2010. április 26., hétfő

Egy nehéz nap és annak éjszakája

Ezt a hetet annyiféleképpen el lehetett volna tölteni, hogy bármelyiket is választva emlékezetes maradt volna. Ha csak az ivós dolgokat vesszük: a GTK Kari Napok ahol csapatunk a Hiperboaaa ismét elindult, valamint az építősök is a héten rendezték a Vásárhelyi Napokat (VN). Mászás szempontjából: csütörtökön rendeztük a Bercsényis mászóversenyt, ahol nem csak indulni készültünk de utat is építettünk, és ezzel egy időben volt !Dean Potter! előadása a Lehel téren.
Végül is a versenyt választottuk, ezzel kilőve a bulizós estéket az út építés miatt és !Dean Potter! beszámolóját (aki ott volt légyszi meséljen róla!).

A kör mostanában egyre tevékenyebb, így csütörtökön a VN-re rekesz mászatással és épületmászással készültünk. A koli igazgatója húzta a száját de végül sikerült meggyőzni, hogy senki sem fog meghalni. Rőgzítettük köteleket a tetőn és az erkélyen és délre már teljesen kész volt a rendszer. Persze magunkon teszteltük először, amit látva az igazgató vett egy sört, rágyújtott és inkább elfordult. Minden túl volt biztosítva szóval egy részeg delikvens sem halt meg a nap folyamán. Az elején nem ment annyira a srácoknak, viszont a nap végére már mindenki minimum18-20 rekeszt felrakott. A lányok nagyon ügyesek voltak, ők másztak először 22 és 24 rekeszt. A kedvenc részegem makkos cipőben állt neki mászni és 5 után már kiabált, hogy túl teljesítette. Nem csak ő lepődött meg amikor már a 16-at is majdnem felrakta. Miután lejött rendkívül király arcnak tartott engem amiért voltam olyan rendes és biztosítottam a kötéllel. Késői ebédnek kész lett a paprikás krumpli és egy lelkes srácnak, aki kicsit sem volt józan, sikerült 25 rekeszt felrakni és még dőltében éppen ráállni. Még kilógattunk egy kender kötelet az egyik erkélyről és felbiztosítottuk Dávidot és Domit.
Fél 6 körül összepakoltunk és visszavittük a cuccokat a Bercsényibe, majd gyorsan feltettem még pár fogást az utamba és kivettem pár zavarót. A héten minden nap másztam, így a korán kelés és az egész napi talpon állás leszívott rendesen, időm is csak annyi maradt a verseny előtt, hogy hazaugorjak a cuccomért és vegyek egy pogit megy 1,5 l-es energiaitalt.
A verseny. Lányok összesen heten voltak így nem voltak külön kategóriák, a fiúk pedig kezdő, haladó és "profi"(valahogy nevezni kellett) kategóriában 3-19-6 fővel indultunk. A lányoknak Zebra és Dávid épített 2-2 utat, a haladó fiúknak Dávid, Gábor és én egyet-egyet, valamint Domi csinálta a profi utakat, melyek száma. Sajnos elég szarul másztam de nem szegte kedvem, mivel a hangulat nagyon jó volt, az utak is jól sikerültek és jó volt látni a sok lelkes mászót.
A lányoknál egál lett Blanka és Helene(francia matekos csaj) között többszöri fiú-út újramászatás után és végül Blanka nyert gyorsaságival, a harmadik Pozsgai Anett lett. A kezdő fiúknál mindenki dobogós lett, míg a haladóknál jóval szorosabb volt. Dávid és Gábor útja után sokan csináltak két TOP-ot, így az enyém kellett hogy döntsön.

A mezőnyt nézve aggódtam, hogy túl könnyű lesz nekik vagy túl nehéz. Elég sokat foglalkoztam az utammal és próbáltam egyre nehezedőnek építeni úgy, hogy csak a győztes mássza ki. Szerencsére az út egyenletesen megszórta őket és csak ketten TOP-oltak. Az egyikőjük- Molnár Dániel- hamarabb elment, így ő automatikusan második lett. Matúz Peti nyert, Zebra pedig a harmadik lett. A "profi" fiúknál Domi mutatott be minden utat, bár a bemutatás sokszor elméleti síkon maradt, kemények lettek az utak, de ez elvárható volt. Az elsőben csak fogássá avanzsált facsavaros lépések vittek fel, a második egy plafon út volt ami nagyon karos volt az utolsó pedig egy nagyon hátas út.
Dani a facsavarosban
Senki sem TOP-olt, egyedül a remek formában lévő Gábor a plafonban, ahol egy 2ujjas gyűrűben egy kézzel behúzta magát és belerántotta a kötelet az utolsó köztesbe. Végül Gábor nyert, a második a szintén nagyon keményen mászó Dani lett és holtversenyben harmadik lett Dávid és Zsigmond Árpi. A díjak átadása után pezsgővel, borral és pálinkával ünnepeltünk majd testületig átmentünk a Szonátába sörözni reggel 6-ig. Ezután Gábor és én Gazdagrétre keveredtünk, ahol meghívtak minket reggelizni. Innen 8-kor elindultam haza, hogy elérjem 10:28-as vonatot Debrecenbe, ahol már várt a fodrász és otthon a vaddisznó pörkölt az esti kerti bulival együtt. Szerencsére maradt energiaitalom.

2010. április 25., vasárnap

Alkarok találkozója



A bercsényis verseny megint nagyon jó volt de nem csak az örömködés kedvéért csináltuk. Ennek célja volt, mégpedig a győri Universitas kupa.

A 6.52-es busszal mentünk Győrbe, Árpi, Dávid, Domi, Blanka meg én. Kicsivel 9 előtt értünk a verseny helyszínére, ahol a mászófal egy kosárpálya sarkában kapott helyet. Neveztünk, szemügyre vettük a falakat, egész jó kis falfelület van, fasza fogásokkal. A kosárpályán épp meccs ment, ez elég zavaró folt mászás közben de hál' Istennek csak az első selejtezőt zavarták.



Blanka a női kezdő kategóriában indult, három utat kellett mászniuk felső biztosítással. Szinte egyből megérkezésünk után már ment is az első útjuk. Ezt simán kinyomta.



Utána a haladó lányok első selejtezője ment, aztán a kezdő fiúk, aztán a haladó fiúk. Itt indultunk mi: Árpi, Dávid meg én (Domi sajnos nem tagja egy felsőoktatási intézménynek sem úgyhogy ő csak fényképezett). Nekünk két selejtező út volt meg egy döntő, előlmászában.



Az első selejtező is megszórta már a mezőnyt. Dávid elszúrta az első akasztást utána egy kézből lógva baszakodott a köztessel. Ezután egy fogással le is esett. Árpi a kunsztból esett ki. Egy kis alulhúzóból kellett felállni. Én topot másztam, meg még egy veszpréminek lett top-, nem akasztotta be az utolsót.



Ezután egy nagyobb pihi következett, két órára elhagytuk a termet, mert NB2-es meccs volt. Kajáltunk, lementünk a dunapartra, fagyiztunk, megjött István is, szurkolni. Beszélgettünk a maratonról. István kétszeres Iron man és 3 óra 5 perc alatt futja a maratont, legjobbja 3 óra 1 perc, de ezt még ebben ez életben le akarja vinni 3 óra alá (43 éves és most épül fel egy térdműtétből).



A lányok második útja után Blanka nem volt túl elégedett, kiesett egy kis fogásból. A fiúk második útja kicsit összeszedettebben ment, Dávid elfordított egy fogást, és újra próbálkozhatott, másodikra a plafonig ment. Árpi elég sokáig jutott, ő is a plafonból esett ki, nem sokkal a top előtt, nekem top-.



Ezzel hárman, fiúk döntőbe jutottunk, Blankáéknak nem volt külön döntő, három útból alakították ki a végleges eredményt. Nagyon izgult, hogy fel tudja-e hozni még a második útban szerzett hátrányát. Kis pihi a döntő útig, most nagyon komolyan vettük a pihenést, a terem szaunává alakult, úgyhogy kint pihentünk az árnyékban. Az utakat nem éreztem túl nehéznek, az egyetlen ellenfél, amivel küzdeni kellett az eldurranás volt (na meg az izgulás). Szerencsére a második útban volt keine-arme-restung-stelle, amit mi ki is használtunk, de a döntő út nem kecsegtetett ilyen ajándékokkal.



Blanka az utolsó útjában szépet alakított, nem lett top, de átmászta a plafonos részt, ami a mezőny döntő hányadát megfogta. A fiúk döntője előtt izoláció volt, 5 perc falnézés után kellett on-sight mászni. Az izolációban három veszprémi, egy szegedi és három BME-s grácia várakozott. Az traverz rész az első akasztásig elég boulderes volt, erre három próbát lehetett lőni, de 10 percen belül. Dávid és Árpi a traverz végéig tudtak elmenni, nem segített a három próba sem, csak fáradtabb leszel tőle. Én elmásztam a plafonig, éreztem már a durranást, küldtem amíg bírtam, egy fából készült cseppkőről csúsztam le, mínuszoltam. A második helyre volt elég.
Nagyon szoros volt, az első ugyanezt terhelte.



Blanka 3. lett, Árpi 4 vagy 5, Dávid 5 vagy 6, nem emlékszem.
Az eredményhírdetés után Domi még mászott egy kicsit, mi meg dumáltunk a kollégákkal. Sajna nagy sörözés nem alakult ki, nekünk menni kellett a vonatra és sört sem hoztunk magunkkal.



Az utak nagyon tetszettek, grat az építőknek, meg a rendezőknek. Szerintem kb 7+ körül lehetett a döntő út. Egyenletes nehézség jellemezte az utakat, szép kunszt résszel. A döntőben szerintem többet is kihozhattam volna magamból, ha nem pihenek kis fogásokon, úgy érzem sok múlott az erőm beosztásán. A többiek szerintem jó formában voltak, csak több helyen is az izgulás és a versenydrukk káros mellékhatásait véltem felfedezni. Számomra a nagy tanulság a pihenők elhelyzése volt, legközelebb...

Veszprémben szeptember, október körül megint Universitas kupa. Én ott leszek, hacsak nem passzivizálok ;)


A végére, hogy egy kis mosolyt csaljak az arcotokra:
youtube
A Huber testvéreknek is kell valamiből finanszírozni a sok mászást.

2010. április 18., vasárnap

Gesztes

Az egyik érdekesség mellyel ezen blog írogatása közben találkoztam, hogy az ember hajlamos újraélni a régmúlt eseményeit. Lehet ezt gondolatban, nosztalgiázva, vagy tettben.

Nem egész egy évvel ezelőtt Franciabányán voltunk, akkor ketten, Robival egy igen sikeres napot zártunk. Most sokad magammal, Robi nélkül ;( vettük célba a vértesi mészkő képződményt.

A csapat mászókörösökből állt:
Móni,
Laci,
Peti,
Dávid,
Domi,
Fülöp,
Zebra,
Gábor (Zebra haverja),
Árpi,
jómagam



A 7.28-as (mászó) járattal mentünk Tatabányára, ahol egy kis futás után elértük a gesztesi buszt, ahol csatlakozott hozzánk Bogyó Dávid és barátnője. Sikerült rossz helyen leszállni a buszról, ugyanis Domi, az egyedüli közülünk, aki már járt itt, nem lépett fel elég erélyesen. Az előttünk elhaladó buszról Bogyó csodálkozó tekintete figyelt le ránk, üzenve ezzel, hogy elkúrtuk. Nem szegte kedvünket egy kis séta, Bogyóék előtt értünk a sziklákhoz, mert ők meg akartak várni minket a jó buszmegállóban.

Amikor a falakhoz értünk még kicsit néhol vizes volt, de így is találtunk fogni valót és gyorsan száradt. Fél tízkor még csak mi voltunk a szikláknál, jó időnk volt, nem volt túl meleg. Beraktunk pár kötelet felsőre, Dáviddal kezdtem mászni, a Bőrerő (?) nevű 8+ -so utat néztük ki. Dávid elég szépet esett az útban, annyira felrántott hogy a föld felett állt meg, én meg másfél méter magasan. Hát a vékony kötélnek is vannak hátrányai. Ezután én vittem fel, találtam rá egy jobb kéz sorrendet. Másodikra meg is lett, utána Dávidnak is. Bogyó a Matematikát mászta felsővel, Domi és Zebra is ezen a részen nyomultak. Zebrának meglett pár hetes körüli útja toprope/flash, ehhez nem kis ordítás társult. Móni és Laci tőlünk balra másztak 6-os körül.



Ekkor már sokan voltunk a falakon. Én kinéztem egy 5- -os clean utat. Nem volt rossz ezt a technikát gyakorolni, de nem tetszett a sok baszakodás az eszközökkel. Lehet, hogy ez a típusú mászás nem ebben a nehézségben válik izgalmassá. Lefelé ereszkedve beleültem minden elrakott eszközbe: 4 ék, 2 friend mind kiállta a próbát. Lehet, hogy nem haltam volna meg egy esetleges esésnél. Az egyik éket sikerült túl jól elrakni, ezt még Domi sem tudta kiszabni, sem a mellettünk mászó angol kolléga, akinek hazai pálya volt a tradozás. Bogyóék elmentek túrázni még egyet, elköszöntünk tőlük.

Ezután Dáviddal meg Domival átmentünk a Tojás falra. Ez kevésbé látogatott, kicsit nehezebb utak vannak itt, más formavilággal, mint az előbbi szektorok. Nagyon szép, jól ékelhető repedések jellemezték az előbbit, míg sima falon található oldott lyukak az utóbbit. Mindkettő nagyon megnyerő volt. Dávid kinézett egy 7+/8- -os Repedés Nyom/Mephisto nevű utat. Elég fogástalannak nézett ki a fal, Dávid nekem hagyta az út beszerelését. Mászás közben orgazmikus örömöket éreztem a gyönyörű mozdulatok és béták kitalálása közben. Pár beleüléssel felmentem, aztán beszereltem a Fátylas Maya nevű 9-es útba. Az ereszkedés közben már a fogások puszta látványa hasonló hatást váltott ki bennem, mint az előző út mászása. Dávid próbálgatta a Mephistot én meg a Mayát. Mindketten összeraktuk a mozdulatokat a kiválasztott utakban, aztán pihi a főpróba előtt. Dominak is megjött az életkedve a megkapó utakat nézve.

Visszamentem a többiekhez, ment a tolatás. Árpi ekkor érkezett meg. Egy Ex-es kollégának sikerült kiszednie a beragadt éket. Amikor Zebra visszakérte tőle akkor nem igazán sikerült meggyőznie arról, hogy az a mi ékünk. Lehet hogy ebben közrejátszott az, hogy nem volt túl meggyőző Zebra külseje: kék sapkába, póló nélkül, napszemüvegben, de végül nekem szíveskedtek visszaadni. Sikerült Árpit, Lacit meg Mónit átcsábítani a Tojás falra. Árpi tolatta a Mephistoban, Móniék meg egy reibungos 6+ -osban, nevét nem tudom, ez Móninak meg is lett toprope egyben (grat). Zebra meg Peti nem jöttek át hozzánk, Zebra a Zserbót próbálgatta, meg még pár 7-est másztak.



Ekkor belementem előlbe a Fátylas Mayába, minden okésul alakult, Dávid bétájával nyomtam, az egyik részt sokkal könnyebben oldotta meg mint én, meglett az első előlös próbára, öröm. Gyönyörű út, nagyon szép mozgással. Árpi meg Dávid kimászták a Mephistot. Én is összeraktam egyben, de csak a Maya után, mert nem akartam elkúrni vele az erőmet, utána meg már mindegy volt. Ekkor Domi meg Dávid is próbálgatták a Mayát, de kis idő után kidőltek. Beszereltem a Rájába (8+/9-), azt próbálgattam. Ezt is sima táblán oldott egy, két ujjas fogások jellemzik. Amikor kiszáradt az egyik fogás a kunsztban, sikerült összerakni minden mozdulatot. Megint pihenőt szavaztam meg magamnak, rápihenek a projektre. Addig a többiek a Cápát (8/8+) próbálgatták. Móni meg Laci visszamentek az első szektorba, ott kitoltak előlbe egy 5+ -t, miután elmagyaráztam nekik az előlmászás mikéntjét. Elsőre nem is rossz.

Ekkor már nem volt sok idő a busz indulásáig (17.22). Visszamentem a Tojás falhoz, belementem a Rájába, meglett. Domi még a Cápában volt, Árpi is bele ment, de fel sem ment benne, mert sietni kellett. Összehánytuk a cuccokat és gyors léptekkel lementünk a faluba.



Elég jó volt az időnk végig, a hangulat még jobb. A buszt oda és vissza is mi töltöttük meg. A szikla nagyon tetszett, elég sok falrész van, változatos formákkal. Biztosan megyünk még ide, csak nem nyáron, mert amikor jobban kisütött a Nap, már szinte kellemetlenül meleg volt, mi lehet itt nyáron. Ahogy láttam, ez egy sűrűn látogatott hely, a Bánya és Tojás falakon viszont rajtunk kívül egy lélek sem volt.

Számomra ez elég eredményes nap volt és nagyon jól éreztem magam. Este még lenéztünk Zebrával a bercsényis klubestre, de nem volt nagy felhajtás. Ennyi volt mára. Meg lehet nézni az egy évvel ezelőtti bejegyzést, én is azt tettem és kicsit úgy éreztem ezt a napot mint anno azt. Fordult egyet a Föld azóta, úgy érzem sok minden ugyanoda került vissza, kicsit úgy mint egy feldobott kő, de pár dolog azért mozdult valamit. És pár dolog azért jó irányba.

2010. április 13., kedd

Elnézést...

...hogy lényegtelen bejegyzésemmel elfedem Robi maratoni teljesítményét, de ezt muszáj veletek megosztanom és nem tudtam várni, amíg Bálint felrakja.


első szavazó

2010. április 10., szombat

Futóbolond - avagy- Maraton, nem múlik csak akaraton

A győztes mutatja

Egy hónapja jött ugyebár a telefon kedves tájfutó barátomtól Gabnai Zolitól, aminek folyományként megvolt az április 10-i programom: I. Oxigén Nagyerdei Maraton, Debrecen.
Az egy hónap felkészülésből az lett, hogy az első két hétben voltam párszor futni 5-10 km-t, a verseny előtti két hétben meg csak mászás, iszás volt.

A verseny szombat reggel 11-kor kezdődött, de 9 és 10 közt kellett a rajtszámot átvenni. Megbeszéltük, hogy 9:15-re jön értem Zoli, így 8-ra állítottam a telefont. Előző este örültem, hogy végre otthon vagyok, a gondolataim csak részben forogtak a maraton körül. Realizálódott bennem a felkészülési időszak hiánya és bohém hozzáállásom, ami nem is lenne probléma ha nem kellene másnap reggel 42,195 km-t futni. Pár Dr. House rész után 2:15-kor csak sikerült lefeküdni.
Zoli mester
A reggel csak még több kétséget hozott. Teljesen be volt borulva az idő és mondta anya, hogy hajnalban szakadt az eső. Felhívtam Zolit, ő azt mondta mindenképp megy. Bevallom nem bántam volna, ha abban a pillanatban leszakad az ég és visszabújhatok az ágyamba. De nem történt semmi. Szembe kellett vele néznem, hogy a várható rossz idő csak kifogás. Fosok, hogy esetleg nem sikerül, és ha visszamondom akkor az egyértelmű megFUTamodás. Na azt már nem! Továbbra is kétségekkel, de lesz ami lesz alapon vártam a fuvart.
Zoli egy futó haverjával, Ádámmal jött, aki már 3-szor lefutotta a maratont de most csak a pálya mellől segített nekünk. A helyszíni tojtojnak hála könnyebben és kissé bizakodóbban álltunk a rajthoz.

Az útvonal egy kijelölt téglalap alkú pályán vitt a Nagyerdőben, földúton. Egy kör 5,306 km volt, ebből kellett 8-at futni úgy, hogy a rajt az elején kicsit előrébb volt mint a cél, így jött ki a pontos táv. Alföldről lévén szó Debrecen elég lapos, itt viszont sikerült emelkedőket találniuk, az egész távra nézve kb. 350 m szint.

A frissítőpont a cél után volt, ahol víz, iso-ital,csoki és banán volt rendkívül nagy mennyiségben a legnagyobb örömömre. Rég ettem ennyi finom banánt, már csak ezért is megérte elmenni. A rendezvény nem mellesleg teljesen ingyenes volt.
Hello ;)
Az első kört elég jó tempóban együtt futottuk Zolival, de a jobb vádlim el kezdett lassan görcsölni és a Kis-Geris túra óta érzékeny bal térdem is fájt, ezért lassítottam. Teljesen egyik sem múlt el, de szerencsére dolgozott az endorfin és egy idő után hozzászoktam.Hideg volt, az eső is esett kicsit az elején, viszont a futás miatt nem fáztam és a víz sem zavart. A reggeli nagy esőnek hála nem volt poros az út és a pocsolyákat is mindig ki lehetett kerülni. A második körben összehaverkodtam egy idősebb bácsival aki szintén a teljes görcsölést próbálta elkerülni. Adott pár jó tanácsot, de azt mondta a maraton úgyis fejben dől el. Feltétel nélkül hittem neki, hinnem kellett. A bácsi lemaradt, helyette beértem egy csinos fenekű lányt, így egy kört nem a táj csodálásával töltöttem. A félmaratont biztos voltam hogy lefutom, gondoltam utána meglátom mi lesz.
Sasolom a tájat
Féltávig jó volt, de éreztem hogy a második fele már kevésbé lesz vicces. 23-nál jött is egy hullámvölgy. A tempó már annyira beleállt a lábamba, hogy egy rövid pisi után a lábam magától indult el, én meg csak lepkéztem hogy nem is én irányítom. Biztos Michael Flatley lábai is így mozognak tánc közben. A hatodik kör után 32-nél már a "robotpilótám" is fáradt volt és együttesen csináltuk meg a hetediket. Ez az egy kör akkora szenvedés volt mint az addigi hat, volt is benne egy perc séta. Fájt mindenem. Innen már csak magam voltam, az autopilot elszállt. Az utolsó kör még sokkal rosszabb volt mint a 7. de az utolsó volt és ez a tudat erőt adott. Úgy éreztem egy nagy hajtás végén kevesebb szenvedést ígér és nagyobb endorfin szintet, mint ez a lassú kocogás. Felkészültem arra, hogy a célig futok megállás nélkül olyan erővel amilyennel csak bírok. Két percet sétáltam, hangolódtam a rám váró fájdalomra, majd 39-nél elindítottam. Meglepődtem a tempón amire sikerült rákényszeríteni a testem és meg is ijedtem. Muszáj voltam a célig hajtani, nem mertem megállni. A dombok eddig sem voltak finomak, de most kimondottan nagy erőfeszítésbe került felfutni rájuk. Hatalmasakat nyögtem. A célon áthaladva, hegyoldalként zuhant rám a kimerültség, a fájdalom és a tudat hogy megcsináltam.
4 óra10 perc 58 másodpercig tartott. Zoli már előttem beért 3:45:48-as idővel, neki is ez volt az első. Átvettem az emlékérmet, ittunk, ettünk majd visszabicegtünk a kocsihoz és elindultunk haza. A verseny alatt fogytam 2 kg-t. Persze úgy, hogy futás közben minimum 2,5 liter iso-italt ittam, plusz a sok csoki, banán meg az otthoni kaja.

Rendkívüli mentális élmény volt. Önmagát kell legyőznie az embernek akárcsak a mászásban, de ilyen intenzíven még nem tapasztaltam. A komoly magashegyi mászások lehetnek ilyen, sőt még megerőltetőbbek. A nézők nagyon kedvesek voltak, folyton biztattak és tapsoltak.
''Camp IV"
Jöttek amerikaiak is. A célegyenesben söröző Ohio-i srácok hatalmas hangulatot csináltak, messzire lehetett hallani. -"Come on buddy! Push it! Looking good, looking good!"- kiabálták miközben pacsira nyújtották a kezüket.
"Gimme' a five!"
Szép erdős környezetben, remek hangulatban zajlott le a verseny. Egyértelműen a seniorok domináltak. A kategóriámban (75-s és későbbi születésű férfi) 54-ből 27. míg az összes 146 férfi közül 85. lettem. Például 61 éves bácsi 3:26 alatt teljesítette a távot, a győztes pedig egy 44 éves lett 2:46-al.
Az időtényező nem is nagyon érdekelt mivel a teljesítés volt a cél, de most tudva hogy képes vagyok rá, legközelebb komolyabban veszem a felkészülést. Már csak azért is, mert az izmaim hamar regenerálódtak de a térdízületeimet egy napig nem tudtam utána mozgatni. A köridők pedig sok mindent elárulnak:
25:39 ; 28:21 ; 28:39 ; 30:03 ; 32:41 ; 32:40 ; 36:31 ; 36:28

2010. április 9., péntek

szevenbíplász

Gergő telefon. Nincs kocsi. Szomorúság. Busz nézés, cél-> projekteket megmászni, so-so nincs buli este. Reggel korán kelés, irány a buszpályaudvar. Hirtelen telefon. Mégis van kocsi, irány Kő-árok.

Még nem megy annyira az Overhang-féle leírás, de majd gyakoroljuk. Gergő, Tibi és én a felállás. Mindenkinek megvan a maga projektje. Mindenki mást. Szépen beszerelünk mindent. Gergő az If-direktet, Tibi a Vágásit, én meg a Halászokat. Egy 7b+/7c, egy 7c+ és egy 8a. Először vagyok kint idén az árokban, majd most elválik a vér a szartól. Tibi első próbáin látszott, hogy tavaly amikor "taknyolta a taknyolnivalót" nem a technikai része hiányzott, hanem az erőnléti. Átnyomja a kunsztot. Én beszerelem a Halászokat, de érdekes, mintha nem ugyanaz az út lenne mint októberben. Akkor már többször átmásztam az utat egyben, és már csak a megmászásra várt, de valahogy beállt a rossz idő és nem mentünk ki többször. Elég sokat dobtam rá és nap végére se sikerült egyben összerakni a kunsztot. Nem értettem mi van?!
a Halászok...második mozdulatában
Nem lehetek ennyivel szarabb formában októberhez képest. Tibi nyomja-nyomja, de a kunsztnál mindig elcseszi. Mondunk neki pár új bétát a lépéseknek. A következő próbáját már siker koronázza! Örülök lent, durván másfél év mászás után nem rossz összerakni egy IX-/IX  utat.
Gergő is nyomja keményen, nagyon nagyon közel van hozzá de nem adja meg magát az út. A második slingből lóg le a kötél, mondja hogy próbáljam meg kinyomni, elege van. Pont egy éve projekteltem az utat, nagyából még emlékszem a mozdulatokra, nem könnyű. Figyelni kell.
Készülés a projektekre
Az áthajlós részén az elején sokat tökölök a lépésekkel, itt semmire sem emlékszem. A kunsztban még nézelődni is van erőm, egészen megfogott az If. A direkt is simán megy, és lassan ott vagyok a standban. Csak ennyi? Csak ennyi. A Halászok után kicsit visszahozta az önbizalmam. Belemegyünk a Mikrokozmoszba. A lyuktól már sima, addig pedig látok némi sanszot. Az első mozdulat nem kérdéses, a második mozdulatot látom egyenlőre lehetetlennek. Ha az sikerülne, lehet hogy ez lenne az idényre a nagy projekt.

Tibi az M. első mozdulatában. -békafej- :D

Megnézem még az új bouldert is: az Üvöltő szelek. Nagyon kicsik a fogások, szerintem sima út ha elég hideg van hozzá. 15°C felett szerintem mászhatatlan, vagy nagyon nehéz. Mindössze egy halovány talány.

 Gergő és a crux

(F)úúúúújjjerő

Rövid beszámoló a IV. Ujjerő boulder versenyről, szemszögemből. Öten mentünk, nagy reményekkel. Balázs, Pistike, Gergő, Máté és én. Komolyan mondom, ha valaki a Mátéval egy kocsiban utazik, az nem bírja ki nevetés nélkül. A jókedvet sikerült megalapozni, és még pólót is kaptunk. Ismerős arcok, rég voltam már itt. Örülök, hogy Gábor itt van, legalább tud valaki segíteni a matekban... :D Három csoport, a szokásos "Magyar Kupás" arcokkal. A szervezők négy csoportra számítanak, hisz itt teljesen megszokott ha egy versenyen akár 70 induló is van. Gáborral a csajok utáni első csoportba tesszük magunkat, talán itt is le lehet szűrni némi tanulságot. Mivel bent kameráznak az embereknek kint már van némi fogalmuk mit hol találjanak, hogy oldjanak meg. A kunsztok elég könnyűek, 10 ből min. 7 kell a döntőbejutáshoz. Persze a 7 hez kb 8-9 kísérlet párosul maximum. Gábor így csúszik le a döntőről. Máté, Pistike, Balázs, és Gergő döntősök. Travis pedig legalább nem a megszokott 11. helyezést hozta el, hanem (talán inkább jobb mint rosszabb) 12.-et.

A döntők nekem nagyon tetszenek, szívesebben nyomtam volna ezeket, mint a selejtezőket. Később sikerült is kinyomni az egyik döntő utat, bár valszeg nem öt percen belül volt. Máté nagyon kemény volt a döntőben, a közönség egy emberként ordibált a próbáinál. Volt ugrós kunszt, reibis, meg ilyen totál max erős, plafon amit akarsz. Sokan talán meglepődtek a battai mászók teljesítményén, Dr(Usza), azaz 99, 5 % , továbbá Barna. Nagyon kőkemények, mégis ezen a napon úgy tűnik Patkány a legkeményebb. 7. A legjobb veszprémi helyezés. Kb. 44-45 induló volt. Hazafelé csak az elkeseredettség ízét érzem a számban. Máté biztató szavai egy kis bizalmat öntenek belém. Talán majd legközelebb...

2010. április 8., csütörtök

έρξης

Egy időre egy kellemetlen röplabdás tevékenység keretein belül, módosítottam, hüvelykujjamban található csontok és ízületek folytonosságát. Nem gipszeltettem be, hogy valamennyire tudjak azért edzeni, no meg gipszes kézzel az érettségit is nehéz lenne megírni, hisz kevesebb mint egy hónap van hátra. Nagyon sokat tanulok az utóbbi időben és húú nem is tudom megfogalmazni szinte érzem, ahogy a személyiségem megváltozott kissé. Régebben csak a mászás volt előttem, semmi más nem érdekelt, most hogy szünet van felfedeztem az élet más területein lévő kis apró örömöket. ...igaza volt Lacinak, mikor még annó a blogján írt egyszer arról, mennyire beszűkít a mászás. Érdekes. Nagyon rossz látni Gáborék, hogy küldik az utakat, vagyis nem rossz, csak hát irigykedek...
Van még 2 bejegyzéstartozásom, ezt talán a hétvégén behozom, aztán majd nyáron írok talán legközelebb. (vagy ha kínomban majd nem tudok mit csinálni :P )
Áblint voltam.

2010. április 5., hétfő

A nyuszi megint kisgerit hozott

Majd' egy évvel ezelőtt Bálint és Tibi tolatták a bányában, ezúttal Robi és én voltunk soron. Mivel a hétvégei ausztriai nagyfalazás meghiúsult és legtöbbet Tardosra járunk most kisgeri volt a cél.

A csütörtök esti felező (végzős) bál kitűnően sikerült, az étterem jó volt, csak kevés kaja, utána buli ezerrel. Robi élelmes volt és lopott egy kanalat az étteremből (meg pár szelet kenyeret). Ezután én öltöny zsebből kínáltam a kenyeret és a vásárhelyiben folytattuk az eszmecserét, Robi meg Gabi fejét fogta, hogy ne hányja le magát.

Pénteken be kellett mennem az egyetemre. Már szinte megszokott, hogy pénteken mindig másnaposan vagyok bennt. Mire végeztem Robi is felkelt de máris késésben voltunk, 18.52-kor indult a vonat Tatára, estére már a Geriben akartunk aludni.

Kicsit kapkodva, de sikeresen odaértünk a faluba 20.15-kor, ahol fogat mostunk, kajáltunk, teleittuk magunkat és elindultunk a kék kereszttel jelölt ösvényen. 1 óra 20 percet élveztük az erdő sötét körvonalait mikor a bányába értünk és lesátoroztunk. A vastagabbik hálózsákomat hoztam ugyan, de ez az este egy kicsit hideg volt.

Szombat reggel gyönyörű időre ébredtünk, reggeli után a 23-karátos udvarban kezdtünk mászni. Dél körül elég nagy tömeg volt már a falakon, de helyünk volt elég. Mindketten felmentünk a 23-karátos repedésen és beszereltük az Angyalszívet. Ez az út volt nekem a hétvégére a projekt. Robi technikája sokat csiszolódott a kiesett 6 hónap alatt, kitalált több jó bétát is, ezeket én is hasznosítottam. Szemmel látható volt a különbség közöttünk: én sok mindent nehezebben oldottam meg, mert volt rá elég erőm, míg ő kitalált egy jobb lépést, mert nem tudta volna anélkül. Együtt talán még egy jó mászó lehetne belőlünk.

Megérkezett két BME-s kolléga, akiket nem nagyon ismertünk. Ádám fizikus Msc és Helene francia diák matek Msc-n. Ez ilyen TTK-s mászás volt. Nem szóltak előre, hogy jönnek és nem is hoztak semmi cuccot, szóval ez kicsit lelassította a mászást. Robi majdnem minden mozdulatot összerakott én meg mindent átnéztem. Az első előlmászós próbára meglett. Utána ebéd.



A kollégák útközben (volt idejük bőven, mert eltévedtek párszor) szedtek egy kis medvehagymát. Ez a növény elég jellegzetes (hagyma) ízű leveleket hajt az évnek ezen szakában és nagy rétekben terem a Gerecsében. Már korábban említette egy mászókörös gyerek, hogy milyen finom, de eddig nem hittem el.



Pistike és Gergő erősítették a veszprémi frontot, Pistike a Lakmározának-ot próbálta, Gergő a Lélekharangot, de aznap nem akadt be egyik sem. Bubb Feri meg méréseket végzett a készülő kalauzához.

Helen és Ádám kb 5 óra fele indultak haza, megköszönték a vendég látást, mi meg átmentünk a trapéz falra. Bele akartam menni valami 9-esbe, a Masters of Snotting és az Ekeke voltak csábítóak, de végül ezekből nem lett semmi. A Portland-Dorstebe mentem bele. Felvittem pár beleüléssel, aztán Robi is felment benne, aztán meglett nekem egyben. Ezalatt Gergő toprope, flash megmászta a Tardosi fiúk-at.

Lassan kezdett későre járni, gyűjtöttünk tűzifát, de még nem gyújtottuk be, fej lámpás mászást terveztünk. Ahogy az emberek szétoszlottak mi a napos udvar korlátján ülve végignéztük ahogy előjönnek a csillagok aztán felhúztuk a mászó cipőket. A Loreleitól jobbra lévő falon másztunk. Nem tudom, mi volt a neve annak, amit Robi mászott, kb 6os volt, én a Nem fontos nevű utat másztam. Az éjszakai izgalmak között a sötétben onsightolás nem volt jelentős, én elkezdtem viaskodni egy fa ággal, mert azt hittem, hogy valami rozsomák ugrott rám.



Bepörrentettük a tüzet, amiben egy 2009/2010 téli Mountex katalógus segített. Megbontottunk egy-egy sört, kaját melegítettünk, ültünk a tűznél de én csak a hálózsákom melegére tudtam gondolni. Nem volt jó éjszakám, nem fáztam, de be volt dugulva az orrom és nem sokat hagyott aludni. Robit meg az erős bél gázaim nem hagyták aludni.

Reggel 9.30 körül a kínai zacskós leveseknek hála kijöttünk az embrió állapotból. Elég szar idő volt, de 10 körül már minden oké volt. Lebontottuk a sátrat, hogy ne kelljen később bajlódni vele. Találtunk egy eddig nem látott falrészt, a Panoráma fal háta mögött van, egy út van rajta kinittelve de nem másztunk rajta. Itt még a bányászatlan, eredeti szikla található. Megint a 23 karátoson kezdtünk, Robi összerakta az Angyalszív mozdulatait, én meg az Ördögfújt próbálgattam. Elég kevés fogás van a fal felső részén, ezért minden permutációt megpróbáltam, mind sikertelenül. A sikeres mászás kevés reménnyel kecsegtetett, de még nem adom fel.

Mikor meguntuk átmentünk a trapéz falra. Robi a Carát nézte ki, fel is ment benne pár beleüléssel. Tetszett neki (leszámítva az egy ujjasat az elején), amikor lejött az éles próbát fontolgatta. Aztán én is felmentem benne, de addigra Robinak elfogyott a lelkesedése. Miután kiszereltem már csak annyi erőnk maradt, hogy ketten együtt tudtunk volna csak összehozni egy tisztességes fingást.

Ezután könnyebb utakon nyomultunk, Lorelei meg az attól balra lévő két új (tavalyi) út. Nem bírtuk 4-ig a mászást, szóval hamar összepakoltunk, jó időben voltunk. Mindenkép akartunk időt szakítani egy kis medvehagyma szöretre, hamár itt vagyunk. Robi szerencsére talált egy hatalmas rétet, közel a falakhoz, egyből rávetettük magunkat. Minden zacskónkat össze kellett szedni, hogy bírjunk a sok növénnyel, tényleg rentgeteg volt. Mikor teleszedtünk mindent kb 17.30 volt. 17.50-kor indultunk el a bányából, a busz 19.23-kor Tardosról.



A faluban fogyasztottuk el az utolsó darab kajánkat (jól ki volt centizve) egy zabfalatot. Szerencsére még elértük az esti műszakot a kínaiban és én már dőltem is az ágyba. A hétvége egyik kellemetlen mellékhatása a megfázásom volt, ezt próbálom azóta is kikúrálni nagy adag, intarvénás Noecitránokkal. Szóval király hétvége volt, jó időnk volt, meg eléggé adtunk a zalkarnak.