2012. október 27., szombat

Álom és valóság


Ahogyan Neo, úgy mi is bevettük a piros kapszulát hétvégére és célba vettük Hohe Wandot. Szombat hajnal 6 óra pity-pitykor, álom és ébrenlét határán hajtottunk ki az alsó-gallai Rapp birtok kapuján: R.és B. Gábor, a Zelena gyerekek és jómagam.


Egész hétvégére jó időt mondtak, de lent a parkolóban 11-kor még minden ködbe burkolózott, elfedve előlünk a falakat. A magas nyomású légtömegek az egész túra alatt a talaj közelében tartották a felhőket, ezzel megalapozva a szürreális hangulatot.

Gáborral nem terveztünk semmi durva mászást, így szombatra a "Traum und Wirklichkeit" 6+ és az "Espresso Doppio" 7 utak lettek kinézve. Az előbbi beszállójánál nagy volt a tumultus, ezért inkább a "Tristan Express" 6+/7- útra nyergeltünk át. Toponk nem volt, de pár osztrák arc megmutatta az elejét. Az első két egybemászott kulcshossz hideg izmainknak és ízületeinknek nem esett jól, onnan viszont már kiértünk a napsütésre. Egy-két helyen nem volt egyértelmű az irány, így kis útbaigazítással de kényelmesen felértünk a tetejére. A legszebb része a végén lévő 40 m-es tábla volt, ahol apró peremek sorozatán kellet feltáncolni.

Fent vajkaramellát majszoltunk és az alattunk elterülő tájtól épp finoman a nadrágunkba ejakuláltunk, amikor egy 60 év körüli osztrák fickó szólózott fel mellénk. Egy pillanatra visszanézett az útra amin feljött majd tovább is állt, miközben az oldalára kötve ide-oda himbálózott a papucsa.


Kabbe gyíkok leléptem!
Második útnak a  "Traum und Wirklichkeit"-ot választva elnapoltuk a "Dupla Kávét" és ismét a Draschgraton indultunk el. Az első 105 méter kompakt, konstans 5+ volt, amit hirtelen felindulásból szinkronban másztunk ki, nem kicsit belekerülve a FLOW élménybe.

17-ből még így is maradt 5 köztesem, de az út vonalvezetése és az enyhén áthajló első kunsztrész miatt inkább standoltam. Meglepetésemre egy sisak nélküli francia csávó bújt elő az egyik szikla mögül, mintha csak épp a kert végébe ment volna ki kötéllel. Majdnem olyan szakadtan volt felöltözve mint mi (ami nem kis szó).

A maradék négy kötélhosszt kettőből kimásztuk. A harmadik volt a kulcshossz., gyönyörű függőleges mászás egy átlépős kunszttal, ahol jókor tartott meg a cipő csőre. Kéjes nyögésekkel lefejtettük a cipőt megdagadt lábainkról, és egy utolsót gyönyörködtünk az őszi fényekben..

 Lefelé a  Skywalk-nál összefutottunk az éppen ereszkedő Zsomborral, aki invitált minket is. Enyhén gúnyos nevetéssel visszautasítottuk az ajánlatot, így a parkolóból néztük másfél órát fejlámpáik fényét az esti falon. Kellett nekik ereszkedni...
Mesélj még arról a kunsztról! ;)
  A lenti kempingben Rapp uramék hozott pörköltjét kivégeztük, majd lassan mindenki eltette magát. Az éjszaka furcsa álmokat hozott.


 A karmának valahol mégiscsak működnie kell. Amikor nyáron Höllentalban a parkőrök lebontatták velünk a patak feletti highline-t, másnap a táborhoz közeli hídnál belebotlottunk két osztrák highline-osba. Pótolhattuk az előző napi hiányosságot és megtudtuk, hogy Hohe Wandon van potenciál. Na, azóta dédelgettük a tervet.
 
 

Vasárnap míg a többiek a mi tegnapi utunkat mászták, a kinézett helyen kifeszítettük a hevederünket a szakadék felett.

"Gatyába durranós, nem pite"
A biztonság kedvéért
Az 50 méteres mélység alattunk és a 24 méter hosszú line megtette a hatását. Zakózással kezdtünk be, szerezve néhány fincsi kis karcolást.

Az elején nem sok mindent lehetett látni a köd/felhő miatt, de tudtuk hogy semmi sincs a seggünk alatt. A mezítelen talpunkra kicsapódó vízcseppek miatt pedig pláne olyan volt, mintha a fellegekben járnánk.
 
 
Igazi látványosság voltunk a turistáknak és mászóknak, akik közül most senki se hívta ki ránk a szerveket :) Zebráék már az útból hallottak, láttak minket. Idővel ők is felértek.

Az idegre rágyúrtunk csokival, vajkaramellával és egy magyar teával (vörös, fehér és zöld tea egybe). Bár Gábor az esés után nem volt biztos a további próbákban az ujjai miatt, egy kis bandázs, kesztyű, hangulatmódosító csoki/tea és a ráhangolódás megtette a hatását. VIDEÓ!!!

Én is dobtam még pár próbát, de az a fajta fizikai és idegi terhelés amit ez a tevékenység okoz (főleg az egyik oldalon csak combvastagságú mozgó fával)teljesen leszívja az embert. Sajnos nem sok alkalmunk van gyakorolni ilyen helyeken.

 A magasság, a viszonyítási pontok hiánya, és semmiben lebegés érzete nem gyakorolható a parkban. Több százezer év evolúciós beidegződés ellen kell harcolni, hogy egyáltalán fel merjen állni az ember Hihetetlen intenzív, szex-vivalens érzés... Nem is. Inkább JOBB!
Ezt kő'csiná'ni e?!

A szembe lévő fa long-time project
Este 6 óra pity-pitykor ismét csapódott a kocsi ajtaja és véget ért az álom?/valóság? Nehéz volt eldönteni, mivel hazafelé 100km-en át ködben jöttünk, néhol !egy! csíkot se látva a sávelválasztóból.


Vajon a tényleg a piros kapszulát vettük be a kék helyett? Már egyáltalán nem vagyok benne biztos.

A képeket Rapp Gábor Nikon D80 tükörreflexes és Borbély Gábor Casio kompakt gépével csináltuk. (Rapp, Borbély, Tóth)

5 megjegyzés:

Tomcsi írta...

Gyönyörűek a képek! Nagyon keménynek néz ki a highline, minden tiszteletem!

Izer Bálint írta...

Látni olvasni őrületesen jó, az utolsó mondattól én is beejakuláltam... :P

Greszler Norbert írta...

Nagyon klassz! Mind a képek, mind az írás. Le a kalappal!

Árpi írta...

Mega like!!!

trobertino írta...

Kösz srácok! :) Örülök ha sikerült valamelyest átadni az érzést!