2013. május 30., csütörtök

"Vidd el a küldés városába!"

Pázmándi Tavasz from Izer Bálint on Vimeo.



A csütörtöki sikeres vizsgám után, mindenképpen akartam valamit mozogni. Fejemben pezsegtek a Boy-Mariotte és Gay-Lussac  törvények, ideális gázok állapotegyenletei és az elektrosztatika képletei. Harc volt ez, a testem és az elmém között. Bár Márk invitált a szokásos tengerészgyalogos edzésükre, melyek mostmár rendszeressé váltak, sajnos erre nemeket mondok, egyszerűen hiányzik az érzés hogy a szűk mászócipőt húzhassam a lábamra. Plasztik sem vonz túlságosan, úgyhogy némi logisztikázás után Kecske-hegyre esett a választásunk. Boulder -Árpi miatt- természetesen.
Olvastam a Magyar kallerben, hogy megy itt TR egy út, a Popocateptl X-. Árpival mivel, mindketten magunkon viseljük a diszlexia halvány jeleit; csak Pocaktelep-nek emlegetjük az utat. Ez az elvileg mexikói vulkán nevét viselő út, kb 6 méter hosszú ahol egy nagy karélyban ér véget. Rövid s a fogások mennyiségét és helyzetét ítélve sem lesz az a piaci lealkudós-fajta. Ezt a tényt csak erősíti amikor Lám Benya azt mondja, hogy ez egy Kocsis Ricsi út (Áhhá ezek szerint műremek), és elvileg csak az Áron ismételte.
 Természetesen Highball szeretném teljesíteni a bouldert, 5-10 szivacs megfelelő lesz az esetleges és valószínű fentről való érkezésekre. Két kocsinyi motivált hájbóllista elég arra hogy feltámasszon porosodó múltjából egy műremeket. De felakarjuk? Felakarjuk!

Szóval ez volt az első ok amiért nagyon ki akartam menni Kecskére, felmérni a terepet, és persze a totál baloldalt, a vörös kövön futó boulderek is igen szépnek tűnnek lentről, szintén magasak. Talán a vizsgaidőszak után, vagy majd ősszel, de szeretném ezen utakat idén teljesíteni.
Ez volt eddig a vágy része, most jön a napló. :-)
Gyurca bá és Benke Bali fogadnak, nagy mosoly a fiúk bouldereznek! Egyből rákattanunk Gyurca 10-15 éves travijaira, örömömre mind kemények. Ez a nap igencsak a megszokásról és kiismerésről szólt, de sikerült még a teljes sötétesés előtt, fejlámpával megmászni a Heineken nevű travit. Nagyon örültem, és fogok örülni, mindig is ha mászhatom majd ezt. Nézegetünk még lehetőségeket, Árpinak megmászása miatt biztos hogy hamarosan visszatérünk, no meg hát a projó! Az este egy Márkos, Buddhás, Medvekutyás örömködésbe torkollik, zokniban, ingben esek az ágyamba és már a kettőt is elütötte az óra.
az esti örömök
Árpi mocorgására ébredek reggel 8-kor, de a türelmetlenség miatt nem tudok visszaaludni. Egy kis elmeösszerántás után, ebédelve Szilvivel hármasban indulunk el az eddig még ismeretlen hely felé.

Pázmánd
Elhagyjuk Sukorót, és beérünk a faluba még meg is kérdezzük, hogy merre vannak a Pázmándi sziklák, de nem vágják a helyi segítőkész arcok. Patkánnyal való rövid és velős telefonbeszélgetésünk (-Baszod a sziklák az út mellett vannak öt méterre, ha az útról nem látjátok akkor szerintem induljatok el hazafelé…!) alkalmával rájövök a bézülre. Háde hole vagyunk ducsákesz?! Nézem a térképet és mintha a szemem előtt is halvány köd lenne, hirtelen tisztán olvasom a feliratot Pákozd.
az alsó hátizmot ajánlom - 68%-os szálkássági ráta
Hogy hogy jutottunk ide, nem is értjük még örültünk is a falutáblánál, mindenki Pázmándra emlékszik, mintha titokban átcserélték volna. Nem kerülök beljebb ehhez a rejtélyhez, elindulunk visszafelé. Van paraság a hellyel annyi szent!
Pázmándon sem legegyszerűbb a felmenet, de a szokásos ráhagyásunkkal -eltévedés- felérünk. Hamar konstatálni kell, igen masszív és komoly problémák vesznek minket körül, nagyon sok önálló szép, könnyű, és nehéz boulder is van itt egy rakáson. Melegítések gyönyörű fogáskészletű áthajlásokon, gránit tömbök kimászással. Ez a szókombináció önmagában megérne egy misét.

 Árpi a Egg downtension 7A megmászása előtt
" That's the money right there!"
 ooo or not?
Valamiért rámentem hogy hogy tudnék valami állati nehéz, igen lélekvesztő bouldekunsztot kitalálni, így született meg az English Languigeschool. A 6-7 mozdulatos szörnyetegben hamar kiderült, hogy az eddigi egyik legkeményebb mozdulatomat tartalmazza. Fejhátrahajtás, ordítás, totálisan határon! Egy mozdulat komplett ki is maradt, sehogy sem tudtam megcsinálni. Ez jó jel, mármint hogy újra töltődik a motivation tank! A Komjátiprofilkép tömb mikro fogásai a telet várják, mint ahogy a mellette futó üregi sem lett ma kipróbálva. Mindkettőnk elméjében csak egy szó zengett: a TOJÁS! Kisded tömböcske a maga kb 3 méterével a helyi óriások között, Tamáska szájából hallottuk először a tojástömb kifejezést. A motiváció ismét az egekbe szökött. Két érdemi mászás lett itt végül, ülőstartból enyhén balra fel (a nagy oldalhúzót balra már nem használva) és enyhén jobbra fel. Jó volt hogy Árpival mindketten megmásztuk az aznapi adagot, nulla bőr, és fáradtsággal sikerült beszállni a Suzukiba. Amikor anyának este ecsetelem a mászást – meg hogy közel van, meg hogy nagyon fasza a hely, szép is-, csak annyit kérdezett, miért most voltatok először ha ennyire jó? Sajnos erre nem tudtam felelni. De azért hozzátettem, olyan ez mint a szüzesség; vannak dolgok amiket nem szabad elkapkodni… ;-)

2013. május 24., péntek

A Brid Klina átka

Harmadszorra indultunk már el úgy Flaska Petivel Paklenicába, hogy na most aztán megmásszuk a Brid Klina-t az Anicán, és hát most se jött össze. Tavaly novemberben az eső áztatott el mindent, de nagyon durván, idén márciusban Érdig jutottunk a havazásban, most pedig az autó szívatott meg minket. Miskó Robi hozta a kocsit, direkt olajat cseréltetett a túra előtt, hogy ne legyen gond, és persze ebből lett a gond. A szervizben a a felesleges olajat elvezető kartercsövet nem rakták rendesen vissza. Menet közben meglazult és lecsúszott a helyéről, a motor teret pedig telenyomta olajjal. Persze ez elsőre nem volt ennyire világos, annyit érzékeltünk az egészből, hogy amikor Balatonfűzfőn megálltunk füst szállt fel a motortérből. Minden olajos volt, azt se láttuk honnan folyik. Szerencsére Soma szabadidejében hobbi autó építő, így gyorsan rájött, hogy mi a gond, de így is este 10 lett mire elkészültünk. Későn, vagy inkább baromi korán értünk volna le, így a szombat mászás szempontjából bukó. Nem érdemes kialvatlanul, fáradtan egy ilyen nehéz útba beszállni. Vasárnapra nem mondtak stabil időt, a hétfői napot meg rövidnek ítéltük. Szóval elment a kedvünk az egésztől, helyette kitaláltuk, hogy menjünk ki a szeretett Höllentalba. 
Minden télen a kalauzokat és a netet bújom potenciális utak után kutatva, így bárhol kiraknának Európán belül, tuti tudnék mondani pár utat, ami rajta van a kívánságlistámon. Szombaton az Emperor(7a, 220m) került sorra a Stadelwand-on. Tiszteletet parancsoló kötélvezetés és nehézség, és néhol kétségeket és félszet ébresztő nitt távok. Thomas Behm első útja a falon, kézjegyének minden jellegzetességét magán viseli: baromi nehéz, trükkös reibungos tábla kunsztok, függőleges betétek és ügyes travik kötik össze a mászható részeket. A nittelés kicsit ritkásabb a szokottnál, pár közepes méretű friend jó szolgálatot tud tenni és bátorságból is kicsit többel kell készülni. Évek óta nézegettem már az utat, de még sose mertem megpróbálni, de a tavaszi sportmászó sikerek után elérkezettnek láttam az időt. Szerencsére nem kellett csalódnom, már ez első kötélhosszban elkapott a flow és elmaradt a kellemetlen bénázás. Egymás után szeltük a métereket, míg végül már az út végét jelentő fenyőre dobtam a standhevedert. Onsight, ha lehet ilyet mondani, váltott mászásnál, nem tudom erre mit mond a 8a.nu etika :) Örömittas ereszkedés, még öröm ittasabb sörözés, majd főzős volt a program. Éjjel a jól megérdemelt bivak, a csillagos ég alatt.
Vasárnap még magasabbra tettük a lécet és a Gosses Höllental völgy egyik eldugott falát kerestük fel: Klobenwand. Egy út vezet a falon a Neue Generation(7b+, 190m), amit több éves Csipkerózsika álmából ébresztettek pár éve, amikor is újra nittelték az utat. Látszik, hogy a kutya se mássza, ugyanis ösvény sem vezetett a falhoz, az erdőn és morénán direktbe kellett átvágni. A beszállónál fölénk tornyosul a közel 200 méteres fal, már-már zinne feelinget kölcsönözve neki.Talán a  piszkosul, mocskosul kemény a megfelelő jelző az út nehézségére. A kezdés alattomosan, enyhén áthajlik, aztán fogástalan táblák következnek, ahol minden fogás lefele lejt, majd karos piazok jönnek, és ez még csak az út felel volt, a könnyebbik fele. Na itt toltam be egy energia gélt, éreztem, hogy mindent be kell dobni. Aztán gyerünk tovább függőleges tábla, legalább 7a boulder kunszttal, majd 6m runout, tovább a kis fogásokon, már nem is olyan nehéz, de durransz kegyetlenül és persze majdnem minden stand függőstand, szóval esélyed sincs kipihenni magadat. Az utolsó előtti hossz után úgy voltunk, hogy leereszkedünk szép volt, de köszönjük nekünk elég. Aztán eszembe jutott, hogy nem fogom még egyszer felszenvedni magam, csak, hogy befejezzem az utat, már pedig ebbe a falkönyvbe be akartam vésni a nevem. Megmakacsoltam magam és nyomtam tovább és jött az utolsó akasztás és egy hatalmas pofon. Milyen az már, hogy mászol egy végig nehéz és hosszú utat, ahol a legnehezebb kötélhossz az utolsó és abban is a kunszt az utolsó nittnél van, amikor a standot már majdnem eléred. Pár próbát dobtam rá, de kevés voltam, így végül A0-lal fejeztem be a végső két métert. A fal könyv sajnos nem volt sehol, de így is büszkén, bamba vigyorral biztosítottam fel Petit. Nem sokat örömködtünk, csak lefele vágytunk, ahol a lábunkon állhatunk, le lehet ülni, és a hideg sör kezeli  a testedet kívül, belül. Azt kell mondjam, hogy eddigi legkeményebb mászásom a völgyben, végül az utolsó métereket leszámítva végig szabadon, max 10 üléssel sikerült feljutni. Kemény srácok lehettek osztrák barátaink, hogy azt anno 1988/89-ben kiépítették és megmászták. Minden tiszteletem, jó, hogy vannak ilyen emberek, köszönet az útért, az élményért. Aztán jöttek sörök a Weichtal Haus-ban, majd az elmaradhatatlan spagetti. 
Hétfőn általános fáradtság, izomláz bujkált minden porcikámban. De nem akartunk puhányok lenni, ezért a Blechmauer fal jobb oldalán néztünk ki egy tavaly nyitott utat Blechmauerenpopgo(250m, 7). A kalauz dicséri, mi az első 4 kth. láttuk belőle, ami tényleg szép volt, mert onnan eső miatt leereszkedtünk, de nem is bántam, így is tökéletes hétvégét zártunk. A Brid Klina meg elmehet a búsba, egyszer úgy is kijutok és megpróbálom.

Gasztropuccs három szögből

Ahogyan Bálint megjósolta előző bejegyzésében, ebből tényleg lett valami.

Lássuk most a történteket az én szemszögemből:
---------------------------------------------------
Az én Kotečnikem
Borbély Gábor

Másra sem vágytam. Péntek este nem volt más célom, csak hogy beüljek Fidi kocsijába. Ha ez sikerül, akkor már meg vagyok mentve. Nem számított semmi, csak hogy beüljek abba a kocsiba, ami arra a mászóhelyre ment, azokkal az emberekkel. Semmi másra nem vágytam.

De ha már ott volt egykét sör a kocsiban, hát megnéztem. Márkék nem különben, de ők egy egészen más akciót nyomtak.
úrba üvegpohárba, pont mint régen
Amikor megérkeztünk (Fidi, Márk, Tóta, Bálint és én), a másik kocsi már ott volt (Ádám, Orsi, Józsi és Dóra). Bálint konstatálta, hogy nincsen szalma, mivel lebetonozták a padlást. Ez mindenki számára sajnálatos volt, de így sem rossz. Amikor megérkeztünk Bacho fogadott minket.
a kicsi Bacho megnőtt 
Reggel korán keltem. Mint mindig, most is készen voltam már a reggelivel, mire a többiek felkeltek. Őrületes nyújtások, reggelizések, kávézások, jógázások mentek.
"Mindig vagy valahol"
Csak egészség legyen, meg térerő!
kutyázások
Szóval délután 1 körül elindultunk mászni. A Nos szektorban kezdtünk melegíteni, majd a kis áthajlásra mentünk rá, ahol közel két éve másztam a Zlata Streha-t. Józsival és Dórával másztam. A bemelegítés után Józsival a Srebrna Streha-t másztuk, Dóra pedig a Djihad-ot.



Az ezüst tető nagyon jó volt, rámentem flash-re, de nem lett meg. A pihenő utáni boulderes rész szerintem nehezen adható be elsőre, nem az az onsight-olhatós fajta. De másodikra meglett mindkettőnknek.

Mellettünk egy fiatal párocska lenyomott 2ndGo egy 7c-t: Črno beli blues. Mindkettőjük rontotta az első próbát, így csak másodikra lett meg neki. Mily tragédia.


Konkrétan 5-ször kötöttem be a kötelet a beülőmbe. Ez ugyan nem egy nagy szám, de aznapra elég volt. Jöhetett a kaja.

Amikor leértünk gyűjtöttünk egy kis tűzifát és Józsi elkezdte készíteni a lakomát...


Ádámnak szülinapjára a "torta" közepesen átsült marha bélszín volt.


Márknak csak egy pisztráng jutott:



Volt lepény, sült kolbász és borok és minden mi szemnek, szájnak ingere. Mondhatni ettünk halat, vadat, s mi jó falat. Az este folyamán átélt gasztronómiai élményeket kár is lenne taglalni, mert nincs a szavaknak, emlékeknek vagy a zenének olyan keveréke, amely megközelítené azt az érzést. Meg egyébként is vétek ez a lakoma a mi paraszt belünkbe, úgyhogy a többieknek maradt a rántotta.
 másnap én is ennyire tele voltam
A vasárnap reggel ha lehet még jobban indult, mint az előző. Megint 7-kor keltem, de most sikerült 11-re a falhoz vakarni magunkat. Józsi és Dóra 6-kor bekéredzkedtek a konyhába és saját croissant sütöttek nekünk, amit az ottaniaktól lestek el.
kuktáéknál
a fény gyermeke
Megint a kis áthajlásos szektorba mentünk Jociékkal. Most felszívtuk magunkat a Črno beli blues-ra.

Mondanom sem kell, nem lett meg sem OS, sem flash, sem 2ndGO, sem 3rdGO, de még négy-téhá-gó sem.
Egy szemkiugrós boulder kunszttal indul, majd további boulderes mozdulatok egy közepesen szar pihenőig, ahonnan pedig már csak egy boulderes rész van a toppig. Az út mozgásvilága a gyönyörű jelzőt érdemli, bár ezt mászás közben kevéssé érzed (inkább csak a gatyádba csinálsz).

Ekkor kóstoltam meg Józsi nitróját. Ketten nyomtunk egy fél adagot, több részletben, de így is érezted ahogyan összetódul a karodban meg a fejedben a vér. És ezennel szeretnék pár szót szólni a doppingszerek szerepéről a magyar sportmászásban (legális doppingszerekre gondolok).

Talán Bálint írt erről először, legalábbis nekem ez hívta fel a figyelmemet. Szóval azóta többektől (pl Márk) hallom az alábbi szavakat: aminósav, fehérje, kreatin. Én egyiket sem próbáltam (leszámítva hogy belekortyoltam Józsi nitrójába), ezért nem tudok ezek hatásáról szólni, de azt állíthatom, hogy a mászásnak egy fejlődést jelent ezen szerek használata. Nem tudom, hogy hol tart a nemzetközi mezőny, de lassan már magyar babér sem terem annak, aki lemegy hetente háromszor terembe meg egyszer hétvégén sziklára és mást ezen kívül nem csinál. Sajnos (vagy pont hogy végre) ez már nem elég. Edzeni többet jelent, mint a mászás tevékenységet rendszeresen űzni. Edzésterv, célok, erőnlét, technika, állóképesség és ezek specializált edzése, étrend, életforma. Mi sem ésszerűbb, mint átvenni a más sportokból már ismert technikákat.

Szóval nekem tetszett a nitró, nem tudom hogy mennyit segített az útban, de valamennyit biztosan. Végül is aznap nem másztuk meg a boulderes 7c-t, de összeraktuk.

Estére bejött egy kis eső, meg hatalmas kajálások: hamburger és pizza, na meg snaps.
A Joci féle burger csoda
ennyit láttam 
 nagy haverkodások
A hétfő kétségekkel indult, mert nem éreztem sok bőrt a kezemen, az pedig kell a Crno beli-hez.


 nitró előtt, nitró után
Reggel bemelegítettünk, beszereltük a projektet és nekem aznapi első próbára meglett.
 öröm
Kicsit furcsálltam, hogy meglett, mert nem éreztem reggel. Nem is akartam először belemenni, de Józsi rámotivált, meg hát ha nem is akad be, edzésnek mindig jó. Erre azt mondta Dóra, hogy valószínűleg ott volt az fejben, csak nem mondtam ki. Hát valahol ott kellett lennie, mert kijött. Ebből a kis lelki etűdből én arra következtettem, hogy fejben kevésbé vagyok ott, mint erőben (nem mintha abban nagyon toppon lennék, csak fejben még kevésbe). Ez persze lehet, hogy csak hipochondria, de való igaz, hogy egészen más dolgok vannak mostanában a fejemben, mint 4 éve (ha-ha). Reméljük még pár ilyen kotečniki kúra segíteni fog.

Józsinak végül nem lett meg. Bálinték meg feljöttek és Bálint is megpróbálta a Srebrna Streha-t. Flashra neki sem sikerült, azt mondta, hogy majd következő túrán lenyomja 2ndGO.
 eldurranáséknál
egy ilyen túra mindenkit közelebb hoz
levezető tábla 
 harmadik nap, elkeseredések...
...és örömök
A hazaút viszonylag eseménytelenül és kellemesen telt. Nem is értünk haza későn. 
Fidi szeme előtt csak a következő túra lebeg, motiváltba

---------------------------------------------------

Egy Buddha összefoglalója



 Nitro
 kunszt Sveta Eva 8+
akasztás barcikai módra


Az indulásról:
Az indulás este 9re volt megbeszélve. Én 7 kor már Márknál voltam, mivel az izzóim ki voltak égve a kocsiba, így indulás előtt célszerű volt kicserélni őket. Bíztam benne, hogy építőmérnöki végzettségével sikerül abszolválni a problémát, ha már én kevés vagyok ehhez. Sikerült is.
Gyors pakolás… kocsiból ki…kocsiba be. Elég zsúfoltan, de sikerül bepakolni… De hol van Bálint?! Ahelyett hogy itt lenne, még valahol meditál… Végül 10 kor sikerül elindulni a Bercsényi kolitól, úgy, hogy a késő emberünk cuccai már csak az ölében férnek el… A Bahnál még egy 30 perces „vesztegzár”…aztán már robogunk is a szeretett Kotechnikünk felé.
Hajnal 3 körül érkezünk meg… elfoglaljuk a helyünket a padláson, ahol tudtomon kívül még négy magyar is aludt…

Az estékről:
Egy estét emelnék ki… Az utolsót, mivel akkor egy kicsit elengedtük magunkat, hiszen mindenki pozitív napokat zárt.
A mászást követően egyből pattintottunk egy-két sört, valamint két snapsz is legurult, amit a házigazda árult. Újdonsült osztrák barátaink is megjelentek. Sajnos csak egyiknek tudom a nevét… Ő Martin, akivel megbeszéltük, hogy felvesszük a kapcsolatot és keresni fogjuk egymást. Mentek a sztorik három nyelven három üveg bor társaságában… mindenki jól érezte magát. Majd az elfáradást követően elfeküdtünk aludni
J.

A mászásaimról:
Első nap Márkkal felmentünk az Oltar nevű szektorhoz, ahol a Super zajeda 6c nevű utat másztuk (flash). Aztán a Kraftweket próbáltam (7b+), de sajnos az éles(szerű) próbák már nagyon halványra sikerültek… elfáradtam.
A második napon a Sveta Eva (7a+) és a Hanta Yo (7b) utak voltak porondon. Elsőt nem sikerült aznap megmásznom, de a nehezebbnél sikerült standot akasztanom.
 Élővilág, Gáborosodjuk... :-)
7a-ban Ádám
A harmadik napon a Thaiföldről jól ismert bemelegítő projekt szellemében megmásztam a Sveta Evat, majd a Herkulesre (7a+) dobtam egy gyenge OS próbát. Így a végére teljesen elkészültem, többet nem is tudtam már mászni.
Összességében egy nagyon jó túrát zártam/zártunk. Nekem benne van a top 3 ban.  Remélem lesz még ilyen!!
---------------------------------------
Sickface Kotecniken - Bálint


A megőrülések határán voltam már a zárthelyikkel, random minden invitálásra nemet mondok az utóbbi időben, így esett hogy majdnem be ctrl+V –tem a szokásos választ: Nem! De aztán eszembe jutott, hogy héé hiszen véget ért a szorgalmi időszak, most már csak a vizsgák vannak hátra, bár sokat kell tanulni, de tágasabbak az időhatárok, nincs órákra bejárogatás, magam oszthatom be az időmet. Hát akkor mi a fene tartana vissza ettől, és ekkor láttam meg a neveket. A facebook csoportunkban, hamar mindenki igent mondott, hogy Gábort idézzem: -Ennyi álló fasz csak megy már valahová. Végül csakhamar megalakult a fb-csoport is az öt szerencséssel: Buddha, Márk, Borbély Gabi, Tota és én. Válogatott – világsztár önjelölt arcok, csakhamar kiderült ha a túra fele olyan jó lesz mint a facebook-csoportban szállingózó poénok, akkor is ez lesz minden idők legjobb Kotecnike. Erre a tényre még az is rátett egy lapáttal amikor reggel megláttam Duksa Jocit, bátran mondhatom életemben látott legjobb szakácsot- de ne rohanjunk ennyire előre. Péntek este, zuhogó eső, rohanok már késésben vagyok. A srácok kérdésekkel fogadnak, ijesztően soknak tűnik a cuccom, de hamarosan robogunk Gabika (Buddha becenevet is használom később) kocsijával. Az első benzinkúzon még pestet sem elhagyva Tóta és Márk ihletet kapnak az 1-et fizet 2-őt kap”-ra, csakhamar eltűnnek mint szürke szamár a ködben. Ezaaaz kezdődik a túra. J Hogy a whisky mámorától, vagy mert alföldi srácokról van valójában szó, de nem jönnek üres kézzel. (Hűek az általános csapatszellemhez!) Szóval meggysört kóstolgatunk nemsokára, majd jönnek a szimpla sörök is szépen. (Úrba, üvegpohárba!!!)
 kóma
Kotecnik mit sem változott 2011-óta, miiiicsoda olyan vizes blokk épült hogy még én is elgondolkodtam egyszer a fürdésen, nemhogy a többiek. 400km, hajnali 3.kor érkezünk. Szállásunk a mostmár szokásosnak mondható padláson van.
Reggel még 4 motiválttal egészül ki a Magyar válogatott, Scharniczky Ádám és barátnője, Joci és kedvese. 
 Izer-póz [bal kéz, jobb láb érinti a bal fület]
A mászópárok összeállnak Gábor-Joci, Márk-Buddha, Tóta-Izer a felállás. Ez nagyjából a hétvégén tartotta is magát, néha azonban összeértek a szálak. Ádámmal első napon egy KŐ-kemény 6a+ toltunk bemelegítőnek, ha tudom hogy ilyen bele se megyek. Utána a 6c+ On-sight már könnyedségnek tűnt. Bár volt egy kis eső Kotecniken, az utak nagy része teljesen száraz, dőzsölés van. Ádámmal a B-szektorba megyünk, ahol Ádám a Herkules 7a+ nehézségű utat próbálja, én mellette a Brid Klana 7b-t. Dobok egy os próbát, de kiesek a dinamikus kunsztmozdulatból, kicsit mérges vagyok, bár utána jönnek számomra csak az igazi gondok. Kiszerelek az útból Ádám leereszt. Egy „gyors” könnyítés után lentről egyszerűen megvilágosodnak számomra a fogások, béták rengetege árasztja el elmém. Jólvan, jó lesz az Second Go-ra is. Csak motiváltan.
Kő, papír, olló- hogy ki küldje először. Tota kő, én olló szóval most csorbulva fogom meg a grigrit. Hallom Ádám ordítását, de a keze tart mint a satu, és csakhamar bizony megakasztja a 8+ standját. Ez a történet csak jól végződhet…
Bár a kunszban a segítő jobbosról lepattan a kezem, (az előző fogás vizes volt) mégis megtartom a kilendülést és higgadtan átmászom a folytatást. Happy End-el végződik a nap, mindketten boldogok vagyunk, hogy abszolváltuk a projekteket. Gabikával és Márkkal megyünk le, CSN 8a+ azért egészen jó szerintem. Márk mászik egy új variánst a Ortok beszállástól a Kolomon pihijén át, a Katarzán fel útiránnyal. A megmászás a 7b+ kapja és talán a Divij Orto nevet. 
 Sütőnk, az étekeket nem kommentálom... (Gábor meg valahogy idekerült..)


 Reggeli kávékba
 Ha a Mennyországnak van íze, ... akkor ez lesz az!
 heee - nekem szóltál kicsi táska? Meg a befőtt elteszi a nagymamát?
 csajosan
 Joci a kőkemény kilencesben
Lent sütés, forgás, tűzrakás, parázscsinálás. Joci őrületes dolgokat művel, néhány izzó fadarab, és pár alapanyag segítségével. Argentin és brazil bélszín, vagy a citrommal töltött pisztráng, hogy ne kelljen tovább mondanom. Természetesen Úrba vannak és mindig megkínálnak minket is, amit legtöbbször a folytatás hiánya miatti keserűség követ. Ádámmal is tolatunk marhahúst, bár nem ér Jocié nyomába azért eléggé megkedveltem ezt a számomra ismeretlen íz világot.

2. nap lassuban indul, valamiért senki se éhes?! A szikláknál is folytatódik a bézöl, Ádámmal egy 6a-n vagyunk rajta, egészen érzem a második napra a kötelezést. Érzem ahogy tart a cipő, tart a kezem, higgadtba vagyok. Gabika tökéletes bétákat mond nekem a Sveta Eva-ra, amit rég óta meg akartam mászni első kísérletre. A mostanában való kevés mászást nagyon érzem az alkaromban, úgyhogy inkább hagyom az os-t. Lesz még alkalom, bizakodom. 
 Megköszörültem a torkom, úgyhogy mindenki figyelősbe van.
 Éva kunsztja
 Évával közel vagyunka  csúcshoz
Ádám is tökéletesíti a Gabi által elmondottakat, és összeszedem magam. Sikerül kicsit kapkodva, de stabilan felmászni a pihenőig, ahol mintha elvágtak volna egyszerűen haldoklom. Begörcsöl a kezem, a kancsó pihenőkön eldurranok, zilálás nem is értem mi történik velem. Másfél méterre a standtól küzdök az életemért a fenébe is! Nagyon sokára de végül megakad az a stand, örülök a Flash-nek. Ádámnak ajánlok pár 7a-t, közben Gabinak szurkolunk. Valamiért a szerencse nem áll a mi oldalunkra, és bármi amibe belemegyünk valami bézölséggel végződik. Ádám hagyja a 7a-t és megnéz egy 6c-t, ami végül teljesen kedvét szegi, nem tudom nagyon bíztatni, hisz én is az imént menekültem ki a csuromvizes Evropa 92 –ből. Első nittes menekülések, szégyenbe, kutyába. Elhatározzuk hogy bár csöpög pár szemet az eső, ennek a napnak is jól kell végződnie! Hátramegyünk a Kaca szektroba, ahol gyorsan bele is nézek egy 7c-be. Bár a neve Disneyland, nem tartogat olyan túl sok szépséget, ilyen gyorsan még nem főztem át kötelet az első nitten, kudarc, kudarc hátán, menekülés s most már nem is kutyának, hanem valami kutyán lévő bolhának érzem magam. Hagyjuk ezt a mászást, ma valami nem ok. Belemegyünk két 6b-be amik hosszúak is és álom szépek. Nagyon jól érezzük magunkat, a sziklát is, és valami harmónia lepi el az egész szektort. A nap újra sütkérezik! Nézegetem az utakat és meglátok egy gyönyörű szép oldott kövű sima, szürke falat. A szemem csemegézik a fogásokon, de az izzadó ujjak mérgesen rárivallnak: nekünk miért nem?! Aztán elgondolkodom ez lenne az, mi is ez valójában? Fekete betűkkel (a sok piros betűs útnév közt ordít) Kalimero, 7b. Mintha csak azért lenne ott hogy megonsightolják. Ádámnak azt mondom belemegyek, jó sokat nézem és agyalok a bétán. Van lentről egy elképzelésem, de az nehéznek tűni a tetejére sebaj majd improvizálok valamit. Nagyon küzdök az alján, eljutok egy hatalmas kancsós pihenőig. RP mászom, nagyon nehezen érem el a nitteket de sikerül a pihi utáni kritikus akasztás. Nagyon el vagyok durranva és valamiért nem tudok lehiggadni, nagyon nagyot ordítok. Aztán látok egy nagy gumis pacát, egyből meg is lépem és adja is magát a térdék. Nagyon fáj, de sokszori helyezgetés és varrógépezés után, megtalálom a legjobb pozíciót. Hasba lélegzek, arra gondolok hogy ezt most megmászom és milyen csuda jó lesz átélni ezt. Eszembe jut a gyrosozás amikor régen Márktól megkérdeztem: Te fata mi kell ahhoz hogy egy 7b-t meg tudjak onsightolni? –„Amikor először igazán elhiszed hogy fel tudsz menni, akkor fel fogsz menni!”
Nagyon motivált vagyok, hiszek magamban ki akarom hozni a maximumot. Nem azt akarom, hogy áhh gyávaságból eldobtam, vagy beleültem, vagy befostam. Nem itt most kőkemény veretés lesz.
Azért leszólok Ádámnak hogy figyljen (gyávába) és az általam kitalált bétára megyek. Hatalmas mozdulatok rossz fogásokon, ergya lépésekkel. Minden erőmre szükség van, nem nyögök hanem tudatosan és folyamatosan mélyre lélegzem. Egyik kézzel köztest berak, másikkal továbbfog és akaszt a derekamhoz. Innentől minden mozdulat határon van, vagy 2 métert mászom teljesen rommá pukkanva, reibis oldalhúzókon csapkodva, mintha csak át akarnám ölelni ezt az utat. Látom a térdemnél a nittfület, de nincs erőm elengedni a sziklát és akasztani, csapkodok tovább már úgyis magasan vagyok! A stand mellett egy hatalmas kancsót kis alig bírok megtartani, de beakad az a kötél és belőlem feltörik a hatalmas üvöltés orkán. Teljes totális határon mászás, életem első 7b –je első kísérletre. Az eufória felejthetetlen, Ádám lent gratulál. 
 RP stílus, 13 méter, 6 akasztás, 7b. De, az enyém... :)
 nőtt az alkarom egy számot
 Kalimero= egy szlovén rajzfigura
 
 
Este megérdemelten kerülnek elő a borok, Gabika is kitett magáért: Hanta yo, 7b. A fiú készen áll, hogy belépjen a kilencesek világába.
Joci megmutatja hogy amit eddig a Hamburgerről gondoltam az téves, és mi is az igazi. A maradék tészta-liszt és alapanyag kombóból Borbély-Zengő vezénylés alatt készül el a Pizza! Őrület hogy mit kapnak az ízlelő bimbóink. Graz-i barátainkkal viccelődve töltjük az estét, ők a Chilei Rosé-t, mi a Tokaji Hárslevelűt mutatjuk meg. Nekem angol, Gabikának komplett német nyelvlecke.
Reggel korán felpattan a szemem, meditálok kicsit és nyújtani kezdek a napon. Gábor, Márk majd végül mindenki csatlakozik, nem is beszélve a ház őrzőjéről, a hatalmas Bernáthegyi pásztorkutyáról.

Ádámmal a harmadik napra egy új szektort szavazunk meg, 6a+ a bemelegítő majd felmegyünk a Nos-ba ahol Gábor éppen hatalmas üvöltések közepette leküldi a hétvégi  7c projektjét!!! Kameni!
Joci is igen motiváltba van, de talán legközelebb.
Én dobok egy flash próbát a Strebrna streha 7b-re, a fenti részen esek ki, sebaj ez egy ilyen nap.
Ádámmal megmászunk itt több könnyebb utat(6b,6c,6a+), részünkről így végződik ez a túra. A kocsiban már csak azon kell agyalnunk, akkor mikor is legközelebb?