2010. december 27., hétfő

"Didergek"-time

Már régóta vártam ezt a mászást, most találkoztunk első ízben Beke Barnival. Tudtam, hogy felejthetetlen élmény lesz, de hogy mennyire az csak hétfőn derült ki...
Bárkivel nem mer kimenni az ember boulderezni, amikor felső határon is csak -2°C jósolnak, de Barni kemény bajor srác lévén, ezen hőmérsékleten érzi csak igazán otthonosan magát. :) Reggel a kocsi -5°C -ot mutatott, de Bakonyoszlopra érve tudatosult bennünk... hidegebb van. Útközben firtattuk a régi szálakat és kiderült mi már találkoztunk 2006-ban a Nomádban fehérváron. Valahogy mindig is tudtam, hogy valami felsőbb erő még utamba helyezi ezt a kék szemű gyereket.

10 körül hagytuk el a parkolót. Szerencsénkre a szél is fújt. Gyors léptekkel hamar felértünk a B11 szektorhoz, majd a gyaloglástól termelődött testhőt kihasználva nekiálltunk a csapatásnak. Egy törős eddig egyáltalán nem mászott részt néztünk ki, kimondottan adták a boulderek; bár a kőzet valóban nem a legszebb.
Pjúr, vagy por?- nem tök mindegy. (ezt a vicces videót a Barniból sugárzó erőnek köszönjétek:)
Először ezt:


Aztán ezt:
Pore - BHSK Films from Izer Bálint on Vimeo.


Egy projektet itt hagyva számtalan más útba belenéztünk. Néztem az Átvágást, de nem adta. (Igen ez egy 5C+ trav- no comment) Barni másodikra lecsapatta a Hangyás nevű 6A-t. Első kísérlet elég zavarosra sikerült, egy szép nagyon borított a szivacs mellé, ráadásul annyit beszéltünk aznap a bokatörésről... eléggé megijedtem. :) Nézegettük a Bodri nevű 7B-t, ami eléggé kecsegtető volt. Szerintem legközelebb lecsapatom. Időközben megjött Pistike is(, úgyhogy végre lehetett esni normálisakat is). A Lowridert nyomtuk, de nem jött össze. Pisti megmutatta a bétát, és boldogan konstatáltam hogy a Mikrokozmoszban lévő térdletekerés ehhez képest kisPista! A térde majdnem súrlota a földet! Újra megpróbáltam és azt hiszem ráéreztem valamire. A következő próbámat már siker koronázta. Barni a Sóhajok hídját nyomta, azt hiszem ő is tapasztalta, hogy nem egy délután alatt bezsebelhetőek a helyi utak, pláne nem ilyen hidegben.

 Niagara 6A+
Egyel odébb. A vízesés most száraz. Barni letolja a Niagara állóstartos verziót, az út lefokozódik 6A+ ra. Pisti pedig lenyomatja az ülőstartosat. 7B. Barninak is nagyon jó sansza van az SD-re azonban a beszálló elvágja az ujját, megpecsételve ezzel az első ismétlés sikerét.
 
 Lemegyünk a B6-os szektorba. Nekem annyira fáj a bőröm, hogy már nem mászok semmit, de ez a srác nem potyeszre jött ide némethonból, valami keményre fáj a foga. Az idő nagy szemcsékben folyik, indulnunk kell haza. Pistit otthagyuk a Tűz van Babámmal!- mi viszont tekertünk is haza, nehogy Barninak azt kelljen otthon mondani..: "Feuer gibt mein Baby"!!! :)

2010. december 24., péntek

Christmas is all around me

Boldog karácsonyt, békés ünnepeket és sikerekben gazdag új esztendőt kávánok.

2010. december 23., csütörtök

Niagara - avagy olvad a hó

Végre téli szünet. Már nagyon vártam, az ember szusszan egy picit, majd nekiesik a jövő esztendőnek. Jó időt mondtak, úgyhogy félve de boldogan mentem ki Ördög-árokba. A túl sok csapadék miatt, nem igazán volt értelme kimenni eddig. Most is olvadt minden, jóformán az összes szikláról csurgott a víz. A patakon alig tudtunk átkelni. Remélem egy hét múlva már megszárad minden és nem fog újból tetemes mennyiség esni.
Sikerült megtalálnunk az egyetlen falacskát ami nem volt teljesen elázva. Pisti mászott itt már régebben egy gyönyörű utat, nekem is sikerült megmászni pár kísérletből. Nagyon jól be lehetett melegedni ezen a kis falon, pedig csak egy-két mozdulatról van szó. A direkt kecsegtetett. Egy jó beszállófogás után egy lejtős kis perem, majd egészen fent a következő fogás és onnan pedig kimászás. Külön dobtuk a próbákat csak az ugrásra, de nem adta. Egy feljebbi lépést használtam mint Pisti, de ezt is alacsonynak éreztem bármennyire is mondta hogy ez túl magas. Kipróbáltam az övével és tényleg éreztem a holtpontot, csak úgy röppensz a fogásra, amit persze nem olyan könnyű betartani. A bátorító kísérlet után végül úgy gondoltam van bennem erő, nekimegyek az elejétől. Nagyon necces volt betartania  felső fogást, de amikor ledupláztam éreztem hogy a kimászással már nem lehetnek gondok. Majd Pisti is letolta egy-kettőre, s az X-Factor nevet adtuk neki. Mért ez, nem tudom. Tetszett.
Odébb mentünk. Gyönyörű kompakt kőzet, őrülten éles peremmel. Hiába volt csuromvizes a fal, megszárogattuk míg csöpögött a nyakunkba az áldás. Átcuccoltunk majd jöttek a próbák. Első ránézésre gondoltuk megvan a következő 7B. Pistike másodikra kinyomta; nehézség 6B. MI van?? Rámegyek pár elrontott kísérlet után, s nekem is beakad. Valóban ennyi. A tömb tetejére való bemászás, fantasztikus volt, kár hogy nem hoztam úszószemüveget. Csak úgy állt a víz mindenhol.
 Mi van a tenyeremen?!
 Egy újabb gyöngyszem...
De majd az ülőstart!!! S neki is láttunk. Nagyon nehéz lesz felemelni a seggünket ebből a kis perkóból, és az utána lévő mozdulatok sem gyengék. Az állóstarthoz képest ez már egy egészen más dimenzióban mozog.

2010. december 22., szerda

Kletterspiegel

Egy új mászómagazin kap helyet a német Kioskok sportrészlegének polcán. Az első szám ingyér letölthető innen.
Az első szám főtémáját olvashatjuk nemsokára Magyar Zsuzsi fordításában, mely a mászók teljesítményei és a kreatin kapcsolatát fogja boncolgatni. Majd én is leírom hozzá a véleményemet, úgy hiszem sok komment fog összegyűlni a témában, de ezt szeretném is. Ez amúgy is egy olyan terület, ahol sokan még picit sötétben tapogatóznak. Köztük talán én is? -hát lássuk.

megtalálható a cikk az alábbi linken:
http://bhsk.blogspot.com/2011/03/kreatin-maszas.html

2010. december 20., hétfő

Legyintgettek; a Titánok

 Balázs und ein NO Hand!
Hétfőn kezdődött minden. Leszedtük a fogásokat. Szerdán pedig már kezdtek kialakulni a verseny utak. Az állvány összeszerelésekor rosszkor voltam rossz helyen, -buta voltam- mindegy örülök hogy nem az egész ujjam, csak a vége lett oda. Kicsit Kevin Jorgesson ujjára emlékeztetett, amikor elvágta egy szikladarab.
A dilemma befejeződött, nem tudok indulni a versenyen. Építettem; selejtezőket, döntőket. Ez elég sok energiát felemészt.
Szombaton jöttek a fiatalok és Simon Bencéék. Még boulderezni is tudtam egy kicsit. Este felé megjött Dezső és Tibi, akikkel a szilvesztert töltöm. Megnéztük, hogy szórakoznak a pécsiek. Reggel 4-kor vissza a Padányiba. Korán kelés, útépítés. Sorra jönnek a nagy nevek, Márk, Feri, Tomika nem lehet félvállról venni a munkát, ebben Pistike segít a bokámnál fogva hogy rájöjjek. Kezdetét veszi a verseny, bár nekem koránt sincs ily feelingem. Az építések és biztosítások, valahogy nem ezt hozták meg. Reggel tudom meg, hogy a 6-ból két selejtező utat nekem kell bemásznom. Ez az elvágott ujjammal elég érdekes, főként úgy hogy 3 éve nem másztam elölt ebben a teremben. Szerintem szép utakat sikerült összehozni.
 Bár sokan kritizálták őket hogy túl nehezek lettek, de szerintem nem is az a lényeg, hogy mindenki Topra másszon mindent, hanem hogy ossza meg a mezőnyt. Legalábbis útépítő szemmel így látja az ember. Döntő. Balázs és Pisti keze munkája.
Véleményem szerint nem építettem volna ilyen nehéz bouldert az elejére, de hát ők tudják. Márk nagyon kemény volt, a tetejét is nagyon könnyedén mászta. Nem hiába van ott az a Black Beanes állóképesség. 2. Papír, harmadik Király Bandi. Mellesleg ő nyeri az éves bajnokságot is. Negyedik Tomika, aki szerintem sokkal előbb is végezhetett volna, ha nem az egyik kunsztfogásból akar akasztani. Pistiék szerint ott simán lehetett két köztest is akasztani, csak más fogásból. A tetején pedig zsebesebb peremek, erről kár beszélgetni, de szerintem simán elnyomta volna az utolsó plafonig. Ebben a fiúban van valami, valami aminek ha jól irányítják a fejlődését, nagyon jó termés lehet belőle. Ebben Tabi segít neki, meg az önkontrollja ha kialakul. Jó lesz a szilvesztert egy helyen eltölteni Tomikával, Gáborral sokat tanulhatunk tőle.

A héten sokminden alakul, ki jön, ki marad, a szállás mikéntje.

2010. december 15., szerda

Ördög-árki Boulderkalaúz!

Hosszas küzdelmek után elkészült, az Ördög-árki boulder kalauz. Egy dolgot hiányolok, belőle de ezt kiírom ide és remélem mindenki tudni fogja, aki mászott vagy mászni fog itt a jövőben. Az utakat, Ágh István és Kovács Balázs nyitották. (kiv. Susogós mackók Kocsis Ricsi) A kalauzt szerkesztette Ágh István. (Aki az utakat megmérte: Nagy Ferdinánd <-- bocsi ezt nem hagyhattam ki)
Nem engedte a blog a pdf formátumot, így jobb híján a szikla.hu-ról lehet majd letölteni, amint Feri is úgy akarja. VAGY Nándin keresztül, akinek átküldtem msn-en. Az első vélemények:
-aztapicsa
-szép
-tökéletes
-igényes!
-alig merem végignézni

2010. december 14., kedd

Müssen sein!

Muszáj írnom valamit, hogy ne a videó szúrjon mindenkinek szemet. Először is a héten le szeretném foglalni a szállást, jó lenne ha kialakulna valami. Feri küldött nekünk nagyon patent címeket, utólagos hála. Szerencsére sikerült felnyitnom Nándi szemét és remélem alakul is egy kocsi, tele ovaearhangosokkal! A lejutás kérdéses, ugyanis a pécsi kocsi nem akar megtelni, egyenlőre ketten vannak Dezsőék. A másik, hogy ha össze is jön a dolog, mindenképpen közel kell foglalni az apartmanokat, hogyha mégsem egybe tudunk menni. A héten még alakul. És természetesen nem rejtett szándékunk; nem üres kézzel hazajönni.
Állé!

2010. december 13., hétfő

az idő

 Bárcsak ne menne ilyen gyorsan az idő. Néha azon kapom magam, hogy megint elmúlt ez az és sokszor hiányosnak tartom a közben eltelt időt. Visszagondoltam a kezdetekre, amikor még nem ismertem azt a furcsa szót: Schwierigkeitsgrad. Amikor felmásztunk mindenre, volt az piszkos, vagy éppen tilos. Pár kép.
Gábor ekkor érettségizett.
Frenetikus videó helye:
Street Boulder Veszprém (BHSK)-2007 from Izer Bálint on Vimeo.


2010. december 12., vasárnap

Szilveszter

Geh't scho!  Két lehetséges hely merült fel, hogy hol töltsük pontosan a szilvesztert. Bennem először Osp-Misja Pec verzió merült fel, viszonylag közel van (550km). Ez esetben is szerintem a minimum 3-4 nap merülne fel, és természetesen egy apartmant bérelnénk ki, ami több emberre leosztva jóval olcsóbb...(nem kell mindenkinek ágyban aludnia, nekem sajnos muszáj így néznem).
A Cliffbase
A másik verzió Horvát ország lenne Hvar szigete 750km messzeségben. Utóbbi mellett szól, hogy a rossz időről a helyi meteorológusok még nem halottak, kb. 15°C garantált. Viszont ha ide jönnénk, három napra nem érdemes lejönni, itt minimum egy ötre kéne szerintem tervezni. Mellesleg Gabo barátom is itt tölti a szilveszter, Andrisnál. Mellesleg utóbb említett úr oly motivált, hogy egy évet tölt kint a szigeten, és és dolgozik és természetesen mászik, mindezt pár méterre a tengertől a Cliffbase-n.  
Én szívesen tölteném itt a szilvesztert, de igazából azt mondom oda menjünk ami mindenkinek megfelel.
Lássuk hányadán állunk. Gábor, Judit, Anett és Bence akik már jeleztek vissza pestről hogy benne lennének valami mókában. Dezső szerint Pécsről is simán összejön egy kocsi. Nem tudom hogy alakul ez de elég nagy buli szagot érzek... :) Gábort kell megkérdezni neki több tapasztalata van ebben, de nem olcsó egy ilyen út. Engem is felvilágosítottak, hogy ez nem 5ezer lesz, szóval... de persze csövelve ki lehet hozni a legjobbra.
Ha bárki szeretne csatlakozni akkor nyugodtan írjon, összehozzuk a dolgot. Akár Szlovénia, akár Horvát, szerintem elég jó évadzáras elé nézünk.;)

2010. december 4., szombat

Égből pottyant Merkenstein

Történetesen épp biliárdozom egy hóeséses péntek délután, amikor csörög a telefon. Már jó egy hete rá vagyok pörögve a Rákosligeti versenyre, most majd büntetek. Laci hív, hogy jó lenne valamit mászni hétvégén, ráadásul előző nap, amikor Balázsnál csapattuk Márkón is dumáltuk, hogy valamit jó lenne. Pár telefon oda-vissza és már meg is alakult az öt fős csapatunk Merkensteinbe! Barni, Tibi, Laci, Pisti és én. Pisivel Veszprémben szállunk be, a többiek a hősök, már a koránkelést nézve. Full Motivation! Nagyon jó időt megyünk, nem sokkal 10 után már gyalogunk felfelé. A jó 20-30cm hó mellé mínusz 3°C társul. Gyorsan melegítünk Uga Aga Iga és társain. Barni letolja másodikra. Szinte mindegyik útba belemozgunk ami az áthajlásban található.
Laci és a "Téli Berek"
Talán Laci a legkitartóbb, utoljára még a szikla.hu -s korszakban volt itt. Bezony videokazettán már elkopott volna a szalag annyit néztük, s csorgattuk a nyálunk. 6Ctől 8A ig mindenbe beleszagoltunk, de nem volt túl sok siker. A hideg olyan robotossá tette az egészet. (Ahogy Malek Miklós mondaná; az elején jó volt, de aztán valahogy megtört az egész és nem jött át.) Az elején még éreztem az erőt (és a meleget) de ez hamar alább hagyott. A legkritikusabb, ahogy a lábunk fázott. A kezem nem is, teljesen jól bemelegedtem, de a lábam szörnyen átfagyott. Még a zoknit is nehéz egy kőkemény csonkra felhúzni. Bárhogy próbáltuk melegíteni, teljesen csak a napsütötte visszaúton jött belé a vér.
Bár a kín és a úgymond; üres kézzel való hazajövés után is azt mondom, teljes mértékben megérte, a jó társasággal és megfogadom mint már annyiszor: ide többet hidegben nem jövök!

Szóval akkor mikor is legközelebb??? :)