2009. november 30., hétfő

New Moon

Utálom a vámpíros filmeket, a new moon mégis nagyon tetszett. Még eléggé a hatása alatt állok, ezért itt a filmzenével ez a kis esti próbálkozás..

És mielőtt belekötne a Tibi, a zene direkt lett ilyen szarul vágva...! :)

Figyelmeztetés

Új kép- és hanganyagok kerültek fel a Pakó-s bejegyzéshez.

2009. november 29., vasárnap

Százszor is, végülis.

Bár nem volt egyszerű összeegyeztetni, mégis megvolt a négy fő az induláshoz. Gábor helyett az örök napra kész Tibi ugrott be a képbe. Annyi volt, hogy 7 körül haza kell érnünk, ugyanis Tibi a világhírű PFA punkrock zenekar gitárosaként este Siófokon koncertezett. Ez olyan négy óra körüli indulást jelent, ami azért nem szörnyű, hiszen ekkor már javában sötétedik. Szóval a szokásos időben reggel hétkor indulunk. G. vezet, anyósülésen Pistike, hátul Tibivel szunyókálunk. Bécs alatt bizakodunk az idő ugyanis fantasztikus annak ellenére hogy este eshetett az eső. Az olyan 30 km erre lévő "Schnee Berg" teteje is tök tisztán látszik, ám minél jobban közeledünk Pottenstein felé, annál ramatyabb lett az idő. Amikor kiszálltunk a kocsiból, még pár csöpp is esett...
A többiek felmentek a Nordgratra, és egy 8c/+ akartam megnézni, ami fent volt és egy barlangból vezetett ki. Fantasztikus áthajlás gyönyörű utak...
Bizakodva nézegettem az utakat fölfelé, már a projektem mozdulatain járt az eszem. A többiek is jobbra balra mozogtak a sziklák alatt, mint akik nem tudják mit csináljanak. Az első amit kapok: - Bálint elázott ám az utad!
Lefagyok, összetörök. Pisti beszereli a Sumito-t, a múltkori projektet. Tibi is a sajátját. Én is ezt próbálom bemelegítésnek. Bár Gábor 9- ra számozta, szerintem megér egy olcsó kilencest is. Van benne egy olyan fogás, amit egyszerűen megnézel közelről és semmit nincs ott, valóban csak a falon húzod fel magad. És még is, tart. A végére csinálok pár variánst, nagyon jól bemelegedek, talán túlságosan is, érzem hogy a rossz ujjam lüktet. nem kell túlmisztifikálni.. :-)
Tibi belemegy kétszer, s bár nem siekrül, legközelebb én is nekimegyek és talán kinyomom. Lejjebb megyünk és belemegyek egy útba, amit még Pisti ajánlott. Egy 7c+ és van benne egy nagyon nehéz mozdulat, amit se ő se én nem tudtunk megcsinálni. Egy őrült nagyot kell ugrani egy nagyon nagy reibungra. Szenvedek benne, fene se tudja meddig... végül a kiszerelés is nehezen megy, feladom. Toni Kurznak érzem magam, ott lógva az áthajlásban, se le, se fel. Nincs erőm. Megfáradtam, testben, lélekben. Csak lógok. Amikor nagy nehezen lejövök, rájövök csak fejben győzött le az út. Meg tudom mászni, ha eléggé akarom. Márpedig akarom.

Egy nagy barlangban, láttunk egy utat, elég nagy fogásokkal, de mégiscsak plafon, nálunk ilyen nem nagyon van. Mivel kaller most nem volt, betippeltük a nehézséget, és Tibi már kunsztolt is benne. Nem hiszem hogy olyan eget rengetően nehéz volt, de tört, mozgott és koszos volt, szóval hamar ott is hagytuk. Gondolkodtam mit lehet még mászni ma, mihez van kedvem. Kérdeztem Tibit ő mászná-e a projektemet, és már mentünk is fel.
Pistike közben nagyban küldte, a Sumito-t. Én még nem halottam emberből ilyen hangokat kijönni... :D Pont szereltem be az utamat és mellette lógva közelről, nagyon jó volt nézni a próbákat. Azt hiszem legközelebb én is, ezt fogom csapatni. Bár a reggeli elázásnak még vannak nyomai, sikerül megtisztítanom a kimászást, és átmozgom. Tibi is belemegy. Jól mozog benne, simán csinálja meg az első mozdulatot, ami legutóbb necces volt. Így az új Pistike bétájával, Gábornak is sima lesz. Pistike újra a Suitoban. Már vagy a hatodik éles próbája volt, néha túl közel kerülve is a megmászáshoz. Mintha valami átok ülne az úton...próbák és próbák.
Izgulok kicsit, bekötöm magam. Furcsa most így nap végén belemenni a projektbe, fáradtan álmosan a szürkületben. Az első akasztás izmos, be is görcsölt a kezem, de gyorsan kirázom belőle. Ziázok. Tibi, ahogy előre megkértem szólt, hogy mikor kell akasztanom, mert a nagy koncentrálásban mindig elfelejtettem. Kétujjasból akasztás, zia, és már teszem is fel a lábamat a derekam fölé. Nagyon izmos mozdulat, de a hidegben megkeményedett bőröm nagyon jól rászorult a peremre, szinte nem is érzem, hogy fogom. Még pár testerős mozdulat és megvan az első jó fogás. Itt hirtelen nagyon kezdenek elengedni az ujjaim, szóval még egy külön nagy erőfeszítést igényelt, nehogy itt elrontsam. Játá a stanban, mint egykor az everest Gymben anno. Kiszerelek, és már pakolunk is, sietünk haza, hisz Tibi számára még nincs vége a napnak. Hazafelé megint végig alszom, este megnézem a Gyalog galoppot, amiben nem egy gerecsei út neve üti meg fülemet... :)
Legközelebb Tibinek projekt, Pistinek projekt, nekem projekt. G.-től pedig az örök igazság: "ne nősülj meg soha, vagy ha mégis hát néha helyre kell tenni a fejüket..."

2009. november 26., csütörtök

Válogatás a Nordgratról

Egy csöpp a tengerből...

Pistike a kunszt előtt
No, azért egy mosoly is elsült :)

A Borbély skálán díjnyertes..

Szintén 10/10
Wenn du das sagst, klettere, klettere ich. Wenn du das sagst, klettere nicht, ich werde dann auch klettern. Es stört mich nicht, ob dir böse Augen hast...Böse Augen
/WegenVater/

2009. november 24., kedd

Nem az én ötletem volt...

Szerdán végre kiderült, hogy lesz kocsi pénteken Fótra. Már ideje volt ugyanis a cipőm vállalhatatlanul szar állapotban volt. Tehát felmentünk 5-en egy 4 személyes autóban, családias volt. Mindegy a lényeg, hogy a régi cipőm leadtam javíttatni és vettem egy újat. Hurrá! Után gondoltuk ha már ily’ messzire eljöttünk mászunk is egyet. Irány a BC.
Most voltam itt először nagyon tetszett a hely bár a belépő kicsit mellbe vágott(A félévenkénti 2500-hoz szokott szívemet majdnem megállította az egy alkalmas 1200. Vidék/Pest fasza…)
Szóval frankón szétmásztam magam, amellett, hogy kurva fáradt voltam jelentős felületen hiányzott a bőröm kb. 6 rétegben.

Este összefutottam Bálinttal és kiderült, hogy másnap Ausztria, örültem mint állat’ viszont nem tudtam, hogy fog menni ezek után. Majd holnap kiderül gondoltam.
Szombat reggel 6.45-kor találkozó Pistikével A Telepen majd összeszedtük Bálintot és Gábort, irány Ausztria. Itthon elkeserítően szar idő volt ködös nyálkás nagybetűs Szar.
Ám mire 10körül oda értünk a kiszemelt helyre(Thalhofergrat) szépen kisütött a nap. Faszának tűnt a hely már első ránézésre, a völgy mindkét oldalán sziklák, középen patak, pont mint Zillertal kúúúúl. Kezdésnek míg a többiek kipakoltak Gáborral megszólóztunk egy kb 8 méter magas tömböt 4c nehézségért. Hihetetlen, még ezen a szaros kis tömbön is több nitt és stand volt mint itthon néhány mászóiskolában, hiába ahol van pénz...

Gábor és Bambi

A hajmeresztő akció után átkeltünk a patakon és felsétáltunk a falhoz. Az egész hegyoldal végig van utakkal szépen kinittelve sok lehetőség van itt mászni. Mi kb 50 méterrel feljebb pakoltunk le. Nézegettük a kallert majd másztunk egy 6a+ bemelígetésnek, majd Gábor os egy 6c-t is. Aztán belenéztünk néhány nagyobb falatba. Pistike egy 8a-ban pakolta be a közteseket Bálint egy másikba mi pedig egy kaller által 7c/+-ra írt bár inkább csak 7b/+-ba. Van benne egy genyó felállás meg egy kis trükközés a végén de nem túl nehéz. Gábor elég gyorsan összerakta és bár egyszer elszarta a végén figyelmetlenségből végülis harmadikra megmászta grat elég fasza teljesítmény. Aztán én próbálgattam felsővel, végülis minden mozdulatot összeraktam, éreztem, hogy ez most ilyen állapotban nem menne rp de mindegy legközelebb már csak megmászni kell (meg addig nem elfelejteni). Ámen.
Felmentünk Bálintékhoz, hogy megnézzük az utakat meg, hogy mit csinálnak. Pistike útja elég keménynek tűnt, az elején felszopsz egy 7a-n egy elég jónak tűnő (aztán kitudja…) behasalós pihenőig majd innen jön egy kurva kemény boulder betét majd utána ki a standig. Kemény. A másik út kunsztja egy oldalhúzóból való elég dinamikus mozdulat egy szar reibungra majd még innen is eléggé odafigyelős mozdulatok visznek fel egy reibung táblára, aztán stand. A Bálint parázott az akasztások miatt de végül is küldte neki és harmadikra ki nyomta. Fasza.
Ha már úgyis ott van a standba megkértük, hogy szereljen be egy útba pont az övé és a Pistikéé közt. Ide is egy 7c körülit ír a kaller.
Gábor nyomta először és az alját leszámítva megcsinálta ráadásul a kunsztot amit elvileg egy dinamikus keresztbe nyúlással kellett volna lenyomni, megcsinálta statikusan, kemény, újfent. Én is belementem elsőre faszán belevertem a mocskot a szemembe és leseggeltem. Aztán a szopós részt egy laza kötélmászással kikerülve belementem a lényegbe. Hát elég kemény egy elég jó fogásból kell felállni egy elég szar peremre majd onnan még két kemény mozdulat. Elvileg. Mivel kurva alacsony vagyok nekem már az elsőhöz segítőnek fognom kell egy lépésnek használt kurva szar mikroperemet és ez kurva sokat kivett az amúgy se fullos állapotomból. Konstatáltam, hogy ez most nem fog menni. Amíg a többiek tovább próbálkoztak feljebb mentem a hegyoldalban, hogy megnézzem mik vannak. Nagyon fasza utak kurva kemény áthajlásban 1-2 nittel 5-6 méterrel. Ha nem lenne köves az alja meg lenne szivacs akkor boulderezni is lehetne szerintem. Sajna a többiek nem akartak feljönni úgyhogy ezt buktam.
Visszamentem és szurkoltunk Pistikének nagyon jól nyomta de sajna a nehéz rész utolsó mozdulatát nem tudta megcsinálni. Se gond legalább még jövünk... (bocs :D)

Képek remélem hamarosan.

2009. november 16., hétfő

Mászás a mélyben, ...

...mégsem barlangászás. Valahogy megszépültek a tavaji emlékek így újra meglátogattuk az excelsior kis termét. Öten indultunk Veszprémből. 34 versenyző azt hiszem kábé, fiúk a nyíltban úgy huszan. Gábor és Robi is ott vannak a versenye, bár Robi leginkább "még " csak lelki erőt adott, és legalább segített kiigazodni ebben a nagy városban, de mint utólag kiderült neki is volt haszna belőle... :) Húúú hát tényleg köszönöm a kínait is, bár az a leves maga volt a tragédia. A veszprémi most már bizonyítottan jobb...
Verseny nem volt valami nagy szám. Én kihoztam a formámat, most jól ment a mászás, 37 útból össz: 22 sikerült abszolválni, no meg egy minuszt ami most a 10. helyhez volt elég. Kemény mezőny. Stromi 25 boulder, Gábor 26. 4. helyezéééééééssss!!! Blog történelmi pillanat..!!! Mindenképpen Gratt!! A kemény teljesítményeket egy progression megnézéssel díjazzuk. Tetszenek a srácok reakciói... haha.
A veszprémi csapat hőse, a csapat szíve, lelke, motorja, Stromi is odatette magát. Még mi lenne ha el is kezdene boulderezni... Őszintén szólva kurvára örültem amikor Márkot láttam a dobogó felső fokán, szeritnem itt eldőlt ki a legjobb valóban. (Jó papír nem volt itt, de én véleményem hogy maradt volna a helyzet). Vagyis nem hiszen, Kornél is a felső fokra állt. Már részegen majdnem leesve ölelte át egymást a két mászó, a mi szemünkbe meg szinte könny csordult Kornél boldogsága láttán. 31 boulder kellett az első helyhez.. Nice, meg pure vagy mi... Amikor a nevemet Szer Bálintnak olvasták, kicsit elszaladt velem a ló, vagyis nem kellett volna mindenki előtt a felolvasónak azt mondani-hogy nem tudsz olvasni, mert lehet hogy én nem tudok irni...amire azt hiszem több az esély... :D Nemsoká lesz egy kis cikk az ujjunkat való beragasztózásról, továbbá egy karácsony és ujjév közötti idei videóválogatást is tervezek. Ez dec vége lesz.
Nos hát végső soron nem szabad megfeledkeznünk Frodóról, ismertebb nevén Mitnikről, mégismertebb nevén Duksa Kovács Józsiról, és Kulcsár Gáborról akik pofátlan és eszméletlen alacsony áron, (mindössze oda-vissza 15000Ft) jegyből kimennek csapatni spanyol mondhatni "jelentéktelen" barátunkhoz, Fülöp Stephanhoz, aki valóban nem egy ismert személyiség, lásd: felhívta Sharma mobilon, hogy nem lenne-e kedve mászni egyet. Szóval barátaink az alföld bugyraiból most a mászók kánaánja felé vezsik az irányt. Hát csak annyit Józsi, hogy VENGAAA!!

2009. november 8., vasárnap

Pooooossible

Mivel sokan nem néznek lefelé, (vagyis még nincs meg az elvárt Mikrokozmosz nézettségének aránya íme még egyszer.)

Ma Pistikével megelőzve az esőt ki osonkáltunk kedvenc árkunkba, ahol a levelek még mindig a fákon vannak, mintha itt megállt volna az idő. Nagyon magas a páratartalom. Csúsznak a fogások, mindent túl kell szorítani. Készülőben van egy új projekt, nagggyon szép lesz...
A halászokat mászom. Amit kitűztem célnak, mármint hogy ma átmászom az összes mozdulatot és egyben a kunsztot; SIKERÜL. Bár az első próba után, eléggé megtört voltam, most már úgy látom, csak egy száraz idő kell hozzá és Juuhúúúú...

Aki ma nem halad előre, azt holnap a valóság agyonnyomja.


2009. november 2., hétfő

Fagyos Tardos
avagy aki kurvának áll, ne csodálkozzon, ha megkúrják


Mikor felérünk a bányába 4 C° van, a sárga levelek már szinte mind lehullottak, kihalt az erdő, szürke minden, csak pár holló köröz felettünk. Van hogy néha az ember hirtelen azon kezd el töprengeni: "Mit keresünk mi itt, a sivatag közepén".
(aki elkommenteli, hogy honnan való az idézet, az szóbeli dicséretben részesül)

Október 31-e különösen hideg őszi nap volt. Ez már reggel tudatosult bennem, amikor enyhén másnaposan elindultam a koliból, Robinak dedikálva: Tardosra csak kialvatlanul és/vagy másnaposan lehet menni. Itt jegyezném meg, hogy az 1 dl szóda, 1 dl kóla, 1 dl fehérbor, 1 dl vörösbor koktél nem olyan undorító, mint ahogyan először hangzik. Zebrával már előre tervezgettük ezt a hétvégét, néztük az időjárást, edzettük az akaratunkat a hideghez, ha a Sabotage-t még idén ki akarom mászni, akkor lehet hogy ez az utolsó alkalom.

A Móriczon találkozom Zebrával, innen a szokásos 7.30-as vonat felé vesszük az irányt. Kelenföldön találkozunk Ágival (bercsényis versenyző), aki nem mondta biztosra, hogy jön, de végül ő is feladta a fotel kényelmét egy kis mászásért, pedig neki nehezebb volt ezt a döntést meghoznia; elmondása szerint elég hosszúra nyúlt az előző estéje.
Ági elmesélte, hogy véletlen egybeesés folytán, ott voltak a mászókörrel azon a tardosi mászótáboron, ahol Zsoltot avatták (Moha trad mászása). Sőt őket is beavatták, Áginak Stromi lett a keresztapja (!). Bár erre kevesen emlékeznek az elfogyasztott ital mennyisége miatt.

Rutinos versenyzőként Tatára érve a buszmegállóban egyből stoppolni kezdünk. Itt több tényező is befolyásolta a szerencsénket: míg Ági, az egyetlen lányként, növelte, addig Zebra sötét, rocker kinézete és az úttesten szétkent macskatetem, csökkentette esélyeinket. Szerencsére kb. tíz perc alatt felvettek és elvittek a Bányahegyi útig. Ági meg Zebra még elmentek boltba, aztán egy kis frissítő gyaloglás.


10 órakor már fennt vagyunk a falaknál. Először is elfogyasztjuk Ági ajándék kinder tojásait és az összeszerelt figurákból csinálunk egy kis performance-ot, aztán felviszem a kötelet a Mohában. Hát a tenyerem nem izzadt az biztos, jóformán nem is éreztem a falat, sem a kezemet. Aztán Zebra megy benne egyet, ujjatlan kesztyűben, Ági meg az udvar túloldalán mászik egyet, szintén kesztyűben, kicsit naposabb részen. Miután mindnyájan 0 fok fölé melegedtünk, felmentem még egyszer a Mohában, hogy beszereljem a Sabotage-t. Jön még két idősebb mászó, ezek szerint normális ilyenkor kint lenni (vagy ők is hülyék). Még mászunk egy kicsit aztán hozzálátok a mai főételhez. Csukjával a fejemen, ugráló kötelezve készülök az első menetre. Az Eye of the Tiger-re mászok; oldalhúzó megvan, sarokakasztás megvan, már a szürke táblán vagyok, de nem néztem át rendesen a lépéseket, így kiestem a felénél. Alig érzek a kezemmel, olyan megfogni a sziklát, mintha két hideg fémlap súrlódna egymáson, de ahogy visszatér a vér, egyre jobban fáj az ujjam. De hát aki kurvának áll... (ne siránkozzon).


Kajálunk még egy kicsit, mászunk párat, már közel 8 fok a hőmérséklet. Megint belemegyek az utamba, most több réteg ruhával, mint az előbb. Most asszem egy Queen szám szól, de az első két mozdulat után nem is hallok mást, csak a belső monológomat:
Eddig jó, figyelj a lábra, szar ez az oldalhúzó, igazgatnom kell, sok erőt elbasztam, lehet h nem most lesz meg, mindegy azért tolom tovább, ne a hibákkal foglalkozz, most jön a kunszt, szorítani mint állat, megvan, most már csak ki kell bírni a hátralévő métereket, ez a legidegőrlőbb, a kunszt után vagyok de mégis mintha még csak most jönne a java, furcsa: ezen a 7-es részen dől el, hogy ki tud 9-est mászni, megvan az ahol az előbb kiestem, akkor most arra kell figyelni hogy nehogy még egyszer elbasszam, görcsösen és lassan mászom ezt a könnyű részt, be vagyok szarva, mintha ez lenne az utolsó esélyem, no hand, keresem a legjobb pihenő pozíciót, percek óta pihenek de még mindig tartok az utolsó pár métertől, most a karom pihen vagy a pszichém?
Végül megvan a top. Leereszkedve a Queentől a We are the Champions szól :)

A hangulat és a hőmérséklet a tető fokára hág, eltervezzük, hogy nemsokára befejezzük és lemegyünk a halashoz. Ági a Szkéné falon nyomul, fejlesztve a lábtechnikáját, Zebra pedig bakancsban és kesztyűben mássza ezen falrész közepét. Én meg konstatálom, hogy a hidegnek vannak előnyei: nem kell külön hűteni a tejtermékéket, viszont a hideg joghurt nem a legkellemesebb ilyen időben.

Zebra még megkér hogy vigyem fel a Styx-ben, de már nincs sok kedvem mászni, meg csúsznak is a peremek. Nyáron sokat próbálgatta ezt az utat, most pár próba után sikerült neki egyben, felsővel. Még a pulcsiját is levette hozzá, pólóban mászott. Kicsit leült a hangulat, hagyjuk a halast és inkább igyekszünk haza.

Mikor leértünk a faluba, egyből stoppolni kezdtünk. A templomnál fel is vettek és bevitt a csávó egészen a pályaudvarig. Ekkor már sötét volt. Elértünk egy korábbi vonatot, így legalább Ági is haza tudott érni és én is elértem egy veszprémi buszt. Este 10-kor már Füreden a szobám melegéből gondoltam vissza az eseményekre. Hát mennyiségileg elég keveset másztunk, az a kevés sem volt túl kellemes, így jutottam arra a következtetésre, hogy hidegben nem szeretek mászni.