2009. július 26., vasárnap

1 hónap élményei (Szlovákia, Svájc, Ausztria, Olaszország) Part 2.

Nagy álmom volt eljutni Svájcba és ott mászni, így amikor májusban jött a Bercsényi mászókörös levlistára egy ilyen témájú levél teljesen felpörögtem. Körülbelül 2 másodpercbe telt hogy végső elhatározásra jussak az úttal kapcsolatban; bárcsak az élet egyéb területein is ilyen gyorsan és határozottan tudnék döntést hozni! A levelet az a Kiss István küldte, aki anno a Dummel fiúkat vitte bele a mászásba, valamint kétszeres Iron Man és rendkívül jófej ahogy megismertem a hegyen eltöltött pár nap alatt. Az utat eredetileg júniusra terveztük Volt fesztivál elé, de később átraktuk július 13-ra (hétfő) az indulást, így a Tátrából még pont visszaérhettem, mivel 12-re volt tervezve a hazaérkezés. A dolgok menet közben persze alakultak és előrecsúszott vasárnap estére az indulás. Mivel a 4 mászónapot péntekre letudtuk a tanfolyamon, sikerült meggyőzni pár embert a szombati indulás mellett, így egész kényelmesen összekaphattam magam Komáromban és még a kimosott ruhák is megszáradtak. A gyűjtőpont Sopron volt, ahol a peronon már várt rám Gábor és a Kiss csapat- Blanka,Dávid és anyukájuk. Mentünk is a Tescoba bevásárolni és a többiekkel is ott találkoztunk. A mászótúrákra vitt kaják listája már egész szépen letisztult, így kihagyhatatlan elem volt most is a halkonzerv, zacskós leves, szalonna, sok csoki valamint újítottunk fájós kenyérrel és Dávid hatására Zabfalatokkal. Tomcsival és Domival a pénztárnál futottunk össze, Fecóval meg két konzerv között. Kis késéssel de a többiek is befutottak a másik autóval így végre elkezdtük a cuccok mesteri begyömöszölését a két kombiba és megvolt a csapat. Kilencen mentünk: az egyik kocsiban István, Fecó, Dani és Timi a másikban pedig Tomcsi, Domi, Dávid, Gábor és én. Sok volt a motyó ezért gyomorba is pakolni kellett valamit, hopp egy doboz süti meg a barac'-annyi volt mint a szar, a maradék meg olyan lett az úton mint a fos.
Olyan 22 körül el is indultunk és zúztunk át Ausztrián. Egész éjjel nem nagyon tudtam aludni így bámultam VOLNA a tájat ha nem lett VOLNA sötét, ehelyett csak az egyre szaporodó hegyek sziluettjét láttam és képzeltem rájuk szebbnél szebb falakat. Olyan ez, mint amikor egy gyönyörű lány vetkőzik előtted a sötét szobában és csak néhány esti fény rajzolja ki az alakját, te meg kocsányan mereszted a szemed hátha mégis meglátsz valamit. Se baj, így legalább kellő átvezetéssel láttam meg az igazi hegyeket és falakat Svájcban, igaz még így is kb. minden tömbre és út menti kis falra mutogattam, hogy" huhuhú, te azt nézd! ahh! Bazzeg, Svájcban vagyunk! ahh". Liechtensteinnél még kicsit szarozott a határőr, de a legalább a gumikesztyűk a zsebében maradtak. Érdekes volt látni az embereket. Úgy gondoltam ha már egy olyan elbaszott szép, sziklákkal teli és gazdag országban él valaki mint Svájc, akkor az a minimum hogy fülig érő mosollyal és visítva rohangálnak az utcán( én ezt csinálnám :D). Nem, ezek mintha... nem is tudom, semmi kisugárzással nem rendelkeztek. Bárhol ahol eddig jártam, legalább valamilyen minimális kedélyállapotot észre lehetett venni az emberek arcáról és mozgásából, de ott semmit. Lehet én vártam túl sokat vagy csak rosszkor rossz helyen figyeltem.Valahol dél környékére már a hegy lábánál a parkolóban voltunk. Gyönyörű kis rét, mellette hideg hegyi patak, az út mellett pedig rengeteg boulder tömb rajtuk nyilakkal, sajnos ezeket nem volt alkalmunk kipróbálni. Lepakoltunk a mezőn, a söröket behűtöttük és egy jót ebédeltünk. A sok kaja és a sör után máris más szemmel néztem az erdős hegyoldalra és egy gurigával a zsebemben elindultam "kirándulni". Így fedeztem fel egy hatalmas tömböt, amin nittelt utak vittek fel a látszólag tükörsima táblán.Alatta bivakolóhely, zsír új fémkukával. Ahogy Hunor és Magor hajtotta a csodaszarvast, engem úgy hajtott a csodasza..izé. True story;)! Már szaladtam is reklámozni a helyet és mint egy kisgyerek ráncigáltam volna mindenkit. Gáborral mentünk vissza elsőnek, a többiek kicsit későbbre ígérték magukat. Kinéztem a legkönnyebbnek tűnő utat, amiben konkrét fogás nem volt, rendesen táncolni kellett és elhinni, hogy tart a cipő. Sajnos a barracudám nem éppen reibung mászó állapotban volt, sőt már a lábujjam is látható volt az orrán keresztül, ezért az egész túra során már elő sem került. Ráfér egy wellnesshétvége Fóton. A utat azért még kimásztam benne egy beleeséssel, nehézségre legalább egy VII+ adnék a Nagy brummogás-t mint kicsit hasonló utat figyelembe véve. Miközben Gábor próbálkozott, lassan szivárogtak a többiek is a falhoz és ők is kedvet kaptak hozzá. Fecó mondta, hogy lassan indulni kéne fel a hegyre így sajnos nem maradt idő más utakra a tömbön. Mivel elég komótosan készülök és a fejem is egyre jobban fájt szomorúan otthagytam a falat de a fiúk még mászták az utat és Gábor egyben is kimászta.Lassan mindeki visszajött a kocsikhoz és összepakolt az indulásra, de Gábor fennakadt a rostán. Három táskával akart megtenni 1000 m szintet amit Tomcsiék kettőre redukálták egy alapos kipakolással. Én csendben meghúztam magam, pedig jobban jártam volna ha nem viszem fel majdnem minden cuccom. A felmenet 2 és1/2, 3 óra volt, szívesen kihagytam volna. Felérve a menedékház mögött találtunk egy szuper sátrazó helyett, gyorsan le is cuccoltunk és kaja után páran elindultunk kicsit körülnézni. Visszaérve azzal fogadtak a többiek, hogy holnap mászás előtt le kell bontani a sátrakat vagy ránk hívják a yardokat. Nos megnéztük volna azt az állatot aki csak miattunk felvonszolja magát addig, de nyugit akartunk így másnap hajnalban arrébb költöztünk. Volt két nagy szikla ami mögött nem láthattak és még a beszállókhoz is közelebb volt.A házban megvettük a hely -Salbit- mászókallerét és még első este szemezgettünk. Akkor még úgy volt, hogy majdnem végig ott leszünk és a végén még elugrunk egy másik svájci helyre 1-2 napra. Ha így lett volna se tudtunk volna mindent megmászni amit szerettünk volna, egyszerűen annyi fal, út és boulder volt ott egy viszonylag kicsi helyen.
Tehát ahogy átpakoltunk az új helyre - ez volt kedd reggel- már indult is mindenki útjára. Dani-István, Fecó-Dávid és Tomi-Domi a csúcsra másztak a déli gerincen(Salbit Südgrat, 20 KH., 5c), mi pedig szokni a helyi gránitot két nagyon szép de nem túl nehéz utat: Mocca, 5 KH., 6a és Incredible, 7 KH., 5c+. Nos egyik sem volt olyan könnyű mint vártuk, a kötélhosszak 45-50 m voltak és tartogattak meglepetést. A reggelt kávéval indítva a Moccán kezdtünk. Az út eszméletlenül látványos, ahogy majdnem 200 m hosszan kettészeli a táblát ez az óriási repedés. Ereszkedni nem lehetett egy kötéllel, így jobb híjján vittünk a hátizsákban egy másik kötelet is a másodmászó nagy örörmére. Elég fárasztó volt 50 métereket piazolni úgy, hogy lépésnek többnyire csak tapostad a falat. Meg is éreztük a vádlinkat rendesen. A nittek nagyon faszák voltak, igaz 5 méterenként -néhol 10- de akkor nagyon jól estek. Főleg hogy egy esetleges esésnél az egyik féltábla oldalába/élének csapódhatott az ember, de a Tátra után egy szavam nem volt. Tényleg nagyon szép út volt de a végére már kezdtem unni a repedést. Ezután visszaereszkedtünk és átmentünk a másik úthoz. A táskát ezúttal lent hagytuk, és a két egészkötelet félkötélként használva másztunk. Az első hossz volt az 5c+, de amilyen tábla volt a végén az szerintem olyan nehéz volt, mint az előző napi reibi tábla ha nem nehezebb. Ezután már nagy zsebek és repedések jöttek 5b/5c, amik akkor már nem voltak olyan Incredible, tekintve hogy már elég ingerlékenyek voltunk, amúgy tényleg szép út lett volna. A köztesek itt is kellemes ötösök voltak. Az utolsó hossz egy hosszú bevágás volt, semmi lépéssel és a rosszabb esetben szögekkel, 8-9 méterre egymástól. Végig terpeszteni kellett, persze a vádlim már jó állapotban volt és már a gondolkodás is fárasztó volt hogy hova lépjek. Végre kiértem a fal tetejére, csak standot nem találtam a közelben-a legközelebbi 8 méterre jobbra volt, ahonnan biztos nem tudtam volna húzni a kötelet-ezért az egyik kötélvéget kötöttem egy nagy kőtömb köré standnak. Itt persze nem ért véget a kellemetlenségek sora; ereszkedésnél Gábor túlment az egyik ereszkedőstandon, gondoltuk lesz még egy de nem volt. Nem tudott visszamászni, inkább kirakta magát egy nittbe, én meg folytattam az ereszkedést egyedül, ő pedig a következőnél szállt be. Lefelé a hómezőn át kellett menni és ekkor született Gábor később ironikusá vált kijelentése:" A hó a legjobb!" majd megcsúszott és szépen leszánkózott seggen. Én sem voltam ügyesebb és követtem hasonlóan kecsesen. Tomcsiék már lent voltak és páholyból nézték a műsort, a többiekkel pedig lefelé találkoztunk. Mindenki hulla volt az első naptól, ráadásul történt egy baleset is. István megcsúszott az útban, és szerencsétlenül érkezett. Rendesen bedagadt és belilult a bokája, de kimászta az utat és le is sétált. Ezzel lőttek a mászásoknak a számára, és le kellett mondania a terveiről. Szerdán olyan 11 körül keltünk, mindenki jót aludt. István kiesett, Dani & Timi valami mászóiskolát néztek ki, de út közben derült ki hogy nagyon messze van, így csak egy nagyot túráztak. Fecó és Dávid az Incredible-t nézték ki maguknak így ők is megtapasztalták az út meglepetéseit, sőt Dávid is túlereszkedett egy standon így pruszikolhatott vissza. Domiék a nyugati gerinc első vagy első két tornyát akarták bemászni. Aznapra semmi konkrétat nem terveztünk és mivel társaságban jó mászni a srácokkal mentünk. Nagyon szerettem volna megmászni az egész nyugati gerincet, ami 32 KH. így gondoltam jó lesz ismerni az elejét. Ekkor már valószínű volt, hogy Gábor nem fog teljes gerincet mászni, nap végére pedig biztossá vált. Minimum egy 20 órás program lett volna a beszállással és a lejövettel, ami elég megterhelő. A sátortól a falig 1 óra volt az út és pluszba egy szakadékon kellett át klettersteigelni. Igaz már tervezik oda a függőhídat és mivel Svájcról van szó meg is építik. A fal alatt volt a bivakház ahova még benéztünk és szerencsésen megtaláltuk az út topo-ját, amit Domi le is fotózott.
Az útban két nehéz rész volt: az eleje és a vége. A kettő közt könnyebb, de Svájci viszonylatban
rosszul biztosított hosszak voltak, úgy emlékszem itt volt egy 60 m-es hossz amibe 3 friend-et raktam összesen. A torony utolsó hosszának kiszállója volt vicces, ugyanis 6a-ra írták, de például Gábor kénytelen volt csak 1 ujját dugni a repedésbe és abból tovább fogni. Nekem egyből Dean Potter Tombstone mászása jutott eszembe a mozdulatokról. Elég sokat keresgéltünk az útban és már 13 után szálltunk be, ezért az első torony tetejéről ereszkedtünk vissza. Persze csak miután becsokiztunk és kinézelődtük magunkat.Ereszkedésnél az egyik standban Domi leejtette a reversoját de lent meglett, és mivel ő nem hisz a mikrorepedésekben :) gond egy szál se.
Már visszaérve, megkérdeztük a hüttében az előrejelzést. Csütörtökre nagon jó időt mondtak de utána esőt és havat. Na ekkor át kellett gondolnunk Tomcsival mit is akarunk és végül úgy döntötünk hogy kihagyjuk a gerincet.A többiek nem is mászták a Mocca-t, amit vétek lett volna kihagyniuk de így pótolták.
Dávid nyomatja
Frodó
Fecó "barátkozik"
Másnap Dani,Domi,Tomi,Dávid és Fecó "kávéztak" István lentről fotózott(sajnos képei nincsenek meg) , mi pedig Gáborral Bevállaltuk a Leviathant, 5 KH. 6b+. Mivel addig találkoztunk pár alulszámozott 5c+ -szal és 6a-val, nem tudtuk milyenek lesznek a 6b és 6b+ részek, főleg hogy ez gránit és 50 m-esek a hosszak. Szerencsére nem volt okunk a panaszra és az egész túra legszebb útját másztuk meg, ráadásul beleesések és pihenések nélkül. Én kezdtem az utat és pár méter után már huhogtam a szebbnél szebb mozdulatok után. Gyönyörű csücsökmászás a táblán -Mi az a csücsökmászás? Ki kell próbálni!- A második hossz is leírhatatlan, változatos, benne olyan reibunggal mint a parkoló melletti fal. Ezután jött a kulcshossz: egy 6b+ repedés 51 méteren át, ami fedte a nehézséget. Mondhatom, életem legkeményebb onsight nagyfalas hossza volt. A negyedik hossz egy kis plafonon át jött ki, itt Gábor rossz irányba indult, ezért beleugrott. Utána már megtalálta a helyes irányt és átmászta a plafont. Az utolsó hosszra még jutott bőven reibung és repedés, mintegy búcsúzóul. Üröm az örömben, a fal tetejéről leesett a szemüvegem. Az ölembe tettem és egy kis pihi után felkelve lepottyant, szar volt nézni ahogy távolodik :(

Lent nem találtam meg, csak azt a karcsit amit még kedden ejtettem le. Rohadtul leégtünk így visszaérve a táborhoz eleinte csak hűsöltünk, majd lassan ráizgultunk az addig kreált kunsztokra. A testem semelyik porcikája nem kívánta a mászást, nemhogy a boulderezést, de az agyam igen így végül csak felhúztam a cipőt. Hülyébbnél hülyébb kunsztokat találtunk ki, volt egy csak-segg boulder amit a végére sikerült kéz nélkül benttartani, lábfejen lógás és földközeli travi is, amit csak Tomcsi tolt meg.


Persze azért nehéz bouldereket is nyomtunk:

Chris Sharma-val is találkoztunk boulderezés közben. Igen ez ő ;)
Pénteken már nem akartunk semmit mászni Gáborral, csak bőrt növeszteni. Így amíg a többiek elindultak még egy gyorsat mászni mi a birkák társaságát élveztük.
Folytatódiiik...

3 megjegyzés:

Bogyó Dávid írta...

király képek!

gábor írta...

királyok a képek, várjuk a folytatást :)

Izer Bálint írta...

pfff a kő mögötti sátorhely egyszerűen fantasztikus. :D remélem bouldereztetek is rajta...:P