2011. szeptember 26., hétfő

roof function

Csütörtök délután izgatottan és örömmel ültünk be R.Gábor kocsijába a Bercsényi parkolójában, hogy 3 napot töltsünk a jól ismert szlovén család szalmával fedett tetőhelyiségében.

Anett
Ági
Ádám
R.Gábor
jómagam

Győrből Fakír és Vig Zoli voltak várhatóak, de végül nem tűntek fel. Viszont Flafi és Roli ott sütögettek a háznál, mikor odaértünk.

Az időjárás nem túlozva ideális volt, napsütés, enyhe idő. Mint mindig a vendéglátóink pofátlanul rendesek voltak.

Az esték eléggé érdekesen teltek, ugyanis nem ittam (ittunk)! Már régóta vágytam egy túrára, ahol nem alkoholizálok, mert igazán a mászásra akartam koncentrálni. Ha úgy vesszük ez sikerült is, de így meg kellett küzdenünk önnön józan mivoltunkkal, ami említenem sem kell, elég siralmas társaság volt. Najó, siralmas nem volt, mondjuk hogy egy fekete-fehér filmnek elment.



Péntek - kóstolgattuk a J szektort.
Szombat - E és G szektorok
Vasárnap R. Gábor és én G szektor, többiek C
Harmadszorra vagyok Kotečniken, de még mindig nem láttam az összes szektort!

Ami nagyobb mászás volt:
Zlata Streha (arany tető), 7b flash
Strop (mennyezet), 7a+ 2ndGO
Frančkova plata, 6c OS
Ganja direkt, 7b 2ndGO





képek itt

Lassan kinyit a Bercsényi terem, megpróbálok rendszeresen tolatni a teremben, meg a futás is vissza akarom hozni (persze nem maratoni mértékben). Meg még jógázni kéne és akkor örökké élnék :)

2011. szeptember 25., vasárnap

Az utolsó tangó Kotecniken

Már nyár vége felé tiszta volt a kép, hogy meg kell ejteni egy külföldi túrát szeptemberben, amíg még jó idő van. A tervek közt szerepelt Pakó és Hochschwab is de végül Kotecniket dobta a gép.
Az utazás része csütörtök este indult, de a hangulatfokozás már szerdán elkezdődött. Egy kis almás csirkére jöttünk össze Gáborral, Bálinttal és jóborátunkkal Irsai Olivérrel, majd később a tokaji kapcsolat is képviseltette magát. Naivan azt hittük kulturáltan megússzuk az estét...
Ekkor hirtelen a BHSK ingbe öltözve találta magát, hogy aztán véletlenül odatévedve még az utolsó pillanatban megakadályozza Tomcsiékat egy bizonyos vendéglátóipari egység elhagyásában és további szeszesital-fogyasztásra ösztökélje őket. Ezután továbbállva az olcsó sör és 600 ft-os koktélok világába elkerülhetetlenné vált a hatalmas berúgás. Túlélve a hajnali négyeshatosozást így várt ránk a hosszú másnap és az utazás Szlovénia felé.
Bulcsú, Dávid és én együtt mentünk Keszthelyre ahol bepakoltunk a Bán Tamás utazási iroda általunk jól ismert járművének csomagtartójába. Miután a legkisebb is megvolt, zúztunk a cél felé és 1 óra körül már a parkolóban feküdtünk egy hatalmas faszállítón.

Pénteken kényelmesen 9 előtt keltünk, megkajáltunk majd felmentünk az E szektorba, ahol a nap nagy részét töltöttük. Először a bal oldalon lévő könnyűeket másztuk, majd Tomcsi és Dávid a Zlata streha, a ?Srebrnra? streha (alias Nőgyógyász, mivel könyékig turkálsz a lyukakban) 7b-ket és egyéb keményeket csapattak. Bul hozott egy függőágyat amit minden szektorban kötelezően kifüggesztett, mondanom se kell mennyire kényelmes volt. Ezután a H-ba mentünk, ahol Tomcsiék 6c/6c+-al préselték ki magukból az utolsó csepp energiájukat. Találtunk egy boulderes beszállót azzal játszadoztunk sokat. Este előkerültek a húsok és a debreceni virslik, amiket a háziak erre kitalált grillezőjében csináltunk meg és Lasko sörökkel kísértünk le. Nagyon jókat sztorizgattunk és vizionáltunk egy nagy mászós disznóvágást, amit télen kellene megejteni. Erőnk és sörünk fogytán az 5 csillagos szalmapadláson tértünk nyugovóra.

Szombatra a J szektor volt a terv, így reggel átmentünk kocsival a lenti parkolóba és onnan mentünk fel. Most voltunk először ebben a szektorban de biztos nem utoljára. Itt végre láttam egy szép szlovén lányt, de kiderült hogy ő is magyar. A srácokkal a jobbról balra elvet követtük, bőven volt másznivaló. Tomcsi hatalmas mentállal lenyomott egy 7b OS-t, Grat! Sok jó mászás volt, most nem fogom felsorolni őket. A végére már csak mi négyen maradtunk a szektorban és két sör akikkel szóba is elegyedtünk. Lefelé hegyiösvényfutás közben a "mászómúzsánkkal" való kapcsolatainkat taglaltuk és jókat röhögtünk. Mint kiderült a mászómúzsa egy ribanc, de szeretjük ezt a ribit. A háznál este ismét sör volt terítéken, egy kis szlovén szülinapi bulihangulattal megfűszerezve. Késő estig szólt a tangóharmonika és a szlovén kurjongatás de amilyen fáradtak voltunk, így is könnyen elaludtunk.

Vasárnap korábban keltünk. Fél 4-es indulást terveztünk, hogy még időben visszaérjünk Pestre. Egész nap a C szektorban tolattuk. Bulnak megtetszett egy fogástalan 7b (Macka) azt próbálgatta. Dávidék sok keményet toltak aznap is, nem sokat pihentek. Találtunk egy 6a+-t (Skorpijon) ami rendesen megizzasztott minket. Egy boulderes kimászás egy kis plafonból, amit ki lehet kerülni és úgy talán 6a+, de szerintem mindig az egyenes út a jó út. Nap végére kiderült Dávid miért mászott csak az új cipőjében, a másik a J-ben maradt. Ő elment a J-hez megkeresni, így az alsó parkolóban találkoztunk aztán húztunk is haza. Keszthelyen mindenki benyomott egy jó sajtos-tejfölös lángost lezárandó a túrát, elbúcsúztunk Tomcsitól és mentünk a buszhoz. Az M7-esen persze valami karambol volt, ezért csak másfél óra csúszással értünk haza. Jobb később mint hullazsákban. Nagyon király hosszú hétvége volt, jól éreztük magunkat.
Végig jó idő volt, csak mikor jöttünk el már kezdett felhősödni és itthon is benne volt a levegőben, hogy ez volt az utolsó nyári mászásunk az idén.

Országos Hegy- és sportmászó találkozó, Csesznek

Az eseményt nem csak a mászás teszi fontossá nekem, hanem Tomcsi barátom vetítése is. Még kérdéses le tudok-e menni, de mindenképpen le szeretnék jutni. Tájfutás, boulder verseny, ingyenes nevezés és ajándék kalauz! Nagyon finom lángos, Bakonyi bor.
Ha sikerül kijutnom, valószínűleg a XVI. Lajost fogom próbálgatni, vagyis azt biztosan. Meg kellene már mászni, mert nagyon gyönyörű ez a sportmászó út. Talán a klíma is kezd ideális lenni. Lassan jön az igazi boulder szezon, ami hoz majd pár kemény megmászást is. Részemről biztosan. Csak ezek a határértékek ne lennének itt, de addigis egy nyári emlék Dél Tirolból. :

„Manuela”

Leült velem szembe,
És egyből belevésődött az eszembe.
Hosszú, göndör haja a vállára esik;
Zenét hallgat, szemeim mozdulatait lesik.
Illata szívem mélyéig hatol, s belép rajta;
Kertemen tapos, még ha nem is akarta.
Lopom a perceket a félelem jegyében,
Látom, csillog egy szempár az ablak tükrében.
Lassul az idő, minden oly rideg,
Milyen lehet a szíve; meleg vagy hideg?
A tájat nézi, vagy ez csak a játék része?
engem figyel, reszket testem egésze.
Egymást nézzük a tükörben, mögöttünk a táj,
Nem csinálni, a csöndet érezni is fáj.
Szinte egyszerre szólunk egymáshoz
 S a szavak ereje éget,
A románcnak csak
a közeledő megálló vethet véget.
Szememnek orgazmus, fülemnek kéj,
Nevetését hallom amint halkan szál le az éj.
Egy alagút jön, s minden besötétül
Kinyitom szemem és keresem tétlenül.
Ahogy jött úgy suhan tova,
Egy darab ment szívemből el a…
…a Te lelkedbe édes Manuela.

2011. szeptember 20., kedd

Az első lépések

Az első lépések mindig a legnehezebbek. Július 31. volt a napja amikor utoljára mászásnak nevezhető tevékenységet végeztem. Bő másfél hónap telt el úgy hogy csak edzettem, nagyon sokat, sajnos nem eleget. Két utat látok most. Az egyiknek talán Patkány a legjobb hazai képviselője, a másiknak sokan lehetnek de a tegnapi beszélgetésünk miatt Csohány Csabit emelném ki. Az első "csoportot" talán úgy lehetne leírni, hogy 80% -ban a fejükkel másznak, 20 % ot kap a test, az edzés.
A másikban, több, sokkal több edzésmunka van, már-már az edzés kiválthatja a mászást. (Mind a két módszerrel el lehet érni ugyanazt a szintet.) Régen én talán az elsőhöz voltam közelebb (bár üres fejem nem igen használtam) viszont külön tényleg nem edzettem semmit. A határon mászás dolog is, szerintem ketté bontható: határodon mászol, mert technikailag éppen hogy csak meg tudsz csinálni mozdulatokat. Vagy határodon mászol, mert a mozdulatok ugyan nem nehezek, viszont nincs elegendő erőd a szép és nyugodt kivitelezésre, ergo örülsz hogy egyáltalán nem esel le. Tetszik.
Tetszik, mindkét megoldás, de valamiért a második áll közelebb hozzám. Tegnap az első buziklub jó másfél hónap után kicsit butába ment. Lent vannak olyan arcok, akikkel csak versenyeken szoktam találkozni, vagy ritkán sziklán, hihetetlen "jó fej" mindenki. Nem tudok ellenállni a csábításnak és egyből nyomni akarom a kemény kunsztokat, valahol ott ahol július végén abbahagytam. De hamar érzem az ujjaimon, nem ez nekem most a módi. Mászok könnyebbeket, mégis kb. másfél óra alatt megölöm magam, holott 3 órára terveztem az edzést. Sebaj, sebaj bátorítom magamat, az eleje nehéz, hamar vissza fog jönni az "elveszett ujjerő". De most másban is erős akarok lenni, sok dologban, amire Csabi hívta fel a figyelmem. Nyitottban olyan vagyok mint egy ...., szóval nem túl jó.
Szóval jó volt ez az edzés, mert március óta először nem fájt az ujjam. Elkezdtem újra motivált lenni, már el is felejtettem milyen király érzés ez. Eleinte heti két mászást akarok és egy edzést, hogy visszaszokjak, aztán egy vagy két hónap múlva ez átállhat heti három-négy mászásra és egy edzésre.
Kezdem átlátni, mennyire fontos néha a szünet. Egyszer Ramon Julián P. mondta egy interjúban hogy minden évben tart egy teljes hónap szünetet. Azt hiszem ezt be fogom vezetni, nem gondoltam volna mennyire fontos hogy a test egy picit fellélegezhessen. Ráadásul utána lehet hogy valóban sokkal motiváltabban tudsz és újult erővel nekiállni jobban annak, amit addig is csináltál volna.

Olyan most körülöttem az élet, mint egy, egy felkavarodott iszap valami kerti tó alján. Ha leülepszik minden és a "por" iszappá áll össze, a legszebb tavirózsák nőhetnek ki belőle. De amíg nem áll össze a dolog, addig csak olyan az egész mint egy szemétdomb, ami arra vár hogy egy arra jövő forgószél felkaphassa a szemetet és egy Mig 29-est tegyen le felszállásra készen. Alles ist Kopfsache, mondja a német. :)

2011. szeptember 12., hétfő

Az első hét

Az első hét egész tartalmasra sikeredett. Szokom a rendszert. Hétfő szobatársaim szoktatnak a sörre. Kedd én szoktatom őket a borra. Szerda. Elnézek a buziklubba Tomcsinak és Ádámnak asszisztálni. Nagyon ütősre sikerült a szikla helyén lévő új fal. Este Morrisons2, hihetetlen hogy Ákossal találkozunk. Csütörtök, a Bercsényi éveleji klubestje. Ha ilyen kemény szisztémában vezették volna, valószínűleg nem bukik el a Római császárság. Gábor elnök úr, a mindig vicces Julcsi kőkomoly arccal vezényel, mindenki komolyan veszi (s vagy a látszatát kelti) a rá bízott feladatok minő fontosságát. Csak Robi arcán látom néha a "mi a faszt keresünk mi itt" gondolatokat. :) Úgy döntünk legurítunk egy-két sört... végül azt hiszem 5 felé hagytuk el az Old s cool nevű szórakozóhelyet. Le se fekszem összepakolok és hazamegyek. Végre otthon. (Nem kell inni)
Szombaton felbuszozok Győrbe, Fecó két hónapos kislányához babalátogatóba, boulderfalépítősdibe, ivósbográcsozósbutába. Én nagyon élveztem ezt a kis rendezvényt, Fecó boulderfala bent lehet az ország legjobbjai közt is. Nem sok felület van 45 fok alatt...
És az a rengeteg Aix fogás... Zakariás Géza bá gondoskodott a paprikás krumpli elkészítéséről, azt hiszem nem csak egy remek Iron Man-t, most már egy remek szakácsot is megismerhettem benne. Nem is beszélve a James Blunt-ot megszégyenítő zenélésről.
Vasárnap reggel Gábor és Anett Tardosbányába mennek, én vissza a koliba polcot szerelni. Este gyúrás, majd szunya.

Reggel majd szétpattant a fejem úgy izgultam. Déli pályaudvar, majd 61-es villamos. Budapesti Sportegészségügyi intézet. Kovács Rita doktornő volt az utolsó mentsváram. Veszprémben akárhányszor szóba került a téma, a dokik mindig csak ennyit mondtak: váltson sportágat.
A hölgy referenciáiból csemegézek: Rendszeresen tartok előadásokat a csukló és a kéz szalagsérüléseiről, sportártalmairól, túlterheléseiről hazai és nemzetközi fórumokon. Önálló közleményeimben a szalagsérülésekről és a tornászok csuklójának túlterhelési ártalmairól írtam. A sportorvosi szakvizsga előkészítő tanfolyamon a kéz sérüléseiről és sportártalmairól tartok oktatást.

Alaposan megvizsgál, és egy jó félórás beszámolót tart az ujjban található szalagokról, inakról sérülések kezeléséről. A teljes gyűrű és ínszakadást szerencsére azonnal kizárja. Izületi tok repedés zúzódás történt, de ezekkel nem lehet mit kezdeni: "A legjobb gyógyír az idő." Egyujjasba nem tehetem többé. Mond pár bandázsötletet, majd elköszönök. Meghallgatom az első órákat; az informatika már most látom hogy nem lesz egy egyszerű standakasztás, de majd gyakrabban ziázok :)
Érdekes egybeesés, hogy miután többen megtudták hogy a Tavaszmező (VIII. kerület, Józsefváros) utcai 300 fős előadóban is gyakran lesz óránk, megnövekedett a kollégiumi boxklub edzéseire jelentkezőinek száma. Nem is értem miért.
Most olyan hiretelen zúdul rám minden. Futkároznék, másznék, tanulnék, csajoznék, buliznék... megnyíltak a határok, de akkor sem lépheted át mindig. Fájó szívvel mondok le néha esti kis összeröffenéseket, de tudom mi az amit bír a szervezetem, mi az amit még elvisel. Márai Sándor a Füves Könyvében így fogalmaz:

A betegségről általában, és arról hogy a szívünkkel is kell élni (részlet)
 
-"A betegséget azzal az alázattal kell fogadni, ahogyan a bűnös a megérdemelt és méltányos ítéletet fogadja. Mert mindig jellemünk, természetünk, indulataink és szenvedélyeink, gyöngeségeink és bűnös hajlamaink ütközéséből származik a betegség. S ha elüt a villamos az utcán, akkor is te vagy az oka: miért nem voltál még sokkal éberebb, megfontoltabb és elővigyázatosabb, mint az ellenséges világ!"

-"De egyszerre kell élni szívünkkel is, azzal a másik életütemmel, mely titkosabb, leplezettebb, nehezebben megismerhető, mint a világ áramlásának rendje. Akinek a szíve, készséges ütemmel, nyolcvanat ver; ne akarjon maratoni versenyfutók módjára élni. Állandóan hallani kell testünk és jellemünk titkos morzejeleit, e finom és erélyes üzeneteket, melyek megszabják életed igazi mértékét. Kinek érzékeit eltompította a becsvágy, a szenvedély, nem hallja többé e hangokat. Az ilyen ember teste, lelke és a világ üteme ellen él; emberhez nem méltó módon él, tehát embertelenül bűnhődik.

2011. szeptember 6., kedd

Mini Patagónia II

Az előző napi sikekres mászás szépen kivett belőlünk, ezért úgy döntöttünk, hogy megérdemlünk egy pihenőnapot. Addig aludtunk, amíg már a meleg miatt nem lehetett megmaradni a sátorban, lustán reggeliztünk, napoztunk, vagy épp, hogy az árnyékban szundítottunk. Délután mindenki saját elfoglaltságot talált. Domi letúrázott a kocsihoz (800 méter szint le és fel), hogy sörözhessen és feltöltse a mobilját, így továbbra is tudtunk rövid videoriportokat csinálni mászás közben és minden este  nézhettünk egy-két rész Két pasi meg egy kicsit (Az úr a pokolban is úr). Dávid folytatta az egész napos pihenőt, mi pedig Robival foto túrára indultunk és megkerestük a másnapi út beszállóját. Jó pár órát barangoltunk a kisebb, nagyobb boulder tömbök között, pár évre való potenciál van a helyben boulder szempontból, de hát ki az a megszállott, aki ide felcipelné a crash padet. Gyönyörű nap volt, végre nem rohantunk, kiélvezhettük a hegyek szépségét, nyugalmát, jót beszélgettünk, megtalálhattuk a szépséget az apró részletekben is. Az estét, az elmaradhatatlan Rikiki (kártyajáték) partival zártuk, majd hamar nyugovóra tértünk, mert másnap is komoly mászás várt ránk.
Nincs is szebb nap, mint a pihenőnap
Ismét korai kelés, nyögvenyelős reggeli, molyolós pakolászás, majd moréna, moréna, moréna... A Punta Piodához indultunk, ahol a Kante-t, vagy más néven a Barmani utat (1000m VII, vagy V+/A0) terveztük mászni. Ez a felmenet jobban ki volt járva és kőbabákkal is jól ki volt jelölve, a végén itt is kellhet a hágóvas, ha szezon elején szeretnénk mászni. Az igazi beszálló viszonylag magasan van, a moréna végétől még közel 100-150 métert másztunk II/IIIas terepen és végül csak az emléktábla mellett kötöttük be magunkat. Az alsó rész leginkább gerinc és táblamászás keveréke, könnyű terepen kell haldni, max V+, a standok mindenhol ki vannak építve nagy ereszkedőgyűrűkkel, ugyanis az útból való lejövetet a visszaereszkedés jelenti. Köztes biztosítás is van, régi szögek, a táblákon pedig nittek formájában, de ezt még ki kell egészíteni. Nagyon jó tempóban haladtunk, így a kulcshossznál beértük a jóval előttünk induló párost. Már ismerősként üdvözöltük a münchenieket, akikkel két nappal ezelőtt is összefutottunk az Integral-ban. A kulcshossz egy reibungos traverz egy táblán keresztbe, majd egy 3 méteres áthajlást kell még megmászni. Már a kalauz is írta, hogy ez a rész mindig vizes, ezért jól van biztosítva V+-ért át lehet A0-ázni. Nekünk se kellett csalódni, finom olvadt hólé szivárgott végig a táblán, de legalább nem voltak zuzmók, ezért nem csúszott, jól tartott a vizes gránit is. Szerettem volna szabadon megmászni, ezért nagyon óvatosan indultam neki, igyekesztem mindig a legjobb lépést kiválasztani, előnyben részesítettem a hegyes kristályokat, mégha ez néha baromira fájt is. Lassan, de biztosan haladtam előre, a kezemet már alig éreztem, mert végig a hideg vízben tapicskoltam. Szerencsére az áthajlás kevésbé volt vizes, inkább csak nyirkos és végig nagy fogások voltak, így végül sikerült szabadon átmászni a kulcsrészt is: Jupijájé!!!!!!! Gyors standolás majd Domi következett, ő is szinte alig érezhetően haladt előre, csak a kiabálást hallottam időnként:
- Húzz!
- Ereszz!
De később mosolygós arccal bukkant fel az áthajlás peremén, ő is abszolválta ezt a részt!
Innentől kezdve az út jellege megváltozik, széles, végeláthatatlan táblákon kell előre haladni 400 - 500 métert. A mászás nem nehéz átlagban Vös körüli, csak pár részen kell VI-os részeken mozogni. A nehézséget inkább a standok megtalálása jelenti. Majd minden hossz 50 méteres, de ezek a svájci 50en méterek, mindig hosszabbak voltak valahogy, mint a kötelem, ezért gyakran kellett szinkronban mászni pár métert. Hosszonként max 3 - 4 nittet, szöget találunk, ezért nagyon jól kell belőni a mászás irányát, hogy a végén az ember a következő standnál kössön ki. Nagy szerencsénk volt, mivel előttünk haladt egy páros, így mindig pontosan tudtuk, hogy hova kell másznunk. A kőzet végig tökéletes, stabil gránit, jól barázdált felszínnel. Igazi élménymászás, csodás környezetben, jó hangulatban.
Stand a fellegek felett

A háttérre nem lehet pansz

Mind a négyen kora délután értük el a csúcsot. Csodás kilátás nyílik a Bondasca és az Albigna völgyre is, tiszta idő esetén a Bernina havas gleccserei is láthatók. Rövid pihenés után nekiláttunk a véget nem érő ereszkedésnek. Most minden hosszt lefele is meg kellett tenni, ráadásul mivel a fal dőlésszöge nem volt elég nagy,  folyamatosan bajlódni kellett a kötél ledobásával, beakadásával. Közben kegyetlenül tűzött a nap, éreztem, hogy megint leégett az arcom, a vizünk már rég elfogyott. Mit nem adtam volna egy lejtős ösvényért, amin 1 óra alatt lerohantunk volna a fal tövéhez. De nem volt ösvény, ezért végigszívtuk az ereszkedést, spanoltunk a német párossal és reménykedtünk, hogy nem kapunk fentről komolyabb köveket. Négy órával később lent álltunk a fal tövénél, pont ahogy a kalauz "megjósolta". Röviddel később Robi és Dávid is befutott és már együtt botorkáltunk vissza a sátorhoz.
Este komoly kupaktanács keretében megvitattuk, hogy mi legyen a túra folytatása. Lett volna még mit mászni, és jó időt is jósoltak, de el voltunk fáradva, hiszen 2200 métert másztunk az elmúlt napokban. Kicsit fájó szívvel hagytam ott a szebbnél szebb utakat, de én is tudtam, hogy inkább csak a "mindent meg akarok mászni" énem kívánta a mászást, de a testem már nem. Pár út amiért érdemes lenne visszamenni:
- Ago di Sciora: West Ridge Integral 1200m VII
- Piz Cengalo: Gaiser Lehmann   1000m V+
- Piz Gemelli: Coure di Ferro/Ironheart  (lap alján beszámoló) 530m VIII- topo

Végülis a lemenet mellett döntöttünk, városnézést és sportmászást terveztünk még  a maradék napokra, de a Gyros-os Medve sajt átírta a forgatókönyvet.
Másnap reggel iszonyatos hascsikarással ébredtem, próbáltam erőltetni az alvást, de nem volt mit tenni, rohanni kellett. Majd ismét próbáltam aludni, de megismétlődött a jelenet. Mikor a többiek is felkeltek, erőtlenül támolyogtam ki a sátorból, szédültem, gyengének éreztem magam. Megint sikerült összeszednem egy gyomorrontást, úgy néz ki ez az én keresztem, két évvel ezelőtt a Mont Blanc túrán is kikészített, bár akkor már csak hazfele úton hánytam végig Olaszországot. Most még előttem volt a 1,5 órás lemenet egy 20 kilós csomaggal. Domi segített az összepakolásban, mert egyedül ez se ment, rámadta a hátizsákomat és elindultam előre. Három óra alatt jutottam le a kocsihoz, a tűző nap és a dehidratáció teljesen kikészített, egy órára le kellett feküdnöm aludni. Bár 30 fok volt, polárban is fáztam. A Robitól kapott gyógyszerkoktél gyorsan kiütött, innentől úgy éreztem, mintha kívülről figyelném a világot, minden olyan gyorsan történt körülöttem, de legalább semmim se fájt. Később rájöttem hogy a Medve sajt, valószínűleg megromlott a napok folyamán és ez okozta a bajt. A történtek miatt lerövidítettük a programot,  még megálltuk hazafele Saint Moritzbam túristáskodni, irigykedni és beugrottunk Samnauba is. Samnau egy eldugott hegyi település Svájc és Ausztria határán, ami vámmentességet élvez, ezért a régi jó "dutyi frí" hangulatban lehet bevásárolni alkoholból, csokiból, benzinből, stb.
Élhető városnak tűnik
Jobban nem is alakulhatott volna ez az egy hét, végig csodás időben másztunk, festői környezetben, isteni grániton. Mindenkinek csak kívánni tudom, hogy hasonló heteket töltsön el a hegyek között és minden tervét sikerüljön megvalósítani, ahogy nekünk is. Természetesen most is azzal a gondolattal indultunk haza, hogy ide még visszatérünk.

2011. szeptember 5., hétfő

"A városi levegő szabaddá tesz"

Furcsa érzés volt felköltözni a fővárosba. Elfoglaltam a koleszszobát, elköszöntem a szüleimtől. Még előttem van ahogyan beszállnak a kocsiba és elmennek, de mintha az ajtó becsapása szívemben is bezárt volna valamit. Életem egy része lezáródott. Félek kicsit a beilleszkedéstől, sem elvegyülni nem akarok, sem kilógni. Olyan furcsa. Egy barátom mondása szerint: "-Majd beleszoksz csak a végén ki is kell jönni, az szokott nehezebben menni..." Hmm..
Óbudán lakom a hajógyári szigettől nem is olyan messze, Kunigunda talán az utca neve. Hárman vagyunk a koliszobában, egy falmászó bmx-es srác Békéscsaba mellől és egy szolnoki gyerek. Egész héten programok. Hétfő tanévnyitó a művészetek palotájában, kedden előadások az egyetemen, csütörtökön beiratkozás. 
Gábor azt hiszem a tavaszi Turul sziklák után hazafelé a vonaton annyit mondott, hogy Pesten egyetemen tanulni és közben fejlődni a mászásban, talán nem lehetetlen, de nagyon NAGYON nehéz. 
Kezdem megérteni mire célzott Gábor. Nem akarok kiszóródni az első félévekben. Aszem ideje kijárni Kő-kapura, és Tündérsziklákra. No meg meg kell építenünk azt a falat. :-) Nem lesz "elamnéziázva."
12.-én megyek el a Sportkórházba vizsgálatra, pontot akarok tenni az ujjam végére. Ádám megszakadni látszik a melótól, de ami késik nem múlik. (stop shop)