2011. február 26., szombat

Baszott egy nap

Lehet-e az ember egyszerre motivált boulderre és köteles mászásra?
Kizárt. Én péntek este majd szétrobbantam az idegtől, hogy meghiúsult egy másnapi Ördög-árok, egyedül most nem akartam kimenni, ha valami baj ér, onnan a kijutás bajos. Mérgemben el is mentem gyorsan futni egy 5 kilcsit, a héten így már 15-öt futottam. Az ujjaimban bizsergést érzek amikor meglátom Pistike képét (Vidám vasárnap) a facebookon. Ezt nem bírom ki. Senki se motivált sehová?! Mi történik emberek! Felhívom Gábort -enyhe zeneszó hallatszik a háttérből- most tőle is "csak" egy gesztesre futja. Szívok egy mély levegőt és lenyomok egy fingerboard szesönt. Beadom a napi vitamin adagot, és vágyakozva nézek az éjszakába. Fejemben őrületes gyorsasággal kergetik egymást az ötletek és projektek. Nazca, Vidám vasárnap, Tartini ördöge, Maya, La coste, Rája, Blitzkrieg, Hansi, Didero Boulvard, Patyomkin, Nagy utazás... és így tovább.
Utak és utak, melyeket még nem másztam meg, de úgy vágyom ezen utak után, mint matróz a tengerre, rab a szabadságra, vagy kurva a szüzességre. Nem kérem, nekem ez heroin és szombaton be akartam lőni magam.
----------------------------------------------------------------------------------------

Robi rávett, hogy április 9-én Debrecenben lefussam a félmaratont. Mondanom sem kell, sem élvezetet, sem eredményt nem fog nyújtani. Sem nem szeretem, sem nem vagyok jó a futásban. Hát pont ezért, kihívás. Egy hónapig heti kétszer tervezek futni, kezdetben 5, majd egészen 10-15 km-es adagokban.
Péntek este mentem el az első "edzésre". Megszakítás nélkül 4.2 km sikerült, összesen kb 7. Amit jelenleg a futásról gondolok: a futásnak sok értelmét nem látom, azon kívül, hogy fogyaszt. A futás számomra minél több értelmetlen és céltalan fájdalom elviseléséről szól.

Ennek hatására szombaton reggel Bálint Tatabányáról felhív, hogy hol vagyok már, mire én, minden tagomban fájdalommal, kikelek a koliágyamból...
----------------------------------------------------------------------------------------

Letettem a telefont. A hideg valami elviselhetetlen. Meleget keresve bemegyek egy pékségbe, s lelkiekben felkészülök az egész napos fagyoskodásra. Gondolkodom, mi legyen. Mire felérek a Turul sziklákhoz, -s megtalálom a Szelim-lyukat- körvonalazódik bennem, hol és mi lesz az egész napi program. Kezdetben még fagyoskodunk, majdan piros pozsgás arcunkra, derű s napsugár ragyog. Gábor egy V+ ba megy bele először meg sem lepődök mikor látom hogy a fal fele után már nincs több nitt az útban csak a stand. Hosszas gondolkodás után jutottam arra a következtetésre, hogy Gábor pszichéjét nem tudom szavakkal leírni. Csak mászik és kész.

Már a látványától is transzba jövünk
 a horizont
Flegma-e vagy?!

Belemegyünk egy hetes útba, nagy nyúlások távoli nagy fogásokra, árnyékos terepen. A hideg nagyságrendekkel redukálhatja le a mászó teljesítményét. Gábor anno os-mászta ezt az utat, most pedig nem tudott bemelegítés céljából felmenni az ismert terepen. A nagy fogásokban az akasztások alatt teljesen elfagy az ember keze. Az én vergődésemet szánalmas leírni, Gábor másodszorra is belemegy, szépít és ez a lényeg. Majd következik valami, amiről reggel 5:50-kor még egyikünk sem álmodott volna. Részben azért mert én már ébren voltam, részben pedig azért mert Gábor másról álmodott.
----------------------------------------------------------------------------------------
Transzba kerültünk. Én már tavaly ilyen tájt próbálkoztam benne, de a 9+ -os fokozat most sem lett könnyebb. Az elejét megint összepakoltam, a végét Bálint ostromolta inkább. Maradéktalanul nem sikerült összerakni. Kitörök egy alsós fogást az aljából, inkább átmegyünk a Manitou-ba (7b).
Felviszem a 2. köztesig, aztán Bálint top-ig. Hogy jól lefáradjak, még egyszer kiszikráztatom izmaimat, összerakom darabokban, legközelebb RP.
kiszikráztat (ige) (gépészet): a köszörüléses fémmegmunkálásnál használatos befejező, simító eljárás vége, amikor már a munkadarabról nem kerül le szándékosan forgács.
Mösziő (D)oszié
A fáradtság átveszi az uralmat, csak arra várok, hogy egyek egy jót és leülhessek. Bálint még csapatja a boulder részen, talál egy fanatikum kunsztot, engem nem hoz lázba.
Most a koliban ülünk, alig bírunk ébren maradni.


Ének-duma=egy nagy nulla from Izer Bálint on Vimeo.


 "így születnek a számok"

2011. február 22., kedd

videjó

Pár napig itt, majd lejjebb kerül.


Nincs új a (más)nap alatt (BHSK) from Izer Bálint on Vimeo.

2011. február 21., hétfő

Egy Vidám vasárnap

Bálint szemszögéből:
Eléggé stájsz volt az ujjam, nem volt kedvem semmihez mindaddig míg nem halottam, kiket fog tartalmazni a kombi. Cicanaci, NiggerBence, (Lékó) Péter. Petivel nagyon régen találkoztam már, mindenféle gonosz és csúf betegség gátolta a srácot, de ez pszichéjén mit sem rántott vissza, vagyis ezt gondolom miután valaki egy híres márkának a plafonjában képes Kapálódzni, mindezt két nagyon kicsi peremen véghez víve, s a Stewe Irwin topjára koncentrálva. Főhősünk ma mégsem a hírhedt Palotás Peti, hanem barátja a középosztálybeli feltörekvő Nagy Ferdinánd. A srácok futással nyitják a napot, az ideális testhő elérése érdekében. Én a jóseggű négerajkú Bencével, csapatom Gábor régi út-és kunsztjait, s nagyon örülök, hogy Bence megtiszteli figyelmével ezen utakat. Brühilda, Online algoritmus, Debrecen (hardest). Én a sokak által lenézett -csak irigykednek a parasztok- Bodise 2008-at mászom, akkor hatalmas projekt volt, most elsőre. Ez jó érzés. A két vidéki mellé betársulnak a pesti srácok, mozgolódunk a melegítőn. Bencével kitalálunk egy nagyon reibugos kunsztot amit a segítővel megmásszuk, ahogy keresgélek itthon a 3 éves képek között, megtalálom ezt is. Megamix lett a neve, Gábornak sikerült is megmászni anno. A direkt nagyon nehéznek tűnik, egyikünknek sincs túl sok köze hozzá. Tovább.
Kämpfen gegen das Krokodil
Pistike útja békkálla második reneszánszából. (Az elsőt Áronék nyomták, harmadik talán egy kaller kiadása esetén jő el.) Bencével látunk rá némi motivációt, alá pakoljuk mindazt ami a kombi hátuljában foglalta csak a helyet. Az útról: Szerintem ha ülőstartot tesztünk rá a homokból megéri a 8B-t. Bejutni a beszállásig halál. Összevered a térded, bevágod a fejed és lehorzsolod a hátad. Végül amikor már rohadt ideges vagy, hogy a beszállásig meg kellett halnod, akkor belemész a négyfogásos orgazmusba. Megfoghatatlannak tűnő peremek és hatalmas reibungok, a küzdés mintaképe ez, mi más. Gyorsan letudjuk majd bemegyünk az Underground kis udvarába. Nándi a Kapálódzá padozat nélküli változatát nyomja, valószínű egyet rendesen rátesz a fokozatra. Próbáltam később, meg van mérve. Bence, majd Peti letolatja az Underground traverzt, mindegyikük első kísérletre. Bence egy lejjebbi szektorhoz megy és mászik egy utat. Beton 7A. Ránézésre is tragikum, nem is merek belemenni. Hihetetlen, hogy Bence még itt is megtalálja a legperemesebb bouldert, legközelebb ha lesz bőröm tuti belemegyek, mint ahogy a Vidám vasárnap 7C+ ba is. Nándi nem teketóriázik sokat. 10 perc alatt átnézi és megmássza a helyi legnehezebbet.
Nekem sok próbából beadja az Iron Maiden 7B+, pár perccel később a Ladikon Nándinak a Kapálódzá csak karból. 7B+
Peti a savat nyomja, de nem sikerült ha jól tudom. Csinálunk jó videókat és képeket, miközben Nándit kineveti az Abort Mission (Extended edition) . Persze ezt is másszák, ha más nem a név miatt.
Én Törpe ismételetlen ugrására, a Judo Jamra dobok, jobban mondva akarok dobni próbákat, megadta a számát, majd talizunk még. Odavisszük a La Coste alá a padeket. Nándi kinyomja pár próbából, Peti is közel a tűzhöz. Bence valószínűleg, amikor először el fogja érni a peremet, megmássza majd az utat. Én egy halovány attempet dobok rá, de se bőröm se erőm nincs meghúzni. (Ha tudni akarja az olvasó, mit érzett kimászva Nándi, avagy látni egy másik szemszögből; ajánlom a fiúkat, mert valakinek a mászás, valakinek a borotválkozás fekszik. pszzzz!)
Bencével egy állítólagos 7B mászunk, amiről kiderül Pisti is 7A ra számozta be. The power of the man who would be King. A név mindent elárul nem koptatom a billentyűzet ütögetésével a bőrömet. Sikerül Bencével Flash beadnunk, nem volt para. Később megnéztem Pisti eredeti bétájával, -beakadt,- bár butaság, de akkor is érdemes így próbálni mert szép és dobja a fokozatot. (Öröm és számmászók érdekeit is bőven kielégíti)
Tova.
Delírium projekt. Telefonunkat a Kroki alatt hagytuk, így nem tudjuk felhívni Pistikét, hogy is lehet ezt megmászni. Mint kiderült végig rossz bétával nyomtuk a beszállást kivéve. A térdkulcsig jutunk, bár nem tart semmit.
Fóka 
Bence mászik egy gyönyörű travit, Nándi ugyanezt csapatja egy nehezített verzsönnel. Én az életemért küzdök benne de nem sikerül. Más a bétánk, az övé "izmozósabb csajozós", enyém "jólmutatvideón onlinemászóknak". Úgyhogy majd felveszem valamikor a megmászást. 7A+/B lehet a nehézség. Bőröm hihetetlenül megcsappant, átjár minket a fagyos szél, de még van némi motivációnk. Nándi mássza az ember erejét aki király szeretett volna lenni, majd egy ülőstartos specifikus kimászást mászunk, szerintem soha senkinek nem jutott eszébe ott felmenni. Nándi nyomja először, majd én is. 6B kapott és a: Leánykérés.
Én megpróbálom a Nagy ölelést, és a ...(még nincs neve Nándi útja a szerk.) , no meg egy kis savazás nekem se árt. Görcs a tricepszbe, ujjfájás minden van. Nagyon jó ez a fejlámpás csapatás, hozza a feelinget rendesen. 9kor továbbállnak a főváros felé a srácok, én meg agyalok sokat. Még nem tudom mi lesz a bloggal, lehet Gábor átveszi teljesen a stafétabotot, én meg bedobom a törölközőt. Bár Nándi biztatása nagyon jól esik. Én csak nem akarom, hogy mások azt higgyék, vagy hogy én azt higgyem hogy a blogért vagyunk. Ellenkezőleg: a blog legyen értünk! A blonde Hansig várok, mert annak a képnek itt a helye. Vágyakozom az érzésre... idézzem Manolot: "Azon a lehetetlennek tűnő szürke táblán vezet a leggyönyörűbb út, melyen valaha nyomott hagytak az ujjaim és aminek mozdulatai beleivódtak az inaimba."

2011. február 19., szombat

Nincs új a (más)nap alatt

Megfagyott a vér az ereimben, mikor kiderült, hogy mégsem megyünk Arsch der Welt-be. Veszprém Calling buli volt a bé terv. Este Barnival dumáltam és gondoltam főzök egy kicsit. El is készült az izer féle Omlette du fromagge a'la lasagne. 3 tükörtojás, pirított házisonkával, lasagne két féle sajttal mindez leöntve szója szósszal és egy csöpp Uniqum és némi vörösbor társaságában el is fogyott, csak hogy ne legyen snassz úgy "németesen". Irigykedtem egész este Kuna Ágira, de gondoltam én is kicsapok a hámból egy kicsit. Bementem a városba, az év legnagyobb bulija a tranzitban- harangozták be. Elég korán hazaértem, kivettem a részem az éjszakából..., vagy az éjszaka vette ki belőlem. Meglehet.
Reggel Pisti kelt mobilon, még szédülök az ágyamban, el nem tudtam volna képzelni, hogy pár órával később, már gyalogolunk Ördög-árokba.
Laci, Ági, Ricsi alkotta csapat már a Lowridernél ólálkodik, mire kiérünk. Ricsi lesitteli a Lowridert, majd harmadikra lenyomja a Cthulhu-t. Egy fogás kihagyásával is oly könnyedén és lazán nyomja le a Józsi barátot, mint ahogy a selyemkendő lecsúszik egy nő csupasz lábán. Pisti a Nagy utazást nyomja, első kísérletre elmegy vagy egy prímszám négyzetéig, de nincs ordítás-nincs megmászás. Güllich megtanította nekünk a kávé tudományát, Sharma pedig az üvöltését. Ági a Sóhajok hídját nyomatja, én pedig az Autó egy szerpentinen-t. Az idő nem a legjobb, nagyon párás a levegő, nulla napsütés és ez elég demoralizáló. Elég kellemetlen fájások jönnek néha rám, gyomrom hullámvasutasat játszik.
Laci és Ricsi is kameráznak, nagyon jó ez a dokumentáció. Ez nem ilyen önreklámozás akar lenni -bármennyire annak tűnhet- egyszerűen szeretek videót vágni, felvenni. Tök jó mindig visszanézni és persze nem egyszer vesz észre pontatlanságot, hibát az ember.

Nem igazán érzem az erőt a szerpentinre, ott is hagyom. Átmegyek a Bodrihoz, mert elég bőrgyilkos út és most van mit koptatnom. Sikerül nagyon jól megfogni a második fogást és a felállás is sima. Figyelek, hogy a lyukba pontosan nyúljak, de úgy látszik fekszik ez a mozdulat. Nagyon király megfogni a nagy toppot. Gáborral akartam megmászni, de sajnos nem bírtam magammal. Ricsi még viccelődik is mielőtt belemegy, hogy persze flash és én már azt hittem össze is jött. A lyukra nyúlásból esik ki többször is.
Laci is a Nagy utazást próbálja, Ricsi is. Az én fantáziámat is egyre jobban izgatja. Már mindenki feladja itt a mászást, Pisti még utoljára belekezd az utazásba. Erősen jönnek ki a szemei a lókutya átmeneténél de már ez is "készségszint" nincs para. Következik egy perc pihenő, majd a végjáték. Van ordítás-van megmászás. 28 mozdulatos Nagy utazásnak ezennel pontot tett a végére. 7C
Laciék haza, mi a Blitzkrieghez megyünk. Nézegetek új lehetőségeket, alighanem veszek egy gyökérkefét mert ez nem állapot. Olyan monumentális lehetőségek vannak még itt, szemeimben tűz ég.
A fal nyirkos, ennek ellenére egész jó a beszállóm a Bopba. Pisti az ülőstartot nyomja, nem tudok kommentet hozzáfűzni. Semmi esélyem ilyen nyirkos időkben megfogni a következő fogást, nem akarok ziapáncélt a beszállóra, úgyhogy nem is taknyolom tovább.
viddeóó
Der blonde Hans. 7B+
Ez a név jelenti nekem a mindent. Már hónapok óta van az asztalomon egy fotó, a jó öreg német matrózról; kék szem, szőke haj, vastag szivar, zakó és sál. Nem mondom hogy tacsak buzi, de azért legyünk már őszinték. Egyszerűen imádom a képet! Megfogadtam, hogy csak akkor teszem ki blogra amikor már megmásztam az utat. Ma nagyon közel kerültem ehhez, de jobb érzés lesz legközelebb. Százezer bétát próbáltam ki, de semmi nem adta, majd eszembe jutott a csecsemőkezű Pulinka Zsolti bétája. Pisti keresztbenyúlását már többeknek sikerült megcsinálni, ismétlője azonban nincs még az útnak. Zsolti konkrétan lenyomja az elejét, (Zupi féle Tűz van, babám visszafelé) majd lemegy a Téli berek beszállójához és gyakorlatilag lenyomja a Téli berek-et jobbra kiszállva. Nagyon felspanol a béta, sosem jutott volna így eszembe. Az első próba olyannyira jól megy hogy majdnem sikerül megmászni. A többi sem rossz, de nem jutok el a jobbos kicsapásra. Jól elszórakozunk a falaknál, s eszembe jut a póló nélküli mászás, majd bevillan egy hippi képe valami nagyfalon egy 'fecské'ben. Muszáj csinálnunk egy ilyen videót a hidegben, de hátamon Hanssal sem sikerül már megmászni. Jó napot zártunk, s bár állóképességre biztosan nem jó nagy mennyiségben tudatmódosító folyadékot inni, a maxerőből mit sem veszít az ember! Trohár videóóóó zenéje lesz!


Ezek a Kisteleki képek megérnek egy misét!

2011. február 14., hétfő

Nice day... for a csapatás!

Nem is gondolná szegény felhasználó mire nem jó a facebook. A napokban egyszer csak látom, -Önnek meghívója érkezett az alábbi eseményre..., - magamban már látom, istenem megint valami hörgős koncertre invitálnak, de nem- "Ördög-árock HÉTVÉGI CSAPATÁS". Na ez már valami. Nem is tudom hogy nem jutott eszünkbe ez korábban, Nándinak jár a taps az ötletért. Vasárnapra esik -a már majdnem- Melloblocco hírességű találkozó.

Fél 11 körül érünk a parkolóba, ahol mindenre elszánt mászók fogadnak. Az alsó tömbhöz megyünk, révén itt szinte mindenkinek van valami projektje, az újoncoknak pedig igazi kihívások sokasága. Melegítünk majd bele a lecsóba. Sok pad fekszik az áthajló fal alatt, az ember hirtelen nem is tudja min kezdjen. Balázs a Blitzkrieget nyomja, később Laci és Nándi társaságában. Párszor én is belepróbáltam, de még egyelőre hagyom, mert nem vagyok elég erős ehhez az úthoz. Talán egy-két hónap múlva. Két okból is nehéz elmondani ki mit mászik, egyrészt sokan vagyunk, másrészt feledékeny vagyok. :)
A Mackó után, rögtön a Tűz van, babám! -at nyomom. Megnézem a végét, egész jól adja. Pihenek egy kicsit, majd belemegyek. Bár nem ketten vagyunk, szinte sorba kell állni. Az eleje már kiforrott, nem okoz problémát. Végén nagy levegő, s szinte hallom Nándi szurkolását: Most vagy ott, fókusz...gyerünk most vagy ott! -Igen, most ott voltam. Nagyon jó érzés megfogni ezt a topot. Sikerül megmásznom aznap első kísérletre a Téli berek originalt. Próbálom a Der blonde Hans-t, de elég bőrgyilkos és másra akarok tartogatni. Levi nagylátószögűjével iszonyat videók készülnek. Levi letolja a Franket, s bár könnyebbnek érzi, szerintünk megéri a 7A+ -t. Ezt Pjulinka is lenyomja, sok gondot nem okoz neki. Cs. Bence a Téli berek direktet küldi (és magában fokozza) le, nem hiába; kemények ezek a mai fiatalok.
Balázs és Nándi kísérletei biztatóak, Laci is egyre stabilabban csapja második mozdulatot. Szinte minden kísérletet, vesz valaki, de elég csak egy pici emberi mulasztás is és beáll a tragédia. Máshogy fogalmazva, figyelsz, erős vagy és kezedben a siker. Mi is a tragédia akkor? Nem vettük fel...de kit érdekel amikor LACI LENYOMTA A BLITZKRIEG BOPOT!
Szinte még fel sem ocsúdtunk, amikor már a toppot fogta, lent taps és sikongatás. Legalábbis én ezt tettem, mert kijárt! Fantasztikus volt. Talán fél óra munka volt benne, de lehet sokat mondtam. Egy kézfogás és plakett mindenképpen kijár a teljesítményért. Balázs és Nándi ugyanaddig jutnak, mindegyiküknek csak a Top megfogása hiányzik. Pisti mindent elkövet a jó képek érdekében, rajta nem múlik.
Persze azért, egy Ördögi túránál nincs olyan, hogy Pistike nem mászik meg semmit. Hiába van ragasztózva a Blitzkrieg beszálló lépése, meglehet hogy kitörik, és újra kell mászni az utat. Ezt megelőzendő próbálta Isti az utat a régi bétával, amikor még nem volt meg a jelenlegi jó lépés. Nem sok nyögést halottunk, de letolta így is az utat. Ezzel a lépéssel egyben.. ki tudja? (amondó vagyok voálá 8A- de ez csak merő feltevés)
Elmegyek egy kis felfedező útra, megnézem Kulacs (kulcsár gabi) útját és a többi tömböt. Látok áthajló pocakot dínóval (Turbo Rover), Függőleges tükörsima falat, megaprojektet (Mé' nem hoztá pálinkát?!), és A szomszéd nőjét, amit Kavics tol.

Lent lassan mindenki befejezi, felmegyünk a "sztár" falakhoz. Bár ahogy hallom, itt lassan már mindegyik útnak szállóigévé válik a neve. Balázs megmássza a Gigasztár 7A+ os traverzt, Nándi pedig Second go leküldi az X-Factor direktet. (7A+) Lacival a Leo & Fred-et projekteljük. Jobban mondva csak én, neki meglesz talán negyedik-ötödik kísérletre.
Már meg sem lepődök ;) Kitalált egy jó bétát, így lehet könnyebb 7C nél a travi, de majd nyilatkozok ha megmásztam. Nem jó a habokba beszélni, de nagyon tetszik, gyönyörű boulder. Eddig csak két érzést váltott ki a ránézőktől, ez vagy egy 6B traverz vagy 8B. :) Levivel követjük Pistiéket és mi is átmegyünk a Lowriderhez. A travi a nagy sláger mindenki nyomja. Én a lókutyát (Ha nincs ló, a kutya is jó) mászom, aznapi harmadik kísérletre be is akad. Még fent vagyok a kiszállónál, amikor hallom a drukkolásokat, majd kibukkan egy mosolygós arc és felmászik hozzám. Laci ezt a 7B-t is lenyomta. Én könnyűnek -nem könyebbnek!- érzem, de közre játszhat, hogy két nappal korábban sötétben fejlámpával raktam össze a mozdulatokat, így világosban már nem okozott akkora problémát. () Nándi könnyebbre gondolja a Lowridernél, nagyon jól adják neki a mozdulatok, bár egyben sajnos nem sikerül megmászni. A mászások közti szünetben Kavics Raffaelló és "Zselés szíveiből" csemegézünk. Zsolti és Levi a Józsi Barátot másszák, rengeteg toppra csapással, de success nélkül.
 Levi és Józsi
Pistikének sikerül összekötnie egyben a Lowridert és a lókutyát, ezzel a Nagy utazás nevű projekt 2/3-a már megvan. Tovább is megy de az  utolsó 10 mozdulat közepén egy finom kis seggrehuppanással mosolyogva jelzi: nem, ennek nicns itt az ideje, majd legközelebb barátom! Van még egy travi (lassan, de biztosan fogynak) amihez sokáig nyúlni se mertem, ránézve is rosszul voltam. The Call of Cthulhu a neve, valami horrorfilmből. Röviden csak kultusznak hívom. Szerencsére, nem kellett sokat foglalkozni vele, az első éles kísérletre beakad. Laci fel is vette a megmászást, más jó videóanyagom nincs sajnos.



The Call of Cthulhu (BHSK) from Izer Bálint on Vimeo.


Nagyon boldog vagyok, sosem ment ilyen jól a mászás. Bármennyire biztatom Balázst, nem akarja mászni A félelem bére nevű 7A Highball bouldert. Az út nagyon szép, egyenletesen nehezedik és a legvégén tartogatja számunkra a csemegét. Itt a mászó lába már jóval a spotoló keze fölött jár. Régebben már volt benne két próbám, de nem éreztem igazán és féltem is. A mentális blokkot most sikerült kikapcsolni, egy esés után már újra a kunsztban voltam. Csak lépsz és nem gondolkodsz. Fogsz bízva hogy tart. Pisti üvölt, hogy mit fogjak, de hangja olyan távolinak tűnik, mint amikor álmodik az ember és próbálják felkelteni, de még a saját világában jár, csak homályosan, tompán hallja a hangokat. Megfogod fent az első jó fogást, de a sikernek vagy a bizakodásnak még csak szikrája sem járhatja át tested, igen könnyen el lehet rontani a végén is. Feljebb állok, s már jó fogásokat fogva hatalmas eufória áraszt el. Örömömben, mint valami félkegyelmű mászok csak tovább, menekülve a rossz terepről. Butaság volt továbbmászni, s az embernek tanulnia kell a hibákból. Ezek a legjobb útipoggyászok, ha tanulunk belőlük.
Nyomok még pár próbát a Bodrira és sikerül is egy nehéz fellépést megcsinálni, szerintem nem lesz gond a megmászással. Bár csak akkor próbálom legközelebb, ha Gábor kint lesz: ezt együtt kell megcsinálnunk. :)
Szép lassan mindenki elfárad, hazaindulunk. Összefoglalva szerintem nagyon jó nap volt, igazi frankó csapattal.
Kiemelve csak néhány jelentősebb megmászást: (akikről tudok)

Dede László: Blitzkrieg Bop 7C+ (első ismétlés)
Ágh István: Blitzkrieg Bop (régilépésbéta)
Fábián Levente: Frank 7A+
Pulinka Zsolti: Téli berek direkt 7A+/B
Csanádi Bence: Téli berek direkt 7A+/B
Kovács Balázs: Gigasztár 7A+
Izer Bálint: Tűz van, babám! 7B

2011. február 11., péntek

Videóink mostanság

 
X-Factor lázban égünk (BHSK) from Izer Bálint on Vimeo.

X-Factor lázban égünk (BHSK) from Izer Bálint on Vimeo.


Nazca IX-/IX (BHSK) from Izer Bálint on Vimeo.


Mroczna tutaj (BHSK) from Izer Bálint on Vimeo.


Egy hétvégi csapatás (BHSK) from Izer Bálint on Vimeo.

Kávéház

Charlie-t hallgatok, régen emlékszem kazettán rengeteget hallgattam, most is egészen megigéz a zene. A suliban átgondolom a mozdulatokat, és fejben sikerült is megmászni kétszer. (Háromszor leestem) Az a baj, hogy a padekkel stoppolni gáz, a buszok pedig igen gázul jönnek. Mindegy úgy döntöttem, nem érdekel, fogtam a fejlámpát és nekimentem az éjszakának. Jobban mondva tudtam, hogy ez egy fejlámpás mászás lesz.
Gyorsan hazarohanok a CNC után, majd krumplis tészta. 3-kor már buszon ülök, alszok is hiszen másfél óra az út. Már Zircnél vagyok mikor egy Bakonyoszlopi osztálytársam felhív:
-Te Bálint biztos kijössz most mászni, mert hallod bazz kibaszottul mindenhol pocsolya van, itt kurva sok eső esett.
- Ne aggódj, Mroczna. -válaszoltam.
-Tessék?
Jah elfelejtettem, hogy Ricsi nem beszéli ezt a nyelvet.
-Ööö, kemény a pöcsöm. - ezt már ő is érti.
Gyorsan gyalogolok, hiszen hamar sötétedik. Amikor megyek le az árokba újból esni kezd, de nem igazán foglalkozok ilyesmivel. Az elmúlt héten gondolkodom. A suli számomra csak egy színházzá vált, néha random előhúzok szerepeket és azt játszom. Nagyon élvezem. Nyilván mások is amikor hallom a hátam mögött, képzeld ő volt az. A haverok meg, - Bálint király hogy fényt vittél a suli életébe!, vagy -Dejó hogy végre valaki felvillanyozta a helyzetet. Persze nem olyan vicces amikor belépsz a tanáriba, és 80 tanár néz rád úgy mint egy patkányra. Csak a tesi tanár röhög a sorokban; végre egy fasza gyerek. Még Németországban is lett út elnevezve az esetről: alább látható.

Ott állok a patak partján és nem vágom mi van. Nem tudok, vagyis merek átkelni. Olyan 20cm jeget látok, itt-ott lukas és látni ahogy folyik a víz. Félek átmenni rajta, nem lehet jó érzés beleszakadni. Leveszem a padet a hátamról, a hasamhoz fogom, és rárepülünk a jégre.
A talaj teljesen átázott, alig bírok fölmenni, minden lépésnél kicsúszik a lábam. A Bodrinál majdnem elmondok egy miatyánkot, s hirtelen rájövök itt ma még mászni fogok. Az eső esik, de a fal teljesen száraz. Melegítek ezzel azzal kedvemre. Énekelek, végre szabad, bár most zavar, hogy zavarom a természet tökéletességét. Már múltkor kinéztem egy könnyű, szép utat, a Lowrider beszállófogásaitól egyel balra, de akkor havas volt a kiszálló. Egy fa mellett megy fel lehetetlen eltéveszteni. 6B+ adtam neki, s a "Tantestületi" nevet. Majd kezdődik a tánc! Az első próba egy hihetetlen nagy káromkodással végződik. Majd hangosan elbeszélgetek magammal. Miért jöttél? -A Big Sziti Lájfért jöttem. Nincs mit túlragozni. A második próbánál kunsztfogást úgy megszorítottam, hogy éket tettem volna el belőle. Végre megtört a jég, megmásztam.
Egyel odébb pakolok, és elkezdem csapatni. A projekt ezúttal: Ha nincs ló, a kutya is jó. Sok próba megy el benne, már teljesen sötétben nyomom a végén. Az utolsó előtti mozdulatig sikerül eljutnom egyben, nagyon lefárasztott. Végül elered úgy igazából, s kimenekülök a völgyből. Van fuvarom Zircig, s este 9kor már itthon nyomom a fingerboardot. Nem tudom milyen forma lesz vasárnap, de Jam hangulat lesz az egyszer vengál!

2011. február 7., hétfő

Utórengés a Richter skálán: IX-/IX

The theory
Az edzéseken megtanultuk, kik vagyunk, mit akarunk, megtanultuk a kínt elviselni. Aki ezt nem érezte, nem tudja milyen. Ez már nem pusztán örömszerzésről, élménymászásról szól, küzdesz a következő fogásért, nyögsz, izzadsz, ordítasz. Teljesítmény centrikusan állsz hozzá, akár a következő projektről, akár a következő versenyről van szó. Hogy a többiek hülyének néznek-e? Ha igen sem zavar, ők azok akik sosem fogják érezni ennek a sportnak a másik oldalát. Amikor te többet kapsz, mint amennyit befektettél. Mert valamiért küzdeni nemes cél, és ha eléred, isten irgalmazzon örömödnek. Önnön magadat, egy színtiszta Embert kapsz, "mert a fájdalom úgy edzi a versenyzőt, mint tűz a vasat. Kiolvaszt belőle minden salakot".
" Toprope a buzik másznak, a kötelet pedig csak a stréberek szedik össze!"
Nem szerettem volna újból boulderezni kimenni, fejben még érnem kell pár út megmászásához, s csak ez hiányzik. A nyári állóképességre, mind teremben, mind sziklán el akartam kezdeni edzeni, ezért esett a döntés Várgesztes kicsiny, ám -nekem- mindenképpen kihívást nyújtó falaira. Számmászóságomból adódóan, -leszokóban vagyok, de még nem tagadhatom le- mostanában túl sokat foglalkoztam a nehézségekkel és az iskola problémáival. Most egy dologra vágytam: őrült arcokkal lenni, hatalmasokat esni, a kunsztmozdulatban csőből ordítani nem zavartatva magam, szóljon a rock n roll, ne szóljanak rám, hogy -most bocsi mászom koncentrációra van szükségem- ilyesmi. Hippi akartam lenni. Laza. 6 kor kelni, busszal csapatni, katasztrófa turistának lenni. Szóval mindent a józan ész ellen. Még a fiamnak is azt mondanám, hogy ilyet csak a trógerek tesznek és óvainteném, az ilyen spongya jellemek társaságától. De ez most az én időm volt, vagyis a miénk.
A debreceni Illés Balázs kollegában találtam meg a megfelelő elszántságot egy ilyen útra. Pali hívott, hogy akció van fehérvártól. Gáborral is beszélek, jönnek a Bercsényisek, Benke Bazsiék is Pestről, összegyűlt az osztott banda.
Pali a lenyugvó-felkelő napfényben
 (Furcsa volt számomra megtudni ennyi mindent a Soproni mászókról. Lehet oda kellene költözni inkább? Mondjuk minek menjenek geribe, ha fele olyan messze van nekik Adlitz?!)
Gyorsan veretjük, fél 9-re már Várgesztesen vagyunk. Környén volt az epicentruma a múltheti földrengésnek, és a hírek szerint megrepedtek a Várgesztesi templom falai, vagy kupolái vagy mi. Mivel a falak még árnyékban nyugodtak elsétáltunk a templomig. Bekopogok, talán maga a jóisten nyitott nekem ajtót, de a mise miatt nem akartak beengedni -hiába mondtam katasztrófa turisták vagyunk. Leghátra megyünk, kinézem az egyetlen, száraz- talán bemelegítő jellegű utat. A Tökös mákos egy szép VI+ -ért. Végül mindenki mássza, nem hiszem hogy szívünkbe zárnánk. Feljebb, csak a napos falakra vágyunk. Belemegyek a Cassin VII+ ba, és teljesen elfagyva benne, de sikerül kinyomni. Furcsa, hogy így utólag talán a nap leghatárossabb mászásának mondanám.
(A kopasz kérdi a púpost: Te Púpos mi van a hátizsákodban? - A fésűd bazdmeg!)
Aztán matekoztam egy kicsit egy matematikussal VII- ért, Gáborék is megérkeztek. Balázs is belemegy, és szépít a tökös úton, toprope lenyomatja elsőre, eddigi legkeményebb sziklás útját teljesítve. Gratula, és egy cél lebegjen: elölben!- mert ahogy Gábor mondaná toprope a buzik másznak. Paliék is nyomják, mindenki megtalálja a számára megfelelő mumust, s mennek a próbák. Már vagy 35 mászó van a kristály fal környékén, mikor átmegyünk Gáborral a Tojás-falra. Tavaly egy próbából végigmozogtam a Fátylas Mayát (más néven Maya direkt), most egy megmászással akartam hazatérni. Gábor már megmászta a Fátylast, a sima Mayát ajánlottam neki, Bendi szerint keményebb is lehet mint az eredetije, Feri szerint csak simán gyönyörű. Első kísérletre alsóval el is küldte a második akasztásig, de nem tetszett Gábornak. lévén, nem szépítem a dolgot; ez egy erőltetett variáns. (Elnézést a tudatlanságomból adódó hibáért. A Maya az eredeti út, Babcsán Gábor útja 1988-ból. jav. a szerk.) Én biztosan fogom mászni majd, nekem bejön így lentről. Lehet pihentetem még egy kicsit és rádobok egy flash lehetőséget. De térjünk is vissza.
Jól néz ki a fa
Átmozgom a Fátylas alját, kitalálok egy új bétát, ami a magasaknak szerintem nagyon adja, figyelek a tetején is. A negyedik nitt kicsit leblokkol. Főleg, hogy nem létezik. Három akasztás, aztán stand. Nem a lábam alatt himbálózó köztes látványa bánt, hanem hogy ha kiesel -márpedig kilehet- a harmadik köztes után és nagyon elrugod magad a faltól akkor nekiesel egy szép nagy és vastag faágnak. Ha nem rugod el eléggé magad akkor a sziklán töröd magad össze. Pont azon viccelődtünk, hogy mintha egy lyukba ugranál bele, pont jól kell eltalálni. Persze ez csak para, lent hamar rendbe szedem a gondolataim. (bár vinnék egy fűrészt szívem szerint)
 Nézzük a kallert, van valami ami a Mayából egyenesen megy fel. Sosem halottam róla, nem hiszem, hogy túl gyakran mászott út, talán ezért. Nazca IX-/IX. Gábor szépen átmozogja, nekem is meghozza hozzá a kedvem. De most másé a főszerep, már kellemesen izgulok. Valami a fejemben nagyon nem volt rendeben, egy hihetetlen hiba miatt csúszott a kísérlet. Kicsit bánom, pihenek pár percet és legalább megnyugszok kicsit. Következő, negyedik próba. Sikerül az alsó kunszt és a következő méterek is. Hihetetlen jó érzés úgy mászni, hogy uralsz egy adott fokozatot vagy utat. Utóbbit most igen éreztem. Végig benne voltam, egyesültünk, játszottam vele. Akasztom a másodikat. Kis mikroperemek, lyukak, reibungok. Nem is kívánhatnék változatosabb, szebb utat. Harmadik akasztás. Már kezd zsibbadni a Zalkarom, de tart, tudja a dolgát. Az egyujjas is akad, a teteje pedig, pont mintha a meggy lenne egy Feketeerdő tortán, az i-re a pont, vagy az utolsó szem egy Raffaellos doboz alján, ... szóval a csemege. Egyszer csak észreveszem, hogy a standot akasztom. Egy kis boldogság.
 egy újabb csajozós
Kézfogás és go. Gábor lazán mászik uralja az utat. Megvan a második akasztás, majd az alul húzóba beállás. A kunsztmozdulat is, akasztja a harmadikat. Majd egyszer csak történik valami, valami amit egy esés követ.
Egy kis düh.
Megesik, hogy az ember a megmászásra gondolva, már könnyít a feszített tempón, és így kunszt után esik bele. Nem mászok, pontot kell tenni egy lezáratlan szál végére. Beszélgetünk, erről arról.

Jönnek többen is, kamerát nyomok az első ember kezébe. A negyedik próbát oktató jelleggel mássza, pontot téve erre is. A kunszt statikus, laza, vagány. Nyögés nincs, standakasztás van. Megnézem a mozdulatokat, mindenképpen szeretném mászni ezt is a közel jövőben.
Sok időnk már nincs, úgyhogy a teljes ismeretlenségre vágyva beszerelünk a Cápába. Azt kell tudni, hogy az első akasztás (nem lódítok, nem vagyok én horgász) 5-6 méter magasan van, és frankó kétujjasból tudod csak akasztani. Szívem dobog, Gábor akaszt pont mint egyszer Kő-árokban. A mutatványt később többször is megismételve elnyerte a fal vagánya címet. :) Képzeljetek el (videón nem adja vissza) egy áthajló falat, egyujjas lyukakkal, háromujjas mikro-lyuk-peremekkel és egy dínoval életed zsebére. Nah ez a Cápa! Nem lepődtem meg amikor láttam hogy Gozony Gergő 7b -t mondott rá.

Felváltva másszuk. Sikerül felmásznom benne első próbára, de sajnos akasztva van a második köztes, így a Flash ugrott. Gábornak csak annyit mondtam, sosem másztam ennyire nehéz utat első próbálkozásra.
20percel később már lent gratuláltunk egymásnak, Gáb harmadikra, én másodikra nyomtam ki. Nehézség: egy kőkemény 8+.
Pakolunk indulni kell haza. Kellemes fáradtságot érzek, a fiúk is, mindenki kitett magáért. Az évnyitó mászás jól indult, soha jobbat Uraim!

[videók még később]

2011. február 1., kedd

Visszhangok

 Télvíz idején
Fülelünk a Lowridernél. Ordítozok, és válaszok jönnek. Vajon Patkányék jöhettek mégis ki. Nagyon várom az erősítést Pestről, eléggé le vagyok eresztve nincs P és motivésön sem. Pistivel lent kezdtünk, a múltkori csapatás után, úgy gondoltam simán lenyomom a Tűz van, Babám! -at. Ötször esek le a top fogásról. Múltkor azt irtam, ilyenkor először ideges az ember, majd nevet egyet és azt mondja legközelebb. DE HÁNYSZOR KELL MÉGIS EZT MONDANOM: LEGKÖZELEBB??? Megrengett a hitem, mert bíztam a megmászásban, talán picit fél vállról is vettem és ez visszaütött. Felmegyünk. Próbálom a "nagyvárosi életet" kétszer esek le a topról. Itt már komolyan gondolkodom velem van a baj. Vagy csak most lennék mély ponton. Valószínűleg. Nem igazán tudok a mászásra koncentrálni. Áramtalanítottam a sulit és a tantestületnek nem elég a bocsánat kérés. Nem olyan jó érzés az igazgatóiban lenni és válaszolgatni a kérdésekre. Bár biztosan jobb mint 80 tanár előtt a tanáriban a tantestületin. Jövő héten már úgyis lesz tapasztalatom. Nézzük reálisan: nincs túl sok esélyem. Nem vagyok éppen a tanárok kedvence, talán túl nyers a stílusom és megmondom a véleményem. Azért zavaró, mert áprilisban véget érne az ötödév és akkor már csak egy technikusi vizsga választana el attól hogy legyen egy szakmám. Csak két és fél hónap.
Tervek, ha nem fejezném be a sulit. Még időben gyorsan igényeltem iskolalátogatásit, így tudnék addig dolgozni és sokat mászni. Múlthét csütörtök óta görcs van a hasamban, nincs bennem nagy félsz vagy ilyesmi, csak a bizonytalanság végett. Ha mondanának egy tutit és nem tapogatózna mindenki. Meg félek egy kicsit, mert azért majd akkor elég nagy lesz a nyomás. Sokan elsírják magukat, sokan... akik nem másznak Dáridó hajnaligot... :)
Viszont a suliban sztár lettem. A csajok a lábam előtt fekszenek, de nem érdekelnek az ilyenek... "nem vágyom olcsó népszerűségre". (mondás L.L.)
  Nagy utazás hossza
Pisti egy új utat nyom, talán a legnehezebb travit az árokban. Nagy utazás A Lowrider az eleje, és megy teljesen jobbra. Jó 30 mozdulat összesen. Gyakorlatilag egy 7A+, majd két 7B részből áll. Visszafelé, megállunk egy tömbnél amin vannak lehetőségek. Nyílik két új út Pistitől természetesen. :-) Akár mennyire próbáltam, nem sikerült elsőként megmászni. Mintha csak a völgy tiltakozna, hogy más másszon FA-t. Az egyik egy peremes út, egy horgony alakú fogás miatt a neve "A Karib-tenger kalózai" lett. Mellette egy dinamikus mozdulat a kunszt, ennek a neve "Nyári munka a Balatonon" lett, egy Balaton alakú fogás miatt. Nagyon sok próbánk ment el a boulderekre, eléggé elfáradtunk.
 Nyári munka a Balatonon
A hétvégi sikertelenséget nem hagyom annyiban, a hét minden napján edzek, vagy mászok, vagy a Tomika féle szakaszost nyomom. Még nem tudom mit tartogat számomra a hétvége; vasárnap mindenképpen mászunk, de hogy hol mit, még kérdőjel. Gabikácska három hétre kimegy mászni Hvar-ra!!! Gabo szlovéniába nyomatja öt napra. Barna -10 ben mászik, mindenki psyched. Remélem az új edzőrendszer meghozza a kedvem, mert eklektikámmal nem vagyok hajlandó skatulyákban gondolkodni...