2011. október 30., vasárnap

Véradás Honti Katáért

Mi megyünk, én megyek! Gyertek ti is!
http://www.facebook.com/profile.php?id=100001330783345#!/event.php?eid=238049532919369

November 05. szombat (munkanap!) OVSZ, Bp. XI. Karolina út 19-21. 7:00-19:00

Gyertek ti is!

2011. október 16., vasárnap

A történelem megismétli önmagát

Úgy látszik ez az az út amit csak úgy lehet megmászni ha egy nap egyszerre többen megmásszák. Gáborral egy egész nyáron át nyomtuk annó a Dáridó hajnalig projektünket. Végül Gábor mászta meg elsőnek egy 7c+ fokozatot adva az útnak, amit én fél órával később elsőként tudtam ismételni. Ahogy kezd kihűlni a bánya, úgy hűl ki az emberek motiváltsága is Geri iránt. Nem így a veszprémieknek, ahol most kezdődik a "szezon". Balázs és Pisti szombaton Geribe mentek, hátra egészen a Titkos-falhoz. Bár én kicsit elszomorodtam, hogy sokan nem tartják épkézláb útnak, vagy csak lusták az emberek hátragyalogolni hozzá, azért az igazán motiváltak mégiscsak meglesik. Sokan mondták lehet hogy nehezebb, meg hogy az én bétám csak az én paramétereimre jók, Gábor kis peremét meg senki nem fogja majd meg.... hát tessék! Pisti és Balázs mindketten megmászták szombaton az utat, megerősítve a Gábor által adott fokozatot. Ki lesz a következő?
Ízelítő az alsó kunsztra:

Úgyhogy az eddigi megmászók sorrendben:

Borbély Gábor 2010.09.04.
Izer Bálint 2010.09.04.
Ágh István 2011.10.15.
Kovács Balázs 2011.10.15.

Próba 2010-ből.

2011. október 15., szombat

Sehnsucht nach der Ferne

Underground 8c+, Massone, Arco 

Vágyakozás a messzeségbe... jelenti a cím. Most nagyon jó volt hazamenni, bár nagyon féltem a kétórás hazaúttól, tudtam azt kell tanulnom amit a legjobban utálok. Informatika. Pff. Valaki öngyilkos lett Várpalotánál így a hazaút még egy órával tovább tartott a kelleténél, hosszabbítva kálváriám. De a hazaérkezés nagyon jó. Mesélek szüleimnek milyen a nagyvilág, mennyire más ott minden. Mama csak "a nagy falu"-ként emlegeti. Hihetetlenül élvezem és élem az érzést, ahogy a villamos megy a Teréz körúton. Szeritnem a Pestiek megszokták már, de én még mindig túristaként gyönyörködöm a házakban, és fasorokban. A fasorok. Én már 20 telet megéltem, de ilyet még nem láttam. Október közepén járunk, és a fákon fent vannak a levelek, és nem hogy lehullani, megsárgulni sincsen kedvük. Gyönyörű szép az idő. Ez akkor jutott eszembe, amikor egy tanárnővel beszéltem a vonaton. Azt meséli az általános iskolában minden ősz azzal indul hogy az alsósok, falevelet préselnek, gyűjtenek, festenek, ragasztanak. De idén a tenyér festés vette át a helyét, mert a fák nem cserélték le ruhájukat. Felborult az oktatás rendszer, ejnye meg kellene adóztatni ezt az időjárást.
A szombati nap délelőtt ejtőzéssel telt, (néha igenis kukába kell dobni az ember lelkiismeretét) és tankönyvek boritóját is öregedni hagytam, a belseje már túl sokat kapott -e héten. Vannak bizonyos érzések amiket nagyon tudok respektálni az élettől.

Ez a mai is ilyen volt. 11 fok van itthon, mégis póló nélkül fekszem a nyugágyban, ölemben Szofi a 4 hónapos labrador-vizsla kiskutyusom. Hideg van, de a nap olyan erős sugarakkal süt, hogy szinte égeti az arcom, és közben egy gőzölgő forró kávét szürcsölök... ezt nagyon élem. Ádámot felhívom nosztaligából, milyen jó nyarunk volt emlékszel testvérem? Véletlen egybeesés, de Annának pont most javul meg a fényképező gépe, és elkezdte feltöltögetni fácséra az olaszos képeket. :) Úgyhogy majd teszek fel valamikor a lentebbi cikkekhez. Egyébként bekerült még egy Arcós bejegyzés, de olyanok történtek benne amikre nem vagyok büszke, testem akarta csak lelkem ellenkezett.
A sulit nagyon élvezem, igazán jók a tanárok és a diákok is. Van összetartó erő, motiváljuk egymást. Fiatalok vagyunk, cefet jóképűek és szeretjük a sört. Talán már most sem színes cserepkkel vakargatnak minket, de szívárványos világban vagyunk annyi szent. Mindenki arról beszél, nem tudjuk elképzelni mennyit fogunk tanulni a vizsgaidőszakban és igazuk van. Már most is meg akarok hallni és nincs időm semmi másra, max heti egy-két mászás. Csajok? Már rég lemondtam az első félévi Szifilisz elkapásáról.
trobertino
A kollégiumról. Az egyik (kun) szolnoki szobatársam bedobta a törlközőt, jövő héten csomagol albérletbe költözik. A másik is most keres új helyet. A kérdések amik megfordultak bennem: -Ennyire büdös a zoknim? -Ennyire hangosan horkolok?
A válasz sokkal költőibb. Tele lett a pöcsük, hogy a szint angol wc-jét (8db budi 160 emberre) pottyantósnak használják sokan mások, a konyhában mielőtt ráteszed a tűzhelyre a fazekad, vinned kell egy spaklit, és 10 perces szénnéégett maradék takarítás következik. Reggel a folyosón lévő aknamezők és üres üvegek kerülgetése között, néha művészet elérni a 86os buszt. Néha a lélek valóban csak akkor tud fellélegezni ha ad. Gabó barátom mondta mindig, hogy ő ha lát egy kéregető embert mindig ad. (Gabó itt Pesten te súlyosan eladósodnál(: De van benne némi igazság. Sokszor ha megmarad a kenyércsücske vagy lejár valami szalámi amit nem akarok megenni, azt becsomagolom, és odaadom a hajléktalanoknak. Rájöttem mennyire vétek kidobni az ételt. Az egyik legnagyobb bűn amit ember elkövethet. Egy olyan világban ahol üresek a gyomrok és a szájak éheznek, ahol a szemek kisírtak és a szívek megtörtek ... ott mindig segíteni kell ahol ez ember tud, ezt egészséges körülmények között, a lehetőségekhez mérten.)

Az iskolán kívül a Buziklub és a Bercsényi koli a két hely, ahová mindig szívesen térek be. A niggerBencével való boudlerezés hihetetlnül motiváló tud lenni, de jövő héttől már elindul a zugedzés is. A Bercsényi pedig egy viccesen jó hely, az ingyen csocsó Robival amiért igazából mindig megfordulok itt. :) Vasárnap este Scene nagy vásznon kivetítővel, szeretem a mászókört :) 
Kalamares gebäcken, & Muschel's

2011. október 9., vasárnap

Megunhatatlan



ilyen (lenne) ha egy hulló kődarab eltalál :S

Kotečnik, megint.

Péntek este indultunk Gergő (céges) kocsijával. Szar idő volt pénteken, de tudtuk, hogy a hétvége zavartalan lesz.






Szombaton az A szektorban voltunk, kicsit felhős, de jó idő, pörögtek a 7a-k. Tomcsi és én is lenyomtunk (többek között) egy-egy 7a flash-t.
Új fogalmat szeretnék bevezetni: flash lopás. A flash lopás az, amikor két nagyjából megegyező képességű mászó párban mászik a közös on-sight szintjük határán úgy, hogy az on-sight pont nem sikerül, de a flash még igen.
Az első ember rontja az OS próbát, de a másodiknak sikerül a flash, aztán az első meg 2ndGO lenyomja. Ezután ha új úthoz mennek, ahol most a második ember a soros akkor neki nem sikerül az OS, de párjának a flash igen. Így lehet egyszerre ugyanannyi flash és 2ndGO utat begyűjteni.



Este grill csirke, sült körte, kis sörözés (2/kopf), rózsaszín pitbull, üveg görbítés, aztán alvás.

Vasárnap reggel jól indult, a Nap és Gergő rizsfelfújtja nagyon adta.




A B szektor volt terítéken. Az idő megint hol felhős, hol napsütéses, kellemes hideg a peremekhez. Összeraktam egy 7b-t, de egyben nem lett meg. Nagyon kapkodtam és két éles próbánál is elbasztam a kifinomult koreográfiát. Harmadszorra már nem mentem bele.
Aztán Herkules (7a+) flash. Volt még két kemény 6c flash, nagyjából ennyi.

A kemping persze most is diszkontáron volt. A nő már nem is nagyon mondott árat, csak hogy fizessünk, amennyit jónak látunk.

2011. október 8., szombat

Mejcup-2011

Kucsera Lenkének köszönhetem hogy végre besikerült nevezni a Mejcup-ra. Több mint 11 magyar versenyző!!!

Mejcup 2011 trailer from Mr. Mejcuppuccini on Vimeo.

2011. október 3., hétfő

Vásárcsarnok

Többen megszóltak, hogy nincsenek bejegyzések, ez köszönhető a sok tanulni valónak és kevés sziklázásnak. Na de most!
Ezek közül a Hegymászó találkozók közül leginkább a mostanit tudnám kiemelni, ezt élveztem a legjobban. Andorékkal, Tót(h)a Ádámmal és Boda Ágival verettünk le szombat reggel Csesznekre. Reggel kimegyünk először Kő-árokba, a srácok még nem látták és meg akartam mutatni pici Jurámat. Gabó és Barni épp megmásszák a Zöldhullámot (9-), majd megyünk vissza.
Az Erzsébet vendégháznál Bodrogi /Bobby/ Zoltán mosolygós családja és Ravadits Kornélék fogadnak. Pistike és Lui, - már elképzelni se tudnék nélkülük egy találkozót. Van ki kötelezik, van ki boulderezik, mindenki mászik Ördög-árokban. Érdekes, hogy a Blitzkrieg Bopban a meleg ellenére is most a legjobbak a próbáim. Lehet télen lesz valami...
Pistike nagyon rá van pörögve a XVI. Lajosra, úgy hogy átmegyünk az egész csapattal a völgy hátuljába. Amíg beszereljük a bánatos pókhálóktól csillogó mohás falat, ordítás és puffanás töri meg néha a csöndet. Boooby abszolút fanatikumban csapatja a Turbo Lovert, és a sokadik puffanás után sikerül is megugrania. Pisti első próbája bitang jól sikerül, pedig ilyen melegben nem bizakodtunk megmászásban; csak én mondogattam a szokásos szöveget : Ne hülyéskedj sikerül!
Ágika a Dédapámnál
Én is belemegyek, de most nem igazán éreztem a csít. Fent maradok az egy pontos standban, a kamerával. Bélám neki megy az útnak, Sam Bie-t megszégyenítő minőségű felvételek készülnek, lehet írok neki fácsén valami kioktató levelet. :) Csak a lábam ne lenne benne itt ott. Szóval nem tudom miért mászta meg Pisti úgy mintha egy heteset mászna, talán hetes lenne???... No azért ne hagyuk el magunkat. so disz iz it!
XVI. Lajos , 7c , két nitt plusz stand, FA= Ágh István, építette Kovács Tamás
Hétvégére megvágom és felteszem a megmászásról készült videót.!

Felmegyünk boulderezni a Leo & Fredhez, Bodrogi uraság hihetetlenül kemény. Vagy egy órán át csapatja a nép, de nem tudjuk beadni a végét. Olyan hamar született meg anno némelyik út, és olyannyira nincs ismétlője, hogy kezdem azt hinni tényleg kemény gyerek ez az Ági! :-)
"Sztár ez a Heidi" -Beke Barni a Zöldhullám megmászása közben!
Visszamegyünk a vendégházhoz, csülök borral, nekem száraz kenyér a menü. Nem hiába meg kell tanulnom beosztani a pénzt, mert nem először járok pórul mióta leesett seggemről az otthon tojáshéja. Tomcsi kezdi vetítésével az estet, a tavalyi és idei svájci túrákról szól a színvonalas előadás, személy szerint nagyon élveztem és ahogy néztem az arcokat, egy percig sem unatkozott a publikum. Halhattuk Bodogán Fecóék nulla fokban való rövidgatyás éjszakázásáról a nagyfalon, kétnittes kötélhosszakról, 1000 méteres falakról és láttunk pár vicces videót is. Tomcsi után Lui következett, mindig tud előszedni valami fotógyűjteményt amit még senki sem látott. Az előadások után nyugovóra tértünk. Jobban mondva volt aki "nyugovóra" tért, Ádámmal a hálózsák nélküli csomagtartóban alvás szépségeit fejtegettük egész éjszaka. Sokszor riadtam fogvacogásra, szidtam Fecó szépapját is amiért rávett hogy maradjunk. Persze reggel a nap sugarai és egy finom kávé új életet lehelt megkövült testembe.

Ekkor jött a váratlan kérdés; Bálint akkor te is nevezel a Tájfutó versenyre ugye? Hát lehet erre nemet mondani? Igen, de most nem így történt. Hát komolyan mondom ez egy életre szóló élmény volt azt hiszem mindenkinek, és elengedhetetlen részévé fog válni a további találkozóknak! Egy tájfutó oktatást is kaptunk, hogy néznek ki ezek a jelző "bólyák", a lyukasztó rendszer, térkép és jelölések. Az utolsó instrukció szerint ha először csináljuk akkor az ösvényekről inkább ne térjünk le, veszélyes lehet. Mohón nagyokat bólogattunk, de Fecó szűkült szemeiben már láttam a fellobbanó lángokat. Több mint 3km-es távot kellett teljesíteni, 120méter szinttel. 6 pont megtalálása volt a feladat.
Igazából végig verettem mint az állat, de egyszerűen elszaladtam az első pont mellett, amiért később vissza kellett jönnöm, és ez elég sok időbe került. Persze későbbi pontokat is rontottam el, de amúgy egész jól ment a verseny, fanatikusan futottunk a térdig érő cserjés, csalános mezőkön, pókhálókkal küzdve. Az utolsó ponthoz egyszerre értünk Fecóval végül én itt újra bevetettem magam az erdőbe, ő pár száz méter múlva pedig a célba másodikként. Nagyon sajnáltam ezt az első pont elrontását. Mire visszaértem se volt teljesen világos a dolog, persze mindenki tudja, hogy nem vagyok ebben a tájékozódásban a toppon, 20 perc keresés után meglett az első pont is. :)
A versenyt Tomcsi nyerte meg 23 perccel! A célba érésért jutalom alma és cukorka járt. Hát komolyan mondom olyan csapatépítő ereje volt az egésznek, sosem fogom ezt elfelejteni. Egyáltalán nem bántam meg a nevezést, sőt! A legjobb találkozó volt ez, a hétszázát!