2012. november 24., szombat

Vasárnapi Szentbékkálla

Négyen indultunk el a jó öreg Kármán parkolóból vasárnap reggel fél 7-kor reményekkel és célokkal tele. Gabika, Ádám az öcsém Előd és én alkottuk a lelkes csapatot. Mindenkinek a lelkére kötöttem, hogy ne késsen és így is történt! A nap jól indul, gondoltam ez egy jó előjel lehet.. Az én célom minél több nehéz út megmászása és próbálgatása volt. Odafelé úton kaptunk egy kis ködszitálást, ami kicsit megrémisztette a csapatot, de én biztattam őket, hogy ez még nem gáz, max majd szárogatjuk a fogásokat..:) Az utak nagy része száraz volt, ugyh mindenki megnyugodott és megkezdődött a csapatás! Az Online algoritmus nevű 6B+ kunszttal kezdtem. Most meglett elsőre, utánam Gabika is letolta pár próbából..Ádi is próbálgatta, de a dinamikus mozdulatok még mindig nem a barátai...Előd is elkezdte csapatni, kb élete második sziklázását. A bátorsággal nincsenek gondjai, elküld mindent dinamóból, mégha esélytelen is..mintha csak magamat látnám pár évvel ezelőtt..:)
Előd új fényképezőjének hála sok és jó kép született. Íme a boulderek amiket toltunk..
Reggeli érkezés

Ádámnak meglett flashre, Gabikának pár próbából:

Underground trav









Aureliano Buendíra ezredes

Most meglett viszonylag gyorsan..lent kellett a jobboldali lépés is.





 Kapálózá

A sikertől felbuzdulva egyből nekiálltam az Acid SD-nek. Nyáron meglett a földről felugrós verzió, akkor nagyon nehéznek éreztem..Most nagyon jól tartott a reibi, kb 3 próbából meglett.




Acid SD

 Ádám és Gabika is próbálkozott a felugrós verzióval, de nem nagyon adta nekik a boulder..Ezért inkább a Betont próbálták. Jó edzés a srácoknak a dinamikus mozdulatok megérzésére..Gabika első 7A-ja!! Neki is ugrással lett meg.



Beton (sarkazós próbálkozás)

Edzés miatt még megmásztam a Debrecent, és próbálgattam a Vidám vasárnapot összerakni. Ha megérzem a beszállót látok rá sanszot, de ahhoz jó körülmények és sok edzés kell még..:). Tolok 1-2 próbát a La coste-ra is csakhogy szokjam a magasságot, de sajna nedves a zseb egy része és a perem is..
Kíváncsiságból (fejlődök -e), edzésből és Bálint kedvéért letolom a Bodies 2008 nevű kunsztot is. Mindenképp érdemes szerintem, ugyanis nem sokszor találkozunk ilyen mozdulatokkal. Travi dinamó, úgyhogy a fogás fölé kell nyúlni, majd betartani...





Bodies 2008

Nyáron Bálinttal próbáltuk a Rozmár nevű utat ami nagyon tetszett és nagyon meg akartam mászni, de melegbe puha bőrrel kb. csak bőrgyilkolás volt..Kb fél 4 kor ránéztem az órára és azt mondtam a srácoknak azt még nézzük meg nekik is tetszeni fog...Összerakosgatom az elejét végét külön-külön 1-2 próbából, közben Ádám is próbálgatja az elejét.. Nagyon szép és technikás boulder..A második éles kísérletre meg is van!! :)













Rozmár

Mosollyal az arcomon ülök be a Gabika kocsijába és várom a következő békkállát. Remélem akkor már a nehezebb boulderekhez is több közöm lesz.. Előd ismerkedett a sziklázással és örömömre tetszett neki és lelkes..:) Ádám és Gabikának is tetszett a hely varázsa és realizálták, hogy dinamóba sokat kell fejlődni..

2012. november 19., hétfő

Paklenica az új Arco

Legalábbis nekünk az volt a második hosszú hétvégére. Hiába született meg az ötlet már augusztusban egy többnapos Arco-ról, a felhők állásából a Pakó szót olvastuk ki. Tomcsi, Bulcsú, Ferincz Geri, Flaska Peti és  én. Nov. 1-én kora reggel indultunk és aznapra Kalnikon mondtak "kevés esőt", ezért útba ejtettük. Ez nem jött be, elázva elég gettó volt a hely. Körbenéztünk, egy kávéra beültünk a helyi panzióba és jobb idő reményében továbbálltunk.
Ez volt az első túrám ehhez a tengerparti gyöngyszemhez. Maradéktalanul beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. Olcsó és komfortos szállás, kitűnő minőségű szikla és relatív kis alapterület, amitől nagyon barátságos volt az egész völgy. Saját élményeimmel és mászásainkkal, Bullal és Gerivel, hamarosan bővítem a bejegyzést. Addig is Tomcsi beszámolója mászásaikról:

Az időjárás kicsit keresztbe tett a 4 napos hétvégénknek, de két szuper napot még így is sikerült eltölteni Paklenica pengeéles szikláin. Pénteken már az Anica kukra készültünk, de egy tenyérinyi száraz folt se volt a falon. A Stup-on már majdnem beszálltunk egy útba, mikor ismét esni kezdett. Kicsit csalódottan mentünk le a sport szektorba, másztunk pár utat köztük egy gyönyörű 6c+-t a Shoogot-ot.
Szombaton újra az Anica volt a terv, de a fal még mindig vizes volt, ezért próbáltuk megtalálni a legszárazabb falrészt, így esett a választásunk a Jenjavi-ra. Nem szeretem az olyan utakat, amik rögtön nehéz részekkel kezdődnek, hiszen kihűlt izmokkal küzd az ember, tuti, hogy már a hossz felénél acél keménységűre dagad az alkarom, és az esetleges hidegtől élettelen húsnak érzem az ujjaimat. A Jenjavi 8, 8+, 8- részekkel indít, hát nem egy ideális kezdés. Végül kemény küzdés után sikerült OS másznom az első részt. A biztosítottság a lehető legjobb, így bátran lehet a határon mászni. Peti küldte le a kulcshosszt a hideg és vizes részek ellenére két pihenéssel sikerült neki. Kegyetlenül kihűltem a standban, így én is estem egyet, de a harmadik hossz tartogatta csak az igazi meglepetéseket. Végig egy repedés mellett kellett mászni, amiből csöpögött a víz. Próbáltam a lehető legtöbb ujj és kézkulcsot használni, hogy az éles peremű repedésbe beakadjanak az ízületeim és bőröm. Nem kis fájdalomtűrés kell az ilyen fajta mászáshoz, de Paklenica kőzete tökéletesen alkalmas erre. A közteseim is elfogytak a stand előtt, ezért vissza kellett másznom, de aztán esés nélkül értem el a harmadik standot. Kifejezetten büszke vagyok erre az OS-re hiszen az ideálistól nagyon távol voltak a körülmények. Peti is felküzdötte magát, de a további részek is vizesnek tűntek, ezért a leereszkedés mellett döntöttünk. Ezt az utat még meg kell egyszer mászni, mert amit eddig láttunk belőle, az szuper volt.
Lesétáltunk a sport szektor végében lévő Debeli Kuk-hoz és a Johnny-ba(8+; 200m) szálltunk be. Minden szempontból "isten király" ez az út: üveg keménységű éles kőzet, tökéletes biztosítottság, hihetetlen oldott formák. Én már másztam Domival az utat három évvel ezelőtt így voltak emlékfoszlányaim, így topo nélkül is könnyen eltaláltunk a falon. Végig váltva másztunk minden hosszt esés, vagy pihenés nélkül sikerült abszolválni, a kulcshosszt Peti mászta előre. A fal tetejéről a BWSC-n keresztül ereszkedtünk le, kb. fél óra alatt értük el a fal alját.
Este királyi lakomát rendeztünk: csevapot grilleztünk, aminek málna pálinkával ágyaztunk meg és hideg sörrel öblítettünk le. Vasárnap elég macskásan ment a mászás az első hosszban. Lehet, hogy kicsit sok volt a jóból előző este. Aztán hirtelen fel kellett ébrednünk, mert a Drugi Program-ban(8+/9-; 200m) nem lehet csak úgy álmosan mászogatni. Minden rész pontos koncentrációt igényel, a pengeéles fogások miatt féltem, hogy lecsúszik a lábam és esetleg odalesz valamelyik ujjam. A kalauz szerint S2-es a biztosítottság(ezt a skálát általában az olasz kalauzokban használják és ez jó nittelést jelent), na ezzel kicsit vitatkoznék, a kulcshossz rendesen volt fúrva, de a fal teteje felé közeledve nem ritkák az 5 méteres nitt-távok a 7+os részeken sem. Rám jutott a legnehezebb rész, ami inkább erőkitartásos volt, mint boulderes, baromi pici, éles peremeken kellett küzdeni. Ez a rész jól van nittelve, de nem lehet A0-ni. Végül egy eséssel sikerült kimászni(eldurranás miatt estem le), amire büszke vagyok, hiszen ez elég jónak számít egy 7b-s út esetén. Peti a másodmászók nyugalmával szépen egyben megmászta, gratula neki. Na ekkor megnyugodtunk, hogy a nehezén már túl vagyunk, hiszen innen már csak max 8- , de igazából csak ekkor kezdődött a fekete leves. A következő standból egész egyszerűen nem tudtunk elindulni, konkrétan nem tudtuk mindkét lábunkat elemelni a párkányról, nem tudtunk beszállni a falba. A nittek egyértelműen kijelölték az irányt, de egy vakolt falrész előtt álltunk, derékmagasságban volt pár tyúkszarnyi lépés, de ehhez csak negyed ujjperces, egyujjas cseppoldotta lyukak tartoztak. Ekkor a nagyfalas mászás, átment boulderezésbe. Egy viszonylag kényelemes párkányon álltunk és eszeveszett elméleteket gyártottunk a lehetséges megoldásokról, persze egyiket se tudtuk kivitelezni, nem tudtunk beleállni beszálló fogásokba. Fél óráig próbálgattuk felváltva, majd felbasztam az agyam és A0-la legyűrtem ezt az első két métert, innentől minden ment rendben. Hozzá tartozik a dologhoz, hogy nem volt nálunk topo, mivel egyértelműnek gondoltuk a vonalvezetést, utólag megnéztem és a rajz jelzi, hogy ennél a résznél a nittektől balra kell mászni. Visszagondolva volt is ott egy repedés, de akkor elvetettük ezt a lehetőséget, hiszen kimásznánk az útból. Jaj istenem, kezdek megfertőződni, ezzel a rohadt sportmászó gondolkodásmóddal. Az útban végig keményen kell nyomni, nincs könnyű, vagy sétálós rész, ráadásul ahogy ritkulnak a nittek, úgy nő a "para beülő" súlya. A fal tetején olyan éles szikla pikkelyek vannak, amikkel még Paklenicán is ritkán találkozik az ember, komolyan mondom attól féltem, hogy egy esés esetén a megfeszülő kötelet simán el tudná vágni egy kés élességű perem. Összességében egy igen király út, komolyan oda kell tennie magát az embernek erőben és agyban is. A fogáskészlet "halálosan" éles, szóval csak óvatosan a kapkodós mászással és odafigyelni a lépésekre. Természetesen a ereszkedéskor egy helyen fent akadt a kötelünk, de nem is gondoltam komolyan, hogy kétszer egymás után gond nélkül le tudunk jönni, ilyen pikkelyekkel díszített falon. Paklenica jó hely, aki még nem volt, annak jövőre kötelező!

2012. november 18., vasárnap

Universitas II. Pesti forduló

Pár szóban a versenyről egy versenyző szemszögéből.
A veszprémi forduló után, tudtam hogy kő keményen kell edzeni a címvédéshez. Motivált is a verseny, teljesíteni is akartam. Edzettem. Nyerni akartam. Figyeltem a motivációkat.



Sokat jelentettek. Nem a versenyzésről szól ez az egész nálam, nem mások vagy önmagam legyőzése a cél. Egyszerűen a ki-ki törni akaró testemet akarom betörni, kordában tartani, és leláncolni, megmutatni hogy a gondolataim a főnökök. Ezért bármennyire is csábító volt egy békkállai boulder, inkább az oxigénhiányos termet választottam. Ez volt az én választásom. Márai Sándor azt tanítja, hogy néha kicsit sanyargatni kell a testünket, nem jó ha túlontúl megszokjuk a jót. Vegyél két édességet is, amit nagyon imádsz. Edd meg az egyiket olyankor amikor bazira éhes vagy. Legyen nálad a másik, de nem nyúlhatsz hozzá. Ha kell még három óráig nem nyúlsz hozzá hiába vagy rohadtul éhes. Hazamész megeszed az ebédedet és ha jóllakottan is kívánod még, akkor edd meg lassan és élvezd. Önfegyelem. Ne a mohóság legyen az úr a háznál. Sokkal jobban esik a falat, ha tudod hogy az éléskamra teli tele van, mint hogyha tudod ez lesz az utolsó főtt krumpli. (Anna Frank naplójából idéztem.)
Nem kell ezt félre értelmezni, nem vagyok gyökér hogy kedvtelésből megvonom magamtól a sziklákat, de bármennyire is nem ez a kedvenc mulatságom, elmegyek az összes egyetemi versenyre, mint azt már korábban megfogalmaztam. Nem szabad engedni az ilyen kacsingató visszahúzó hívásoknak, melyek eltérítenek a kitűzött céltól. Bevezetőnek ennyi.
 Taught Róbert
 Él-terem
 Fecó vereti
"10 perc és argentínai Petzl Roc Trip"
Számos mászó épített már versenyen utakat, csak ezen mászók tudják mekkora munka egy verseny összehozása, milyen nehéz is elkezdeni és betartani az időkorlátokat. Robiék csapata egészen jól megoldott minden nehézséget, ami BIZTOSAN nem volt kevés.Számomra kicsit széttartó volt a verseny dolog, valaki a lelátóról szurkolt, valaki a teremből az emberek szétszéledtek. A terem adottságai. A köztes távolságok nagyon jók, a fogások szintén. Az utak jól megszórták a mezőnyt, nem nagyon volt két ugyan olyan eredmény.
Első selejtező
Két selejtező és egy döntő. 3 mászás volt melyre fókuszálnom kellett. Az első mászásomban őrületes izgalom volt rajtam, felette voltam az útnak, de mindent túlszorítottam, rosszul pihentem, rosszból akasztottam. A tapasztalat és a "butaerő" volt ami felvitt a plafonig, a harmadik legjobb mászást produkálva ezzel a selejtező útján. Top-ot senki sem tudott mászni. A második út volt a rémálmom, bíztam talán nem fogok vele találkozni. Egy függőleges fal, lépés nagyságú fogásokkal, testsúly áthelyezgetés. Benke Balázs bétájára álltunk rá, szinte mindenki top-ot mászott, pár sziklás csókával olyan 6c/+ ra lőttük be a nehézségét. Hatalmas volt rajtam a stressz, mint disznó a jégen őrület nagyot küzdöttem de sikerült megfogni a Top-ot.  

 
 Döntőben, Derék Laci, én
 sármosba, anyaszomorítósba
A döntőbe harmadik helyen kerültem, a már komoly eredményeket felmutató Szél Csabi, és az idén 4 8a-t mászó Barabás Gábor mögött. A döntő sejtettem, hogy hármunk közt fog eldőlni, de nagyon meg akartam fogni a Top-fogást. Ma valahogy semmi sem tartott úgy, az összeszedettségem is romokban. Nagy nehezen sikerült megcsapnom a top előtti utolsó fogást, de ez most csak a harmadik helyhez volt elég. Csabi és Gábor is mindketten Top-ot másztak, a selejtező döntött közöttük. Elégedett vagyok, mert a döntőben nem hibáztam magamhoz képest, de elszomorít látni hogy a komolyabb eredményekhez komolyabb csapat és komolyabb edzésmunka lenne szükséges. Kételyeimet némi italozással oszlattuk szerte, Isten éltessen Fecó papa!