. Az utolsó nap Adlitzgraben-be mentünk, ahol elég sok magyarral találkoztunk, köztük olyan nagyokkal mint Bubb Feri, Horváth Gábor, Földes András,... A hely nagyon kibebaszott jó, csak sok a ... mászó. Viccet félre téve dömping volt és kevés szabad út volt, ami nem csoda milyen király a hely. Végül is találtunk egy részt ahol másztunk 3-4 utat. Igazán kemény mászáshoz már fáradtak voltunk, de azért így is megpróbáltuk a maxot kihozni ami szerintem sikerült is.
Összeségében király hosszú hétvége volt gyönyörű helyeken, sokat másztunk elől, adtunk rendesen az állóképességünknek és élményekkel gazdagodtunk. Ja és gondolkodom a morénafutás magasabb dimenzióba emelésén, pl. szaltózás futás közben vagy egyéb őrültségek.

2009. június 5., péntek

Robinak volt igaza...

Először Robit kérdeztem meg, hogy ő mit csinál ha nagyon kopik a bőre. Ő a sörélesztőben hisz, én nem halottam eddig erről, de Gábor szerint faszság. Mivel nem nagyon lettem kisegítve, Ondra keze arra bátorított, hogy utána járjak a tuti kemény bőr titkának.
És íme kiderült. Elkezdem gyógyítgatni magam a leirtak szerint, és minden nap fotózni fogom az ujjaim, hátha napok, hetek alatt már észrevehető lesz a változás. Legalábbis nagyon bízom benne.
Íme a cikk:
http://sportmaszoedzes.blogspot.com/2009/06/kopik-bor.html

2009. június 3., szerda

Összegezzünk

Naszóval ma edzésen Stromi kihirdette a mászótábort, ami Erdélyben lesz augusztus 2-9. -ig a Révi szorosban. Na most ezzel nincs is semmi gond, nagyon jók szoktak lenni ezek a táborok. Most csak az a kérdés megéri-e elmenni? Egyszer már tervben van Hvar szigeten való mászás, ami azért alapjábavéve nem lesz kis költség, nyilván mindenki előteremti a pénzt. Ezt kb. 5 napra tervezzük. Ezen kívül nagyon jó lenne vagy messzebb egy kb. 5-6 napos, vagy közelebb kétszer 3 napos boulderezést megejteni, természetesen külföldön. Emelett persze itt vannak a hazai sziklák is a rengeteg projekttal, és a versenyek, amikből nyáron kettő, jobbesetben három is lesz. (Zsombó, Utcazene, Aggtelek) Mint mindig mos tis a kijutás a probléma. Én szívem szerint nagyon szívesen elmennék, Merkensteinbe, Petrohardra, Kotecnikre, Zillertalba vagy bárhová ahová érdemes kimenni, és lehet is megmászni valamit (ket). Tehát ha reálisan nézzük akkor én elméletileg dolgozok, Július közepéig, vagy anyagiaktól függően kicsit tovább. Valszeg Gábor is dolgozik. Robit nem tudom, bár lehet addigra megépíti a debreceni metroclimbingpoliszt. (lottó???) Szóval nem lesz olyan sok időnk, és nagyon kéne csapatni. Komolyan gondolkodom hogy megér-e olyan 10-15 ezret az erdély, mert kurva jó lenne, de mondjuk hogy én egy hetet nem tudok mászni az is biztos. Egyszerűen ha már nyomok két napot, vagy lazábban hármat már az is bőven elég lenne, mármint erőnlétileg oké, de a bőr elfogy. Az ujjvégen leukoplasztban (sérülést leszámítva) másszanak a buzik. Szóval a mászótábornak pont az lenne a lényege hogy másszunk, és nem az hogy egy hétből, másszak három napot. De persze a társaság...Szóval léci, Gábor, Robi Blanka üljetek össze vagy valami és találjuk ki mit akarunk. És télleg nem kell még csak ausztria utolsó csücskébe menni, keresgéltem és rengeteg olyan sportmászó kis hely van amiről semmit se tudunk. Vagy Hohe Wand. Gyakorlatilag minden igényt kielégít, nagyfaltól a sportmászásig. Dede Laci most tolt ott egy 8a-t. Megnézegetném azokat az utakat. Szóval Gábor ez az egész fejezet egy rövidke utalás volt hogy CSINÁLD MEG A JOKSIT VAZZE!!! :D:D