2013. május 7., kedd

Menny és pokol

Egyre nehezebb összehozni egy rendes, közös túrát a haverokkal. Mindenkinek változik az élete, elfoglaltságok inkább jönnek, mint mennek, változnak a céljaink, álmaink, motivációnk. Ez lehet az oka, és persze a hosszúra nyúlt tél, hogy tavaly nyár óta most hétvégén jött össze újra a csapat. Ez is kicsit felemásra sikerült, ki ekkor, ki akkor ért rá, de legalább láttam mindenkit, tudtunk dumálni, megittunk egy jó sört a mászónap után, miközben heverésztünk a napon. Hohe Wand-on voltunk, többet tud nyújtani ez a hely, mint sokan gondolják, nem csak a kezdőket érdemes ide elhozni, akár egy teljes mászó életet le lehetne itt élni. Mi szerintem felismertük a hely varázsát és persze sok emlék is köt már ide, talán ezért járunk minden évben vissza. Hál istennek a szorgos osztrákok megállíthatatlanul nittelnek, így mindig lesznek új utak, új kihívások.
Péntek reggel érkeztünk a celldömölki különítménnyel, a győri csapat már kint volt két napja. Végül Anettel és Fecóval indultunk mászni, a Tristan-express-t szemeltük ki célul. A legjobb alpesi mászó idő volt, amit adhat az ég. Bárány felhők vonultak ez égen, a távolban néhol egy-egy záport láttunk lehullni. Szuper kis utacska volt ez a Tristan. Oda kell figyelni az útkeresésnél, mert több verzió is létezik, és más utakba is könnyen bele lehet keveredni. Nekem is sikerült a végén félre vinni a csapatot, a végén a Hoch Empor Kantéból másztunk két hosszt, ezzel 7+/8-ig emelve a nehézséget. Éreztem én, hogy valami nem stimmel a topo szerinti hatos nehézségű hosszal, de nem szeretek visszafordulni, meg nem kicsit élveztem az élen való mászást. Végül a többiek se panaszkodtak, bár nagyokat nyögtek. Örömünkben nem is másztunk többet, inkább pár sörrel és főzőcskézéssel ünnepeltük a tavaszt és a viszontlátást. 
Este a győri csapattól részben elbúcsúztunk, de péntek reggel Domi személyében friss hús érkezett a kempingbe. Évekig Domival közösen másztunk, sajnos a tavalyi év egy baleset miatt teljesen kimaradt, de végre felépült és újra erőre kapott, így gondoltam belerángatom valami őrültségbe. Felsoroltam az összes nehéz utat a Sonnenuhrwand-on, hogy na akkor ezekből választhatsz, hogy mit másszunk és nem kellett csalódnom, persze Domi a legnehezebbre szavazott: Conan Zünzler 9,140m. A jó öreg Conan, évek óta piszkálta a csőrömet, hogy milyen út lehet, ami direktbe végig szeli a falat, összekötve ezzel a legnehezebb pocakokat, reibungokat, áthajlásokat. Hát...keményen odavert nekünk, erősnek kell lenni hozzá, mint a barbár! Egy kellemes hetes hosszal indít, ami rögtön fel is ébreszt, mert a vége törős, alólam lépés esett le, Domi egy fogást tépett ki. Utána az áthajlás bal szélén egy repedésen kell átvergődni ratyi fogásokon, annál is ratyibb lépésekkel, mind ez egy kis vizesedéssel fűszerezve. Végül Domi A0-lal én egy üléssel abszolváltam ezt a részt. Ekkor jött a kulcshossz. Ferdén futó, beforrt repedés, a függőleges falon néhány apró lyukkal és semmi lépés. Nem túlzok, tényleg semmi. Tipikus "splittrig", ahogy az osztrák mondja, vagyis a fagy hatására, apró pikkelyekben, szilánkokban válik le a fal felső rétege, ezzel egy simára vakolt falat visszahagyva. Nittről, nittre haladtam, próbáltam kitalálni és összerakni a mozdulatokat, lényegében bouldereztem egy kicsit. Végül sikerült felküzdenem magam, de még föld közelben se vagyok benne biztos, hogy pár próbából össze tudnám kötni a részeket. A további részek már jobban feküdtek, reibungok, pocakok, tiszta gesztesi Tojás fal csak kicsit nagyobban. Az útban egyébként mászásnak semmi nyomát nem láttuk, egy ziás fogást nem találtam, viszont volt fű bőven a repedésekben, néhol tisztogattam is, hogy biztonságosan meg tudjam lépni. Még két nehéz 8+ és 8as hossz volt vissza, ezek egy-két pihenővel kimentek. Teljesen más a mászás és az Onsight, ha nincsenek zia foltok a falon, annyira baromi nehéz volt néhol észrevenni a fogásokat, kitalálni a jó bétát. Keményen durrantam és közben agyalni kellett, hogy akkor egyáltalán mit lehet itt megfogni, nem lehetett kapkodni, határos mozdulatokat tenni. Kidögölve értük el a Skywalk-ot, de egy überkirály mászással a tarsolyunkban. Nem szeretek nagyfalas utakat ismételni, hiszen annyi van belőlük, de ezt tuti mászni fogom még. Ismerve az út ereszkedőpályáját, két csúszással lent voltunk a földön, szükség volt a 60as kötél nyúlására, mert először 61, majd 63 métert kellett ereszkedni. Délután még felmentünk a Hochkogel Haus alatti áthajló mászóiskolába, hogy visszafordíthatatlanul ledurrantsuk magunkat. Érdemes megnézni a helyet, mert sok útban bent vannak a köztesek, ez indokolt is, mert 7b-nél nincs könnyebb út. Este kaptunk egy kis esőt és szelet, így a mosdó elő teteje alá beszorulva élveztük a sörök és Bulcsú kiváló málna pálinkájának jótékony hatását.
Vasárnap reggel baromi nagy szél volt, ez elvette a kedvünket a több kötélhosszas utaktól, meg egyébként is egy nagy csomóban állt az összes hátizmom. Danit rávettük, hogy jó lesz Adlitz is, hitegettük, hogy vannak ott könnyebb utak is. Persze ez igaz, csak kérette magát. Az eső miatt Adlitz is csúnyán elázott, de a Lari Fari szektorban találtunk száraz utakat. Itt melegítettünk, épp Domit biztosítottam, mikor egy közeli sikítást hallottam. Önkéntelenül oda kaptam a fejem és egy zuhanó testet láttam, ami gellert kapott egy párkányon és magatehetetlenül a földbe csapódott. Megállt az idő, látom, ahogy a srác teste nyaklik egy nagyot, a csendet egy égtelen üvöltés, jajveszékelés töri meg. Hirtelen teljesen leblokkoltam, azonnal elfordultam nem mertem odanézni, féltem, hogy valami nagyon rosszat láthatok. Nem hallottam semmi mást csak a fájdalomtól eltorzult üvöltést és közben egyre csak azt mondogattam magamban, hogy egy egészséges láb nem áll így.  Emberek rohantak oda én meg csak álltam és görcsösen szorítottam a kötelet, hogy legalább Domit, aki épp a kötélben pihent ne ejtsem le. Pár perc múlva néztem csak oda. Láttam, hogy nincs vér, nem esett kövekre, de a teste eltorzult. Rengeteg ember segített, polifomra fektették, izolációs fóliával betakarták, mentést hívtak Gyorsan kb. 20 perc alatt kiért a mentő, rendőrség, hegyimentők. Infúzió, érzéstelenítő, nyakgallér, vákumágy. Egy  törött térd, egy törött felkar, talán bordák, esetleg csípő, vagy csigolyák ez a mérleg. Szerencséje volt még így is, kb. 10 méterről esett le, nem sokon múlt, hogy nem egy nagyobb kövön landolt. Az okot nem tudom biztosan, találgatok. Talán egy cseh, 15 év körüli srác volt, kezdő lehetett a mozgásából ítélve, mert korábban figyeltem, hiszen pár méterre tőlünk másztak. Felsővel mászott egy utat, szerintem  bele akart pihenni a kötélbe, de a csomó nem volt rendesen megkötve és ezért eshetett le. Mikor felnéztem a kötél vége 10 méter magasan lengedezett, szép egyenesen, nem volt rajta szakadás, vagy csomónak bármi nyoma. A rendőrségi jegyzőkönyv felvétele közben is Bulint köttettek a rendőrök a partnerével és a partner check-ről kérdezték. Nagyon megrázott a dolog, nem is maradtam a helyszínen, sétáltam egyet, úgy ítéltem meg, hogy nincs még extra segítségre szükség, hiszen így is többen vették körbe a kelleténél. Csak később a mentés közben mentem vissza. Most leginkább sajnálatot és dühöt vált ki belőlem ez az ostoba baleset. Annyira egyszerűen elkerülhetőek lennének az ilyen esetek, odafigyeléssel és a partner check komolyan vételével és alkalmazásával. A legtöbb baleset, amiről mostanában hallottam megelőzhető lett volna. Nem akarok konklúziót levonni, szerintem mindenki meg tudja tenni önmaga, remélem soha egy ismerősömet se fogom ilyen miatt elveszteni. 
Visszagondolva baromi furcsán reagáltam, megijedtem attól ami történt. Korábban, amikor engem ért baj, pl. mikor a Gesäuse-ben belestem egy hóhasadékba és felszakadt a fejem, vagy mikor a cigányoknak hála kifejeltem egy kirakat üvegét, és szúrt sebek voltak a nyaki artériám környékén, sokkal tudatosabban viselkedtem. A kirakatos ügynél "nem voltam szomjas", mégis hirtelen tiszta fejjel, tudatosan tudtam gondolkozni. Felmértem, hogy nagy baj van, szorító kötés kell és azonnal mentő. A mentőben is rögtön kérdeztem, hogy sérült-e az artériám, de a fiúk megnyugtattak, hogy ne izguljak, ha sérült volna, akkor már nem kérdezősködnék. Persze ez akkor nem volt ilyen vicces.
A mostani esetnél meg csak az járt a fejemben, hogy nem  akarom látni meghalni ezt a srácot és ez leblokkolt, talán, ha nem biztosítok, akkor se rohantam volna egyből segíteni. Talán, de ki tudja...

Nincsenek megjegyzések: