2010. március 30., kedd

Itt a tavasz dagad a ...... Zalkar!

A hétvégére, sőt már a hét második felére is rossz időt mondtak. Miután sorra minden nap meleg és napsütéses volt, úgy gondoltuk figyelmen kívül hagyjuk az előrejelzést. Nos jól tettük. Míg vasárnap Bálint és Gábor az Ujjerős versenyen csapatták, addig páran Tardosra mentünk. Szívesen megnéztem volna a versenyt, de hát szikla volt a dologban ami prioritást élvez, plusz csütörtökön a régi törésem a kézfejemben egy kicsit megrepedt és mivel se zárt, se nyílt terhelésnél nem fájt kiakartam próbálni élesben mit bír.

Dávid, Zebra és én Kelenföldön szálltunk fel a vonatra, Domi pedig már Tatán várt minket. Neki sajnos szűk félév után ez volt az első normális sziklamászása, örültünk hogy végre újra látjuk. Tomcsi, aki pénteken repült haza Norvégiából( ahol nemsokára 3 hónapot fog eltölteni), már a bányában reggelizett magányosan. Kis kajálás mellett Domi mesélt a március eleji jeges-havas mászásáról, amikor is Istvánnal próbálták a Richterweg-et, ami elég durvára sikerült:

Én: -Volt halálfélelmed?
Domi: - Többször is.
Tomcsi: -Akkor az egy jó túra lehetett!:)

Tardoson már másztunk párat, így szezon eleji erőnlét-felmérésnek tökéletes volt. Kezdtem a Mohával, aminek az alja szokás szerint vizes volt, de legalább a lényegi fogások szárazak voltak. Az erőnlétem szerencsére elvitt az első no-hand-ig, fellélegeztem: legalább ez még megy. Tomcsi és Zebra eközben a Bástya-falon melegítettek, majd ezután mindenki a Mohát mászta. Közben érkeztek mások is: Barnáék léptek be a bányába. Ezután másztam a Styx-et, majd Dávid is felment rajta. Úgy döntöttünk jöhet a a Zergevadász.

Az erő-kitartásom itt már elfogyott hála az alsó peremes szakasznak és a köztesek elhelyezésének, így beleültem és utána a kunsztnál is lecsúsztam. Egy rövid pihi után ez is simán meglett, így nem kámpicsorodtam el annyira, tudtam hogy még nem a régi az állóképességem. Ezután Tomcsi jött, ő csak a kunsztnál ült bele vagy csúszott le, nem emlékszem pontosan, a lényeg hogy lazán Tomcsisan küldte. Zebra eközben az aznapi projektjét a Styx-et ostromolta oroszban de nem igazán érezte, ezért inkább lefeküdt aludni. Közben s srácok a Napekete direktben és az Acheron-ban felsőztek több kevesebb sikerrel valamint mászták a Csiga-bigát. Dávidnak nagyon adta a Napfekete, jól is ment neki, Domi maxereje pedig ahogy elnéztem nem sokat kopott. Egy út erejéig átnéztünk a napos falra "fotoszintetizálni" és hogy kipróbáljuk milyen a napon mászni de amint bekötöttem maga elment a nap és csak miután lejöttem bújt elő megint. Ezzel a jelenséggel nem tudok mit kezdeni, Szédítőn is ez ment. Közben Zebra is felkelt és egyből megnyomta a Styx-et felsővel, már csak az előlmászás hiányzott. Ennél megint elizgulta magát a mindenki által ismert projekt-láz miatt, de végül mentálisan lepihenve kimászta.

Domi fényképezésre készülve feljumározott a Csiga-biga kötelén én meg mentem egyet a Zergevadászon a kép kedvéért. Több fényképezés nem volt aznap; inkább másztunk ezért sajnos csak erről van kép.
Ezután az Acheron-hoz mentünk. Tomcsi most mászta meg először, látszott jó szezonkezdése van, amit utólag meg is erősített. Ezt az utat még nem másztam, így a lenti bétákkal sikerült átmozogni az alsó kunsztrészt, nem volt könnyű. Második nekifutásra átmásztam a nehezét, fogtam a nagy fogást és csak egyet kellett volna lépnem, hogy felálljak pihenni a pozitív részre de az alkarom ellentmondást nem tűrően bedurrant. Tomcsi rábeszélt hogy Csigavadásszunk, így kiszedtem a közteseket, majd legközelebb!
A Csigavadász is új volt, ezt már csak felsőztük. Tetszett, megérte mászni mivel technikás. Próbáltuk még a Zerge kunsztját,de ezt majd pihenten kell. Zebra még "Fékezetten reggelizett" vagy "Bajnokian habzott" nem tudni, de végül összepakoltunk és hazaindultunk.

A vonaton egyeztettünk Gáborral és a kihagyhatatlan kínainkban találkoztunk a jól megérdemelt vacsorára.
Tomcsi megemlítette, hogy a kínai kajába tesznek valami ízfokozót amitől enyhén függő leszel és az ízületeidnek sem jó. Nos ennek utána néztem, a vegyület a nátrium-glutamát(MSG/E621). Tényleg szinte minden kínai és japán kajába belerakják, viszont kb. minden hétköznapi élelmiszerben használják:felvágottak, üditők, húskészítmények, szója, chips, saláták, öntetek, fűszerekeverékek, zacskós levesek.... és természetes úton a sajtban és a paradicsomban is benne van. Számos kísérletet végeztek,de nem sikerült kimutatni semmilyen káros hatását és a sóval egy veszélyességi osztályba sorolták. Igaz apró töredéke az embereknek enyhén allergiás rá, amit pár összeesküvés-elmélet hangvételű cikk/oldal meg is lovagol és a profitorientált nagyvállalatok mahinálásának tekinti a kísérleti eredményeket. Szóval minden kínai-fan mászó megnyugodhat vagy leállhat az evéssel azon spilázva, hogy éppen mit kap be azzal a kakaóscsigával.

Ilyenkor álltalában megyünk aludni, de mivel 21-től tartottuk az első Egyetemi Mászókörös "klubestet", átbattyogtunk a Bercsényibe. Kis csoki, sör és kuki mellett sztrorizgattunk, beszélgettünk és az új egyetemi mászófal tervei is előkerültek amiken Gábor szorgosan ötletel. Nem voltunk az a a nagy tömeg, mint reméltük de azért így is hangulatos volt és több kaja maradt. Beszélgettünk a "korrekt" standépítésről és mindenki elmesélte egy-egy parás emlékét a mászással kapcsolatban.

Mindenki hasznosan eltöltötte a vasárnapot: versenyzett, sziklázott, szocializált és elkezdte visszahozni a formáját. A repedt kezem kivállóan szuperált, a vállam is egyre ritkábban érzem és a kínai kajával sem kell leállnom. Kezdek bizakodni.

2010. március 26., péntek

Graz Boulder Night Cup

Gábor "szédítő" bejegyzése után lássunk egy versenyt.
2 kocsi. Rekord mennyiségű (9 veszprémi) induló egy külföldi versenyen. Pénteken 1 órakor indultunk el Veszprémből, a Grazban megrendezett éjszakai Boulder versenyre. Katával Szombathelyen kiegészült a csapat, s meg sem álltunk a mászóteremig. Balázsékat csak pár másodperc híján sikerült megelőzni. Gyors parkolás, majd felderítjük a terepet. Bár nem egy Bécsi Kletterhalle, de szerintem nagyon király. Sok mindenre van lehetőség, a compus boardtól, a fingerbordig. Mammut csocsótól a kötélpályáig. Bouldertől nehézségiig és micsoda belmagasság :O Szintén kiépítve utakkal, minden féle nehézségben.
Regisztráció, bemelegítés. Szerény véleményem szerint (bár nem tudom itthon megvalósítható lenne.e?) a verseny szervezése jobb volt mint bármelyik hazai versenyé. Vagyis nem jobb, nem ez a jó szó; MÁS ami nekem jobban bejött. A versenyzők létszáma miatt, ami hasonló volt az ujjerőben rendezett versenyek létszámához- három csoportra osztották az indulókat. Minden csoport, 3 * 20percet mászott, és (és mivel senkinek nem volt max topja) még a végére adtak plusz 10 percet. A 20 perces mászások után jött egy 40 perces szünet, hisz míg mi pihentünk, a többi csoport nyomta a 20-20 percét. Namármost ez nekem lehet csak azért tetszett jobban, mert gyenge vagyok és nincs állóképességem, hiszen egy hazai versenyen, sokszor pihi nélkül kell végig csapatni az akár 1 órát. Sokszor érzem, lehet hogy rossz bemelegítés hiányából is fakad- hogy kezd eldurranni az alkarom, ha sürget az idő és jönnek egymás után a csapatások.

Összesen 10 kunszt volt, s amikor először bemásztunk a különböző "szektorokkal" tarkított gymbe, azt se tudtam mit másszak először. Belepróbáltam egy könnyűnek tűnő útba, de az első mozdulatból sikerült kiesni. Húúbazdmeg, halottam hogy később mindenki Flash nyomta. (jah még annyit fontos tudni, hogy nekünk kellett írni miket másztunk ki, becsületkasszás verseny volt, és az is fontos volt hogy egy egy utat hányadikra másztunk meg. minél több próba=annál kevesebb pont) Átmentem Gergőékhez, Máté épp akkor izmozott egy úton. Átnéztem alaposan mindent, majd sikerült kinyomni elsőre, ez is a legkönnyebbek közé tartozott. Akkor még nem sejtettem, hogy ez lesz az egyetlen utam, amit elsőre másztam meg. A húsz perc elteltével mérlegelnem kellett; 1 Top, 2 zona, pedig minden útba belepróbáltam. Hallom, hogy Máté 4 top, meg talán Balázsnak 5, húhha ez így nem lesz jóó.. :S
 A második körben már összeszedtem magam, és nyomtam, ami csak a csövön kifért. Egyre több topot írhattam fel magamnak, de sajnos mindegyiket sokadik próbára, így még mindig elég hátul voltam a rangsorban, és csak nyolcan jutottak döntőbe. Mindenki nyomta keményen, de magasan Balázs állt a legjobban. Nagyon jól le tudtam pihenni magam a szünetekben, és Máté még pár trükköt is tanított a csocsóval.
A harmadik körben tudtam, hogy vagy összekapom magam, vagy elbúcsúzhatok a döntőtől. Volt egy hihetetlen, reibis út, (amúgy rájöttem szeretem a reibit:) aminek vagy háromszor estem le a topjáról, mindig lecsúszott a lábam egy nagyon pici lépésről, ami léphető volt ugyan, csak a cipőm is le van már kerekedve nagyon. Itt jött a képbe a Scarpa, ami talán még 10szer se volt rajtam, épp hogy be van törve. Elsőre kinyomtam. Volt ám ordítás rendesen, még egy osztrák arc is gratulált, akivel együtt csapattuk. Ez akkora löketett adott hogy éreztem, hogy már ezért megérte eljönni. Jól éreztem magam. Sikerül kinyomni még egy plafonos utat, Balázs, és Pistike mondta el a bétákat hozzá. Még 10 perc. Mindenki tűkön ült, nagyon szoros harc alakult ki a döntőért. Strominak 63, nekem 62 pontom van. Elég necces. Muszáj volt nyomni valamit. Volt egy út, aminek az eleje ilyen felfutós volt, vagy 10szer estem le a Topról. Otthagytam, ez ma nem nyert hangszórót. Már csak egy út volt, amin nem értem el semmit, még zónát se. Csapattam, gondoltam már egy 2 pontos zóna is elég hogy megelőzzem Stromit ha most nem mászik nem semmit. Egy távoli lépéssel nagyon jó bétát találtam ki, és sikerült kinyomni. Hihetetlen örömöt éreztem. A keményekre már nem maradt erőm, úgyhogy visszamentem az ugróshoz: HÁTHA. Csapatom nagyon, de mindig a topról esek le. Bemondja a srác, letelt az idő. Leadom a papíromat; 7 top, plusz 3 zóna az eredményem. Kihoztam amit lehetett. Pistike darabra pontosan ugyanennyit mászott, csupán ő sokkal kevesebb próbákból. Nézem az eredményjelzőt: SIKERÜLT!!! 6. helyen döntős vagyok. Pihi. Szegény Stromi 9. lett pont lecsúszik. :( Balázs, Pistike, Gergő, és én a sorrend ha jól emlékszem. Máté 12. lett talán, bár ebben nem vagyok biztos. Flóra 5., Noémi 4., Kata 3.
A nyolcas döntő fél 10 körül veszi kezdetét. 4 bouldert kell mászni, nehéznek tűnnek projektelősek, de most csupán 5 percünk lesz rá. Az első utamon semmit nem érek el, de nagyon tetszik.
Nem csapom sokat, nehogy a kevés maradék erőmet is kiengedjem kezeim közül. A másodiknál, mint Ondra bécsben a világkupán (idén május 28-29..tuti megyünk); azt se tudom hová kell menni, csak szaladgálok össze vissza. Amikor megtalálom végre a bírómat, mindketten egy jót nevetünk.. :D Nagyon fasza kis út, kurva keménynek néz ki. Vagy egy percig pucolok meg gondolkodom, érzem erre nem kell majd sok próba, semmi esélyem. Hihetetlen reibin kell beszállni, és egy nagyon komisz fogásra kell nyúlni az áthajlásban, ez az a fajta, ami bazi nagy (még egy pincsinél is nagyobb) és amin semmi fogás nincs.
A semmit suvickolom kefémmel, hátha mélyebb lesz. Az utolsó pillanatokra, sikerült elmenni a zónáig. Ahogy leesek le is veszem a cipőm, a közönség tapsából leszűrve nem sokan mászhattak el eddig. Bent Pistike mond pár bétát egy plafonos útra. Amikor odaérek látom hol is lesz a probléma. A függőleges plafonról először egy nagy ugrást kell csinálni, majd sarkazás rendesen. A következő mozdulat valami fantasztikus. A plafonban van egy egész jó egy ujjperces perem, ha ez megvan sarok fel a jobb kéz mellé, és már nyúlunk is a bal kezünk felé, egy kétujjasba!! A plafonban. Nem olyan rossz a fogás, de a mozdulat olyannyira "sharmás" hihetetlen jó érzés. Elsőre elmászok a zónáig, második próbám pedig már a Top előtti utolsó fogásig vezet. Nem hiszem hogy ez az út nehezebb lett volna 7A nál, de már nincs több erőm. Nem próbálom többször. Az utolsó útra koncentrálok. Pistike azt mondja az izolációban, hogy simán meg fogom tudni csinálni, átérem a kunsztot. (Mármint zónáig) Jól megnézem a bouldert, látom és tudom hogy meg fogom csinálni. Semmi kétségem. Az első próba igen jól sikerült erőteljes, de lecsúszok. Csapkodok össze vissza, hihetetlen. Ez az út egy nagyon nagy áthajlásban megy, és már egy próbától eldurrantam. A második is majdnem, ideges vagyok és szétszórt. Leülök pihenni és nézem, de már tudom ezt nem fogom tudni megcsinálni. Próbálok még párat, aztán bedobom a törölközőt. Tudom, hogy pihenten bármikor flash másznám, lehet még bemelegítőnek is. De most nem adja, persze topról itt szó sem eshetett, hatalmas kunszt volt a zóna után is.

Pihenek 10 percet, majd visszatérek az első úthoz, amit csak a győztes tudottt megmászni, de ő is úgy hogy a beszálló fogásra felállt, és megugrotta a topot. Gergő is próbálta így, én is de így is nehéz volt. Jöttek a helyi arcok, és felkerültek a cipők. Aztán jöttek a jó béták is. Nagyon tudták hogy kell a függőleges falon varázsolni, olyan bétákat mondtak, hogy álmomban se próbáltam volna úgy. Hihetetlen volt. Egyesével összeraktam a mozdulatokat, majd sikerült két részletben, de meglett - a kunsztot szabályosan átmászva. Az biztos, hogy benn van a teremben mászott leggyönyörűbb útjaim között, fantasztikus volt. A topon már nem csak én ordítottam, hanem az osztrákok is. Nincs idő egybe megmászni, (erőm se biztos hogy lett volna már rá), hallom az eredményhirdetés készülődik, már nincs időm átöltözni se. Cool; a 4. helyen végzek. Amikor meghallom az eredményt, tudom Veszprémben aznap bármikor is érünk haza, én bulizni fogok egy hatalmasat az tuti. Pistike 5. Gergő 6 vagy 7. Balázs a 2. lett, mivel a selejtezőben mind a 10 utat megmászta, bár a döntőben ugyanannyit mászott mint én. Kaptunk pár ajándéktárgyat, Mammut pénztárcát, övtáskát, ziát. Az első helyezett kötelet kapott.
Hazafelé hamar kidőlök a sorból, spórolok az utána lévő bulira. Fél 2 re érünk Veszprémbe, 2 kor már az Expresszóban vagyok. Kontaktlencse, "bálozós ruha", smink; ahogy azt kell. Fantasztikus este, mintha a haverok is éreznék, milyen szép is ez a négyes. Még a naplóban is jól mutatna. :) Reggel 6 kor jövünk ki a szórakozóhelyről, ekkor már 25 órája talpon vagyok, egy versennyel a hátam mögött. Aznap délelőtt nagyon jót aludtam.









 Az első helyezett a top fogáson, az új bétás átmászással. Én a háromszögtől jobbra lévő elemeken keresztül nyomtam ki a topra. Gyönyörű boulder.

2010. március 20., szombat

Szédítő

Megint Tatabánya csodás turisztikai látványosságának lábánál jártunk. A csapat ezúttal:
Móni
Gyöngyös
Laci
én

Gyöngyös a felnőtt felügyelet közöttünk és mint ilyen kocsival jár, így sikerült elfuvarozni lusta seggünket a sziklákig, pedig Laci le akart faragni a 40 perces vasútállomás - Turul-emlékmű részidőnkből :)

A kora reggel röpködő poénok már a kocsiban felverték a hangulatot. A három építész társaságában jelentős helyzeti hátrányom volt, amit az elhaladó épületek szemlélése közben beszúrt megjegyzéseimmel próbáltam igen átlátszóan leplezni.

10.15 körül érhettünk a falakhoz. Ezúttal a szikla éles idomai fehéren csillogtak a napsütésben és város nyújtotta panoráma letekert ablakként támasztotta könyökeinket, ahogy beengedtük a hűs, őszi fuvallatot tűzalma-piros sportkocsinkba. Semmi fagyos toporgás, könnyű bemelegítés és már kezdhettük is a mászást (néha már-már kellemetlenül meleg volt a napsütés).

Betettem az egyik kötelet a bevágásba, ez a legkönnyebb út itt, a másikat meg a Military nevű VI-osba, a bal szélen. Mászogattuk egy kicsit ezeken, a lányok meglepő gyorsasággal kimerítették ezen utak nyújtotta örömöket. Én felvittem a kötelet a Repedés(Nyom)-ban (most kiment RP, majdnem elsőre) azzal a céllal, hogy az Ugróiskolát próbálgassam felsővel. Laci próbálgatta a Repedés-t és az Ugróiskolába is belement. Én átismételtem az elejét meg összeraktam a végét. A fennmaradó része is tartogatott egy kis "Béláim, ne álljunk má' tótágast egy kis tehénszartól!" érzést. Általában egy VIII-as könnyebben megy, na de sebaj, annál szebb az út és jobban értékeljük azt, amiért megküzdöttünk. Amikor először belementem előlbe, csak remélni tudtam, hogy nem kell még egyszer megcsinálnom a felállást a táblán, a vágós apró peremből. Hát nem így lett, a tábla után estem ki, de végül megtaláltam a ludast: egy rosszul kiválasztott lépést. Megfontoltan ostromoltam az utat, nem akartam az ujjbőrömmel fizetni a kapkodásért. Kicsit kajáltam, míg a többiek tolatták.

Laci már múltkor is megörvendeztetett bennünket csokis gofrijával, amit most sem szégyelltünk lejmolni tőle. Az én specialitásom, a smarties-os, tescós, fehér csoki, is előkerült, A lányok meg egy kis gyümölcsöt dobtak a közösbe.

Vörös Tomi és Alexandra is kinéztek egy rövidebb mászásra.

Még egyszer belementem az utamba, ezúttal sikerrel. Ki is szereltem, mert a Nittes utat (VII) még meg akartuk próbálni Lacival. Sajnos csak én másztam előlt, szóval mindenkinek a saját szíve választottját én tettem be felsőre. Felvittem a Nittesben a kötelet, meglepetésemre elsőre kiment. Nagyon szép út, többek közt van benne egy felállás egy nagy fogásból egy alul húzóra, kár, hogy nem adtak neki valamilyen fantáziadúsabb, paleo-melankolikusabb nevet. Sajnos nem érvényes az on sight, mert kikerültem az elejét, rá kellett volna menni faszán az első próbára, de gyík voltam. Másodikra megmásztam egyben, de késő bánat, első csak egy van. Felvittem az egyik kötelet a múltkori, jobboldali utakba is, ami már Móninak is megmozgatta a bicóját.

Gyöngyösnek mennie kellett, mi pedig maradni akartunk, így a visszaútról a MÁV gondoskodott.

Elhatároztam, hogy megpróbálom a Transz nevű, IX+ -os utat, ez teljesen direktbe szeli át a Szédítő kis plafonjának legkiugróbb részét. A hely számozási sajátosságait figyelembe véve és ahogy a fogástalan, áthajló sziklát néztem, egy könnyed befosással gondoltam az előttem álló feladatra. Beereszkedtem és beraktam felsőzésre. A fogások először úgy két méter magasan fogytak el, de ezt sikerült leküzdenem, nem kevés kunsztolással. Nem voltam biztos az út vonalvezetésében, lehet, hogy egy kicsit kitértem, de a második legkönnyebb lehetőség egy sokkal kevésbé könnyed befosással kecsegtetett. Ahogy elértem a plafonos részt úgy éreztem megtaláltam a kunszt részt, a fal fogásait kialakító erők itt még nagyobb készlethiánnyal szembesülhettek. Lehet, hogy csak a fáradtság vagy a szar formám miatt, de valahogy nem sikerült az útnak meggyőznie engem az "idén megmászható" jelző kiérdemléséről. Bár lehet, hogy csak nem találtam az ideális ívet, de biztosan belemegyek legközelebb is.

Mindenki mászott a saját szájíze szerint, aztán amikor végleg elfáradtunk, elindultunk lefelé. A 17.41-es vonatot értünk el. Vacsora a kedvenc kínainkban. Az építészek meg hozzáláthatnak az egész hetes virrasztásnak, mivel elkezdődött a leadási (nekem csak ZH) időszak.

A képeket most nincs kedvem berakni, szóval itt a link:
Picasaweb

2010. március 17., szerda

Osp, oszt kész!

Jó előre készültünk a hosszú hétvégére és elkezdtük szervezni a túrát legalább 2 héttel előtte. Hirdettük az igét és a tér-idő koordinátákat bőszen a Bercsényiben valamint az egyetemi levlistán, jöttek is a visszajelzések és úgy tűnt minden adott, hogy 4 kocsival 20-an induljunk Szlovéniába magas köveket fogdosni. A cél Kotecnik vagy rossz idő esetén Osp volt, és végül is az utóbbi maradt. Fecó a győri alakulat "vezére" beígért egy 20 ember jól lakatását garantáló hatalmas bográcsot és a hozzávalók beszerzését, én pedig már-már vizionálni kezdtem egy kisebb fajta mászó jamboree-t. Indulás előtt 3 nappal azonban elkezdték lemondogatni az emberek, a valószínűsíthető rossz időre , vagy a rossz idővel a háttérben egyéb dolgokra hivatkozva. Indulás előtti 20 órában még 3-an lemondták és kijött a végeredmény, 9 ember 2 kocsi. Végül is bánhatja aki nem jött, mert picsajó időnk volt nap közben és póló nélkül is lehetett mászi, bizony! Na de hát na de!

Gábor már csütörtökön hazament mi pedig (Tomcsi, Dani, Dávid, én) pénteken 16 után indultunk volna busszal Balatongyörökre. A sofőr viszont nem engedett fel mert nem volt már ülőhely... Na az ezutáni anyázás, újratervezés, esetleges stoppolás halmazából sikerült kihámozni egy 1 órával későbbi érkezést Györökre ahova Gábor már korábban megérkezett. Tomcsi anyukája várt minket finom hagymás májjal. Bekajáltunk, gyorsan elkészültünk és mivel Fecóék(Fecó,Laci,Kriszta,Meme) is befutottak rohantunk is Tescozni. Ekkor már kezdett rakoncátlankodni a gyomrom de még nem sejtettem mit fogok én kapni a hétvégén.
Kb. hajnal 2-3 körül érkeztünk a Misja-i parkolóba. Gyorsan kidobtuk a sátrakat és lefeküdtünk. Az úton is szarul voltam, meg aztán is. Hogy ne kelljen többször megemlítenem leírom az elején: az egész hétvégén figyeltem a hasam mikor indít rohamot, mivel végig kutyorgott és fészkeldődött, valamint elkapott rendesen a hidegrázás és a cifrafosás a második éjjel. Szóval a túra alatt végig nyengélkedtem és nem ehettem nem ihattam kedvemre, pedig lett volna mit :). De így is nagyon jó volt az egész kiruccanás tehát nem bánom egyáltalán hogy elmentünk.
Szombat reggel 9 körül keltünk a "jáúidőre" és reggeli után átsétáltunk a kempinghez. Már ekkor találkoztunk Nándival, Kismarczi Gergellyel, Pulinka Zsoltival és druszájával, épp mentek fel Misjara. Ha jól tudom nem egy 7c-t és 8a-t akasztottak be a hétvégén..riszpekt. Nagyon sok magyar volt a közeli sziklákon a 3 nap alatt. Neveket nem mondva, voltak Patagóniát, Karakorumot megjárt, és egyéb nagyon durva sportmászók is az Osp melletti sziklákon.
Csak egy estét fizettünk be a kempingbe, de lévén hogy csóró mászók vagyunk egy nyár alatt nem költünk ennyit mászószállásra (10 euro/kopf/este). Legalább elmondhatjuk, hogy egyszer ezt is kipróbáltuk :). Ezután felsétáltunk az ospi falhoz és szépen elkezdtünk mászogatni. Mivel több emberre készültünk végül is kilencünkre jutott kilenc kötél, nem lehetett panaszkodni. A francia 6-os skálában minden fokozatban másztunk, nem is igazán néztük mi az út. Mind hosszú volt, szép és egyáltalán nem könnyű. Gábor elég sokat szopott egy talán 6c-nek írt nagyon hosszú út tetején, de mivel aznap egy keméyebbnek írt utat egész könnyen mászott nem hiszem hogy fedi ez a 6c a valóságot. Szóval mindenki tolta amit ért, élveztük a jó időt és a gyönyörű sziklát. A hatosok közül kilógó egyetlen 7a-t nekem sikerült megtalálni, mivel egy papper jól időzített gerillaakciójával befoglalta az általam kinézett utat és ez volt szabad mellette. Darabokban kimásztuk, de kellett benne dolgozni rendesen. Gábor egyszer esett a legalján, így kitolta szinte az egészet, szép út volt nagyon. De volt még nagyon sok másik szép út, szóval nem álltunk le projectelni és ennek köszönhetően végül is ez volt a legnehezebb út amit másztunk. A jó 25m-es függgőleges/áthajló utak betettek az év eleji formánknak és rendesen elfáradtunk.Hadd említsem meg itt, hogy az egész doboz friss ziámat amit külön a hétvégére vettem közös használatra, az első órában benyelte valami tajparaszt bunkó, ezért igen csak csínyán kellett bánni a fehér bátorsággal. Remélem neki is majd a kunsztnál fogy el a ziája!
Levonulva a kempingbe tűzet raktunk és elkezdtük sütögetni a virsliket és szalonnákat amiket sörrel és "bacardi"kólával kísértünk. Gábor, Dávid és Dani nem kempingeztek aznap este se, ezért ők a közeli mezőn bivakoltak. Fagyott is akkor szóval biztos vidám éjszakájuk volt.

Másnapra nagyfalat terveztem a három bivakolóval, de az állapotom keresztül húzta a számításokat így Tomcsival kiegészülve négyen nagyfalaztak szombaton. Egy 4 kötélhosszas 6b+ másztak, ami elmondásuk szerint nagyon szép volt. Az út egy ragadozó madár fészke mellett ment el, így a mászás mellett a madármama vijjogására is figyelni kellett, hogy mikor akar esetleg támadni. Ezután visszaereszkedtek a barlanghoz és az egyik plafonútat próbálgatták. Gábor szeme egy esésnél telement porral meg morzsalékkal és fél óráig "műtötte" Tomcsi mire rendbe jött. Ezután lejjebb mentek a völgyben és még másztak egy hatalmas tükörsima pocak mellett egy hosszú utat.Én Fecóékkal tartottam, mivel élménymászást terveztek a közeli Crni Kal falain, ahol igen csak félre van számozva egy-két út. Szép hosszú falsáv, de itt is pillanatok alatt befoglalják az utad ha nem figyelsz. Reggel még nem is gondoltam mászásra, de annyira szép utakat láttunk, hogy bűn lett volna kihagyni őket. A nap legnehezebb útja szám szerint 6a volt, de szerintem az a táblás 5c amiben 1-2 ujjas kis zsebek voltak a nem-megléphető fajtából így lépés sem volt sehol. Muszáj is voltam kihagyni egy nittet mivel a büdös életben nem tudtam volna berakni a köztest. Inkább már alattam a nittel, dinamikusan nyúltam valami felé amit zsebnek néztem de nem az volt. Nem tudom leírni mi volt az de szerencsére megtartottam. Zuhantam volna egy egész faszát ami még nem baj, de Fecó elmondása szerint pont a fal mellett lévő hajlott fának a törzsét kaptam volna telibe. Azért másztunk olyat is ami nem volt elszámozva de azért az ritka volt, viszont legalább mind szép volt.
Visszaérve a kempinghez összecuccoltunk, majd Tomcsiék megérkezése után átmentünk a Misja alatti kis tisztáshoz, ahol nem csak mi sátraztunk. Elég fasza kis sütést, ivást és sztorizgatást csaptunk megint, még jobbat mint előző este. Én elég hamar lefeküdtem és még a többiek kiabálása sem zavart meg abban, hogy olyan jót aludjak amilyet napok óta nem tudtam.
Másnap én is megnéztem a hatalmas barlangot, majd a többiek után mentem az ospi részre. Gábor és Dávid pont akkor indult le plafont mászni amikor felértem hozzájuk, és a nap hátralévő részében ott másztak. Sikerült is nekik egész messzire mászni az útban amit előző nap próbálgattak, de a köztesek még bőven vittek volna tovább. Ekkora plafont még nem láttam az biztos.Mi másztunk mindent, főleg 6c+, 6c, 6b+ nehézségekben de el is készültünk így a hét végére. Annyi út volt nem is lehet mindegyikről írni, de pont ez a jó. Azért megemlítem az utolsó napi Trio Fantasticust, ami 6c+ és van benne áthajlás, zseb, perem, repedés, minden ami kell és egyáltalán nem triviális. Annyira nem hogy még sarokakasztottam is benne mell magasságig, pedig azért sziklán, 6c+-ért elég ritka.

Megfáradva de vidáman hazaindultunk 17:09-kor, bizony pont akkor. A hazaúton nem attól kellett tartani, hogy Tomcsi elalszik, hanem hogy a sok röhögéstől meg a könnyektől a szemében nekimegy valaminek. Györökön töltöttkápival és buktával dicsértük a napot, majd a hajnali busszal kedd reggel értünk Budapestre. Itt még fennhagytam a buszon a hátizsákom, de 20 percen belül vissza is szereztem, szóval minden jó ha a vége jó! Következő trip már Húsvétkor várható, úgyhogy végre tényleg belecsaphatunk a lecsóba!

2010. március 11., csütörtök

POV

Zebra egyik haverja birtokában van egy fejkamerának, ennek köszönhetően most Robi szemével láthatjátok a Bercsényit. Ez csak a nyers videó. Folyt. Köv.

youtube.com/watch?v=FjVZmUW6fnA
További szaftos képek várhatóak; tegnap csináltunk pár beállított képet meg esést egy profi géppel, fényekkel. Mindezt az Egyetemi Mászókör népszerűsítő reklámkampánya keretében.
Nem az én bejegyzésem, de azért bátorkodtam, betenni ezt a képet... Itt nem a modern technika vívmányait vettük igénybe, sokkal inkább az Eleinkét! /Bálint/

2010. március 7., vasárnap

Sapka, sál, kesztyű

Bogyó tanácsára célba vettük Tatabányát, mindig csak Tata volt a végállomás ezen a vonaton, de ezúttal az úti célhoz előbb kellett leszállni.



A kis csapatunk: Dóri (szaktársam), Laci meg én, kései érkezéssel: Robi és Dávid nyugat felől. Árpi is akart jönni, de végül nem tette, szerintem lekéste a vonatot(?). Negyed tíz körül futott be a vonat az állomásra, innen egy bemelegítő séta a Turul emlékműhöz, szép hely, igen kedvelt a kirándulók és a kilátást kedvelők körében. A Szédítő fal kb 13-15 méter magas lehet, délnyugati fekvésű, fehér, kicsit dolomitos mészkő, egy takaros kis párkányon áll, így az egész városra jó kilátás nyílik.



Tíz körül kezdtünk el mászni, kicsit sütött a nap, elviselhető volt. 1-2 fokot mondtak, meg egy kis hószállingózást, de mi bíztunk a napsütésben. Egy V/V+ -os útban vittem fel először a kötelet, bár beleültem, mert nagyon hamar lehűlt a kezem és nem éreztem az erőt, meg egyáltalán semmit. Dóri és Laci is próbálgatták felsővel, nekik sem ment beleülés nélkül. Ezután egy VI-os, élen felmenős útban vittem fel, de ez sem ment egyből, ezt is próbálták a kollégák.

Ekkor érkezett meg Robi és Dávid, nagy lelkesedéssel. Bemelegítettek az előbb említett utakban, legalábbis próbáltak. Nekem nem ment az V-ös, meg a VI-os, szóval belementem egy VII-esbe. Egy nagyon szép, vékony repedés fut fel a fal tetejéig. Az első akasztásért is meg kellett szenvedni, nagy nehezen felküzdöttem magam.



Körülbelül ez idő tájt a felhők elvitték a napsütést és vele a lelkesedésünket. Pelyhekben esett a hó, hideg lett, ez már túl volt a mazochista humorérzékünk "vicces" fokozatán. Több helyen is jégcsapok lógtak, elég érdekes formációkban.



A sikertelen és fájdalmas mászások lelomboztak, a többiek még gyűrték egy kicsit, de ők is hamar feladták. Dóri lehozta a cuccot az első útból. Robi belelkesedett a repedéses úton, de neki is szenvedősen ment. Megkockáztatom, hogy az az út kicsit nehezebb mint VII-es. Dóri mondta, hogy előbb el kell mennie, mi sem akartuk nagyon tovább erőltetni, gondoltuk még megnézzük a Szelim lyukat, mászunk egy kicsit, aztán mi is megyünk haza.

Hát ez szerencsére nem így lett. Miután Laci meg Dóri elmentek, Robi még dobott párat a repedésre, biztatott engem is, de a hideg erősebb volt, nem is akartam többet mászni. Dávid megpróbálta a repedéstől egyel jobbra lévő Titánia-Titánia nevű VII+/VIII- -os utat, elég lehetetlennek tűnt, egy sima tábla volt az egész, de összehozta a mozdulatokat. Végül megelégeltem a tétlenséget, belementem a repedésbe és nemsokára kisütött a Nap. Az időjárás szeszélye volt a napunk mentőöve. Kis időközönként elmentek felőlünk a felhők és ezekben a meleg fázisokban tudtam kicsit mászni. A felhős fázisokban hószállingózás, a naposban kellemes hideg volt (a viccesebb fajta). Melegítve vártam a következő felhőlyukat, míg Robi pont az ellenkező fázisban mászott, mindig hóesésben.



A meleg fázisokat kihasználva egészen jól ment a repedés meg a Titánia, Robi viszont sokat szenvedett az úttal. Egyre hosszabbak voltak a napsütéses percek, egyre jobb idő lett. Végül Robinak meg nekem kiment előlben a repedés, nekem meg még a Titánia. Nagy volt az öröm a VII-es utakban is. Dávid belement a repedéstől balra lévő Ugróiskola nevű VIII-asba. Ez is elég nehéznek tűnt, a sima táblán az első nitt elég magasan volt és már előtte elfogytak a fogások, de csak felsővel próbálta. Ahogy melegedett az idő egyre jobban ment. Én is belepróbáltam, elég kicsi peremek voltak egy 8-ashoz képest. Már menni készültünk de még összeraktam az Ugróiskola tábla részét, ez az út első fele. A hangulat a tető fogára hág, otthagyjuk a Szédítőt és megnézzük, mit tartogat még a hely.



A Szelim barlang egyszerűen fantasztikus. Bárcsak lehetne mászni rajta. Bár Robi azért kipróbálta a jégmászást.



Egy kis nézelődés után bouldereztünk egy kisebb, barlangos részen. Elég szarrá mászott a hely, de jó szikla képződmények vannak. Jó utak voltak, javult a hangulat, már egyáltalán nem volt hideg, tudtuk csapatni.









Mindennek jó, ha a vége jó, sikerült egy jó napot kihozni egy szarul indult napból. Ez a hely szerintem érdemes az ismételt ostromra, vannak szép, nehéz utak. Jó lesz kicsit később, de nyáron esélytelen idejönni. Déli fal révén nyáron túl meleg van szerintem, viszont hidegebb időben ideális, feltéve hogy az ember hallgat a szüleire és jól felöltözik; sapka, sál, kesztyű.

2010. március 6., szombat

Keleti éj

Péntek este:
 Menjünk el együtt az éjszakába-->  Álmodban egyszer, érted jövök majd. Visz majd a sodrás mely minden embert hajt..Mond hogy jó lesz, mondj igent ne féééélj, titkaim tárva; vár a keleti éj!!!
A fenti sorok sok mindent eszembe juttatnak, most nem csak egy Karthago koncertre gondolok, hanem egy nagy dilemmára. "Hogy elmenjek-e mászni, holnap Ausztriába vagy nem.?!" Minden valamire való mászó, erre egyből rávágná, hogy nanáá. Bennem most mégis hasonló érzések vannak, mint Gáborban lehettek, amikor a vizsgái előtt mentünk el Misjara. Mához két hónap múlva matek érettségi, aminek 80% felettinek kell lennie, hogy felvegyenek az egyetemre, szal egyre jobban para. És ahelyett hogy visszafognám  mászást és tanulnék, egyre jobban megy és csapom. Sosem látott formát érzek. Hogy elő tud-e törni, és mikor hol, csak idő kérdése. Sokkal jobban megy mint tavaly ilyenkor. Magasan jobban. De kár is ezt leírni, mert ha nem jön ki, akkor csak álom marad. (...)
Szóval hát, arra gondoltam, hogy hogy is tudnék 5 év múlva a tükör előtt a saját szemembe nézni úgy, hogy kihagytam egy ilyen lehetőséget. Hát olyan nem lesz.
Szombat:
Képzeljétek el a legjobb bulit, a legjobb haverokkal és csajokkal. Húú hát kordában kellett tartanom magam, ami egész jól sikerült is, habár nem rúgtam be, hajnali ötkor értem haza. Bepakoltam és gyorsan lefeküdtem. Emberek én ilyen fáradt még sosem voltam! Dolgoztam már egyben 12 órát, nehéz fizikai munkát, tanultam suliban egyben 12 órát, körbetekertem egy nap alatt a Balatont, de ha összeadom se, semmi se ér fel ezzel a fáradtsággal. De hisz ismeritek is. Az iszogatásból ivás lesz, a beszélgetésből tánc, a DJ (jelen esetünkben Enikő) sorra nyomatja a legjobb számokat, a kedvenceidet. Nem lehet abbahagyni. Tombolunk, "a nyakadon a pöcsödön is mindenhol lányok forognak" ahogy egy haverom által mondott volt. Ránézek az órámra, fél egy, majd mikor újra ránézek három. Még mindig tele van a szórakozóhely, az emberek heringként nyomódnak össze, egymás izzadsága már nem is zavar, összetiporják a cipődet, leöntenek sörrel esetleg hamuval. Ha mázlink van még egy kisebb verekedés is kitörhet. Fél ötkor, már te vagy a megtestesült világháborús hős, az igazi veterán, a 100 kalandot látott harcos és az a szép hogy ezt a nagy piros kanapékon ülve; valóban el is hisszük. Egy két poén, meg "dejó az a csaj" elgondolkozunk, hogy már réges-régen otthon kellene lenni és az igazak álmát aludni. Persze ha van még bennünk egy kis pia, odamegyünk a "jó csaj"-hoz, akiről persze azonnal kiderül hogy az orrszőre nagyobb mint a bajszom, lehelete mint a háromnapos macskahányás, és már már kopaszodik... Miután feldolgoztuk a traumát, vissza akarnánk ülni a helyünkre, de látjuk hogy a helyünkön ül egy valóban fasza csaj, aki már a barátunk szájában van. Ezen a ponton, már nem bírjuk tovább. A következő percben benn ülünk egy kocsiban, a sofőr ismeretlen és erősen nézi az arcokat, kikkel bulizik a kisfia. Ez tűrhetetlen, soha többé és két hét szobafogság.- gondolja az apa, bár mikor látja, hogy mindenki kezet fog vele és megdicsérik milyen szép az autója, akkor már csak - háhh ne lenne ilyen cigiszaguk...ühümm.
Szóval sikerül aludnom másfél órát, meg vagy 20 percet még a WCn. Jön Pistike; a cél Arch der Welt, és Merkenstein, ami útközben tisztán Merkensteinre módosul. Nagyon jó időt megyünk, süt a nap, és hideg van. Igazi csapatós idő. Alszok egy keveset. Amikor odaérünk nagy meglepetésünkre minden száraz, cool!!! Pistike egy régi projektjét nyomja, pff inkább nem is írok nehézséget, hisz tudjuk. Nekem nem adja a hideg idő, de nagy nehezen tudok mozognia  könnyebb utakban, már ha van itt ilyen egyáltalán. Egy szép ülőstartos 7A sikerül itt lopni, és ennyi. Próbálok még több utat, vannak jó mozdulatok, de semmi komoly. Előre megyünk a projektjeinkhez. Érzem, hogy a tegnapi ezdzés és az este ellenére felszívtam magam, van erő, bár a hideg szél folyamatosan szív le belőle. Pistike sajátját nyomja, ami legutóbb. HA ezer évig élnék sem másznám meg, tipikusan olyan mi nekem nem adja. Reggel úgy szálltam be a kocsiba hogy megmászom a Keep the pace-t. A videón annyira könnyedén másszák, hogy mondom nem lehet kunszt. Sikerül is kitalálnom, a megfelelő lépés kombókat, és eljutok a kulcs részhez. Nagyon kicsi a fogás. Mindeközben salzburgi barátunk, a Totemet próbálgatja. Pistike segít neki és elmondja saját bétáját. A következő próbáját már siker koronázza. A srác nagyon örül, azt mondja 2 éve próbálja megmászni. Próbálom a Totem első nehéz mozdulatát, és bár nagyon halovány mégis sokkal jobb mint legutóbb. Próbálom még a Kung fu betat, de ehhez se fekszik egy mozdulat. Egy legutóbbi 6B próbálok, ami szerintem inkább 6C+, bár én nehezen lövöm be ezeket. Jön egy bécsi mászó, együtt nyomjuk, huhúú akkorát szpotolok neki. A feje 10cm re állt meg a fától esésnél...Sehr gut war! , mondja. Nagyon biztatjuk egymást, neki már minden ujjából dől a vér, mégis mondom neki hogy nem szabad feladni bármikor beakadhat. Annyira rosszak a lépések, mindig leesek. Elegem van, paraszti erőből, karból húzom meg a mozdulatokat. Nagyot ordítok a Top-on, hihetetlen nagyot kellett ezért a 6C ért küzdenem. :S Nem is értem. Pistike a Sidewinder 8A-t nyomja. Hirtelen egész sokan leszünk a kis fal alatt. Megpróbálom én is a Sidewindert, a Jóisten se tudja hogyan, de másodikra be tudtam szállni. Szeritnem pihenten a következő is akadna, szóval meg van mi lesz a hosszútávúm. Újra visszatérek a  Keepre, nem hiszem el hogy balfasz vagyok. Az osztrákok is biztatnak, nagyon simán nyomom a kunsztig a bilitől, és ott egyszerűen ki vagyok feszülve, nem tudok tovább nyúlni. Szerintem jó volt a béta, csak gyenge voltam hozzá, bár mondjuk egy 7C+ ne is adja magát olcsón! Csapatós a hangulat, a srácok is küldik keményen. A délelőtti Leichte Schneefallból egy kemény hóesés lett. Lefelé menve érzem igazán, az edzésérték, amit kitűztem nagyon megvolt...

2010. március 5., péntek

Kis Rókázás

Ahogy leültem pötyögni ezen sorokat rájöttem, hogy nyár óta nem írtam mászásról. Bő egy hónapja már újra mászom igaz az időjárás miatt szinte csak teremben, de amikor kicsit is jó idő kecsegtet( fagyjon le a tökünk, legyen hó, még a fal is lehet kicsit nedves csak ne essen) megyünk sziklára. Így volt ez csütörtökön is, ezért kimentünk Róka-hegyre. Nincsenek valami nehéz utak de egész magas a fal és a kristályos részeken nagyon szép technikás mászások vannak a szinte már gránit hatású táblákon. Szóval dél felé értünk ki Dáviddal és Gáborral a bányába és a hideg miatt nem sokat szaroztunk. Egész nap csak elölmásztunk, fel sem merült hogy akár a nehezebb utakat is (mivel ilyenek nem voltak ezért csináltunk) felsőzzük, de ezt talán megemlíteini is felsleges. Dávid már sokszor volt itt, nekem második alkalom volt, Gábor pedig először mászott Rókán. Az első említésre méltó út egy 7 es út volt, finom kis táblamászással és 6 méteren az első nittel. A nem túl nagy megerőltetés és a többszörös bűntudat miatt amit egy-egy jobb fogás okozott, úgy döntöttünk csinálunk egy direkt változatot ami igazából abból állt, hogy szándékosan kihagytuk a szemtelenül nagy fogásokat és teljesen a nittek vonalában másztunk. Ettől sokkal folytonosabb lett az út és pár plusz kunszt benne. Az első, 4 méteren egy kis csücsökbe beledőlés volt. Én a nettó 78-80 kilómmal meg se vizsgáltam, megtartott. Gábor már gyankvóbb volt és viszonylag könnyen kiemelte a kis darabot. Ezután rátértünk a bánya valószínűleg legszebb és legnehezebb útjára. Ez egy überkirályfasza technikás táblás 7+, ahol mászó a talpán aki elsőre kitalálja magától a kulcsmozdulatot. Persze ennek az útnak is lett egy direktebb változata( és még így is maradt benne cikk-cakk) amit Gábor az eredetihez hasonlóan "be"flashelt. Kemény. Gábor 8+ra adta.Ekkorra már a tea is elfogyott a termoszból és lassan sötétedett. Dávid még megcsinálta egy másik nittsor jobboldalának kunsztját, amit múltkor már kinézett és most elspájzolta, mint mászható ezért mászandó utat. Ezután összepakoltunk és elkapott minket a HÉV, a szentendrei. Még aznap megbeszéltük a vasárnapi Turul-sziklákat, mivel még sosem voltuk ott és erősen útba esik. Hosszú hétvégére pedig már szinte teljesen le van szervezve egy szlovéniai túra, ahova legalább 3 kocsival megyünk.
Mellesleg aznap hívott egy debreceni tájfutó barátom, hogy április 10-én lesz otthon maraton és ha gondolom benevez a félmaratonra. Mivel pont otthon leszek akkor mondtam hogy ok, 20 km-t elvileg bármikor lefutok. Aztán visszaszólt, hogy félmaratont csak két ember futhat együtt de ő mindenképp teljeset akar futni. Rövid töprengés után mondtam hogy hagy szóljon, futom a teljeset. Persze a maradék egy hónapot kihasználom és sokat fogok futni meg ez "csak" 42km de azért kíváncsian várom, hogy mennyire jól fogom bírni. Remélhetőleg a sok futás a mászóformámra is hatással lesz és visszamegy a pocak.
A lényeg hogy vége ennek a tutyimutyi téli időszaknak és beindulnak a dolgok.

2010. március 1., hétfő

Szezonnyitó mászás



Kezdődik az újabb szezon. Új utak, új kihívások, új célok és remélhetőleg mi is kicsit új (jobb) emberek leszünk. A tavaly márciusi tardosi mászás tanulságai: év elejére eléggé legyengülünk, főleg állóképességben. Ezt a fázist most szeretném minél gyorsabban átlépni, szóval az első adandó alkalommal célba vettük Tardost. Nekem az év ezen szakaszában megkívánt edzést tökéletesen fedezi, no meg a 15-ei hétvégét Szlovéniában kívánjuk eltölteni, szóval gyúrunk vazze'.



Szokásos indulás Kelenföldről, a csapat: Zebra, Dávid, Árpi meg én. Gyöngyös jöttére dél körül számítottunk. Még egy bercsényis srác ígérte, hogy jön, de nem ismert logisztikai akadályokba ütközött. Tatán egyből stoppolni kezdtünk, de nem vett fel senki (szezon eleje), így buszoztunk. A tömegközlekedést érintő áremelkedés terhe kőként nehezedik vállainkra: egy full extrás Budapest-Tardos-Budapest túra 1590-be kerül.



Egész héten az időjárási oldalakat bújtuk, hogy kiválasszuk a megfelelő napot (az időjárási ablakot). Ez a lehetőségekhez mérten sikerült is: szép időnk volt, kellemes hideggel, eső sem esett, bár a falak vizesek voltak.



A nedves részek nem sok lehetőséget hagytak, ott másztunk, ahol tudtunk. Zebra és Árpi a napos falon kezdtek, ez teljesen száraz volt. Dáviddal a Solymászon kezdtünk, az kicsit vizes volt, de mászható. A bemelegítés után a boulder falon lévő nehezebb utakat próbálgattuk, asszem a Baby Doll-tól egyel balra lévő 8-/8-ast toltuk, meg az egyel még balrább lévő 7+/8- -ost. Tetszettek ezek az utak, voltak jó mozdulatok, lépésről lépésre, felváltva találtuk ki a kéz és lábsorrendet. Végül felsővel meglett mindkettő, legközelebb előlben megpróbáljuk. Zebráék is ide jöttek ezután, ők is csapatták, Árpinak jól ment, Zebrának is csak az utolsó mozdulat hiányzott.





A következő a nagyfal volt, csak a Csigabiga tűnt alkalmasnak a kötél berakására, bár az is vizes volt. Felszenvedtem darabokban aztán bent hagytuk egész napra a felsőzni. Gyöngyös a barátjával kb ekkor érkezett meg, betettem neki a kötelet a napos fal jobb szélén lévő útjába, ott bontogatta szárnyait. Elég bizonytalanul mozgott még, de egyszer felment a tetejére.



Ahogy száradtak a falak a nagyfalon mászhatóvá vált egy út: a Zerge eleje és a Csigabiga vége, ezt egyben megmásztam, hogy legalább végigmásszam egyszer a falat. A Zergének az eleje jó volt és a Zergevadásszal nem közös részét lehetett egy darabon mászni, mindnyájan ezt próbálgattuk. Mindenki lefárasztotta magát, amennyire lehetett. Zebra ékelési technikáját megpróbálta csiszolni, elrakott egy éket a napos falon. Sikerült betennie az első eszközt, ami megtartotta.



Délután Vigh Zoliék is kijöttek, a kristályfalon nyomták. Örömmel konstatálta, hogy nem csak ők szívták meg a rossz időt.

Fél hat fele indultunk haza, Gyöngyösék egy bazi furgonnal jöttek, befért az egész csapat, úgyhogy elvittek a koliig. Dávidot meg Árpit sikerült elcsábítani a Ji-Li-be, hogy elfogyasszuk jól megérdemelt vacsoránkat.

Még a tavasz folyamán egy nagyobb mennyiségű tardost be akarok iktatni, szerintem jól formába hozna a nagyobb falatokhoz. Érzek valamennyi fejlődést tavalyhoz képest bár lehet, hogy ez csak látszólagos. Egy hónap múlva meg lehet nézni a tavalyi bejegyzést, hogy mennyit fejlődtünk.