2012. december 31., hétfő

BHSK közvetítés Szilveszter








Röviden , tömören, épekben.






2012. december 24., hétfő

Slacklineozásom története, avagy



amatőr pályafutásom kezdete, a hullócsillag hullása a holdfénFUUUUUUUU**!!!!!! Elég legyen a nyáladzásból!

Kitartás, erő, és egészség a gettó-mottó!

Az Universitas verseny után túledzettséget éreztem és 12 nap pihenőt szavaztam meg magamnak. Letisztul az elme, pihen a szervezet. Kell a változatosság. Úgy döntöttem, hogy ezt a kis „nyert” időt sem fogom elfecsérelni, hanem egy olyan dolog fejlesztésére fordítom, melyben már régóta szégyellem magam, de közöm sincs. Pár alkalommal slacklineoztam tavasszal, de egyszer bizonyosan véletlenül megtett pár lépésen kívül semmi felmutathatóm nem volt. Elkértem Robiéktól a 30 méteres line-t, és kimentem az Egyetemisták parkjába. A Vasárnap ráment a line-on való megállás megtanulására és pár lépés megtételére. Hétfőn megtanultam kifeszíteni a rendszert, Árpival mint két retardált találgattuk vajon mit hová kell dugni, és úgy 45 percen keresztül próbálkoztam, de a lábaim és a koncentrációm is megroggyant. Kedden szintén egyedül kezdtem az építést, majd megjött Robi, talán ismerőseim között a mestere a sportnak, és nem kis motivációt és segítséget adva ment az edzés. Hol lankadt a figyelmem, hol fókuszáltam, hol élveztem a napfényes10 fokos időt és meditáltam. Olyan jó két óra gyötrelmes próbálkozás után megéreztem a csít, vagy flow-t és egyszerűen sokkal kevesebb erő és figyelem ráfordításával el tudtam jutni a line feléig. 11 és fél méter volt a cél. Talán csak átadtam magam az áramlásnak és nem a végigsétálásra koncentráltam, de mindenesetre sikerült végigmenni. -Hatalmas mérföldkő és motivációs löket volt ez, megalapozta a hét többi napján lévő szabadidős tevékenységem programját. Szerdán is kimentem egy barátommal délelőtt 10 órára, a cél kábé 15 méter volt. Számos elméleti dolgot tanultam meg a napokban, a slacklineozás alapjait próbálták belém-verni. A technikát egészen megéreztem, de fejben valahogy nem kaptam még el teljesen a feelingjét, demotiváltak a járókelők, a hideg. Kétszer estem le 14 méternél pár lépéssel a vége előtt. Kicsit összetörtem, és egy pihinapot ígértem meg magamnak, de semmi sem térített el a céltól. Pénteken a barátnőmmel mentünk ki a Margit szigetre, 5 méterre feszítettem ki neki, és próbáltam a mentora lenne a még számomra is szűzies sportágban. Az öt méteren oda vissza gyakorlás elmélyítette bennem a dolog szeretetét, azt akartam hogy menjen a 10 méter is ilyen lazán. A célom 20 méter volt, és minél előbb végigsétálni rajta.
Hagytam vagy egy hónapig érni a dolgot. Aztán újra elkértem a srácoktól a line-t és egy keddi napon újra ráálltam. 15 méter visszaszokás. Mindig tanulok valami újat, legtöbbször a saját hibámból, kicsit olyan mint a boulder; amint leesel egyből javíthatod, módosíthatod a technikát. Szerdán ismét kimenetem, Robi segített a kifeszítésben és kecsegtető mosollyal az arcán, -Egy huszas? Hmm, teljesen más mint az eddig megszokottak. Már a szél rezgéseit is érezni a lineon, egy nagyobb korrigálás hulláma visszajövet ledobhat… 
2 órán keresztül próbálkozom, és a végét nagyon jól sikerül megérezni, jobban mint a 15-ös végét, és az első 7-8 méter is viszonylag sima. Viszont a köztük lévő középső 7 méter valamiért nagyon nehezen megy. Nem adom fel, de két óra pont elég hogy rottyon legyenek a lábaim. Elégedett vagyok, már reálisan látom hogy végig fogok tudni menni ezen a távon. Csak maradjon erő fejben is a legvégére…
Másnap Csütörtökön felhívtam egy srácot, láttam a face-n hogy a profilképén slacklineozik, gondoltam hátha elleshetek tőle pár trükköt. Sokat vaciláltam mi legyen a táv amire kifeszítjük ma a hevedert, végül úgy döntöttem 15 méter ideális lesz. Szinte az első ráállások egyikén végig is sétáltam rajta, egyéni rekordomat beállítva ezzel. Aznap még többször megvolt az átsétálás, sokat gyakoroltam a közebén való álldogálást és menetelt, hol a sebességre, hol a lassúságra figyelve. Innen nincs megállás, késznek éreztem magam a húszasra. Nagyon megéreztem a közepét, helyrekerült a kirakó hiányzó darabja.

Másnap december 21.-én Zé-vel mentünk ki, a hőmérő -3°C mutatott. Egyedül már nem tudom frankón feszesre meghúzni a lájn-t, és nem is éreztem volna túl sok motivációt. Teát főztem, és összeszedtem magam. Az utolsó alkalom idén. Nagyon feszesre húztuk a dolgot, amennyire csak meg bírtuk feszíteni. Párszor megcsináltam az utolsó 7 métert, úgy éreztem itt már nem fogok kiesni. Nagyon trükkös a végigmenetel, alkalmazkodni kell a line-hoz az elején, közepén és a végén is más technika kell. Más roggyasztás, kicsit más kéztartás. Aztán elkezdődtek az éles kísérletek. Vagy négyszer estem le a 2/3-ánál, mindig valami más hiba miatt. Aztán Zé-vel beszélgettem, lenyugodtam. Ez a kötélen sétáláshoz tényleg a teljes lelki, testi nyugalomra van szükség, lelassított szívverés, szabályozott légzés. Sikerült végigmenni, ha jól számolom a tavaszi három alkalom mellett, ősszel még nyolcra volt szükség. 11 alkalom kellett, hogy átsétáljak egy fától-fáig kifeszített 20 méter hosszú hevederen. Tényleg nincs értelme beszélni arról, hogy hány alkalom kell hány méterhez, de mégis kell hogy legyen célom. Persze ez is csak motiváció kérdése, és azé hogy akarom-e. 

II. Hangár Bejgli Boulder Kupa

 Tősgyökeres batta- (Pósz Pali Képeivel)
Egy versenynek ilyen nevet sem más tud adni mint a hallucinogén Százhalombattai mászó csapat. Sajnos még soha életemben nem voltam battán, igazán régi és komoly adósság ez, sikerült kihúznom a bakancslistámról. És örömmel jelentem, nem hogy sikerült kihúzni, fel is került az éves rendszeresen látogatandó események listájára!
 az újonnan megnyitott rész egyik fele
Miről is van szó? A Battai mászócsapat (mely Budapest után talán a legnagyobb mászóközösség az országban) egy igen különleges mászóversenyre invitálta a tömegeket, egyedi szabályok, egy kis battai életérzéssel megfűszerezve. Én sosem értettem miért példálózik mindenki a battaiakkal, de ebben a kis közösségben olyan erők áramlanak, szemem-szám tátva. Róth Barni, Drusza, Pjulinka professzor, Gyuszkó bá és természetesen Krisz a battai csapat szíve-lelke volt, a már említett verseny motorja. 2 héttel a verseny előtt leszedték az összes fogást és elkezdték kitalálni a versenyutakat. A hangár egy új boulderrésszel is bővült, őrületesen jók a falak. De miért is volt ez oly egyedi? A versenyen 40 bouldert kellett mászni, és erre 8 óránk volt!!! Már a Facebook csoportban felcsigáztak minket a rendezvényre, az emberek pedig szépen sorban jelezték vissza hogy indulnak. Több mint száz versenyző jött össze, szóval lassan már nem is tudtam hogy versenyre vagy mászótalálkozóra megyünk-e?!
Bobi egy piros boulderban. Jó nehéz volt kezet cserélve,
de keresztbe ugorva is!!! Egy battai legény.
Budapestről indulva; Gabika, Gábor és én. Később csatlakozott Tóta, Árpi, Márk és a labor tiszteletbeli női tagja Bobi. :-) Párszor eltévedtünk battán, de odaérve hihetetlen fogadtatásban részesültünk. Mosolygós mászók, VIP öltöző, gyönyörű utak minden mennyiségben. Reibungok, peremek, lyukak, plafon, áthajló...egyszerűen minden ami ízületnek-ujjbegynek ingere. A regisztrációnál, A4-es lapot kaptunk rajta feltüntetve mind a 40 bouldert, névvel, az út készítőjével ellátva, utalva a nehézségére, az út színére, esetleges tiltásokra (pl. ajtó).
 
 Drusza az egyik megmászatlan spártai plafonoson.
11 után kezdtük el a mászást. Árpival és Gáborral egyszerre kezdtük de teljesen külön másztunk, mindenki a saját tempójának megfelelően. 10 könnyű, 10 közepes, 10 nehéz és 10 spártai boulder volt.
A könnyű utakkal kezdtem, flash másztam mind a 10 fejéret. Rárontottam pár feketére, de még nem éreztem a "csí to comes"-t, úgyhogy elmentem pihenni. Fél óra múlva elkezdtem mászni a pirosakat, imádtam őket. Egy volt amihez 3 próba kellett, párat két próbából másztam, a többit flash. Nagy pihenő, kajálások, bejglik, dumálgatások.

 Janka egy egyensúlyozósban küzd a Top-ért.
Igyekeztem sokat beszélgetni a kedves kollégákkal; Gabó-val aki kimegy másfél évre Ázsiába, vagy itt van ez az árja gyerek, a Barni Sparchen-ből, Németországból. Ritkán látom, de a stílusa még napokkal később is ott van a véremben, valahogy megváltoztatja szájízemet, valahogy mindig ráhangolódok a hullámhosszára, és itt hagy magából valamit, valami jót, lazát, bátorítót.
A szünet után a kék bouldereknek esek neki, ezek is hamar megvannak, szinte mind elsőre. 30 boulderen vagyok túl, tíz hiányzik még. A tíz legnehezebb. Nagyot pihenek és olyan 3 óra körül neki is látok az utolsó 10 projektelésének. Heroikus küzdelem alakul ki a boulderek és én köztem. Többször lecsücsülök gondolkodni, hogy mibe tegyem bele az erőmet, mihez van egyáltalán még elég. Van számomra 3-4 feka boulder amit lehetetlennek látok, a többiben elkezdtek mozgolódni. Vannak egész jó próbáim de itt-ott hiányzik valami. Ekkor elkezdődik a csapatósdi. Benke Balázstól nagyon jó bétákat kapok, és sikerül letolni az első feketémet.
 Tóta koptatja a Miura Vs-t. Piros boulder.
Róth Barni repül az egyik aszem megmászatlan spártai-n...

Aztán pont elkapom, ahogy Balogh Axel -a fehérváriak legjattosabb tagja- leküldi az egyik plafonon átmenő 10 nagy, fesztávos mozdulatosat. Kitalálom a nekem megfelelő bétát, és harmadik próbára sikerül is lenyomni. Aztán egy őrült maxerős utat nézek ki, 2 megmászója lett az egész verseny alatt. Simán meglett részletekben szóval nekiállok egyben. Vagy 10 próba után tudom megfogni a piros színű zóna fogást, de butába vagyok nem fogok mellé és nem tudom áthúzni a következőig magam. Bizony, fontos tudni hogy hol vannak a határaid, főleg ha fáradsz... kicsit szomorkásan veszem le a cipőt; mára ennyi volt. Sétálgatok, a fekete hard boulderek között, de már nem látok potenciált semmire.
De valami nem hagy nyugodni. Volt egy fekete amit sikerült a Top-ig leflashelnem, de nem tudtam leduplázni három próba alatt se!!! Tamáska megmutatta az ő bétáját, egy szép térdéket tud csinálni az egyik elemen és nem hogy leduplázza, no hand-ba tud beállni belőle. Na ez meghozza a kedvem!
Patkány azon a feketén amin kiestem a zóna után. (A kunszt talán a rücsis két piros fogás leduplázása volt, majd egy bazi nagy mozdulat egy perkóra.) Dájesd!
Újra nekilátok tisztítani a reibungos rettenetet. Márkkal kezdjük csapatni, bemondják -Még 10 perc!, -Még 5 perc! Gabikáékkal beszélek, és a Bölény família motivációt ad, továbbá kis tömeg alakul ki a hátunk mögött. A semmiből 7 óra boulderezés után, az egyik legszorítósabb reibis utat küldöm. Megvan a kunszt mozdulat, már a tüdőmből jön az ordítás, zia koptatta fájó torkom csak úgy sajog. Jobb kéz a Top-on. Próbálok térdéket, lábcserét, de semmi se adja be, végül eszembe jut délután hogy mászta ki Papír az utat. Elkezdem a szétdurrant bal kezem alá becsavarni a lábam, de nem fér oda. Helyet kell csinálni neki, de csak a jó lélek tartja még ott azt a balost. Ekkor már hallom hogy a tömeg is kiabál, én is ordítok, mint a fába szorult féreg, két kezem a Toppon, testem kicsavarodva, lábam letekerve. Harmincharmadik!
 Tomika, Komjáti, Balogh Axel, Papír, Izer, Nándi
Az utolsó percekben is ki tudtam hozni magamból a max-ot, óriási mentális viadalon érzem túl magam. Jó döntések, szerencse is. Persze mindig marad benn pár dolog ami meglehetett volna, talán még két boulderen éreztem volna azt hogy vállalható számomra, a többit egyelőre biztosan nem. Az eredményhirdetésen nagy boldogságok vannak, Bölény kedvese fent áll a dobogón a seniorban, ahogy csak Bobi a nyílt nőiben. Nagyon örvendek, amikor hallom az 5. helyezésemet. Abszolút boldog vagyok, mert amikor idejöttem reggel azt mondtam hogy 33 bouldert szeretnék megmászni, és benne lenni az első 7-ben. Legjobb eredményem eddig boulder versenyen, (2010-ben a Zsombói országoson ahol Márk nyert, a 8. lettem, 2011-ban a Nagyvázsonyi országoson a 7. helyet szereztem meg, aztán ősszel a Big Names Big Names-en lettem 6., most pedig egy bizonyítványban is helytálló ötös...) jövőre már muszáj lesz dobogóra állnom! :-)

 csoportterápiába?
Az eredményhirdetés után átmentünk az Ebatta étterem mellett lévő kulturális komplexumba, gulyás leves, barátok, piákok. A kedves beszélgetések után, hamar már mindenkinek csillogott a szeme, zavart tekintetek, mosolyra csillogó fogsorok. Pár szállóige és a sokadik üvegek után, Payer Kornél kötött pulcsiban, Tamáska félmeztelenül, de mindenki élvezi a bulit a maga ízlése és módja szerint. Ahogy Gábor fogalmazott egyszer: "Már ahhoz ritmusérzék kell, hogy átmenj a tömegen." Volt itt pogo, könnyek, búcsúzások. Gabótól elbúcsúztunk, egy ajtó csukódott most be, és egy új fog kinyílni. Gyuszkónál lett elszállásolva a banda, reggeli kávék, teák, szendvicsek. Hála égnek egy tökéletes vajazó emberünk volt, nagyon jó visszagondolni erre a kis összetartó mászócsapatra, sokkal többet adott ez a verseny mint eddig bármelyik a 9 évem alatt...
 Kulacsba csajozósba?!
Az egyetlen hiányom, hogy Szájmon bí nem jelent meg, de előző nap Ezüst-hegyen leverette a Kalahári-traverzt szóval egye-kukac elnézzük. ;-)
 
 durva megalvások...

 gilisztába?!
 KMG facebook-képbe?
Múltba-jelenbe?!
 vajazni németül?
teázgatások...
Fehérbe, karácsonyba...
Búcsúzóul a Karácsonyi Batta bejgli recept, enyhén búza gyanús...:)

2012. december 23., vasárnap

Bachar létra

Egy régi álmomat váltottam valóra, megleptem magamat Karácsonyra egy Bachar létrával. Kb. 4000Ft-ból és 1 óra munkával hoztam össze, na jó a létrafokokat asztalossal csináltattam. Eddig 20-30 percet edzettem rajta,  de már ettől is izomlázam van. Ajánlom mindenkiknek!




2012. december 21., péntek

Az 51. hét

A világ épp hogy életre kelt, pedig egy újabb hétfő volt az ellenség. Szájmon Bí motivált volt, mint mi és mivel Ezüst-hegyet rommá áztatta az eső maradt a jól megszokott Remete-barlang. Most ugyan nem volt rotyogós a hó a kisétáláskor, kicsit jeges, hideg idő fogadott az erdőben hatalmas ködbe burkolva a tájat. Így fűrész ide-oda a fenyőfa lopás meghiúsult. A mászás ugyan nem ment rosszul, eljutottam arra a pontra hogy baromi gyorsan képes vagyok bemelegedni. Sajnos sok helyen csorgott a víz a plafonból, a barlang nem bírta tovább és kezdi átengedni a vizet. Bár csurom vizes a beszálló, és a következő fogás is nyirkos, Bence megmássza a Remete Style 7C-t. A Kávéfőzőt kezdi el összerakni, Árpi pedig a Kávéfőzővel párhuzamosan futó, s a barlang egyik leghosszabb boulderét a Pukkanj!-t nyomja. Vagy egy óráig bámulom a 23 mozdulatot, a parányi lépéseket és gettó fogásokat, közben félig ki is hűlök, de nem akarom hogy figyelmetlenség miatt essek majd ki a Flash próbából. Hihetetlen akaraterőt szedek össze, de mégsem elég. A második próba nagyon jó megy a hasba légzés, de az alkarom elsavasodása valami egészen új dimenzióba lépett. Már csak ráteszem a fogásokra az ujjaimat, az utolsó ujjperceket kézékként használva, ha tudom. Az utolsó előtti mozdulatból borítok ki, ma az út nyert. :) Nagyon király ez a boulder, aki hűvösben akar boulderezni nyáron jöhet ide állóképesség gyúrásra. 30-45 fokos áthajlásban traverzálás, hogy Bencét idézzem: "sport út nehézsége 7c körül lehet".
Idén már nem megyek vissza a barlangba, egy boulderverseny, egy Ördög-árok és egy kis pihenés a terv erre a szezonra. Ismét jöhetnek a számadások, mi sikerült az előző évi tervekből..., bár ha nem akarok elkeseredni idén nem csinálok számadást. Na szevasztok!!! :)

2012. december 17., hétfő

cute cocktail week

Vasárnapi Szentbékkálla óta nem történt volna semmi? Dehogyisnem! Volt Csepűrágó diákfelvonulás is, hajnalhasadatáig rajzolás, közgazdaságtan zárthelyi, győri IC, megment boulderek, meg diavetítések végül Mr. Hasser bráner meister Tomo fantasztikus tánca!

Tehát, egy múltheti gigaprojekt hétfői megmászásán kívül nem történt semmi különös. A vásárhelyiben Márk egy atom bétát mondott, kipipálhattam végre valami olyan bouldert ami bűzlik a nehézségtől. A jó edzéseket kondizással zárom szigorú szériázások, néha mások is becsatlakoznak, bár még nem hiszik el sokan hogy mennyire fontos a kondi terem. Egy egy edzésen általában 8-9 tonnát mozgatok meg, fel akarom vinni 10 fölé. Nyilvánvaló, hogy nem a tömegfelhozatal a cél, de ez kell a testemnek. Mint megtudtam a növekedési hormon éjszaka termelődik, ennek van óriási szerepe a regenerációban is, ezért nem vetem meg egy ilyen edzés után a 9 óra alvást.
 Szükségszerű is volt már ez a hétfői edzés, mert a hét többi napján kereken 0 volt az tréningek száma. Minden éjszaka rajzolással telt, csak a Charlie számok tartották már bennem a lelket.
 Aztán  eljött a péntek, és egy horrorisztikus brigád jött össze egy újbóli Remete-barlangra. Szájmon bí, Patkány, Nándi. Pad-ek sokasága és gázlámpa. Faterommal dobtuk össze a kis fénycsiholó berendezést, HD fények a barlangban! Bemelegítés és küldetés. Nándi felszed a Boráros téren, beszállok a kocsiba, ahol épp a Hosszú lábú asszony szól, mi is ordítjuk ami a csövön kifér. Hihetetlen feeling blues-t hallgatva menni boulderezni, a legjobb kocsikázásaim egyike. :)
Első bouldernek egy új utat akartam megnézni, a Patkány Tours névre hallgató 7A+. Az első kísérletnél majdnem megvolt a flash, de valamiért mégis letettem a lábaimat a pad-ra. Oltári sok próbámba került ez a szép boulder.Tolok még egy 7B, 7B+ bouldert, meg Patkánynak boulderét a "szembefalon", ami valami őrületesen gyönyörű.
Mért is jó egy plafonban boulderezni? Egy terem sosem venne rá hogy használjam a sarkamat, vagy állandóan lábfejezzek, de ezek a "remetés" utak megkövetelik a technikának eme - általam sajnos nem művelt részét. Boldog vagyok mert érzem az erősödést szeptember óta, akkor az Osztálykirándulás első mozdulata nagyon nehezen ment, 5/1 most 5/4 az arány. Ahogy hazaérek betolom az aminosavval dúsított áfonyaszirupos csirkeadagomat és átadom magam az álmok örvényének. (Ezekben az álmokban átsétálok egy 20 méteres slackline-on, megértem bizonyos dolgok működését, elfogadom a miértekre való üres és bizonytalan válaszokat. Majd megszólal a telefonom, felállok az íróasztalhoz sétálok és rácsapok egyet. Az adventi naptárból csoki a szájba, koffein a vérbe, cipő a lábra.
Bliccelés a Déli-Pályaudvarig, majd Győr. Szombatra egy kis karácsonyi összejövetelt szervezett a Győri alakulat, Fecó fogad a szokásos szeretettel és kedvességgel, mint mindig. Felmegyek hozzájuk ahol egy atom boulderezést küldünk le a padláson HRT, AIX fogásokon. Álom a mászás.
Ezután a győri csarnokban küldjük a köteles utakat, amíg Dr. Zakariás Úr pörrenti az udvaron a paprikás krumplit. Megnézem az Universitas győri-fordulós döntő utat, amiben Gábor annó lenyomta a Széll-eket. Egy flasht küldök rá, de szintén kiesek sőt külön külön is igen nagy gondot okoz a további rész. Levezetésnek a szokásos fekvőtámasz sorozataim, illetve egy egykezes betartás versenyt rendezünk. A Fakír névre hallgató kárászraj-szálkásságú barátunk mögött sikerült másodiknak lennem, három másodperccel volt jobb mint én (45), de pihenten szerintem 60 sec fölé lehet ezt vinni. Jó kis erőmérő gyakorlat.
A mennyei vacsora után az éves diavetítésekre kerül sor, Tomcsi nagy-falas túrái, a Győri csapat éves összefoglalója, és Domi vetítése az Argentínai Petzl Roc Trip-ről, melyről remélhetőleg itt is lesz majd írásos emlék. Az éjszakát is megnézték a srácok, ki-ki a maga módján. :)
A képek gyatra minőségéért már már én kérek bocsánatot, nem tudom hogy a "képtelen-képetlen" bejegyzés, vagy a silányokkal teli demoralizálja jobban az oldalt.

2012. november 24., szombat

Vasárnapi Szentbékkálla

Négyen indultunk el a jó öreg Kármán parkolóból vasárnap reggel fél 7-kor reményekkel és célokkal tele. Gabika, Ádám az öcsém Előd és én alkottuk a lelkes csapatot. Mindenkinek a lelkére kötöttem, hogy ne késsen és így is történt! A nap jól indul, gondoltam ez egy jó előjel lehet.. Az én célom minél több nehéz út megmászása és próbálgatása volt. Odafelé úton kaptunk egy kis ködszitálást, ami kicsit megrémisztette a csapatot, de én biztattam őket, hogy ez még nem gáz, max majd szárogatjuk a fogásokat..:) Az utak nagy része száraz volt, ugyh mindenki megnyugodott és megkezdődött a csapatás! Az Online algoritmus nevű 6B+ kunszttal kezdtem. Most meglett elsőre, utánam Gabika is letolta pár próbából..Ádi is próbálgatta, de a dinamikus mozdulatok még mindig nem a barátai...Előd is elkezdte csapatni, kb élete második sziklázását. A bátorsággal nincsenek gondjai, elküld mindent dinamóból, mégha esélytelen is..mintha csak magamat látnám pár évvel ezelőtt..:)
Előd új fényképezőjének hála sok és jó kép született. Íme a boulderek amiket toltunk..
Reggeli érkezés

Ádámnak meglett flashre, Gabikának pár próbából:

Underground trav









Aureliano Buendíra ezredes

Most meglett viszonylag gyorsan..lent kellett a jobboldali lépés is.





 Kapálózá

A sikertől felbuzdulva egyből nekiálltam az Acid SD-nek. Nyáron meglett a földről felugrós verzió, akkor nagyon nehéznek éreztem..Most nagyon jól tartott a reibi, kb 3 próbából meglett.




Acid SD

 Ádám és Gabika is próbálkozott a felugrós verzióval, de nem nagyon adta nekik a boulder..Ezért inkább a Betont próbálták. Jó edzés a srácoknak a dinamikus mozdulatok megérzésére..Gabika első 7A-ja!! Neki is ugrással lett meg.



Beton (sarkazós próbálkozás)

Edzés miatt még megmásztam a Debrecent, és próbálgattam a Vidám vasárnapot összerakni. Ha megérzem a beszállót látok rá sanszot, de ahhoz jó körülmények és sok edzés kell még..:). Tolok 1-2 próbát a La coste-ra is csakhogy szokjam a magasságot, de sajna nedves a zseb egy része és a perem is..
Kíváncsiságból (fejlődök -e), edzésből és Bálint kedvéért letolom a Bodies 2008 nevű kunsztot is. Mindenképp érdemes szerintem, ugyanis nem sokszor találkozunk ilyen mozdulatokkal. Travi dinamó, úgyhogy a fogás fölé kell nyúlni, majd betartani...





Bodies 2008

Nyáron Bálinttal próbáltuk a Rozmár nevű utat ami nagyon tetszett és nagyon meg akartam mászni, de melegbe puha bőrrel kb. csak bőrgyilkolás volt..Kb fél 4 kor ránéztem az órára és azt mondtam a srácoknak azt még nézzük meg nekik is tetszeni fog...Összerakosgatom az elejét végét külön-külön 1-2 próbából, közben Ádám is próbálgatja az elejét.. Nagyon szép és technikás boulder..A második éles kísérletre meg is van!! :)













Rozmár

Mosollyal az arcomon ülök be a Gabika kocsijába és várom a következő békkállát. Remélem akkor már a nehezebb boulderekhez is több közöm lesz.. Előd ismerkedett a sziklázással és örömömre tetszett neki és lelkes..:) Ádám és Gabikának is tetszett a hely varázsa és realizálták, hogy dinamóba sokat kell fejlődni..