2012. április 28., szombat

Csapdában a jég alatt

 
 Kellékek
 Hajléktalanszálló
Szervezkedés ment ezerrel. Sokan Hohe Wandra, Kotecnikre vagy Misjára mentek, van aki távolabb... az öreg Ágh úgy döntött Frankenjurában éri a 4 napos hétvége. Engem a Pécsi Tudomány Egyetem nevű travi megaprojekt foglalkoztatott, nem is terveztem messzebb, és amúgy sem csak a mászással akartam eltölteni ezt a hétvégét.

Szombaton gondoltam megnézem a formát, és lementem a Betekints-völgybe. Semipenetrator és a Trapped under ice utak maradtak amik motiválóak, az egyik 80 mozdulata különösen motiváló lehet a Babás szerköveki projekthez. Ehhez nagyon meleg van már, maradt a Pisti bouldere Trapped under ice
Huuh, hol is kezdjem. Talán ott hogy csalva másztam az utat. Ez két út összekötése két 7A+ os traverz, bár a másodikat a Papírtigrist keményebbre érzem a Lowridernél. Szóval összesen a kettő 45 mozdulat, aminek a közepén a nagy kőtömbön lehet pihenni. Én félig felcsücsülve (bár nem no hand) pihentem, mégis jobb pihenőt kapok. Úgy gondoltam inkább mászom itt fent pihenve, mert így út-ként mászhatom, nincs benne semmi lekötés, csak átszeled a falat. Pazar (pihenő nélkül szerintem glatt 7C)


Először bemelegítettem, addig csaptam amíg külön nem lett meg mindegyik boulder. A papírtigrissel nagyon meggyűlt a bajom. A vége piszok nehezen ment, pedig most nem vagyok olyan gyenge, sem állóképesség, sem ujjerő terén. Pihenő közben chill-eztem kicsit. A völgy megtelt családosokkal, gyönyörű. Gyereksírás majd az apuka felsegíti és újra a biciklire teszi a kis porontyot, fut utána hamarosan kacaj; a kölök megtanult biciklizni. Madarakat, kacsákat fotóznak, a békanyál alatt halrajok. Az idilli képet csak néha az ordítozásom törheti meg, bár ma megpróbáltam csendben elintézni, ügyes bajos dolgaimat. Letolom a Kaukázusi kefír adagomat, relax. Aztán belemegyek, de az egyujjas lyuk, amibe a mutatót teszem be nem tart jól, és máris az avarban kotrok. A következő éles próba nagyon pontos.
Az a nehéz az ilyen hosszú bouldereknél, hogy még a kunszt előtt is nagyon nagyon figyelni kell, bárhol ki lehet esni az elején, pedig szíved szerint tartalékolnál. A végén folyok le mindenről, de fejben nagyon elhiszem és kiugrom az utolsó mozdulatot. Jól osztottam be az időt, ha az ugrás helyett, csak lenéztem volna lépést keresni, már akkor leesek. Örülök.
Balról jobbra át az egész falon

2012. április 21., szombat

Kaszáspók 3.0

Úgy hiszem nem csak Tomika mászásain lehet csemegézni, a tavasz és a hideg levegő meghozta a második hazai 8c megmászást, ezúttal Márk tett pontot, jobban mondva kötelet a Karnevál standjába. Respekt! A Karneválról annyit kell tudni, hogy ez a furcsa Zeb nevű müzlievő matematikus srác mászott fel első ízben a Magyar illúzió és Masters of Snotting között, már akkor is erős lehetett, de 10+ gondolt. Azóta az amúgy sem nagy fogásokkal kecsegtető út engedett magából és egy fogáskitörés képében nehezebb lett. Dede Laci mászta így át első ízben "újra" most pedig Márknak sikerült.

De nem csak ők mászták meg eddigi legmagasabbnak - vagy talán legnehezebbnek számító fokozatukat, Így feltörekvő délvidéki srácról szól most ez a kis történet, akire érdemes figyelni, még bármi lehet belőle... :-)

Zsigmond Árpád 1988.dec. 11. -én született, Szekszárdon. Itt is tanult, majd 2007-ben megismerkedett a mászással a Műegyetemi mászók körében. Itt 2011-ben diplomázott közlekedés mérnökként. (Megjegyzem személyes véleményem szerint nehéz olyan motiváltnak lenni, hogy az ember a Bercsényi terméből jusson el az f. 8a, fb. 7B+ fokozatig, mégis akad egy-egy ritka példa, de leginkább hit kérdése.) Árpi fejlődése szerintem jól tükrözi a kemény edzések eredményét. Decemberben tért vissza fél éves német gyakorlatáról, majd elkezdte az edzéseket az erő műhelyében. Jöttek szépen sorban az eredmények; az első 7A márciusban majd alig 2 héttel később Árpi is lenyomta plafonos projektemet Kő-kapun, amire én 7B+ ajánlottam. Bár feküdt neki, azt mondta ez biztos nincs ilyen nehéz, ő nem tud ilyet mászni. Akkor azt mondtam, már megint kishitű vagy, ajánlottam neki a Kaszáspókot Tündérsziklán. Árpi motivált volt, és két nap alatt összerakta az összes mozdulatot, ebből a középső dinamós vagy 100 kísérletet igényelt.

Este boldogan hívott fel, hogy megvan az összes mozdulat csak meg kell mászni, hát kimentünk tegnap. Valóban jól feküdt neki, összepakolta biztosra a végét, jöttem a pszichológiával és sikerült az elkenődött kisfiúból "eres alkarú" férfiembert faragni és hamarosan már szólt a Pitááá a top fogáson.

Boldogság
Az én biztatásom vagy barátnője sms-e (Pojt Arpi Pojt! Maszd meg az a pokot!) volt-e ekkora hatással nem tudom, a siker a lényeg. :)

De én se voltam rest. Sikerült ma első kísérletre megmásznom a Rettenet nevű 7A -t, ami valóban nagyon jó kis boulder, kötelező gyakorlat itt. Kinéztem a kallerből a Cserkőt szintén 7A. Jól átgondoltam, mert flashelni szerettem volna, de nem sikerült. Még az ugrásig se jutottam el. A harmadik próbára másztam el az ugrásig, ahol berezeltem. A talpunk 2 méteres magasságban amikor el kell indítani az ugrást fölfelé. Sok próbát követelt mire össze tudtam szedni magam és sikerült megmászni, talán a+ is megér, nagyon nehezen ment. Természetesen utána kimásztam a tömb tetejére, oltári jó érzés ilyen magasan kötél nélkül lógicsálni. :-)

Majd jöhet a következő lépcső. Felhívom Márkot, majd Lacit a Tündérkert informálása végett és egy fogást az alsós reibungot leszámítva sikerül mindent világossá tenni. A végét sok próbából meg is mászom egyben, de az alsóst nem látom át teljesen még most sem. HELP?!
???

2012. április 10., kedd

Nyuszi délvidéket hozott

Mórágy Travi 6A+
Sarkazós 6C
Árvák Könnye 6B+
Kaj 7A
Isten ereje 7A+
Köszönöm a tapsot, virágokat az öltözőbe... 7A/A+

Eme utak születtek, avagy lettek megmászva kint Mórágyon, Szekszárd közelében, Tolna megyében. A legtöbb magyar mászónak fogalma sincs mik vannak az ország más pontjain (mindenki -jogosan- a saját háza előtt seperget), amik akár csak egy százassal vannak a fővárostól ím odébb. Bárki aki kérdezte mit csinálok a "Húsvéti szünetben" , avagy merrefelé mászok, mindenki csak ezt válaszolta válaszomra: -Ott vannak sziklák???
A húsvét számomra új dolgok és emberek megismerésével telt. Bár nagyon motivált lettem volna a Pécs közeli brigáddal csapatni egyet babás szerköveken, ahol a traviprojekt is fut, most az eső elmosta és helyette maradt a kis Mórágyi szikla. Nem állítom, hogy legjobb mászóhely az országban de a kőzete elég ritka felénk...

A 1990. évi népszámlálás szerint csupán 848 lelket számláló helység csaknem hatezer éves történelmi múltra tekint vissza. Mindezt azon egyedülálló természeti adottságának köszönheti, hogy a Magyarországon másodsorban a Velencei-hegységben megjelenõ gránit kõzet mellett kizárólag még Mórágyon emelkedik a Kárpát Medence különbözõ mélységeiben húzódó Variszkusz Õshegység egy gránit tömbje a földfelszín fölé. Mórágy Tûzkõ-dombja még napjainkban is számos titkot rejt az archeológusok számára. Az idõszámításunk elõtt 5500 - 3400-ig tartó Újkõkorszakból kerültek itt elõ az ásatások során pattintott szerszámok és emberi csontvázak, melyek emberi település maradványaira utalnak. A "Mórágyi Vénusz" csontváza a mai napig megtekinthetõ a szekszárdi Wosinszky Mór Múzeumban.  (forrás: Wikipedia)


Szilvivel és Árpival látogattuk meg a helyi kis csodát, amit első tekintésre felteszi az ember a kérdést, hogy ezért jöttünk? De aztán hamar elválik a vér a víztől, sokadjára se megy a bemelegítő travi. A kőzet formái miatt, inkább azt mondanám hogy csak egy-két út nyitható itt, itt ott zsebek bukkanhatnak fel a sziklából, bár valószínű hogy kunsztokat csinálva egészen tán 7B-ig is el lehetne jutni. Árpika megmutatta a régi kunsztokat, kitaláltunk pár újat is, de valószínűleg a legnagyobb kihívás és élmény az általam eddig legreibungosabb út megmászása volt, már amennyire lehet a grániton reibiről beszélni. Ez a kőzet tényleg olyan mint a mesében, két kis kiálló dudor, és már az egész súlyodat megtartja. Az isten ereje és a Köszönöm a tapsot virágokat az öltözőbe, a legreibungosabb útjaim közé tartoznak, 7A+ adtam nekik, több mint óra projektelés után nem is mernék kevesebbet mondani .... :-)


Persze én is azt mondom, hogy 100 kilométereket nem érdemes utazni egy kis gránit kőfejtőért, de aki Pécs felé jár, az semmiképp se hagyja ki hazánk ritkaságának kis játszóterét, ízelítőnek tán:




Eddigi legrosszabb videó lett, sajna rossz a program és nem lehetett mit kezdeni, időm se volt sok.. na mindegy. Ez Mórágy: Szarból paradicsomot!

2012. április 9., hétfő

Üregi nyúl effektus

Idén az időjárás szépen keresztül húzta a Húsvéti mászós terveinket. A héten anyukám többször is felhívott és győzködött, hogy nagyon szar idő lesz, hagyjam most a mászást és menjek inkább haza sonkázni. Persze a makacs természetemet nem lehet ennyivel meggyőzni, inkább kitartok az elképzeléseim mellett a végsőkig és a jól megszívom, minthogy elfogadjam mások véleményét és könnyedén lemondjak a mászásról. Azért volt némi foganatja a rábeszélésnek és a végén már csak egy szombati Tardos szerepelt a tervben.
Szombat reggel nagyon szarul, fájó torokkal ébredtem, talán csak pár órát aludhattam, de a nap csalogatóan sütött, így Sanyival motorral vágtunk neki az útnak. Az M7es bevezető szakaszán összefutottunk Gáborékkal, akik a kocsiban ülve is Kis-Geri mellette kampányoltak. Egy A4es lapra írták fel az áhított cél nevét és ezt mutogatták nekünk az ablakból, így végül mi is arrafelé vettük az irányt. Egész simán odataláltuk, pedig még egyikünk se volt itt. Az út motorral  egy óráig tartott, mondjuk többet már nem is szívesen ültem volna a hátsó ülésen. De el kell ismerni volt egy feelingje a motorozásnak. Szép lassan a többiek is befutottak és elkezdtük sorra venni az utakat. A 23 karátos udvarban melegítettünk egy szép repedés mászással, majd az Eső fal bal oldalán lévő 7+os úton óvatoskodtunk fel. Közben Gábor kalauzolt minket a helyi klasszikus utak között. El kell ismerni Az Eső és az Illúzió falnak nincs párja az országban, lenyűgöző utak vezetnek rajtuk, de a hely többi útja nem tett rám túl nagy benyomást, bár a Titkos udvart nem láttam még. Én túl rövidnek találtam az utak nagy részét, nem volt meg az igazi mászás feelingem, amikor eltávolodok a biztosító embertől, már nem hallom a fal alatt lévő embereket és egyedül maradhatok a fallal. Harmadik útnak Gábor ajánlása alapján a Karát(8) választottuk. Ezt a falrészt, mintha nekem találták volna ki, imádom a közel függőleges, technikás, lépegetős, keresgélős utakat. A Kara nagyon szuper volt, nagyon magabiztosan másztam, egy igazi szép on-sight megmászás volt. A stand előtt lévő mozgó tömböt, majdnem az arcomba húztam, a téli fagy miatt teljesen elvált a faltól, ezért ereszkedés közben le is vettem és ledobtam a földre. Utólag odatettem a beszálláshoz, így ha valaki szeretné visszaállatni ez eredeti utat, könnyen megtalálja a hiányzó puzzle-t. Ezután a Harangozó Teréz(8+) következett. A kulcsrészt biztos nem a legideálisabb módon oldottam meg, mert sikerült bemutatnom egy klasszikus dyno-t, faltól ellendülő lábakkal, de tartott a kezem. Utána már csak erőkitartásra volt szükség, meg egy stand előtti sarkazásra és begyűjtöttem még egy OS-t. Délután elkezdett esni az eső és lehűlt az idő, szép lassan minden fal elázott, az Eső fal alá tömörültünk. Volt aki boulderezéssel, volt aki kajálással csapta agyon az időt. Páran a még száraz és általunk mászható utakra koncentráltunk. Gábor a Fekete Pétert(9) projektelte. Nekem az elejét kicsit nehéz volt kirakni, de utána egész jól ment a standig, a felső kunszt is sikerült harmadik próbára. Másodszorra toprope mentem bele és a felső kunsztig ment is egyben, kéne kicsit gyakorolni... Végül felsővel megpróbáltam még  a Metamorfózist(9+), iszonyatosan elfagytam benne, keményen küzdöttem és a kunsztig ment is egyben, de itt percekig kellett ülnöm, hogy a vér visszatérjen a kezembe, hihetetlen, hogy ez milyen fizikai fájdalommal tud járni. A kunszt is sikerült pár próba után, de utána nem találtam értelmes lépéseket és a stand felé való nyújtózkodás közben lepattantak a lábaim. Több időnk már nem maradt, mert szerettem volna még időben visszaérni Pestre, hogy elérjem az utolsó buszomat. Csendes, csepergő esőben sétáltunk le a parkolóba, kis patak folydogált az úton. Eleinte nem is volt gáz a motorozás, itt-ott csúszkált velünk a motor az anyagos sáros trutyiban, néhol felverte ránk a pocsolyák vizét, de ekkor még bíztam az esti hazajutásban. Aztán Gyermely környékén leszakadt az ég, kegyetlenül esett, legalábbis 90 km/h környékén nekem nagyon így tűnt. Lehúztam a sisakon a rostélyt, pár perc alatt bepárásodott és lényegében alig láttam valamit. Sztoikus nyugalommal tűrtem a sisakon doboló esőt, a szomszéd sávban haladó kocsik által felvert vizet, az egyre hidegebb menetszelet. A cég előtt rakott le Sanyi, lényegében bőrig áztam, cipőmben tocsogott  a víz, esélytelen volt haza buszozni, így hazamotoroztunk. Ritkán vágyok ennyire egy forró zuhanyra.
Talán az anyáknak néha még is igaza van és jobb elengedni az eredeti terveket, álmokat, de akkor mi maradna. Nem lehet mindig az ideális körülményekre várni, hanem összeszorított foggal is csinálni kell, még ha látszólag minden összefogott ellenük, csak így lehet elérni eredményeket. Különben is mi lett volna, ha mászás helyett inkább hazamegyek, akkor szegényebb lennék néhány OS-sel, néhány szép úttal, emlékkel, nekem ezek megérnek ennyit, ezért inkább vállalom a szívást és megpróbálok mindenhez pozitívan, mosolygó arccal hozzállni.

2012. április 7., szombat

Böjti szelek
avagy illusztris társaság

A húsvét hétvégét Geriben terveztük tölteni. Ez a jelen körülmények között több szempontból sem jó választás, de a húsvéti medvehagymatúra hagyománya erősebb az észérveknél.

Én pénteken már a bányában akartam csapatni, de ezzel egyedül voltam. Viszont Nándi egy facebook-üzivel Pákozdra invitált.

Délután már a 7-es főúton délnyugatnak tart a 4 motivated mászó: Nándi, Manó, Ákos és én.

Esőben szállunk ki a kocsiból, köd és csend üli meg a tájat.




Szerencsénkre eláll az eső és némi légmozgás felszárítja a kis, gránit tömböket.

Sajnos nem találtunk sok jó tömböt, boulder nem is, de kunsztolás volt.

Hacsak egy meteor nem csapódik be Pákozdra, vagy valaki nem fedez fel új tömböket, akkor nem hiszem, hogy visszajövök ide.

Nem adja? Ez Magyarország, ezt élvezni kell.








----------------------------------------------------------------------------------


Szombaton reggel a Kármán előtt 2 autó várt arra, hogy eldöntsük, hogy hova megyünk. Tardos és Geri között ment a vacillálás, végül Kis-Gerecse lett a cél. Tomcsi és Sanyi nem velünk jöttek, hanem motorral(!).

Amikor megérkeztünk nagyon szép idő volt, de tudtuk, hogy ez nem fog sokáig tartani. Sok turistát láttunk, mindenki jön medvehagymázni.



Én egyből a Fekete Péterbe mentem bele. Felvittem a kötelet, beszereltem, aztán a nap folyamán dobtam rá 2 éles próbát, de éreztem, hogy nincs benne(m) a megmászás. Talán a pénteki boulder vett ki, next time.




Elkezdett csöpögött az eső, és amikor már rendesen esett és köd ült le, akkor a csapat nagyját földre kényszerítette az eső, de nekünk ott volt az esőfal.
Tomcsi OS-elte a Carát, flash-elte a Terit, felment a Péterben. Én még a Sarlatánt próbálgattam Andorék matracával, meg lefőztem magam a Metában. Andor és Robi a péter első kunsztját próbálgatták.
Medvehagyma szedés nem volt sok, talán legközelebb, nem volt kedvünk az esőben hajlongani.





Egy kis kvízjáték:
Az alábbi képsorozatokon 4 mászó látható 4 útban. A feladat az, hogy kitaláld az utat és emlékezz az első megmászó nevére. A kommentekbe 4×2db nevet várok:
mászó - első megmászó
.
.
.