2013. június 28., péntek

1 ~ Álmaink vissza pillantó tükre

A nyári Trip első postja.
Az elindulás előtt


Ott állt az asztalon, teljes valójában hiánytalanul. Számolgattam, nem hittem el, úgyhogy még egyszer megszámoltam. Mint a pestisest kerülgettem, gondolkodtam. Nem is akartam már többet hozzá nyúlni, nehogy még a végén köddé váljon. Ott volt minden ami ahhoz kellett hogy a nyaramat külföldön tölthessem. Ott volt az asztalomon a gyerekkori álmom.
De a desszertig bizony nem egy halszálkát szedtem ki a fogaim közül, nem egy meredélyen kellett átmászni, nem egy könny kellett hogy elhulljon. Bizony a sport már csak ilyen. Sem a tested, sem a mentális képességeid nem tudnak annyira korlátozni, mint a lelked. Amikor Márk felhívott és azt mondta; Bálint úgyis van benzinre Kupon-od, Joci lesz a Séf, meg még Buddha is velünk jönne; mit szólnál egy két hetes Ceüse triphez? 3 másodpercig kellett gondolkodnom, igazából nem mértem fel sem a kérdést, sem amit mondok. Nem láttam át, se az időt, se az anyagi vonzatát. De amikor a mobilod Zengő Márk számát írja ki, aki egy Franciaországi túrára akar hívni, -Ezt te is tudod, akkor nem mondasz nemet. Előre tudtam, nekem ez a túra nem arról fog szólni, milyen számomra rekord kemény utat tudok elhozni, vagy mely úttal mennyire tudom növelni az egómat. (most sajnos nem) Nekem ez a túra a barátokkal való élményekről kellett, hogy szóljon és ez minden pénzt megér!
Ott volt az asztalon. Ijedten néztem rá, mi erő rejlik e pár papírfecniben? Mi emberek milyen hatalmat adtunk pár vacak vékony papír lapnak. És az okosok azt mondják van mögöttes tartalom? Egy Szent István mögöttes tartalma? Milyen tartalom rejlik, egy igazi élmény, egy igazi barátság, egy igaz szerelem, egy önfeláldozó halál mögött? (nézzétek meg a Napőla című filmet!) Egy felkelő nap végignézésében, vagy egy ismerős kézszorításában, egy barát vagy egy ellenség gratulációjában. Szerintem ezekért a pillanatokért érdemes élni. Megcáfolom a teljes remeteséget, mint ahogy sokan gondolják ez az útja a lelki béke megtalálásának. Egymás szemének tükrében látjuk meg igazi énünket. Sok ismerősöm tartja úgy, hogy azért szeretem az „éles” beszélgetéseket, melyek tartalmaznak hirtelen hangnemváltásokat, esetleg hangemelkedést, mert szeretek vitatkozni. Ez messzebb nem is állhatna az igazságtól. Én csupán úgy gondolom, hogy az emberek dinamizmusa is azon múlik, mennyire tudjuk a másikat kizökkenteni a megszokott pályájából. Néha éppen ezért hagyom magam én is, hogy vigyen a sors ahogy és amerre szeretne. Igenember. Láttátok a filmet? Persze ez egy sarkalatos példája, de gondoljátok el, ha csak picivel is több kérésre és kérdésre válaszolnánk igennel, mint amennyire ma tesszük, hány élménnyel lennénk gazdagabbak? Érdemes eljátszani a gondolattal. 
Üdv a városnak
Minden össze kellett hogy álljon ehhez, de tényleg még a csillagok is. Az autónkat nem a levegő fogja elrepíteni, ez az élet sajnos igenis a pénz lábán forog. Sajnálattal látom, de itt így van. Talán Ázsiában, két domb között nem, vagy a Pillangó című filmben, egy szigeten lévő börtönben. Talán ott sem. De itt igen. Vállaltam magánórákat évfolyamtársaknak, megírtam más helyett a zárthelyit. Kellett hogy a szememben Dagobert bácsihoz hasonlóan dollár jelek lebegjenek. És persze ott van nem utolsó sorban a családi támogatás is, de a pénz összeállt. 
Most mosolyogj, fotóznak!!!
De sokkal több kellett ennél. Velem voltak a barátok és a barátok által egymásra ruházott értékek. Mindenki támogatott valamivel. Márk és Gabika Kuponnal segítette utazásom költségének szűkítését, Árpitól egy éles kést kaptam, Bölény pedig egy bivakzsákkal és szúnyoghálós fejvédővel szponzorálta meg nyári kalandjaimat. Persze még mindig követek el hibákat. Megfőztem a kávémat, medvehagymás méz, 3 adag a csészébe jól elkeverni, nagyon kevés tej. Eszembe jut a hűtő mélyén lapoló Bailys. Két kupaknyival sikerült megmérgeznem. Ihatatlan barna lé emlékeztetett arra hogy a járatlan út –bár a becsvágy hatalmas mozgólépcső- mégsem a legjobb útitárs.

Céljaimat nem a vágyaimhoz kellett igazítani, sajnos nem az akaraterőmhöz. Tudtam hogy a szememben gyenge vagyok, ezekhez a hosszú utakhoz és nem szabad csalódásként felfogni egy itt eltöltött percet sem. Hány perc lesz még az életemben itt. Hány boldog perc? És miért emlékezzek negatívan egy pillanatra csak mert nem úgy sikerült ahogy azt először elképzeltem. Bár elég zárkózott gondolatmenet ez, de úgy látom döntések vannak, de nincs hibás döntés. Nincs hibás út. Aki ezt el tudja fogadni, aki ezt meg tudja érteni, az soha nem lesz boldogtalan. – Bár azt hiszem ez csak azokra az emberekre vonatkozik, akik hisznek abban hogy a jövőnket mindig boldogabbá kell hogy tegyük, s erre a zárójeles részre hálás vagyok egy lánynak aki megértette velem. Akit már nem érdekel a saját élete sem, annak számára létezhet ez az általam definiálatlan fogalom.
Mint írtam roppant fontos lesz számomra a srácokkal való együttlét, de a Németországi továbbmenetelem szempontjából is kíváncsi vagyok -bennem- mik fognak lejátszódni addig. Mármint egyedül, s távol majd az Itthoniaktól. A válaszokra nem válaszok ugyan, de egy valami ami tetézi a boldogságot! Íme a Séf úr Ceüse-i ajánlata…:

1,CsirkeGyros házi Lafában Mentás-Yoghurtos Sült Padlizsánal
2,Chili Concare
3,Curry-s Csirke Citromos Rizsel
4,Steak Szendzsó (ha lesz rá lovénk)!
5,Lazac Roston friss Radicioval Pirítot szalonával fenyőmaggal-Metélő hagymás tört vajas krumplival!
6,Klaszikus Spageti Carbonare
7,Mézes-Dios Balzsam Ecetes Sertés Karaj- Tejfölben pácolt Mozzarelával
8,Kolbászos-Marha húsos Nyársak- Friss Tazikivel és Salátákal
9,Mézes Mustáros Roston Csirke Melle Baconba Göngyölt Spárgával és Parmezános Polentával
10,Rizottó Gombával Tonhalal Petrezselyemmel
11,Gyömbéres Pirított Csirkemáj - Pirított Tésztával
12,Mexikói Buritó Zöldségekkel

Még édesanyám is megnyugszik egy kicsit amikor felolvasom neki a menüt. -Bálint 54 napig távol leszel, mondja elkeseredve. Hatalmas kacagásba török ki hogy ő megszámolta a napokat, az aug. 20. –ai tüzijátékkal bezárólag, tudja hogy ezt imádom, és nem szívesen hagynám ki. Persze könnyen lehet hogy idén kimarad. Nem voltam még ilyen sokáig távol az eleimtől, remélem ezen a nyáron végleg leszárad a tojáshéj a seggemről. Ha másban nem is, ebben nagyon bízok.

„A lélek irányít, a test teljesít” – Zengő Márk
„Ahol a munka fő, ott nő a diadal” – Fankadeli
 
„A lélek a mester, 
a képzelőerő a szerszám
és a test a formálható anyag” - Paracelsus
Drága Gabona
 Mennyit nevettem édesanyámon, amikor az utolsó napokban állandóan aggódott, de mégis az utolsó pillanatban elfanyalodott a szám. Ott állsz a kapuban, még hátra nézel integetsz és valójában tényleg két hónapig nem fogom látni drága Muttert. Vatret. Ez szar ügy. Ez oltári szar ügy. Húzom azt a kurvára nehéz koffert, tartva Veszprémben a buszpályaudvar felé- és azon kapom magam hogy szinte futok. -Hejj, parancsolok a lábakra, van még idő ne siessünk kérem. Aztán újra a gondolataimba merülök, próbálom elképzelni az előttem álló időszakot, az emberek hiányát akiket itt hagyok és számomra sokat jelentenek. De a lábak már megint rohannak. Miért? Hová?
Az utolsó napokban egész sokat sétálva elbúcsúztam a kedvenc helyeimtől. Szeretem Veszprémet. Hétfőn éjfélkor egy 8 km-es futásom során egy emberrel sem találkoztam a belvárosban! Milyen hely ez! Mennyire csendeske...

Aztán Pesten egy Joci köszöntésen túl, elköszöntem a barátoktól, s a kijáratnál feleszméltem. Ihh akkor tényleg nem látjuk egymást 2 hónapig? Isten Veled Gabona utca Fehér szűzies ablakai. Hiányozni fog az a két pancser szembe szomszéd is , aki egész nap akta kukacoskodik és csak telefonálni jönnek ki az erkélyre. Mit meg nem adnék azért az erkélyért. Imádom az erkélyeket. Isten Veled Mester utca. Huhh ennek az utcának igazán van élete. Az első Pesti utca az életemben, melynek végigkövethettem  az évszakait és őrület hogy mennyire más arcát tudja mutatni. Ezt nem ragozom...; csákó! :-)
Az elfolyó..lekvár, s mint a kocsik ő is beparkolt, 
előbb utóbb mindenki megtalálj a helyét a világban. 
Mindenki.
A világban!

2013. június 23., vasárnap

Csilla Chillin

avagy Flowba-szóba
avagy a falon nem tudsz hazudni..
avagy Aki Rómába megy legyen római...és még sorolhatnám az alcímeket. A mostani cím csak poén édesanyámnak.
Bár a HD kamera kattant, - Nem a jó öreg filmszalagok folyamatos forgása alatt, de ömlött a Chill, a hülyeség, és a béke a srácokból. Minden téren rendhagyó csapat jött össze, ilyen felállásban még nem láttam magunkat kikelni reggel az ágyból. Míg Árpi kávét főz és a reggeli rántottánkat készíti én bevásárolom az egész napi elemózsiát. Amikor belépek a lakásba a nem meglepő kávé és piruló kolbász illata mellet megcsap egy őrülten furcsa látvány. Szobánk teljesen átalakult "köteles" táborrá, mindenhol köztesek, és ilyen Gerihez kellő cuccok fekszenek. Fel is kacagok, -Hát Árpi ba***d, nem gondoltam volna hogy mi együtt megyünk ki a Geribe... :-)
 Beke itthon (Velencei tó projo)
 Szájmon és Martin a Deáknál
 Gabikával rottyéknál
Árpi és Medvekutya szkander
Aztán telefonbétából megtudom, hogy a motiváltabbak közt még ott lesz a mi Ferink, illetve a BAH csomóponton látom álldogálni Korit, (Ravadits Kornél). Senkit nem szabad hogy megtévesszen ez a tiszteletreméltó figura, először csöndesnek hihetnénk, de ez az atomikkitten csapat csakhamar mindenkit kinyit és felvirágoz a Béke és Őrület közös egyvelegével. No, persze a célok sem utolsók!!!
Kiről is nem beszéltem még, ja hát persze. A Rádai verses kötetek híres szerzőjéről, Rádai Gergőről és persze Szájmon a sofőr mint mindig. Buddhát nem kell bemutatnom. A reggelt Zeusz egy hatalmas esővel kezdte, ami megalapozta a nap első szakaszára jellemző párás, fülledt időt. Mindenki tragédiától tart, ám felérve a bányába enyhe szelet érzek s bár félmezkó, nem annyira tömött a levegő. Mégis csak rejtegethet magában keménységeket a mai nap. Fent még egy csapat ismerős arccal találkozom, két haverral akiket évek óta nem láttam, Beliczky Peti, Dave és Kaksi szintén Veszprémi muzsikus.
Árpival a 23 karátos udvarban kezdünk, szokásos 23 karátos melegítésnek, mint mindig. Nagyon élményből sikerült másznom elsőre, pihengetek benne, élvezem a fogásokat. A tetejébe beleugrok párszor, hogy kicsit szokjam a köztes távokat. Árpinak kicsit fura most ez a világ, se ember se Isten nem tudja mikor mászott ő utoljára kötelest. Nekem is ilyen volt az első idei, vigasztalom. Aztán kicsit felgyorsulnak az események, többen különválunk, eljön mindenkinek a saját kiszemelt vadja.
 Tedd a kezed a farzsebembe!
Szájmon a 10+ -os Deadline tetején
Én nagyon sokat pihenek, sétálok, nyújtok, beszívom a friss levegőt és egy levendula illatát. Nézem a kemény srácokat, boldog vagyok hogy itt lehetek velük, mégha néha -akaratukon kívül- éreztetik is, hogy kilógok a geris sorból. Sebaj amíg az Izer-név fogalom, addig én úgy is éreztetem a fiúkkal hogy kinek mit kell megtanulni és tanítom is akit szerény képességeimhez mérten arra ítélek.
A nem arra ítéltek nagyon kemények; Feri és Kori Lélekharangozik, Gabika pedig a Metavadat mozogja. Meleg van ezekhez az utakhoz, de edzésnek mindenképp jó! Beverek két szendót és egy kis zabfalit, sok vízzel kísérem, nehogy sűrűsödjön a vér ebben a melegben. Dave elmagyarázza a bétáját a Szolid parádéra, de Gabikát is kikérdezem. Flash szeretném megmászni és ami Gabinak jó az általában jó szokott lenni nekem is, közel azonosak a paramétereink. Az út elejét viszonylag stabilan tudom mászni, de kicsit frusztrált vagyok, és a no hand pontokban sem tudok teljesen lenyugodni. Némi kontakt van a srácokkal Ők is látják ez nem a legjobb mászásom így, de azért sikerült felverekednem magam rajta. Nekem a Hekker lesz a nap fő projektje, szerencsémre Szájmon nagyon sok bétát ad, köztest is berak - sikerül összeállítanom fejben az utat. Emlékeim megszépültek, de ez a végén is tartogat egy jatt felállást, hát egy 7b+/c ez nem más.
 Árpi és Harangozó Teréz extázisa
 Teri feljebb
Árpi is csűret SZP-t, Terit, Metadvadat kell a szoktatás ehhez a falhoz. Senkin sem látok csalódást, Árpi is bizakodva fejezi be a nap végén, -Legközelebb megmászom a Terit! Márk nevét és karmáját fenyítő eszközként kezdtük el használni, így lépek oda az épp gondolkodó Ferihez. - Felhívjam Márkot? -kérdem. Ekkor Feri határozott mozdulattal elkezdi lehúzni a kötelet a Teriből és nekiáll elölben, csakhogy UTCAI CSUKÁBAN!!! A motiváció a tetőfokán a bányában, most ennek a felsőbb jónak a szellemét, amit egész nap éreztem pár mondatban sikerül is megfogalmazni. Nagyon jó, hogy Geri egy kicsit távolabb van Pesttől, a beszélgetés hihetetlenül tudja kovácsolni a csapatot. Most is érdekes témákkal övezve sétáltunk le, fáradtan esve ágynak elmémben körvonalazódva, hogy ezaz; Vasárnap! Egész héten vártam ezt a napot. Mindenki ódzkodik a hétfőktől, pedig szerintem csodás napok ezek. Minden héten kapsz egy új esélyt, hogy boldogabb légy, hogy csinálj valami újat, vagy a megszokottat tökéletesítsd. Az élet az embernek mindig tartogat valami meglepetést a hétfőkön. S én most a vasárnaptól várhatom mind ezt... :-)

2013. június 20., csütörtök

Ausztria zöld szíve

Idén valami oknál fogva, hihetetlen motivált vagyok, nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért, egyenlőre csak élvezem, remélem még sokáig fog égni ez a belső tűz. Ennek köszönhetően eddigi legjobb formámat sikerült elérnem. Régi álmom már, hogy kedvenc mászóhelyemen, Tardoson, megmásszam az összes nehéz utat. Múlt pénteken ehhez ismét egy lépéssel közelebb kerültem. Rövid harc után elesett a Takonykor(RP), már csak a Banglades bástyája állja az ütközetet. De ez a végső csata nagyon kemény lesz, szóval most egy kis időre visszavonulót fújtam, hogy rendesen felkészüljek.
A hétvégét a régi csapattal(Domi, István, Dani) Ausztriában töltöttük. Szombat délután értünk ki Höllentalba, nem húztuk az időt, egyből felmentünk a Blechmauer falhoz. Tavalyi éveben két új út is született a jobb oldalon, ezúton is köszönet érte Thomas Behmnek. A nehézségek ideálisak az egyik út 7es a másik 6os, közel haladnak egymáshoz, pont idális egy kis dumálgatós délutáni mászáshoz. Az se zavart minket, hogy közben néha eleredt az eső, és minden elázott, a kő jól tapadt, lehetett haladni. Végül a lemenő nap fényében, ismét száraz sziklán értük el a fal tetejét. 


Még éjjel tovább mentünk Gesäuse-be. Véleményem szerint a legvadabb hegység kelet Ausztriában. Elég csak egy pillantást vetni a 3km hosszú 500 méter magas északi falára és ebből már lehet sejteni, hogy itt aztán oda kell magát tennie az embernek.



Évek óta szeretnék már valamit mászni ezen a falon, de eddig sose jött össze. Tavaly kétszer voltunk kint, kétszer esett az eső. Hát idén is esett, na ezért Steiermark Ausztria zöld szíve, mert itt szinte mindig esik. Hajnalra ködbe burkolózott a völgy, mindenfele nagy tócsák. Reggeli közben meghánytuk-vetettük a dolgot, végül elindultunk fel a falakhoz, megpróbáljuk lesz, ami lesz. A Haindlkar hütte tulaja is húzta egy kicsit a száját mikor a tervünkről kérdezett, igazából mi is láttuk, hogy minden nagyon vizes, de nem törődtünk a dologgal. A völgyből 2 óra alatt, 900 méter szintemelkedés megtétele után lehet elérni a beszállót. Na és csak itt indulnak a 15-20 kötélhosszas utak, majd persze le is kell jönni, ami kb. 1500 méter szint, 3-4 óra, szar terepen. István és Dani a klasszikusnak számító Rosskuppnekante-t választották. Mi Domival a Schindluder-re voksoltunk: 8-; 430 méter.


Tömören összefoglalva: szuper út, oldott, stabil kőzet, konstans nehézségek, jó biztosítottság, szar körülmények. Szinte mindenhol folyt a víz, épeszű ember biztosan nem mászta volna. Domi is próbált jobb belátásra bírni, de nem akartam ismét üres kézzel hazamenni. Végül megegyeztünk addig mászunk, amíg meg tudom oldani, aztán leereszkedünk. Végül csak az utolsó 5ös kth. maradt ki egy közelgő vihar miatt. Pedig néhol a kabátom ujján folyt be víz, viszont a kőzet erősen korrodált, tele van éles peremekkel, lyukakkal, így bátorban mászható volt. Az ereszkedésre aztán néhány közeli villám sarkalt minket, de a vihar csak súrolt minket, gyorsan elértük a fal tövét, ahol már szikrázó napsütésben pakoltunk. Hihetetlen, de nagyjából egy óra napsütés után szinte minden leszáradt. Istvánékat már a csúcs közelében kapta el az eső, gond nélkül mászták az utat. Aztán jött a nap fénypontja az esti sörözés, sztori mesélés, kajálás, nagy röhögések. Imádom ezeket a pillanatokat!
Hétfőre nem sok erőnk maradt, ezért átmentünk a Grazer Berglandba. István motivált volt mint mindeg , ha hegyek között lehetünk, ezért a hőség ellenére még két rövidebb utat is másztak aznap. Mi Domival a túristáskodás mellett döntöttünk, megnéztük a Bärenlochklamm-t, majd söröztünk. Röpke pillantást vetettünk még a híres mixnitz-i sportmászó arénára, de szóba se került hogy bármit másszunk.
Örülök, hogy végre megtört a rossz sorozat, remélem még idén vissza tudok térni a Dachl északi falára.







2013. június 19., szerda

Jelentés a papszliról -1-

Majd külföldi oldalak portyázzák el előlünk a híreket, de azért legyünk büszkék a mi Tominkra!!!



I spotted Hungarian Thomas, and friend Shino Jomoto, at Camp 5, when I arrived to shoot this morning.  Here they are, later in the afternoon, finishing the Changing Corners pitch.  They did a 30 hour ascent, climbing the first part at night. They say they are going back for the NIAD!


2013. június 18., kedd

dosage literature

Ezt a kis irodalmi negyed órát -bár most Márk kuncogni fog egy kicsit- én ajánlom sokaknak. Robinál való kávézás közben született, vicces felcsapni ezt a könyvet és poén a véletlenre bízni, hogy milyen életbölcsességet dob ma elénk. Ajánlom hát mindenkinek.

2013. június 16., vasárnap

"Meddig lesz hely, hol fölolvashatol"

Könyvajánló Izer Bálinttól, Babcsán Gábor új könyvéhez!



Boldogan fogtam kezembe a dedikált példányt. Kemény kötés, korrekt vastagsággal párosulva. Első ízben egy régi magazinból kimásolt 3 oldalas cikkben ismerkedhetem Gaba írásával, melyet anno Ágh Pityu fénymásolt ki nekem. A „Jobb ha hallgatok”- egy tökéletes írásnak tetszett és örültem hogy magyar mászó is képes író lenni, avagy vannak írók akik képesek mászni.
Ez a szófordulat először Kurt Diemberger kapcsán bújt meg az elmémben, máig nem tudom eldönteni ki is volt leginkább, mindenesetre a „K2 álmunk és végzetünk” könyve top listás első helyen állt otthon a polcomon, ahol az összes híres hegymászókönyv megtalálható. „A Fehér pók”, vagy „A végzet hegye”- Messnertől mind-mind klasszikusok, melyeknek sok álmatlan éjszakát köszönhettem 13 évesen. De ezt az álmodozós fiatal korszakot már rég lezártam, valahol nagyon mélyen homályosan emlékszem még a kalandokra ugyan, de már csak fakó árnyékai a realitásomnak melyben most élek. És akkor kinyitottam, ezt a fekete-fehér borítós könyvet.
A mászó felfelé tekint, nem törődve az alatta lévő mélységgel, s én is inkább hirtelen a betűkbe menekülök, mielőtt elkapna az a „tipikus nagyfalas tériszony”. Bár hamar elkapom a hangvételt, lassan olvasom a sorokat, emésztem a történeteket, megízlelem a tájakat. Izomrángás a lábamban mintha éppen lépnék, kiráz a hideg, mintha csak én is ott lennék azon a fagypont alatti éjszakán. De hisz ott is vagyok, s látom a csillagokat is, látom az épülő utat, látom Lui-t, látom ahogy Gaba mászik előttem, látom a zúduló lavinát vagy a vihart a Dhaulagiri lábánál. Végig én is ott lehetek.
Nem tudom letenni, mint ahogy kiszállni sem tud az ember egy nagyfalas útból, de miért is akarna.
Hallom a patak vizét, hallom a fejlámpa kattanását, hallom a morénán rotyogó köveket. Sajnos elfogynak az oldalak, s én újra a szobámban vagyok a székemben. De ugyanaz vagyok vagy több egy élménnyel aminél nem is voltam jelen? De jelen voltam –mosolygok, hisz pont ez különbözteti meg az írót, aki mászik és a hegymászót aki csak ír. Teljesen átélhettem, jelen lehettem, mint anno Kurttal valahol 8000méter felett az utolsó táborban. Ez a nagyszerű érzés ami végig magába kerített, ahh szomorkodom..
Befejeztem a könyvet. Bár be lehet fejezni egy ilyen könyvet, mely az utazásról,  a hegymászásról, barátságról és közös élményekről szól? Talán csak becsukni lehet, és időről időre elővenni, inspiráció vagy akár kikapcsolódás gyanánt- némán gondolkodom, majd fölállok és a könyvespolcomhoz lépek. Egy kicsit arrébb tolom az egész sort, majd a Diembergerhez nyúlok. Mélázok egy kicsit, de balrább teszemm és beteszem a helyére;  Babcsán Gábor – Égig érő fal-át!

2013. június 10., hétfő

Hajtogattam a kukák mögött egy álmot

Duna vízállás jelentés
bézó
Máskor itt szoktunk menni Remete barlangba.

Amint felébredtünk a csütörtöki mókából, mint egy csipkerózsika álom után, fáradtan néztem magam körül körbe. Eszembe jutottak az eheti sikerek és úgy éreztem hogy a boldogságkerék még mindig nem tetőzött, most bizony nem fog lefelé menni. Sőt, most jó sokáig nem fog lefelé menni, hiszen nyár és… eljön a hely ahová mindig is vágytam! A péntek lazulás volt a javából, majd lekocsikáztunk Szekszárdra. Árpi meghívott egy a családjánál töltendő hétvégére, a szekszárdi borvidékkel való megismerkedés és mászás volt a cél persze. A hétvége nem csak arról szólt, hogy megtanultam, ki volt az a Prométheusz, vagy hogy mi is az a Dropstop. Szekszárdi idegenvezetéstől kezdve a borok és kávék házasításáig tágult az ismerettáram. A Vasárnapról fogok most mesélni nektek!
 Szekszárd legnagyobb tömbje, a Prométheusz parkban
 Platán de..díva
 prés uraság a Bodri rezidencián
fröccs asszonyság
Az előző esti borocska kicsit bézölséget pumpált az elmémbe és bár nagyon meg szerettem volna nézni a Vail-i (Colorado) boulder világkupa élő közvetítéses döntőét, végül hajnali egy órakor inkább álomra hajtottam a fejem. A másnap is olyan képpel indult amilyennek mindig látom a mászótúráinkat, annyi különbséggel hogy most Árpi barátnője elkísérte a motivated-eket. A cél? Babás szerkövek. Áthágunk Pécsett, szép kis város életem legfinomabb Gyrosa jut eszembe és hogy itt láttam életem egyetlen tuti szórakozó helyét. Emlékszem hogy lábujjhegyre álltam a tömött táncparketten és csak copfokat és frufrukat láttam. Sehol egy felzselézett haj 90-10 az arány a csajoknak!!! Ez már város kérem! Tovább megyünk és Kővágószőlősnél felkanyarodunk. A pacit kikötjük a falu végénél, majd nekivágunk a majd 200 méteres szintkülönbségnek, hogy a felső szektorhoz érjünk. Régi benőtt elhagyatott bányák mindenütt.
Kővágószőlős, a meredek felmenetel és a kilátás
 Rubik's Cube - projekt
Senki földje 7B
Az idő több mint meleg, a bánya szektor megtalálása kész gyötrelem. Szerencsére Dave-tól kapunk egy kis telefonbétát,  fél egy körül kezdjük a melegítést. [Egy kis info a későbbi keresőknek és keresésekhez, Senki földje, felső szektorok: 46.09658N, 18.12778E]
Először megmászom Árpi egy régebbi kunsztját amit 6C+ ra voksolt be, bár a hatalmas reibungok és telibevert fal miatt csak sokadszorra sikerül.
 
 a nyitott reibungok
piton marja a sziklát
Bekerül a pad a régi projekt alá és újra elkezdődik a felelevenítés. 5-6 méter magas highball, mely a Senki földje nevet viseli. Anno 7B ajánlottam, amikor Dezső ezt megnyitotta, a kunsztot akkor is meg tudtam csinálni, a kimászáshoz most sem jutottam közelebb. 6 méter magasan enyhén törős és piszkos kövön kell felarénázni, ez az utolsó méter. Biztos hogy csak beereszkedés után fogok legközelebb éles próbákat dobni rá. A vége nem nehezebb 6+ nál, de magasan vagy és.. rendesen kapod a kitettség érzését.
 az magas, azaz!
 a kunszt lent
 Árpi és a senki
 dream
 
 Dezső 2011
 A megmászás!
 you are very dájnomik
 a psziché is rendben van , azaz
 az utolsó nehéz mozdulat jön, majd a leszopatós kimászás
Fél 5-kor sétáltunk le a kereszt környékén lévő hatalmas konglomerátum golyóhoz. Az egész tömb kisebb összetapadt kövekből áll, egyedülállóan fantasztikus! Számos utat nyitottunk itt Árpival 6C-től 7B+ ig szerepeltek bouldereink. Amikor Botlik Dezső barátommal 2011-ben Horvátországba, Kalnikra mentünk mászni, előtte felhozott ide, megmutatta, hol edz a hétköznapokban ez a motivált srác. A tömb egyből megfogott, ekkor másztukmeg a projektjét a Rocky Balboa-t. Nagyon foglalkoztatott milyen lehet teljesen körbetraverzálni ezt az egész tömböt, de logikusnak tűnt először a Keleti oldalon vezetni végig az utat. A fal végén két bouldert is csináltunk, West side Mutha fucka és a Projekt to the next generation, bár utóbbi lényegében csak egy mozdulatban különbözik elődjétől. Ezektől jobbra is lehet valami vadságot felvezetni, a teljes travit majd erre akarom kiterjeszteni. 88b valószínüleg meg fogja kapni, sok sok év persze. 
 A Keleti szárny
Az hasizom, bár a fal dőlése is figyelemfelkeltő!
 dream come true
 Pécsi Orvosi Tudomány Egyetem
 egy V12 és pár penészeságynemű
 a jobb felső fogás a balos az ugrásnál, nah az dájesd
Az első próbám is egészen bíztató volt, első kísérletre elmásztam addig a fogásig ameddig legutóbb össze tudtam rakni. Nagyon boldog voltam. Épp hogy megszabadultam a matematikától, újra örülök hogy a természet matematikáját tanulmányozhatom, testem harmóniája és a szikla párhuzamában. Vagyis én így hívom, amikor ötletelgetni kell, hiszen egy konglomerátumos fal a lehetőségek sokaságát tárja a publikum elé. Ez az a fal ahol nem számít ha te 2m magas vagy, vagy épp Jian Kim. A traverzálás közepén több béta is volt a fejemben erre a tisztázatlan egy méterre. Árpi találta ki a legkönnyebb átmenetet, bár kicsit gyengének éreztem hozzá az ujjerőmet, sebaj majd egy zacskónyi hittel többet viszek magammal. A boulder végének eredetileg az itt menő West Side Mutha Fucka-t akartam de kiderült, hogy át tudom nyúlni, nekem így könnyebb, akinek a hatalmas dinamo nem megy annak alámászva kell felugrani ugyanarra a fogásra. A felmászás a tömb tetejére csízi, örömmámor, élménymászás.
Árpi próbái mind finomították az én bétámat is. Olyan volt ez az egész mint amikor az ember keres valamit, próbálkozásai egyre közelebb viszik a megoldáshoz. A bétánk is folyamatosan javult és kikristályosodott, hamarosan ott ált teljes valójában. Miután Árpinak is meglett minden mozdulat, leültem pihenni. Kiürítettem a gondolataim, ellazítottam a karjaim, hagytam hogy a szúnyogok nyugodtan egyenek, egy világon élünk az én testem a kenyerük. De akkor az Istenük is én vagyok? Ki-ki, távozzatok gondolatok. Szem lecsuk, már a zümmögés is távoli, de csak nem hagynak békén ezek a dög moszkitók. Ütött az órájuk, akárcsak az enyém.
 már piroslik a hátsója a kis vérszívónak
 "S az én nevem az Úr, amikor szörnyű bosszúm lesújt reátok! -Évek óta lököm ezt a szöveget, és aki hallotta, annak annyi volt.
Cipő föl, utolsó tisztítások és jelölgetések, utolsó szivacs igazítás. Mély levegők, 3-2-1! Az első mozdulat után improvizálok egy kicsit, de egész jól elmegyek a közepéig. Itt hirtelen megjön az út sava-borsa, érzem ahogy az erőlködéstől a nyelvem nyomja a szájpadlásomat. Tekerek jobbra, tekerek balra szét vagyok fesszenve, de sikerül egy mélyet lélegezni majd ordítani. Mindent elhiszek az utolsó mozdulatban, teljesen érzem, hogy az enyém ez a Mr. Futurisztika!

Az utolsó dinamikus mozdulat előtt felnézek a fogásra amire érkezni fogok és meglepődve veszem észre hogy egy poszméh áll mozdulatlanul a fogástól 4 centire. Mint a vörösbor mikor átjárja a fehér inget egy esküvőn, vagy mint a tanár fejébe aki látja a legjobban lapuló nebulót, századmásodpercek alatt és rengeteg gondolat volt képes cikázni a fejemben, de mégis savanyú megdöbbentség járt át. Te, kis méhecske akarsz kizökkenteni, a tökéletes harmóniából? Hát Isten kegyelmezzen neked mert Én ezt elküldöm és ha a kezem útjában leszel… akkor fent egy könnycseppet érted is! A kimászásból majdnem leesek annyira el vagyok pukkanva, fent a tetején nem is hiszem el. Csak ücsörgök és átadom magam a boldogságnak. Micsoda mászás, micsoda nap.
 „Bárcsak megmutathatnám nektek ezt a ragyogást. Ne aggódj, minden rendben van, minden átkozottul tökéletesen rendben van. Most már értem hogy a határ a zaj és a hang között csupán konvenció. Minden korlát egy elfogadott szabály. Ami arra vár hogy átlépjenek rajta. De csak akkor léphetünk át bármilyen határt, ha előbb felfogjuk hogy azt tesszük. Az ilyen pillanatokban épp olyan tisztán hallom a te szívverésedet mint a sajátomat és tudom, hogy elszakítottságunk csak illúzió. Az életem messze túlnő az én korlátaimon.” Nem tudom hogy a méhecskével mi lett a továbbiakban, de azt hiszem túlélte. És én? Tőle kaptam volna a motivációt, azzal hogy le akartam csapni? Valahonnan erőt adott, ahelyett hogy kizökkentett volna? Néha a legkisebb dolgokban rejlik a jelentőség. Pont akkor volt pont ott, abból az irányból ahonnan érkezem a fogásra... véletlen? Vagy nincs véletlen. Nem tudom a válaszokat, de azt hiszem bármi is lesz az én utam, tudom hogy az írásnak köze lesz hozzá. Bármilyen formában. Vagy minden formában. Hasonlítgathatnám más boulderekhez, de felesleges szerintem. Nehezebb mint bármi amit valaha másztam. Röviden ennyi. A neve: Pécsi Orvosi Tudomány Egyetem lett. Szám szerint meg 7C+. Hazafelé a kocsiban ismét szólt kazettáról az Elvis, s a lágy dallamokba révedve ismét teljes testemben érezhettem, hogy megint megváltottam a világomat!