2012. január 27., péntek

Az acél városa

A fűtetlen panelek pokla, az Edda szülőföldje, avagy ahol még a lovat is levágják az erkélyen; meglátogattuk Miskolcot!

Guilette 7a
Még pár sör társaságában határoztuk el Gáborral, ha vége a vizsgaidőszaknak valamilyen formában kiengedjük a gőzt. Új dolgokat akartunk kipróbálni, messze menni. Árpi barátnőjével és családjával elment síelni, Gáborral úgy döntöttünk ideje adni ennek a téli sportnak. Miskolcon kaptunk szállást Annánál, Gábor barátnőjénél. Egy kollektív házban lakhattunk itt három-négy napot. Ritkaság számba mennek az ilyen házak, Magyarországon ezen kívül nincs több ilyen létesítmény. Pénteken a pályaudvaron találkozok a kis csapattal és megrohanjuk a Bánkúti sípályát. Megváltjuk a sífelvonó árát, Gábor lábán már a léc láttán is szakadok. A füredi gyerek nagyon hamar belejön a hóekézésbe, de azért mögötte megyek végig, egy hatalmas borításról sem akarok lemaradni... :) Gábor Hermann Maiert megszégyenítő carving és "rövid lendület" technikákat mutatott be..., na jó pár bokorból mentést, meg felvonóból kiesést leszámítva tényleg ügyesen csinálta, jár a piros pont! Megoszlanak a vélemények... de én nagyon jól éreztem magamat. :)
"Leceken" a bhsk!
Hazafelé meglestük a Hámori sziklákat. Szívesen másztunk volna itt is, de most pont nem volt kedvünk megvenni az éves hámori klubtaggságot...
Szóval másnap elmentünk Fehérkőre. Vagyis Fehérkő-lápa ahogy a helyiek tartják. Lillafüred, Erzsébet-sétány. Már majdnem rossz irányba mentünk, amikor eszünkbe jutott mi együtt milyen könnyen el szoktunk tévedni, ezt átgondolva megtaláltuk a helyes irányt. 10cm friss hó ropog a talpunk alatt miközben baktatunk fel a zöld turistajelzés mentén. Hamarosan ott vagyunk a már oly sokszor látott Bori Gergő Anna-emlékút kilátásnál. Fantasztikus ez a Bükk, mesés a környezet. Kicsit szomorú vagyok amiért már nincsenek meg a nittek az Ummagummában, bízom benne talán csak cserélik a régieket. (Amikor hazaértem már ment is az e-mail "Hímer Úr"-nak, talán; ismétlem talán orvosolva lesz Majd.) Gáborral a bemelegítők után, a Guillett nevű utat másszuk. 7a, megmért. Nekem harmadikra beakad, látom most nem könnyű Gábornak, de leül és fókuszál. A következő próbán már ő is "standot"-akaszt. Egész nap várjuk a napsütést de csak nem jön. Úgyhogy 0-1°C lehet a hőmérséklet, szerencsénkre szél nincsen. Hamar hazarongyolunk, vár a krumplifőzelék.
Másnap újra eljövünk, ezúttal a többiek is. Anna első ízben mászik sziklán. Az idő fantasztikus, a nap szinte éget. Gábor on-sightolja az Anna-emlékutat, ezen kívül más említésre méltó nem történik. Én Paulo Coelon művelődök, élvezem a kilátást, a levegőt, a meleget, a csít. Remélem párszor még sikerül ide eljutni tavasszal, végig akarom mászni itt az utakat. Ezernyi csodát rejt ez a Bükk.
Fantasztikus hétvége volt, egy gasztronómiai csoda is egyben. :)












Nándi vagyok, Nagy Ferdinánd!













2012. január 26., csütörtök

Boulder a "Halálbrigáddal"

Hajóvonták találkozása tilos 7A
 Szegedieket még az Ágh is húzza
 Jó napot kívánok, Ágh István vagyok, 33 éves és toxikológusként dolgozom egy kutatóintézetben.
 Felállás az egyujjasból 6B ért!
 Még mindig az egyujjasban!!!!!!!!!!
 Levertük a tömböt
 Pisti a kiszállóágh-on
 Balázs szintén egy új útban.
 Nem így képzeltem az első vizsgaidőszakomat. Adél azt mondta a buziban még ősszel, hogy -Ne tudd meg mi lesz majd a vizsgaidőszakban... - Jó jó biztos durva..., de..
A múlt heti 6 mászás megbosszulta magát. A szervezetem bedobta a törölközőt és hiába a C vitaminnak és alvásnak, győzött a vírus. 6 éve nem kaptam el vírusfertőzést és pont most ütött be. Úgyhogy az utóbbi napok vagy matekozással, vagy alvással teltek. Már egész kezdtem Borbély Gábornak érezni magam a sok integrál és függvény között, majd az a tudat lökött vissza a jelenembe kedden, hogy "Elégséges" , állt a neptunban. (Gábor jobb lett volna..., de én így is hihetetlen boldog vagyok (: ) Szóval hogy pihenjek valamennyit meg megnézessem magam dokival azonnal pucoltam a fővárosból, végre tisztességgel magam mögött hagyhattam. 7/6 lett a tárgyaim aránya, nem is rossz. Bent a doki sok pihenést javasolt, sok C vitaminnal és vízzel, alvással. Kint anyának csak annyit mondtam, a doki azt mondta már jobban vagyok, sőt, Minek is jöttem ide? :) Kell néha a kegyes hazugság, nem szabad Pistike szabadnapját próbára tennem. És amúgy is gyúrnom kell a februári Maltatal-ra, ha mondjuk egy "Marmalade-vel" akarok hazajönni. De nem kell ilyen messzire menni. Hétvégi sikeres Ummagummához sem árt az edzés.
  Az Adam Ondra The Movie pedig csak olaj volt a tűzre. Adam személyiségében nekem is van pár szemetszúró dolog, de mindenesetre a mászás iránti motivációja annyira inspiráló tud lenni, bármennyire is fáradt vagyok, 10 perc videónézés, és máris a préselem magam a csövön.
 Fakutya balos pereme
 Fakutya kulcsmozdulatban Balázs
 Ez a kép engem különösen magával ragadott. Posztertéma. Fák, falevelek, Ördög-árok.
 A Karib-tenger kalózai 7A
 Balázs egy új útban
 Tantestületi 6B+ második fogása nini egy kagyló
 Őszi sanzon, fa, villamossági alapismeretek, lowrider, sóhajok hídja. Csupa emlék.
Villamossági alapismeretek 7A/+
Szerda reggelt elterveztem. Kelek, majd tészta készítés, lekvár, minden. Erre kiderült, hogy anya nagylelkűségének hála be lett kapcsolva a hősugárzó, de ki lett húzva az ébresztőóra. Nájs.
9-kor kelek, pakolok amit látok, ez nem jelent valami sok mindent. Csak cipő van nálam a hasznos dolgok közül, de ha valakinek akkora lába lenne mint nekem, esküszöm azt is hanyagolnám, meg is szólnak a hanyagságért a srácok; igazuk is van.
A párosra még Dede Laci ragasztotta a halálbrigád nevet, és a térdepelve kalapáccsal molyoló éppen a száját harapdáló Pistikére és a gettó ujjú Balázsra, aki annyira kemény, hogy egy fél térdletekeréssel vagy fellépéssel képes kompakt darabokat kitörni a térdével a sziklából (hát milyen kemény srácok lehetnek ezek??)- hát nézem és azon agyalok ez a becenév hamarosan el fog terjedni.. :)

A Balaton tömbnél kezdünk, de túl vastag a bőröm és hamar legyalulom az egészet. A Fakutya nevű 7B sikerül megmászni, s bár kicsit másképp mint az előttem lévők, de azért van boldogság. Feljebb megyünk a Lowriderhez, ahol már szinte teljes szélcsendben boulderezünk, néha még a nap is megkínál minket télies sugaraival. Próbálom az Autó egy szerpentinent, de most valami nem passzul. Szerintem nem melegítettem eleget a cipőmet, és a gumi megkeményedett, ezért állandóan lepattant és lecsúszott mindenről. Az ujjaim nem tartanak, a bőröm ég. Nem az én napom. Lekalapáljuk a Lowrider topja utáni nagy követ, ami eddig elcsúfította ezt a szektort, majd két új út születik. Nevekkel egyelőre még hadilábon állok, nehézségeket sem tudok, de majd legközelebb ha motivált leszek levideózzuk őket. Egyébként a Tóth koncentráció, az állóstartos formula módosulhatott kissé. Eddig én 7A+ra tartottam, (Bár Balázs és Pistike is picit könnyebbnek érezték, Bence mondta hogy korrekt), de tegyük fel hogy 7a/a+. Eddig az állóstartosban az volt egy kis "genyóság", hogy mielőtt benyúltunk fent a lyukba (28. másodpernél), rá kellett guggolni a bal lábunkra és teljes egyensúlyba hozni a testünket. Namármost ez a sziklatumor mindig zavarta a térdemet (és a halálbrigádét is) a jó pozicionálásban. Most hogy eltűnt könnyeden be lehet állni, megkönnyítve ezt a részt. Szóval így az állóstartos Tóth koncentráció valószínűleg 7A lesz, az ülősnél talán nem lesz könnyebb annyival hogy változtasson.
Míg Balázsék bouldereznek én a teljes feladás mellett elkezdem tovább bontani beke barni falát. Pár 10 kg ismét lekerült, de még mindig nem fejeződött be...

Később még sikerül kitolni az Alkonyat nevű 6B-C bouldert, gyönyörű. 2 és fél méter, majd még 5 méter kimászás(!) a csúszós 70 fokos köveken mohapárnán. A nyitás itt is folytatódik, vagy 5-6 út születik meg aznap. Születik egy kemény fb. 7b körüli traverz ami megkapja a Halálbrigád nevet, Balázs megmássza a "Talpunk alatt fütyül a szél"-t, 7A ordenáré 3 mozdulatosat.
Bár ez nem az én napom egyben azért biztos vagyok hazafelé: Megéri majd eljönni mindenkinek a tavaszi mászótalálkozóra, mert ha lesz új kaller, (Márpedig miért ne lenne?) abban valószínűleg 20-30 új út várja minden további nélkül a mászókat, és lehet hozni már családot, barátnőt, mert van már jó pár út ami nem hetessel kezdődik... ;)

Nyári élmény Bobbyval, csapatja épp a Leo és Fred fb.7c traverzet.
 
 
 
Statika 6A. (az arcomon van milyen 6a...-na ez nem az a "családos")

2012. január 24., kedd

Megmászós nap - újra

Az volt a terv, hogy Bálint (mint utóbb kiderült, sikeres) matek vizsgája után elmegyünk Amnéziázni, de Bálint hazahúzott. Szóval Dáviddal inkább elmentünk Franciabányára.

Király idő volt, enyhe hideg, kemény csapatás. kb 10.30-ra értünk ki a sziklához és 13.30-ra már vártuk a visszafelé tartó buszt.

De ez a rövid mászónap is nagyon jól esett, nem beszélve arról, hogy lényegében minden utat kimásztunk a falon.
Létra, Inkvizíció, Ipszilon, Aranyeső, Rinocérosz, mind megvolt. Hiányzott már egy ilyen jó mászás, úgyhogy EDDIG nagyon jól alakul a nap.

2012. január 21., szombat

Régi-új autó



Mind közül a legfontosabb hír:
Árpi szert tett egy 13 éves, kék Suzuki Swift-re. Ennek a kis szerzeménynek közvetlen következményeként a mászótudásunk mihamarabbi fellendülését várjuk. Jegyezzük meg, hogy ez a szőke szekszárdi gyerek az első közülünk, akinek saját autója van Pesten!



Szombaton egy fantasztikus, napsütéses napot töltöttünk el az ördög völgyében. Kicsit nehezen indult de a végére belemelegedtünk.