2009. augusztus 17., hétfő

Beavatás

Ahogy már Bálint beharangozta, kivételesen én írok a Kis-Gerecsében történtekről. Egy hét telt el azóta, de azért megpróbálom összeszedni, mit alkottunk azalatt a 3nap alatt. Nekem már az előkészület is kész kabaré volt.
Anno még úgy volt, hogy a veszprémiekkel Erdélybe megyünk egy hétre. Na erre mondta Gábor, hogy előtte azért be kéne járatni a dolgot, mert én soha nem voltam több-napig-sátorozós-nem fürdős-konzerv-kaját-evős túrán. Hát így esett a választás Kis-Gerire. Végülis az erdélyi túra elmaradt, de szólított a szikla, mászni kellett. A hely és az idő Gábor és Bálint közti megvitatása vidám perceket okozott, konkrétan sírtam a röhögéstől, csak egy tál popcorn hiányzott... :)
Péntek este értem Gáborhoz, aki rögtön nekiesett a táskámnak és kegyetlen módon kidobált belőle minden feleslegesnek vélt cuccot. Az eredmény: belefértem a 28l-es túrazsákomba (ez egy lánytól azért szép teljesítmény). Szombat hajnali kelés, sokórás buszon csücsülés és gyaloglás után végre megpillantottuk a sziklákat. Mit mondjak, másfél hónap no mászás után az Illúzió-fal látványába szinte beleszédültem, egyszerűen gyönyörű volt.
A veszprémiek is kint voltak, így egy kis ismerkedés után jöhetett a várva várt mászás. Gábor előmászásra invitált a Naposudvarba. Sosem csináltam ilyet, de egyszer ezt is meg kell tanulnom, szal belementem egy könnyebb útba és egy-két próba után előbe kimásztam. Asszem erre még rá kell gyúrnom... Délután Gábor a Trapéz-falon megmászta a Carát.
Bátyám, Dávid elvileg kora du.-ra ígérkezett. Mi csak vártuk és vártuk, sehol nem volt. Egyszer csak felbukkant, talán egy "heló" ha elhagyta a száját, lihegve botorkált az Eső-falig, majd térdre borult, letette a táskáját és elterült. 5perc pihi után kiderült: "hát asszem sétáltam egy nagyot":D ez annyit jelent, hogy marhára eltévedt és kb 4órát gyalogolt mire megtalált minket. Dávid a "kis séta", mi meg a röhögés fáradalmait kipihenve visszaszállingóztunk a sziklákra. Az Illúzió-falon a repedéseket vizsgálgattuk, majd a 23karátos-udvarba mentünk. Itt Gábor és Dávid a 23 karátost és a Loreleyt mászta, én a könnyebb utakat.
Eljött az este. Bálint mondta, hogy későn ér be a busza, és sötétben fog felgyalogolni egy láda sör társaságában (vmi fogadás volt a dologban). Nem is tudom, lehetett vagy fél 11, mire felért. Bálintról van szó, szal vártam hogy előrukkol vmi hatalmas történettel, hogy útközben megtámadta egy hiúz és egy kanállal védte magát, majd pruszikból kantárt csinált, felpattant a hátára és idáig jött rajta... vagy vmi hasonló. És tényleg, kész kaland volt a feljövetele, bár hiúzok helyett csak róka, béka, denevér és egyéb állatok igyekeztek halálra rémiszteni, ja és még ott volt az a 600kg a hátán (mert ugye egy rekesz sör azért nem kis mennyiség, és nem csak azt kellett hoznia). Kalandos volt ez a szombat.
Másnap kora reggel Bálint már Paulo Coelhon művelődött......tesóm meg a Panoráma-falon tartotta reggeli tornáját.Én is itt melegítettem be. Aztán a fiúk jöttek, az Illúzió-falon próbálták a Kyberiáda VIII+-t, amiben talán előtte nap Soma (10éves!) csak úgy "szökkent".Gábor egy kis no hand-es kávészüneteÍme a házi készítésű beülő

Bálint megmászta a Retek nevű IX-es utat, én ugyanott a Danger Zone repedést, Bálint unszolására. Később átcuccoltunk a Titkos-falhoz (amit nem érdemes vezető nélkül keresni, mert tuti egy óráig se találnátok, erről Bálint tudna mesélni). A fiúk az elég bizarrul hangzó Banán és Sört mászták, meg mellette egy vmivel nehezebb utat is, de az igazi kihívást a IX--os Dáridó jelentette. Az útról nem tudok nyilatkozni, egy, mert még nem értek hozzá, kettő, mert közben a náthám miatt folyton vérzett az orrom, és a zsepimen kívül nem nagyon láttam mást...Annyit azért én is leszűrtem, hogy biztos nehéz, áthajló fal a semmi fölött, szivatós kis fogásokkal.
Este egy hangulatos tábortűz keretében elpusztítottuk Gábor szalonnáját és némi sörikét :PGábor, asszem ezért a képért egy életen át fogunk cikizni :P

Hétfő volt az utolsó nap. A náthámtól még mindig alig láttam ki a fejemből. A levegő lehűlt, és Gábor fent említett pakolási akciója miatt nem volt meleg ruhám, csak Bálintnak... szal a nap hátralévő részében Bálint XXXXL-es mackónacijában rohangáltam. Képet hadd ne mellékeljek... :D A srácok első útja naná hogy a Dáridóhoz vezetett. Lehet, hogy még másztak előtte vmit, lemaradtam, valahol az Eső-fal alatt szédülgettem az orrvérzések miatti nagy vérveszteségtől, de a megmászásra már visszaértem. Először Gábor ment bele, a beszállón látszott rajta, hogy kimegy neki, de a kunszt részen egy fogásról váratlanul lecsúszott. Ok, jött Bálint, belement, mászott, egyik láb, másik kéz, a kunszt résznél a szokásos csatakiáltásai majd utolsó lépések, látszott hogy minden mozdulatát átgondolta, nem akarta a végén elcseszni. Sikerült, Bálint féle hatalmas ordítás a topon, majd egy szelíd megjegyzés: "bocsi srácok, ennél halkabban nem tudok mászni" :)Egy kis pihi után jött Gábor, újra. Keményen megtolta, szépek voltak a mozdulatok, megvoltak a lépések, a fogásokról sem csúszott le, szépen kiment. Gratula srácok!
Elégedetten ballagtak vissza összepakolni. Én még a sziklára kívánkoztam, így bátyámmal a Zombi falat ostromoltuk a hátralévő időben. Volt is rajta két szép út, testvériesen elosztva ő kapta a VII-eset én meg a VI-ost. Ezt nem lehetett kihagyni :D

Utána még belementem a Loreleyba is. Nagyon tetszik, nem sok táblát próbáltam eddig, szép feladat lesz megmászni.
Jó volt ez a 3nap, a nátha meg a néha-hideg-néha-meleg idő kicsit betett, de azért klassz volt. Végre kipróbálhattam a nomád körülmények közötti mászós életet, és nem vallottam kudarcot, sőt még élveztem is. Ehhez persze nagyban hozzájárult a jó társaság, a csodás környezet na és persze a felejthetetlen sziklák.


3 megjegyzés:

gábor írta...

az említett képen alkoholos befolyásoltság nyomai nem lelhetőek fel (minden más csak a képzelet szüleménye)

Izer Bálint írta...

Blanka, úgy érzem egész életedben e cikk megírására készültél...
Nagyon élveztem, remélem már felépültél a náthából...:D

Robi látod a szikklláááttt???? :D

trobertino írta...

Erre most mit mondhatnék? Sok mindent, de inkább semmit... :)