2010. szeptember 25., szombat

Kiruccanás

Tegnap a győri csapattal: Fecóval, Zolival és Domival Hohe Wand sport részét vettük szemügyre.




A hely szinte kimeríthetetlen a sportutakban, a slágerek kicsit zsírosak, de a kevésbé kedvelt részek jók. Elég sok a déli fekvésű fal, ezért ideális őszi, ill. kora tavaszi mászásokra.


Belementem egy 8a-ba, de csak távolról köszöntem neki, felvittem egy 9- -ban, meg egy 8-asban, azonkívül csak könnyűt másztunk. Eléggé megfáradtunk a nap végére, Domi megpróbált hazakecmeregni Csornáról, én meg nem értem el a füredi buszt, viszont beragadtam egy vonatba és épphogy elértem az uccsó pesti vonatot.


Jövő héten Veszprémben Universitas kupa, nagyon szorítunk. Jó hétvégét mindenkinek!

2010. szeptember 22., szerda

Egyszer hopp, máskop KOPP


Hétfőn megcsináltattam a piercingemet, amit szüleim nem fogadtak éppenséggel őszinte örömmel (elkönyvelték hogy heroinista lettem, és innen már csak lefelé visz az út...), és mivel még szeretnék egy kis ideig itthon lakni, nem maradhatott bent. Szóval magam mögött hagyva a kivarrt arcokat lementem a Padányiba és elkezdtem a Géptant tanulgatni. Pistit felhívom hogy tuti jön-e, más értelmét nem látom az ottani egyedül edzésnek. (Feltéve persze ha nem jön Balázs) Pár perc múlva már a buszon, majd Pisti garázsban vagyok. Egy korrekt kis zug van itt mindenféle "varázseszközzel", de ennyi elég is, a többi már szakmai titok. Írtam is hogy mostanában elég jó passzban vagyok, nah kiderült Pistinél , hogy már elhagytam a csúcspontot s a kerék ismét átfordult. Egy jó edzés után, latolgattunk egy keddi gerit, de ahogy az overhangosok mondanák- puha volt a pöcsöm. Felvetettük a szerdát.

Hazafelé egész úton azon gondolkodtam, amit Sharma papának mondott édesanyja a King Linesban. Kisarkítva: "Fiam szard le a sulit, csak mássz". Azon agyaltam mit szólnának anyámék ha azt mondanám, szerda reggel nem szállok fel a házunk előtt a buszra, hanem egy kötélzsákkal balra kanyarodok és beszállok egy kék kocsiba amit Ágh István vezet. Igen azt hiszem rendesen kapnék érte.
Szóval reggel az iskolatáskámmal és egy 60 méteres kötéllel balra fordultam, és beültem Pistike mellé, -ideje hogy mászókarrierem kezdetét vegye! A régi kocsi, a régi számok nagy remények. A bánya üres, Pisti a Legyintgető titánokat, én a Sarlatánt szerelem be. Papíron mindkét út 8b fokozatot érdemel, bár az egyik lefelé hajlik, a másik erősen fölfelé. Közben kiderül a bánya mégse üres, kint vannak a Mászókások :)
A Sarlatán végében melegítek, elég robotos a mozgásom, elszomorodok -hogy mélyebben vagyok mint hétfőn voltam. Nem akarom elszomorítani magam, úgyhogy inkább tartok egy edzőnapot. Belemegyek a legyintgetőbe. Most itthon a fotelből azt mondom nem nehéz, de éri a X -est. Sok próbát nyomtam alul a lyukas kunsztra, de amikor beakadt már végképp nem tűnt gáznak. (remélem Bölény videóján nem lesznek nagyon zavaróak a nyögések... :)
Csak állóképesség kell hozzá, éppen ezért ahogy Ondra mondta a Black Bean után, -attól mert valami hosszú, na ne kapjon már nehezebbet mint kellene.
Pisti több próbát is dobott rá, valóban esélyes egy idei megmászás. Érdekes út.
Szóval ezen a jó kis 10/10+ on bemelegedtek az ujjaim, gondoltam dobok egyet a Sarlatánra, átmozgásra mindenesetre jó lesz. Indítsd el a zenét.  Amikor beszálltam épp akkor toppant be a GeriGang, egytől-egyig híres (és szememben nagy) alakjai Kuna Ági, Feri, Zoli, Ricsi személyében.

             A beszálló egészen jó sikerült, majd a következő mozdulatok is a helyükön voltak, a lépések szintúgy. A második akaszt. Megyek tovább, szorítok ami csak a csövön kifér. A harmadik köztesnél vagyok, kihúzom a kötelet.
- Sok hibát követünk el életünk során. "Az iskola feladja a leckét, az élet kikérdezi." szokta mondni egy barátom. Vannak hibák, melyeket az élet nem bocsát meg. Nekem szerencsém volt. Szerencsém volt, mert egy olyan ember biztosított, aki már egész sokat tapasztalt életének egy bizonyos oldaláról, melybe sokat bele is fektetett. Jó reflexekkel áldotta meg az isten, gyors döntéshozatallal, amit szükség esetén -lehet ez a tudatalatti- de remekül irányít.
-Már felnézek a köztesre, csillog-villog. Az alkarom kicsit durranva van, a folyamatos szorítástól kiment ujjaimból a vér, és a beszálló óta még ziázni sem álltam meg, nem hogy rázni vagy pihenni egyet. Pedig, lett volna hol. A szikla kellemesen hideg, amit átvett az ujjam is. Érdes ennek a kötélnek a felülete, érzem nehezen jön a köztesekben, vagy csak a biztosító nem adta ki időben, tán jobbnak látta nem kiadni?!-nem tudom.
Hátulról hangokat hallok, de nem tudom beazonosítani, hirtelen varrógépezni kezd a lábam, lehet ezt csak én éreztem. A fejemben lejátszódó folyamatok azt eredményezték, hogy a testem feladta. Csak egy tized másodperc volt, a kötél még a kezemben, de már nem a köztes felé nyúl, segítőfogást keres. Testem még egyszer utoljára igénybe veszi tüdőm, s összezárt fogaim alatt még kiprésel három szót: Bazzeg, nem megy...

Mintha hirtelen elvágták volna a szalagjaim, kezem nem tart tovább. Perifériából csak annyit látok, hogy a Fenevad-Sarlatán alatt lévő nagy kő közeledik. Szállnak el előttem a peremek, lebeg a kötél, s az a szép kis kő még mindig felém tart, és nem akar megállni. Nincs életed filmje, ahhoz minden túl gyorsan történik. A következő pillanatban felállok a szinte guggoló pozícióból, talpon vagyok és körbe nézek. Zoli, fogja a szívét, ha jól emlékszem Feri kérdezi hogy minden oké-e. Ez nem egy olyan kis "tábori" történet ami után hirtelen elmúlik a komolyság és jót nevetnek az emberek.
Egy oltári nagy hiba történt, senki sem nevet. Járni próbálok, majd amint látom minden oké megölelem Pistikét. Amint látta a bajt elindult futva hátrafelé,és összenyalábolt még egy adag kötelet. Megmentett.
Szépen lassan mindenki megnyugszik, s már csak azon csodálkozunk hogy lehetséges hogy csak a lábaim érték el a talajt. De mint mondtam szerencsém volt.

"Minden sikertelen mászás, minden sikertelen mozdulat a hasznodra válik, de csak ha tanulásként fogod fel és nem kudarcként"

Kár ütögetni a karaktereket. Drága tanulópénz volt, és örülök hogy ennyivel megúsztam.A konzekvenciát természetesen levontam. Sok hibát követtem el ami idáig vezetett.
Köszönések- jól elbasztam a hangulatot. Pisti mászik, majd megint én. Ricsi megkérdezi, (a)hogy felmehet-e a sarlatánon, hogy átszereljen; én komolyan mondom, kevés ilyen korrekt embert ismerek. (Y) Lassan indulni kell úgyhogy dobok még egy kísérletet, de elizgulnom. Ricsi rábeszél, hogy ez jó volt bemelegítőnek, és majd a következőre leküldöm. Mennek a sztorizgatások, oldódik a hangulat. Pihenek 10 percet majd go. Valóban jobb mint az előtte levő próba, de már fáradt vagyok és nem követem el mégegyszer azt a hibát. Bőr már nincs az ujjaimon, alig bírom magam felhúzni a kötélen, komolyan parázok ki fog kiszerelni, és itt most hogyan fogok felmenni???
Ezen a ponton újra eszembe jut mit mondtam anyáéknak: 6 ra hazaérek, egy haveroméknál tanulunk. Telefonom pedig véletlenül lemerült. Már rég elmúlt 4, Veszprém pedig nincs közel. Zoli és Ricsi is mondanak jó bétákat, nagyon jól jön a segítség, sok minden leegyszerűsödött a szememben. Gaboék hazamennek, mint ahogy mi is lassan készülődünk.

Hazafelé még elgondolkozunk, mégis mit mondtam volna a szüleimnek; áá képzeljétek épp a merev tárcsás tengelykapcsolók méretezéseit gyakoroltuk amikor egyszer csak eltört a bokám és a medencecsontom szétnyílt. hmm...
Azt hiszem jobb is hogy a blogot nem olvassák, nem lenne jó ha megtudnák hogy hol voltam. :) Egy elgondolkodtató túra van mögöttem, ilyenkor az ember szerintem mindig kicsit átértékeli a dolgokat, mérlegel. Végül itthon egy jót nevettem és csak annyit mondtam: mindent összegezve az egész tök jó volt, csak ezt a "stílusos" bemutatkozást sajnálom Bozsik Ricsi előtt, bár reméljük az emberek nem fognak rá sokáig emlékezni.....
...jut eszembe EMLÉKEK.. ;)

2010. szeptember 21., kedd

Tükörrefleksz.

Van egy nagyon kedves barátom, aki mindig mondja hogy hiányolja a szép fotókat. Sajnos eddig nem nagyon volt valami jó minőségű gépünk, bár Gábor diplomaosztója mára ezt is megoldotta.
 Seventeen again 10+
Jah, annyi hozzáfűzni való; hogy ez az alsó kunsztrészletnek talán a legnagyobb fogásai...

Most viszont Pistike képei vannak soron, lehet csak én vagyok oda, de van egy két kép ami komolyan mondom szinte életre kel. Meg a fotósok is jók voltak azért. :) (Pityu és Gábor)
(Íme a kunsztmozdulat)
Más szemszögből
"Dáridó hajnalig"


Nem tudom miben tudnék jobban feszülni...??? Amúgy meg innen nézve nem tűnik valami nagynak az a fogást... hát hajrá!

2010. szeptember 19., vasárnap

Az égbolt teteje

Minthogy már ennyi szó esett a híres-hírhedt pakó túráról, lelövöm előre a poént:

Sikerült. Megmásztam életem eddigi legnehezebb nagyfalas útját.


Csütörtök délután sikerült elszakadni a fővárosból, egy mérsékelten sikeres egyetemi napok után. Este indultunk Györökről: Dede, Tomcsi, Domi, Dávid meg én, a jól megszokott VW-ben.


Pénteken kicsit csepergős volt az idő, de legalább kellemes hűvös volt. Kb 10-kor szálltunk be, Dávid és Dede a Klin-t mászták (6c+), Domival és Tomcsival mi a Zenitet. A kaller azt írta, hogy nagyon erőkitartásos. A hosszok: 4a, 4a, 6c+, 6b, 6b, 5c, 7a, 7b, 6c, 6c, 6c. Az 5c-ig Tomcsi vitte, az uccsó 5-öt én. A 6c+ egy kicsi áthajlás volt, elég karos, a két 6b nem volt vészes. A 7a egy kitett traverz volt. a 7b egy közel függőleges, nagy nyúlásokkal, viszonylag jó fogásokkal. Amikor az meglett, tudtam, most vagy soha, nem tartogathatok a visszaútra.

Az első nehéz hossz

A traverz (alattunk egy kis áthajlás)

Kényelmetlen standok

A gondok nem kicsinyek

Az uccsó hossz kunsztja az élen ment

Az uccsó 3 hosszban a fáradtsággal, kényelmetlen standokkal és az elcsigázott hangulattal küzdöttünk. Voltak Pakóra jellemző, vágós, víz-oldott lyukak, meg a legvégén egy mazochista humorú kunszt. A tetején csepergő esőben biztosítottam fel a többieket, már csak a lemenetel lebegett a szemünk előtt. Sötétedésben kezdtük meg az 1 órás legyaloglást. Gyalogolni nem nagyon szeretek, de ez a legyaloglás különösen szar volt: tangapapucsban mentem, mert a bakancsomat lent hagytam (súlycsökkentés), nedves, köves volt a terep (néhol vágós, néhol csúszós) és nem volt egyikünknek sem fejlámpája. Sötétben értünk a csapat többi részéhez, akik már türelmetlenül vártak a kocsinál. Alig bírtam mozogni vagy beszélni, örültem hogy megettem egy konzerv lencsefőzeléket (melegíteni persze nem volt kedvem) és bebújtam a hálózsákomba. A többiek kajáltak, beszélgettek kicsit, de 11-kor már mindenki aludt.

Az útról általánosságban annyit, hogy nagyon szép, az összes hossz jó és nagyon kitett. Ha az ember jól uralja ezt a nehézséget, akkor fantasztikus élmény lehet, ha nem, akkor lefosod a bokádat (ahogy mi).


Másnap reggel 7-kor keltem, minden izmomban izomláz. Reggeliztem amíg a többiek is felkeltek, utána elmentünk kávézni, kb. délben kezdtük meg az aznapi mászást. Dávid és Dede a Big Wall Speed Climbing-ot mászták (6c+), a kulcs hossz után ereszkedtek vissza, nem mentek fel. Tomcsi és Domi a sport részben tolatták, 6a-tól 6c-ig, én nem másztam egy métert sem. Unalmamban felderítő túrát tettem: az Anica Kukról pillantottam meg egy érdekes szikla-kupolát. Nincs messze az ösvénytől, de út nincsen rajta, 10-esnél könnyebb nem is hiszem, hogy lesz.





Jó hangulatban telt a délután, szintén rövid lefolyású esőfelhőkkel. Domi felszívta magát és felvitte a kötelet egy elég hosszú 6c+ -ban, utoljára pedig egy 7b-t próbálgattak Tomcsival. A faluban vettünk 3 liter pálinkát egy öreg nénitől, nagyon finom okosságai voltak: dió, piros szőlő, füge, ágyas vanília és még ki tudja mi minden. Az este beszélgetéssel telt, szerencsére a pálinkából csak kóstoló fogyott, így volt remény a vasárnapi mászásra.


Vasárnapra szar időt mondtak, de látva a csillagos eget, nem nagyon hittünk neki. Tomcsi és Dede sátraztak, Domi a kocsiban aludt, Dávid meg én megint bivak. Fél egy körül jött egy kis eső, felvertük a sátrat. Fél öt körül jött a szél, a sátor rudazata e fejemet csapkodta, de nagyobb baj nem volt. Negyed nyolckor leszakadt az ég, az eddiginél is erősebb szél szétverte a sátrunkat (nem kötöttük le rendesen), Tomcsiék kézzel tartották az övéjüket, mindkét sátor beázott, Domi a kocsiban jól elvolt, de néha azt is megrázta a szél. Kb fél nyolcig bírtuk a sátor maradékaiban és bementünk a kocsiba. A hálózsákokat, ruhákat, sátrat mind csurom vizesen tettük be a kocsiba és elindultunk Karin felé.

Obrovac

A kaller azt írta erről a helyről, hogy fél óra kocsival és áthajló falai vannak, így még van remény ott mászni. Ekkor már csak kicsit esett az eső és a szél is alább hagyott, de nedves ruhában és reggeli nélkül kicsit fogytán volt a türelmünk. Obrovac környékén vezetett az út, ami nem éppen a tengerparti üdülőhelyek derűjét árasztja. Kibelezett betonépületek és kihalt utcák jellemezték ezt a kevésbé módos környéket. Nehezen találtuk meg a helyet, ahonnan fel kellett volna gyalogolni, nem tudtuk, hogy pontosan hol vezet az ösvény, tippünk volt, de még a kocsiból is vonakodva szálltunk ki, szóval nem mentünk fel. A sziklákat csak távolról láttuk, nekem nagyon tetszetős volt, sárga-kék lefolyásos áthajló sziklák, tiszta Margalef.

Karin külvárosa

Mindenki egyet értett abban, hogy jobb lenne haza indulni, hogy elérjünk egy korábbi buszt. 18.40-kor indult a busz Keszthelyről Budapestre, mi kb. 10-kor indultunk vissza, még elérjük, de azért próbáltunk sietni. Tomcsi rábeszélt minket, hogy még ugorjunk be Pokojec-be, csak hogy megnézzük a helyet, nincs messze a határtól és az autópályától sem.

Megtaláltuk a falut, ami eléggé hasonlított a magyar bortermelő falvakra. Sok szőlő volt, néhol kukorica, dió és baromfik. A falak közel voltak, de nem tudtuk, hogy hol vezet fel az ösvény, ezért kérdezősködtünk egy háznál. Barátságosan fogadtak, a házigazda kihívta a lányát, hogy tolmácsoljon angolul, elmondták hogy merre kell menni és megkérdezték, hogy honnan valók vagyunk. Mondtuk, hogy magyarok, erre még barátságosabbak lettek és behívtak borozni. Nagyon finom fröccsöt ittunk, le is csúszott fejenként 3 pohárral, beszélgettünk úgy egy órát. Domi volt a sofőr, neki málnaszörp jutott.

Amikor nagy nehezen elengedtek, már kicsit késésben voltunk, lóhalálában mentünk fel a falakhoz, gyors terepszemle: frankenjurás egyujjasok, nagyon ígéretes hely. Hazafelé Domi kicsit rálépett, így még be tudtunk ugrani Tomcsiékhoz egy gyors vacsira és irány a főváros. Kimostam a vizes cuccaimat meg a hálózsákomat és bedőltem az ágyba.


Mondanom sem kell, nagyon örülök, hogy meglett a Zenit, egész évben erre edzettem, bizton állíthatom eddig ilyen nehéz mászásom nem volt. Nagyon megérte ez a hétvége, habár csak ezt az egy utat másztam. Most meg a koliban ülök és nézem a szikrázó napsütést, ami tudom hogy hétvégére megint elromlik. Még idén be kéne akasztani egy-két utat, meg el kéne menni Ospra vagy valami közelebbi szlovén vagy horvát helyre. Szerintem esélyes lehet egy 8a még az idén, ha sikerül eljutni valami jó helyre.

2010. szeptember 18., szombat

Szááááááálj velem!

Az osztrákok nem bízzák a véletlenre, a világbajnoknő -Johanna Ernst- szabályzott oxigénellátású környezetben edz az állóképességére.  (Marci helyes leírása a kommentárban! )

Gábor Pakón nyomja a kemény nagyfalakat- szurkolunk hogy sikerüljön a projekt!
Szombatra terveztünk Gaboval egy gerit, de egész pénteken és szombat hajnalban esett, reggel amkor kinéztem egyszerűen nem láttam értelmét elindulni, szinte lehetetlen hogy legyen száraz falfelület ennyi eső után. Eredetileg verseny volt a hétvégére tervezve Ausztriában (amire nagyon ki akartam jutni, de Stromi végül visszalépett), és amúgy is meg különben is közbejött pár dolog. Viszont volt egy kis buli... Szálltunk egy picit.

Meglepő de sosem láttott ujjerőm lett. Megcsináltam a kiskampuszton a 1-5-6 ott, mindkét kézzel. A mászás is nagyon jól megy. Olyannyira hogy már-már attól tartok le fogok sérülni, a nagy intenzitástól, sosem adtam ekkora terhelést a testemnek. Szét akar szakadni. Jövő héten elmegyek csontkovácshoz, úgy érzem kicsit patxisodni kell és a tudományos oldalról közelítem meg a dolgokat.
Viszont valamire már most rájöttem. Nagyon nagyon sok múlik az erőn. Még csak pár hete tolom ezt az esténként 100 húzódzkodást, de komolyan mondom, szinte repülök...

2010. szeptember 13., hétfő

Diplomás lettem



Szombaton (9/11) volt a diplomaosztóm, amire meghívtam az egész családot, meg Bálintot.
A ünnepség után a nagynénémnél ebédeltünk, aki királyi lakomával várt:

Barackleves, húsleves
Pármai sonka sárgadinnyével
Bacon szalonnába göngyölt, feta sajttal töltött csirkehús, olívabogyóval
köretnek rízs, krumplipüré, gomba, répa, uborkasaláta
Mézes, mustáros, fokhagymás sertéshús narancsos, barackos mártással
Citromkrémtorta narancsos öntettel



Estére egy jó nagy ivás dukált volna, de sajna bealudtunk. A sok kaja elálmosít.

Vasárnap Ferivel mentünk ki geribe, ott volt Kovács Tamás is. Minden csupa víz volt, alig találtunk mászható részt.





Az Orpheuszt próbáltuk, Bálint lenyomta flash. Azért csak flash, mert én már előtte belementem, de nem lett meg OS. Aztán Feri és Tamás is lenyomták on-sight. Aztán Tamás dobott egy os próbát a Pszeudóra, de nem lett meg.



Végül a Deadline-ban fárasztottuk le magunkat. Kb a fal közepéig 9/9+, addig mindannyian összeraktuk, utána jön egy boulderes rész, attól lesz 10+, és végül egy könnyed kiszálló. Sok fogás vizes volt, talán jó körülmények között összerakhattuk volna a kulcs részt is, de egyben még csak álom ez az út.



Boldog szülinapot Robinak!

2010. szeptember 8., szerda

...mint a babapopsi

Sokszor panaszkodom az ujjaim miatt, de mostantól azt hiszem végre jobban fognak működni, jobban is figyelek majd rá. Az első padányis edzés nagyon megkoptatott. Egy kemény út beakadt, és van egy projekt is, talán legközelebb. Amikor júniusban megmásztam az abokalipszist, nagyon keménynek éreztem magam.
Emberek is, mind mások vagyunk. Vannak olyan típusúak akik egyszerűen genetikailag erősek, izmos testfelépítésűek. Nekem is sok ilyen ismerősöm van, és bár Gábor mindig kiskorától sportolt valamit, talán őt is ide sorolnám. Nekem olyan a felépítésem, hogy ha nem mozgok és edzek céltudatosan, egyszerűen "lepereg" rólam az izom. Nyáron szinte csak szikláztunk, néha edzettünk Gáborral egy kicsit az áthajló bouderfalon, az ujjerő végett, amivel nincs is probléma. De semmi erőnléti edzést nem csináltam!!!
Sokat gondolkodtam a problémán, és úgy érzem tudom is már a választ; vagyis hogy hogy lehet az hogy nyár elején keményebb voltam a Fenevadban mint most. = egyszerűen elgyengültem. A folyamatos sziklázás egyszerűen nem tart olyan jó szinten. Augusztustól konditerembe jártam, és azon a héten amikor megmásztam a Dáridó hajnalig-ot; minden este csináltam 100 húzódszkodást. Meglett az eredménye mint tudjuk...

Nem is tudom hogy mért nem veszem sokszor észre magam, vagyis ott vannak előttem a hibám és gyengeségem és mégsem változtatok rajta. Hiszen bécsben májusban a világkupán is jól láttuk; mi magyarok, hogy nem a technikai nehézségekben van itt (csak és leginkább) a probléma, ezek a mászók mind ki voltak gyúrva, szerintem a többségük bármikor megcsinál egyben 30 pullupt!!!

Szombaton a Gábornak diplomaosztója van, amit semmi pénzért nem hagynék ki, és reméljük vasárnap még akár be is akad valami abban a hírhedten hajló bányában! Veszprémteam mindenesetre ott lesz, és teszi amit kell...

2010. szeptember 7., kedd

Egy megvalósult álom

Hogy én is szóljak pár szót, igen sikerült. Lehet hogy nem adtunk neki reális fokozatot (IX+), úgy értem nem biztos hogy lefelé fokoznák a későbbi megmászók. Majd meglátjuk.
"a fiúknak sok munkájuk volt vele"- mondta Feri, igen elég sok követ mozgattunk meg, a szó sokszoros értelmében! Lássunk egy kis ízelítőt a munkáséletről a bányában... ;)

2010. szeptember 6., hétfő

Egy projektnek vége...

Szeptember 4. szombat. A bányában esik. Kora délután érünk ki, eddigre már Simon Bence megmászott egy 10-est. Bálint antennái mára megmászást jeleztek.

Részletek itt.

A vasárnap reggel délután 2-ig tartott, 10 körül keltünk fel, Gabóék már csapatták, míg mi a fejfájással küzdöttünk meg pókereztünk. Egyre gyűltek az emberek, sok ismerős arc. Árpival 2 körül elkezdtünk mászni, dobtam két próbát a Fekete Péterre, sztem legközelebb esélyes, Árpinak pedig a Karate. Bálint Ferinek a Kékszakáll megmászását nézte, aznap nem mászott. Elcsigázottan értem haza, de még benéztem a Bercsényibe, vannak új fogások. Robi és Dávid áthelyezte az ÖSSZES fogást (új utak, új lehetőségek).

Remélem Komjáti Zoli vagy Feri belemegy a Dáridóba és megerősíti a nehézséget, Pistike belement szombaton, nagyon aggódtunk, hogy sittelni fogja (és oda az FA), de nem lett meg neki.
Nézegettük a dáridó felső kunsztjától balra lévő táblát, ami kicsit nehezebbnek tűnik, mint a dáridó hajnalig, szóval jön a következő pojekt...