2011. július 31., vasárnap

BigVazsony

Ezt a hetet egy Kő-árkozással kezdtük Pistikével. Sok minden nem történt, átmozogtuk a Szent Péter esernyőjét, valószínűleg 9+/10- lesz a nehézsége. Melegben felejtő úgyhogy várni kell vele őszig. A nehézségén voltak agyalások, mert valószínűleg a Halászok kulcsmozdulata benne a legkeményebb, bár az összes többi is szintén nehéz, egyben érdemes nézni szerintem. Ki tudja, a fokozat nem is érdekel igazán. Aztán bouldereztünk nálam, bouldereztünk Pistikénél, 5 mászónapom volt az elmúlt hétben úgyhogy tartani kellett egy kis szünetet.

Vasárnap helyett kapott Stromi fatornyos falujában az első magyar kupafordulós boulder verseny. Vasárnap reggel Patkányékkal érkeztem, volt idő nézelődni, volt mit! 6 db. igen kemény áthajlás várta a versenyzőket, köztük nem egy ütötte meg a 45 fokot, vagy többet. A kunsztokért Pistikét és barátságos bandáját kell dicsérni, Takarék, Gergő személyében. 12 kunsztot kellett teljesítenünk 1óra 45 perc leforgása alatt. Az elején nem igazán éreztem a powert, sok boulderhez kellett több próba. Majd jöttek sorban a kunsztok, elsőre, másodikra, negyedikre, megvolt mindegyik. Volt egy bitangul áthajló fal, egy hatalmas kék reibunggal, amivel közeli barátságot kötöttem a tavalyi zsombói versenyen, amikoris emiatt nem sikerült bejutni a döntőbe. Papír azt mondta már hármuknak is sikerült megmászni, nem annyira para. Összerakósnak látszott, ami baj ha az embernek 5 próbából kell megoldania egy problémát. Odamentem és eldobtam három kísérletet, megjött a remény. Éreztem hogy ordítós lesz, de nagyon patentül tartott a reibung. A végén is végig ordítottam, hihetetlenül határon ment a mászás. Ennek örülök, ezt versenyen nehéz kihozni. Végeredmény 11 boulder 1 Zóna, nagyon sok kísérletből. Ez a döntőbejutásnál az 5. helyre elég. A 8 fős brigád izolációba vonul, első magyar kupás versenyem amikor döntőben vagyok. Még egy kicsit izgulok is talán. 4 utat kell majd teljesítenünk mindegyikre 4 perc idő van.
Az elsőnél egy barom vagyok, amiért nem tudtam elsőre zónázni. Nagyon nehéz, csak hármat dobok rá. Második kunszt: Stílusos beszálló, varázsolni kell, oldalt húzni, meg besarkazni. Nem igazán az én világom a varázslás. Szeretem ha izmos és technikás. Na ez nem volt az. Amikor sikerült beszállnom már csak szorítani kellett mint atom, 6C+ nál nem lehetett nehezebb. De a következőőő! Bitang áthajlás, csak lyukak. Közöm nem volt hozzá. Semmi. A verseny után próbálgattam, de akkor se. A negyedik bouldertől már nem vártam túl sokat, de felcsillant a szemem amikor megláttam a dynót. Egész jó út, de nem sikerült összehozni topra. Egyszerűen kinyíltak az ujjaim. Végül a 7. helyhez volt elég a teljesítményem.
Eddigi legjobb a felnőtt mezőnyben, bár tudom hogy lehetne jobb is. A 4 hónap kihagyás a boulderből bizony meglátszik, és el kell kezdenem visszajönni úgyhogy be is kezdek egy holnapi Ördög-árokkal! A versenyről a véleményem, hogy az utak nagyon jók voltak, technikásak. A versenyt Gál Bence nyerte!
Képek, videók később

2011. július 28., csütörtök

Videók régebbről



2011. július 25., hétfő

Az elszeparálódás 2. foka

Régóta vágyakoztam már Geribe, mégis az ujjam miatt nem esett jól látni a medencés partin, ahogy a gang ostromolja a kemény utakat, mégis Gábor legutóbbi bejegyzése -miszerint már érik a szeder- mély nyomott hagyott bennem. Milyen jókat szedreztünk annó ott. Így muszáj volt nekem is kitolni a biciklit. Hiába mondtam sokáig Pistikének -baromság volt- hogy doppingnak tartom az ujjlekötést, (mert sok esetbe jobb ujjerőt kapsz, mint amúgy lenne), - nem volt mit tenni lekötöttem az ujjam. Beke Barni ajánlott egy fajta bandázst, ami kiveszi a középső ízületről a terhelést. Úgyhogy elkezdtem szalagozni magam. 5-kor keltem, 10 re már Tardoson vagyok, épp falunapok van és pár helyi csajjal már meg is beszéltük a bulit, majd átjövök piálunk stb stb.
 Egyhetes út
Bendi erre csak ennyit mondott nekem: Bálint! csaj>6a, nem csaj<8a. Így tudtam nem lesz buli sem pénteken, sem szombaton. Komoly tervekkel jöttem fel, de nagyon elszomorodtam amikor az Illúzió falon minden projektemet vízben úszva találtam. Akkor ez a hétvége edzésre fog elmenni, bizakodtam. Gabó megfogott a Portland, Dorseten ahol szintén ő fogott pont egy éve, amikor az első kísérletből olyan faszát estem. Most is minden ugyanaz, azt leszámítva, hogy nagyon lazán sikerül megmászni. A nap -és egyébként a hétvége- hátralévő részében nem történik megmászás, csak rongyolás az utakon. Elölben vagy topropi ott és ahol csak érjük. Például nagyon élveztem a Zed hámoritopropeflash kísérletemet, ahol sikerült a lábkidobós részig elsőre elmenni. A mozdulatok utána hatványozottan egyre nehezebb és nehezebbek lesznek, de csak az utolsó akasztófogás után válik tragikussá a helyzet. Itt már nincs fogás, csak valami sziklaegyenetlenség, amit a többiek képesek megfogni. Onnan tudod, hogy valóban az jön, hogy ziás. Ezen a részen egy mozdulatot sem tudtam megcsinálni, épphogy csak betartani mindegyiket. Ha ilyen ütemben fejlődök mint most, akkor szerintem 4 év múlva meg fogom tudni mászni. A Zed után, másztam egyet a Lélekharangon ami most nagyon megtetszett, a kunszt egészen nem fekszik, viszont utána nagyon sima. De a kunsztban úgyis erős leszek, felkerült a projekt listára. Nem szabad kihagynom, hogy "kisBence" és én megnéztük a Cry Baby-t, nem lett könnyebb, szerintem még a nyáron meg fogom tudni mászni. Áron Zed is Dede után, belementem a Szilfidbe. Bendi kitört egy fogást belőle, én nem tudom milyen nehéz volt előtte, könnyebb biztosan nem lett, de lehet hogy jelentősége sincs. Emberek, ez a legszebb út amiben Geriben mozogtam! (egész másnapig hittem ezt)
 
peti papagáj
Annyira gyönyörű az egész. Ha a metamorfózis metamorfózis, akkor ez az átalakulások dezoksziribonukleinsava! Bár Áron azt mondta nem igazán lehet földig esni, ha jó a biztosító mégis paráztam ettől az úttól. Viszont amit az alsó kunszt után kapsz, az annyira gyönyörű, hogy elfeledtet minden bút és bánatot amit az alján való kórház sürgősségi osztály gondolata idéz elő. Miután akasztottad a másodikat, oldalhúzókon egyensúlyozva felállsz, majd hihetetlen reibungokba dőlve ismét felállsz, végül egy jó allulhúzóba ismét beleállsz. Itt már csak az utolsó kunszt van hátra, ami konkrétan olyan mint a FRFM felső kunsztja, csak egyujjas nélkül és tükrözve. Kitekerünk jobbra, és rátoljuk a testünket a lábunkra, majd kicsapunk jobbra, feljebb állunk, átfogunk alsósba és tovább csapunk. Ha megvan, kész vagy. Sokszor begyakorlom, annyira az én utam...legközelebb mohóba megmászósba. 
Az este tábortüzes beszélgetésekbe torkollik, éjfélkor fekszünk csak le. Reggel 8 körül kelek, de olyan 10-ig sétálgatok az erdőben. Imádok erdőkben sétálgatni, főleg ha ilyen angolos-borongós az idő. A Katedrális nevű utat mászom bemelegítőnek, majd felmászok a Fekete Péteren. Nézem még az Egyhetes utat, majd ajánlom Gábornak (nem az akasztásba fáradsz el).
Majd mászom Bence projektjét, első mászásra 9-/9 et jósolok neki, gyönyörű. Azt hiszem, pár év múlva ez lesz a kötelező út itt geriben, a szépsége miatt. Alul dínózol, följebb pedig egyensúlyozol néhol kisfogásos peremeken, néhol nagy fogásos reibungokon eszméletlen kőzeten. Zolinak egy hihetetlen jó kísérlete volt a Zedre, egy hiba miatt esett le a legtetején, de a következő próba siker volt.Bendi nyom mindent, kemény mint mindig. megismerkedtem pár jó sráccal, és igazán jó beszélgetések voltak ezen a hétvégén. Abonyi Karesznak hála pedig iszonyatosan felnyílott a szemem néhány dolgot illetően. És kösz a hazautat vater! : )
Azt hiszem erre mondják azt, hogy a történelem megismétli önmagát. Biztos emlékeztek, hogy 2009ben a VB-n Patxi úgy nyert, hogy megcsinálta az utolsó dinamikus mozdulatot az ugrást, Adam pedig nem. Most ugyanez történt. Állítólag a 8c nehézségű döntő úton edem végig stabilan nyomta, a tetején a plafonban nem látszott fáradtnak és az építők szerint ott található 8a boudler problémát is simán megcsinálta, és a topra nyúlásból, ami szintén dinamikus volt, sikerült megint borítania. Jakobnak jobb volt a középdöntője, úgyhogy Adam idén 3. A győztes pedig?! Ramones!!!
És akkor jött a gyorsasági. Én nem vagyok érte oda, nagyon mellékága ennek a sportnak, de érdemes megnézni cong világrekord menetét a döntöben.(5:40-ről jönnek) 6.26 15méteren már jó időnek mondható. 
És akkor a kettő kombinációja, a nehézségi gyorsasági=DUEL!!! Ez a legőrültebb. Itt a győztes Adam mászását ajánlom, én éppen egy almát ettem amikor néztem, ráharaptam és pont akkor kezdődött a videó, szóval csak a topracsapás után tudtam leharapni a falatot. Ez remélem elmondott mindent. Beszarsz, megtérsz, sorvadsz, izzadsz, gerjedsz, kitérsz.

2011. július 19., kedd

After the Crux

Szóval eljött a hétvége és Kotecnik. Gabó mondta hogy még két hely van és mivel tudtam hogy Pisti is régóta ki szeretne ide jutni, és még idén nem volt előnyben részesítettem és neki szóltam előbb. Sorry Gábor :(
Péntek késő délután indultunk és a pályán nyomva nem sokkal 11 után már fent voltunk a padláson. A srácok nem fikázódtak, a vita azon folyt, hogy négy vagy öt csillagos e a szalmás hálás.
 jól megérdemelt "megalvás"
Reggel 9 kor már talpon vagyunk, reggelizés megindulás. Mindenki sietősbe nyomja. Felérve Pistivel elkezdjük veretni az utakat balról jobbra. 6a,6c,6c,6c+ megy minden szépen sorjában. Aztán belekóstolunk egy 7b-be. Az Os próba az út nehézségéhez képest és a mozdulatok kifinomultságának ismerete hiányában sem sikerült rosszul. Átmozgom, majd Pisti is és kiszerelünk, egy mellette lévő 6c+ mászunk. De mégis böki a csőröm. Belemegyek, majd megint ugyanott kiesek. Végül átgondolom hogy kéne, és a Pisti által használt lépésbétával megyek neki. Egyszer csak túl vagyok a cseppkövön, akasztás és pihenés. A pszichém romokban hever, varrógépezek össze vissza. A standban nyugszom csak meg, nem tudom mi van ma. Gabikáék ezalatt egy genyó 6b+/c be szerelnek bele, Máté abszolválja csak sikerrel. Hátrább megyünk és egy 7a -t szemelünk ki. Elég lazán sikerül oselni, majd Pisti is sitteli elsőre.
Gabó is megnyomja másodikra, majd mindenki projekteli. Kicsit pihenősre vesszük a dolgot, csak úgy lazába. Dobni akarok egy éles kísérletet a mellette lévő 7a+ ra, de még a könnyű részen leesek, meg ideges leszek. Néha jó lenne ha megtanulnám türtőztetni magam, valóban ez nem állapot. Átmozgom, hogy Pisti is lássa a bétát, tisztogatok. Majd ezután olyat látunk amit nem lett volna szabad. Ráront az útra mohóba. Azt kell tudni erről az útról, hogy ahogy nekiállsz az áthajlásnak már kapod a tutit, végig relatíve rossz fogásokon, technika, egyensúlyozás. Végig vereti pontosan, majd a kivezető run-out mozdulatnál lecsúszik a lába és már a kötélben is van. Én nem hiszem el, hogy ez megtörténhetett - csönd is van egy ideig. Mégis nincs idegeskedés, ígyis bőven jó próba volt első kísérletre. Másodikra már nem okozhat problémát. A következő kísérletemet, nekem is siker koronázza.
after the crux everi move easier and easier
Gabika egy 6c néz ki magának, szépen összerakja a dolgokat, a kunsztban lévő nyögés hatására nevezzük el Ták-nak az utat. Gabó és Máté is összerakják, nagyon szép út; nem kár érte a bőr és az idő. Ezekből mostanában amúgy is kevés van. :) Este 7 körül fejezzük be a dolgot, lemegyünk vacsizni. Hamar lecsattan pár sör meg bor.
20 évesen megittam életem első sörét!
"vajdába"
"ordasba"
Mások is észrevették, hogy fent alszunk, reggelre plusz három fővel gazdagodott a padlás. Gabóék elmennek venni valami pékkaját, Liboje-ben találnak is egy kis boltot és némi száraz fánk kíséretében térnek vissza. Bár kopottabb a bőröm, mégis érzem mára az erőt. Pisit letol a bemelegítő után egy 7a/a+ -t, a Gáborok és Máté a tegnapi 6c-t nézik meg, én egy 6c+ nézek meg. A neve Ćuk, soha többé nem akarok belemenni, amik itt történtek azokat kitörlöm az emlékezetemből. Volt még egy régebbi projektem egészen hátul, egy álom szép út. Marci nem arról híres, hogy kommentelgetné az utakat 8a-n, de ide még ő is betett három felkiáltójelet. A szépsége miatt, vagy mert kéri rendesen nem tudom. De nekem egy álom. Az első próbámnál letépek egy fél pizza nagyságú pikkelyt, egy jó lépéssel kevesebb. Végig mozgom és látok rá sanszot bár valóban kemény 7b ez. Pisti belemegy, azt hiszem neki is adja, de nincs kedve rágörcsölni igazán erre az útra, érezzük a fáradtságot amúgy is. A tegnapi 3 óra alatt megmászott 6 út megtette a hatását.
Így hát tudom sokat nem taknyolhatok, meg amúgy sem bírnék. Egy puskaporom van, amit jól kell beosztani. Az alja egészen jól megy, bár egy két helyen van bizonytalanság de megoldom. Pihenek, de minek? Az alkar még puha és bírja a strapát. Bal kéz bele a kétujjasba, ami inkább egynek jó mélyen, jobb a kétujjas peremre és küldeni a dynót. Megvan! Akasztás és irány a stand! Nagyon örülök ennek az útnak, igazán könnyen lett meg, ahhoz képest mennyire tartottam tőle.
Visszamegyünk előre, Máté lenyomta a 6c-t is, és belemegy a tegnapi 7a -ba. A kunsztot simán átnyomja, de valami baki mindig közbejött. Míg én elmegyek Herkulesezni, Máté mohóba, okosba lenyomja a 7a-t, első útját ebben a fokozatban.
Herkules, mint a neve is sejteti igen testerős út. Nem azafajta technikából megoldom. Szorítasz cseppkövet a 45 fokos plafonban, dynózol, peremezel, sarkazol. Második próba is iszonyú határos de sikerül kinyomni. 7b is mondtak rá valamikor, de szerintem csak az alacsonyabbaknak szopó a vége, ahol nagy nyúlások vannak rossz alul húzókra. Valamiben meg kell hallni, szóval Pisti belemegy egy 7c-be, nekem sikerül sittelni a melette lévő "hosszú" 6c+ utat. Iszonyúan tetszik a mozgás, már-már zavar a túl sok akasztás. Mászni jöttünk nem akasztani ahogy Pisti mondaná. Egy pillanatnyi visszapillantás a tardosos "jólnitteltség" témájához. Másztunk egy 6c+ utat Pistivel amiben hét akasztás volt, plusz a stand mindez 12 méteren. Az Ében méterben pont a duplája tehát 24 méter és egyel kevesebb benne az akasztás. :) Ez kicsit fun :)
Összecuccolunk és elindulunk hazafelé. A visszautat nem igazán tudom szavakban leírni. Mohóba, butába, ordasba. :) És éjfélre már otthon is voltunk Fehérváron. De hogy kerülök én oda... ,na mindegy. :)

( ez csupán színészet...)
A magnézia blog amilyen jól indult, olyan egy sz*r lett. Régen minden nap néztem és voltak jó hírek, posztok, nagyon sokan olvasták szerintem a magyar mászóéletből, most semmi. Úgyhogy pár hír a nagy világból. A legfontosabb talán, hogy Zupán Tamás felregisztrált a 8a.nu ra, ahol a világranglistán jelenleg az 51. helyen szerepel. Két fb. 8B boulder után ez nem oly meglepő. (Magyar még nem állt a ranglistán ennyire elöl sosem! /aki itthon edz/)
Másik. Elkezdődött a mászó világbajnokság Arcoban, Olaszországban. A boulderben Ondra a második lett, az interjúban azt mondja, ez egész jó ahhoz képest, hogy az elmúlt két hónapban csak egy órát edzett boulderre. A győztes a 2007es világbajnok Dmitry Sharafutdinov, szponzora az Adidas. (ez vicces) Továbbá az is elég érdekes, hogy az edzési lehetősége egy 10m2 -es fal. Szponzorok nélkül, ilyen lehetőségekkel VB-t nyerni szerintem egy kiesebb csoda. Az ember soha ne felejtse el, hogy honnan jön. Erre a lentebbi kép egy elég jó példa. Az iráni versenyzőnő válogatott ruhája.

A dobogósok
Érdemes megnézni a férfi első döntő utat.

2011. július 17., vasárnap

közép-kelet-európai orgia

Mint a dolgozó emberek én is csak a péntek délutánt vártam, hogy elszabadulhassak a számítógép elől a Gerecse erdeibe.

Anett meg én mentünk ki a bányába, péntek este indultunk és 9 körül vettek fel stoppal Tatán. Egy nagyon kedves újdonsült tardosi házaspár volt a jótevőnk. Felvittek egészen a sorompóig és adtak paradicsomot, paprikát meg uborkát is.
Este még elkezdtünk egy filmet nézni Anett almácskáján, de a fáradtság erősebb volt.

kiadós reggeli, és egyben az összes kajánk


Szombaton korán keltünk. Az idő király volt, csak a legmelegebb órákban hullajtottam pár izzadtságcseppet, egyébként felhőtlen idő.

Nem pörögtünk (főleg Anett nem), ráérősen ment a tolatás. Gyereksereg most nem volt, de egy mászó család azért akadt, meg pár geológus is kinézett. A leányzót felküldtem a Pelében, meg a Fecskében(!), összerakta, de egyben egyik sem lett meg. Én a régi utakat akartam ismételni edzés gyanánt: Ében, Moha, Titti, Pele(!) RP-ben, meg a nagyfal bal szélén másztam egy kitett utat, nem tudom a nevét vagy a nehézségét, de szerintem egy Zenit 8+ -t megér.


Délután megnéztük a bánya sok elhagyatott udvarának egyikét. Ezeket szemmel láthatóan más technikával fejtették.



Este nem akartunk még hazamenni, elmentünk a kocsmába újdonsűlt szlovákiai barátainkkal.
Attila a programozó és Gábor a HR-es


Reggel 7.48-kor indult a buszunk Tatára, onnan Anett Győrbe, én a fővárosba mentünk.

egy amerikai csoda


kamera által homályosan


a XII. kerületben is vannak tizesek


már érik a szeder

2011. július 15., péntek

Adelina

Szeptember körülre tervezek egy bejegyzést ami az irányított meditációról fog szólni, a mászás hasznára fordítva. Addigra tudom összeszedni a gondolataimat és a tanultakat ehhez. Az úszómedencés geris partin hívta fel Tomika a figyelmem arra, hogy mennyire fontos a pozitív látásmód, és nézzem meg a Titok című filmet. Azóta sokat olvasok (és tapasztalok) a témában, és hihetetlen dolgokra jövök rá. Mennyire igaz is Feriék régi mottója; "Fejben dől el minden!" Ezt csak tetézte a ma reggeli Morning show-s adás.( első és második.) Sokan nem hisznek ezekben a dolgokban, (az alapja a hit) de szerintem ők azok az emberek akik nem is hozzák magukból ki azt, amit lehetett volna és nagyon szomorú ha lehetőségek maradnak egy emberben. És ezt az élet bármely területére értem, nem csak mászásra. De erről inkább majd ősszel.
Délután már alakul a tömeg
Elkezdődött a veszprémi Utcazene fesztivál, elterveztem a programokat egész hétre. Gabó hív hétfőn, hogy akkor Kotecnik a hétvégi terv, számítanak rám. 3 másodperc alatt mérlegelem Kotecnikot és az évente egyszer megrendezendő fesztivált, a bulit, a csajokat, a barátokat, a koncerteket. Nem is lehet kérdéses, hogy mászni menjek. A mostanában egyre jobban menő mászás miatt rájöttem, azért vagyok most annyira jó (magamhoz képest), mert erősebb vagyok mint valaha. Lehet nézni Ondraát, meg Grahamet, akik a tehetségükből másznak és nem erőből, de nekünk (nekem) földi halandóknak nem ez a mérvadó. Nekünk olyannak kell lenni, mint a mostani Nürnbergi Cafékraft- edzőjének, és a Güllich mottójának. (Az elegendő erő oly alkotóelem, ami nélkül ez a sport nem létezik.) Ezért nyomok esténként brókertempóban 120-160 húzódzkodást csövön, heti háromszor. (Mert muszáj hogy pihentesd is magad.) Ezt az izmot pedig elég könnyen meg lehet "tanítani" mászni, erre a legmegfelelőbb hely nekem most Tardosbánya. Hosszú utak, technika és pszihé.
Csütörtök 3 kor volt találkozó Veszprémben. Nem értem, hogy lehet ennyire meleg... Hárman vagyunk, 6 ra érünk a falakhoz. Másszuk a Mohát, egyszer teljesen végigfogkeféztem a fogásokat... nem az a baj, hogy az emberek nem takarítanak, egyszerűen nem zavarja őket. Ez igénytelenség. Örülök, hogy Zoli is kint van, ő egy igazi egyéniség. Végre volt szerencsénk találkozni Fakírral. Amíg Marci és Robi másznak, én beszélgetek. Van itt ez a Hiénaszimmetria, nem próbálod meg? A sokaság és a meleg eltompított, amúgy sem érezném az erőt a zergéhez. Jó majd akkor legközelebb. Dobok egy OS a hiénára, 8+ ra adják, de sikerül elrontanom. Az átmozgás során rájövök, hogy ez a Chaxi raxi itteni megfelelője. Elején lezavarsz egy bouldert, aztán meg ausdauer a standig, persze csak egy "hatoson".
Második próbánál már minden oké, leginkább csak a lemenő nap hiányával küzdöm. 8+ másodikra. egész jó de lehetne jobb is. Lehetne más is.
Alkarom savas. Fáradt is vagyok. Eszméletlen amit K.András a Doktor Úrról írt. Annyiszor elolvasom..valami fantasztikus. Kedvenc részem:
És ha megkérdezik miért csinálod? Nem tudod. Mondjuk azért mert szép, vagy nehéz, vagy mert...Ha nem csinálod az rosszabb.

Ha egy napig boldog akarsz lenni; basszál be. Ha egy hétig boldog akarsz lenni, nősülj meg. Ha egy életre boldog akarsz lenni, legyél kertész.

2011. július 11., hétfő

Babazsúr

Mivel nem jött össze hétvégére sem Höllental sem Kotecnik, maradt a jól megszokott Tardos. Csütörtökön lenyomtam az éjszakás műszakot, pénteken 4 óra alvás után szálltam fel a győri buszra. A sofőr furán nézett amikor mondtam, -Akkor Tatabányáig kérnék szépen egy diákot. -Dehát ez Győrbe megy?! - Jó akkor oda. Mindegy volt hová csak el innen. Győrből felvett Zoli és lekocsikáztunk délután Tardosra. A bánya teljesen üres, meleg van. Melegítünk. Zoli a Napfeketét projekteli, én az Ébent nézem ki. Legutóbb biztató volt, hogy toprope felmentem benne elsőre kísérletre, emlékeztem a dolgokra csak annyi kellett hogy kikapcsoljam a pszihémet. RP mentem neki, legyen már végre egy tisztességes országúti megmászásom. Nagyon félek végig, mindent túlszorítok, ezért így érzem hogy azért durranok. NEM AKAROK LEESNI! Az utolsó mozdulatban csak a Jóisten tart bent, sikerül megakasztani a standot a peremes akasztó fogásból. Kissé izgultam itt, mert már csak annyi erőm maradt, hogy kihúzzam a kötelet, és akasszak. (Tardoson sok gyors záras stand olyan, hogy az alján található egy furat benne egy csavarral, amit ha betekerünk, a standkarabiner nyelve nem tud kinyílni. Amolyan plusz biztonság ez, bár én nem igazán szeretem.) Nagyon féltem, be van-e csavarva, de szerencsém volt. Hatalmas öröm. Mászogatunk még majd Zoli hazamegy. Én lesétálok a faluba, viszem a Galaxis útikalauzt és olvasgatok a kocsma verandáján. Megjönnek a csajok, majd fél 12-kor Ádám is. Letolunk pár hűsítőt, és csillagokat nézünk.
Kis Csilla, a
Klich Csilla
Reggel későn kelünk, Ágival melegítünk. (Napüdvözlés, törzstekerés stb.) 11-kor belemegyek az első utakba, először a Csiga-bigába, majd a Moha & Páfrány a soros. Átszerelek fent az Aranykorba, ez a szombati nagy projekt. Sikerül negyedszer is megmásznom toprope, beteszem a közteseket. Délután 13:15 van, árnyékban is 37 fok, a napos falakon csak az őrültek másznak. Lejövök és fekszem, játszok a gyerekekkel, rémtörténetet mesélek, wc, sétálás. Várom, hogy hűljön az idő. Az éjszaka összespannoltunk pár Tardosi arccal, Ági pedig mély benyomást tett az egyik fiúcskára aki megfogadta, hogy délután feljön lóval a bányába. Persze először csak habinak gondoltam, pont fel fog jönni... -de szar egy duma. De a srác régi nevelést kapott, a szőke herceg fehér lovon klasszikus műfajt láthattuk, szívdobogtató volt számomra, (sajnos Áginak kevésbé) így hát meglepődve nézem amikor délután egyszer csak egy fekete paripa vágtat a kőfejtő udvarába. A kisgyerekek egyből lecsaptak a lovaglásra, és mivel még sosem ültem lovon én is beálltam a sorba.
 Bársony és én! (gyerekkorom álma)
 Ági és Rómeó
A délutáni pihenők után, 5 óra 15 kor elindultam. (4 óra pihenés) Az út felénél lévő standban elindítottam a stoppert, mert a legjobb arány pont a 3 és fél perc pihenés a no-handben. Több már hideg ujjakat eredményezne, a kevesebb eldurrant alkart. A három percet felosztottam részletekre. Első perc a pihenés és fókusz, második perc mély lélegzések és alkarrázogatás. Harmadik perc légzés lelassítása, stresszmentesítés gyomorba légzés, elkezdeni ziázni. A standakasztásnak jobban örültem, mint amikor 12 évesen megkaptam a Titanic hajó 80cmes makettjét. Nem volt nagy őrjöngés de feloldódtam. Az Ében és az Aranykor is megvan, a két út amiktől nagyon tartottam. Legközelebb talán egy Zerge, Csigavadász és Via mala kíséretében, aztán ha hidegebb lesz ősszel a Sabotage és Budai kesergő, Bangladesh. Ezeket megmászva a saját utammal (variáns) fogom feltenni az i-re a pontot, neve valószínűleg Fritz Kalkbrenner lesz. (nem mondom meg egyenlőre hol fut)
Amit idén nem valószínű hogy megmászok, az a Takonykor. Szombat este lementünk a faluba megünnepelni a megmászásokat, de vasárnap 9-kor már talpon vagyok. Felveszem a futócipőt és átrohanok Bendiékhez geribe. A tardosi sorompótól a bányáig 23:23 alatt futok fel, talán tudom még lejjebb is vinni. A Titkos fal hűsítő falainál találom meg a srácokat, Gaszton a Banán és sört nyomja, majd Bendi elöl a Metát. Két nagyon jó próba, de ilyen melegben...
Gászton fantasztikus ebédje megmenti az életemet, mennek a sztorizgatások élvezem a henyélést. Az utakban a lengyelek köztesei lógnak, úgy látszik a rockclimbing.com információáramlása megtette a hatását. Zárójelben megjegyzem, hogy Lám Bence az első clean ismétlést mászta a Laurán! Fel a fejjel Bendi, kit érdekel a Meta amikor úgyis te leszel a harmadik "cleandobogósa" a Laurának! :)
Visszabattyogok Tardosra, gyalog lefelé 50 perc a menet. A bányában nagy az élet, Áronék, Komáromiak, vagy 30 ember a katlanban. Örülök, amikor látom Gábort. Azt mondja valami velőset akar, hát belemegyünk a Takonykorba. Meleg is van hozzá, meg nehéz is, de azért mennek a mozdulatok. Kornél múltkori bétájához, mond pár újat Áron, ami valószínűleg jobb lesz, a paraméterek miatt. Talán a köztes táv se durva annyira a végén. Ami viszont hatványozottan igaz erre, hogy szörnyen összetett mászás, és velejéig ismerni kell az utat. Nincs olyan mint mondjuk az Ébenben, hogy megállok nézegetni a lépést, melyik lehet nekem a jobb, vagy helyezgetem a testem. Itt sietni kell, az apró peremeken, iszonyat pontosan lépni és szörnyen jól tudni a bétát. És azt hiszem egy kis hideg sem ártana ehhez.
Hazafelé Klich családdal utazhatunk és végre kipróbálhatom a tardosi halast. Ez egy igazán jó hétvége volt! :)

2011. július 6., szerda

breakfast in stone-ditch

Este korán lefekszem, szeretem ha megvan 8 óra alvásom. Reggel fél 6-kor kelt anya, kómásan kikelek az ágyból. 2 órával később már a bemelegítő mászáson is túl vagyunk Kő-árokban. Pisti megmássza a Svédcsavart (kb. 7a), majd átnézi a zöld hullámot. Én a hullám tetejével nem tudok mit kezdeni megijedek. Nincsenek is messze az akasztások, de a reibung táblába beleállás... igazi simulós mászás. Agyalok nekem mi jöjjön. If vagy Négy Bagatell. Inkább hosszabbat akarok mászni úgyhogy a bagatell négy kis pocakja mellett döntök. Mivel Pisti is a múlt héten mászta meg, tud nekem sok jó bétát mondani. Gáborral valamikor régen másztuk top-rope, de mint kiderült nem teljesen ezt másztuk, a felétől a Kőbe zárt lelket. Nagyon tetszik az út mozgása, a kiépítés is fasza. Ahol kell ott a nitt, ahol jók a homokórák ott kötélgyűrű. A közepén egy jó pihenő is van, nem százszázalékos, de elég a következő méterekre.
Pisti lazán mássza a zöld hullámot, nem okoz neki túl sok problémát felrongyol rajta. Legközelebb én is biztos belemegyek, szépnek tűnik az alja, lehet már azért megéri. Az óra ketyeg én jövök. Az út alját -ahol a kunszt is található- nem valami jól csinálom, egy félrelépés felborítja az egész koreográfiámat, improvizálnom kell. A pihiben jól összeszedem magam, gyönyörűen sikerül megcsinálni a fenti részt. Egyszerűen beleszerettem. Dinamikus mozdulatok, alul-húzók, peremek, zsebek, lyukak, eszméletlen változatos formakincs többnyire nagyobb fogásokon. Ez a délelőtti mászás amúgy nagyon bejött. Amikor kiértünk még fáztam is egy picit. Szerintem úgy délig jó lehet, utána bukik át a nap a hegyoldalon. Sikerül mindegyikünknek hazavinni a kiszemelteket. A 9- után egy fogtömés és egy jól megérdemelt Balaton a jutalmam. :) (no, meg persze az erősítés nem maradhat el...:-)

2011. július 5., kedd

tavaszi emlék

2011. július 4., hétfő

A senki földje

Pistike már régóta mondta, hogy ki kellene járnunk edzeni Höllental-ba, elvégre kelet Ausztria egyik- ha nem a- legjobb sportmászó szekciója itt található. Eldugottsága miatt szerencsére nem sokan ismerik: nem hiába kapta a szektor a Niemandsland elnevezést. Rákeresve a neten találunk itt 50 méter hosszú 9a utat is, de sokat a lentebbi fokozatokban, leginkább hosszú és nehéz utakat, egytől egyig áthajló mind. A hely egyedi mikroklímájának hála itt mindig hideg van, a nap sosem süt be a szektorba, a nyári hőségben is meg tudja küldeni az ember, ha nem a strandon süttetést vagy a fesztiválokra járkálást tűzte ki céljául. Pisti, G, Árpi és én nem tartozunk az ilyen emberek közé. 7-kor indulunk útnak. Még sosem jártunk itt, Höllental fantasztikus szépsége, mint mindig magával ragad. Nem találjuk pontosan a szektort, úgyhogy megkérdezzük Árpival egy háznál. Gutn Tag, wir suchen Niemandsland! - (Jónapot, a senki földjét keressük!) Nevet az öreg; Bocs srácok ebben nem segíthetek.
Aztán amikor látja, hogy a kalauzt mutogatom rájön; ez most véresen komoly. 30 éve lakik itt, de még sosem halott erről a helyről. Kis töprengés után végül megtaláljuk a növényzet rejtette ösvényt, s negyedórás gyaloglás veszi kezdetét az esőerdőre hasonlító erdőben. A sziklákhoz érve leesik az állunk. Eszméletlen dőlésszögű falak, lógnak a köztesek az utakból. Egy hetes és egy 8-t választunk bemelegítőnek, könnyebb utak nincsenek ebben a szektorban! Mindenki mássza, majd belemegyünk egy 9+ -ba. Áthajló fal, szarul álló zsebekkel, nulla lépéssel, para akasztással. Első kísérletre már sikerül minden mozdulatot összerakni, de félelmetes ez az út. A kunszt után, függőleges néhol pozitív falon kell felmenni, olyan 7- nehézségért, de úgy hogy 5 méteres köztes távok vannak. Szitkozódom, de valójában tetszik; van valami csábító ebben az útban. Közben megérkeznek a bécsiek, egy 10/10+ ra dobják a kísérleteket. Elég amatőrül álltunk a kijövetelhez, egy vékony pulcsi, rövidnadrág. A bécsiek ruhája: pehelykabát, kötött sapka, polárpulcsik, kesztyű. Gondolhatjátok milyen hideg volt. A második kísérlet is egész jó, szerintem legközelebb meg tudom mászni ezt a kis "vad"-at. Próbálunk még egy 9-t, ez is esélyes lehet legközelebb, talán másodikra is. Eléggé érzem a fáradtságot, az időjárás bizony kemény nyomot tud hagyni a szervezetben. Nagyon örültem, hogy Árpi nálunk töltötte a hétvége egy részét, amolyan csajosan. :-)

2011. július 3., vasárnap

Realms of Mind

HÖLLENTAL...


A már-már ikonikussá vált hely, ami a nevével ellentétben mennyei.

Előljáróban: képek itt.

Péntek (06.24) délután egy gyenge zivatar patanyomai áztatták a zsúfolt kempinget. Zsúfolt, de nem nekünk, nekünk külön helyünk van. A patakparton rajtunk (bme-seken) kívül senki nem volt.

Szombaton Ádám általam lovaggá lett egy nagyon brüchig úton. Az idő kicsit esőre állt, de megúsztuk.

Vasárnap reggel szar volt az idő, úgyhogy kényszer-pihi. De erre is volt bétánk: slackline.


Hétfőn egy tavalyi csorbát köszörültünk ki Robival: Mit Göttlicher Hand.

Kedden Józsival másztam pihenő jelleggel. Neki kevésbé volt pihentető.

Szerdán WASSERWAND.

Kicsit körbeszaglásztuk Robival a szektort. Egy 8/8+ -t összeraktam, de a keményebbje természetesen hátra van.
A Wasserwand egy alpin sport szektor. Király sport utak, nehéz beszállóval.

Csütörtökön keménynek éreztem magam, úgyhogy Domival a Der Ganz Normalische Wahnsinn nevű 8+/9- nehézségű utat szemeltük ki. Hát őszinte leszek szarul ment. Ennyire még sosem kívántam le magam a falról. Az uccsó kötélhosszban már köztesről köztesre A0-ázva szenvedtem fel magam és csak a tábor kényelmére tudtam gondolni.
Este egy kis ivászat az új lengyel barátokkal.


A csütörtöki nap teljesen letörte a kedvemet mászás szempontjából, péntek strandolós és slackline-ozós nap volt.


A slackline a patak fölött minden várakozást felülmúlt. Aki már állt slackline-on az tudja, hogy mekkora koncentrációt igényel és nagyon el kell tudni vonatkoztatni a környezetedtől, hogy tudj egyensúlyozni. A ~10 méterrel alattunk folyó patak nagyítóként hatott ezekre... Nekem vasárnap sikerült végigmennem rajta (kb 15 méter hosszú volt) de úgy lefárasztott, mint egy nagyfalas út megmászása. Pénteken úgyszintén egy végigsétálás után semmi erőm nem maradt. Mind testben, mint fejben leszívott. De majd a kommentekben szerintem lesz még erről szó. Meg egy videót is megpróbálok összehozni.

Mászás szempontjából elég ergyának éreztem magam. Igazság szerint a félmaraton óta alig mászok. Nem nagyon találtam meg a ritmusomat és a mászás helyét benne. Meg kéne próbálnom valami rendszert, heti rutint kialakítani és beletenni heti három mászást, mert elég szórványosan jutok sziklaközelbe mostanában (és úgy néz ki ez a közeljövőben is így lesz). Teremről meg ne is beszéljünk.

Szombaton otthagytam mindent, mit Rax adhatott. Zebrával elmentünk 30 seconds to Mars-ra.


Érdekes volt 7 nap táborozás után a fesztivál. Egy biztos, fesztiválozni sokkal kevésbé higiénikus, mint egy mászótábor. Vasárnap reggel meggyötörve érkeztem haza és hétfőn kezdek a Dolphio-nál gyakornokként.

Summázva ez a hét egy nyaralásnak tűnt, nem voltak kemény csapatások, csak a díszítetlen szépség.

2011. július 2., szombat

Boulder Jam 2.0 videói!




Szerintem szuperek lettek, köszönet Kovács Kristófnak a vágásért és Luinak az operatőrködésért!

2011. július 1., péntek

Fischer Fritz fischt frische Fische

Szóval a Halászok. Ez volt a tervem, ez volt az álmom. Úgy mentem ki, hogy meg akarom csinálni, a kocsiban mégis az járt a fejemben, ha mégsem sikerülne se bánnám, mert imádok kint lenni Kő-árokban és imádom mászni, projektelni ezt az utat. De most voltam itt és pontot is akartam már tenni a dolog végére. Úgyis itt van még a Bakonyban a XVI. Lajos, az Aranymetszés, a Négy bagatel és a St. Péter esernyője, és ki tudja még hány projekt; nem ragadhatok le egy útnál.
Balázs és Pistike, nyomták le sorra itt az utakat, nem sok maradt már megmászatlanul nekik. Egy új szektorban akartak megnézni utakat. Megnézte Balázs a Frankenstein-t, de elnapoltuk a dolgot. Mirage 8+. Ez jó lesz. Balázs átmozogta, majd Pistike is. Ellestem a jó bétákat, majd mászás közben néhol átalakítottam magamnak. Egész nehezen sikerült megmászni, elpukkantam benne picit. A többiek is mint megmászták a következő próbára, végül egy kemény nyolcasban egyeztünk meg. Mire visszamentünk a fő falhoz, már kezdett elbújni a nap, aminek nagyon örültem. Beszereltem a Halászokat, eléggé adta most a hőmérséklet.
Mászás közben nagyon figyeltem a lépésekre, a fogásokra- hová tegyem a testsúlyt, mi a jó akasztópozíció. Ezek kulcsfontosságú dolgok. Egész jól sikerült elmenni a kunsztfogásokig. Még a lépés is megvan, de a kezem kezd csúszni. Ááá nem fog tartani... de mégis! Megy a dyno mozdulat és sikerül ottmaradni a falban. Lépés figyel és nem pattan le a lábam, juhhúú megvan! 2 év után az első ismétlése az útnak. Érdekességek is övezik ezt a mai napot. Például ma volt napra pontosan egy éve, hogy elindítottam a számlálót, vagyis egy év alatt 41000 oldalmegnyitás történt, de az sokkal furább hogy pont egy éve másztam meg az Ördögfújt.
Ha az elkövetkező években sokkal erősebb leszek, akkor úgy két és fél év múlva 2014-ben elkezdek majd foglalkozni a kiegyenesítéssel. (Nagyon durván megaprojekt lesz) Szerintem úgy 5-6 7C körüli mozdulatot kell majd lezavarni, mire túljutunk a kunszton és akkor ott megkapjuk a Halászok kunsztját még a végére... - várom már. Ezt az utat még tavaly ereszkedve találtam ki októberben és egy jó filmről meg is kapta a nevét: Oktober sky.
Sárgával jelölve a projekt eleje...na az meg lesz mérve...