2014. február 24., hétfő

Beolvadva az UJJERŐ-be és egy kis elmélkedés a hétfő reggeléről

Elmúlt heteim, 4-5 napját is a kis teremben töltöttem a Budafoki úton. A társaság egyre magával ragadóbb, nem szabadott kihagyni a bulikat sem, csak most kicsit mászósra volt hangolva az egész. Az első rendezvény az Ujjerő Farsangi őrülete volt, Bodó Máté igazgatása alatt, jelmezek, hangulat, boulderek, mosoly, nevetés, öröm. A második az Éjszakai Ujjerő boulder Jam, melyen először vettem részt. Vörös Tomi, Zupán Tomi, Csé...
Neonfény, világító fogások, mindenhol rajzok a falon, elképesztően jól kitalált boulderek, félmeztelen emberek mögött egy világító fehér fogsor. Mindkét versenyről a 3. helyezést sikerült elhoznom. (24/25 és 24/30)
 bad man
Vörös Tomi "G-unittal meg a kurvákkal"
 prostituált Agócs Tamás
 ötletes
Zupi, azaz Han Solo boulderezik, Leia hercegnő spotolja
 Borbély Gábor Professzor Úr a szóbeli vizsgáztatás után...
taekwondo mesterbe
 Tóta Ádám...talán egy madárijesztő?!
 Gábor a prof és Réka a diáklány
Zupi és menyasszonya Leia :-)
Éjszakai JAM
 Vörös Tomi fényképei fb-ről!
 Such a slab!
 Ez egy ilyen bicikli.
 Flaska Pí, Csé
 világítóséknál
feséséknél
 mokkó
Ujjerő éjszakai Jam: igen furcsa volt, Toborosi Gábor a fotelban éppen olvas mikor megzavarom, fizetném a nevezést. Ha Tabi ott van egy versenyen az ember akaratlanul is érzi, uhh ez tényleg egy verseny... :) Próbáltam a versenyszellemet félretenni, úgyhogy elkezdtünk iszogatni a medve bőrére a srácokkal. Jó csapat nagyon ez az Ujjerős, megszerettem. Kár hogy legtöbbjük társaságához valóban egy bérletet kell váltanom és nem találkozunk szikláknál. Volt egy nagyon kellemes érzésem, szeretném elmesélni. Worms volt azt hiszem a boulder neve CS keze munkáját dicsérte, ez látszott a vonalvezetésén, és a fogáskészletén, valamint azok felrakásán. Az útépítés egy egészen más műfaja ez melyet eddig mástól nem láttam. Negyedik kísérletre sikerült megmásznom ezt a bouldert, eléggé kisfogásos volt, csipis is néhol, nem annyira feküdt nekem. Valahogy ezen a ponton (a verseny elején) még inkább az alkohol pörgetett mint a "versenyszellem" - akartam mászni egy jót. Patkány, Tamáska, Nándi - igazán jó csapatós társaság verődött össze és a közönség is rendesen a helyén volt. Először tudtam megmászni utat úgy, hogy a közönségből sikerült meríteni az erőt, teljesen halottam a kiabálást, az ordítozást. Sosem hatott rám a tömeg ilyen hatással. Az elején nem voltam fejben ott, tudtam a végén nagyon kell szorítani és figyelni, majd csak lesz valahogy. Azt éreztem bármire képes vagyok. Nem hittem el amikor ledupláztam a Top-ot. 6-7 embernél több nem is mászta meg ezt a bouldert. A verseny végeztével, adtunk a táncnak, a hangos zenének. Régen sétáltam már haza a madárcsipogásra, napfelkeltekor.
 Alkaréknál, vastagéknál
-sosem lesz bajszom-

Vasárnap este konditerem, végre egyedül vagyok. Gondolkodom, hogy ha a fekve nyomásban rajtam marad a súly mi lesz, de 100kg-ig sima a legörgetés, nem szabad kifújni a levegőt. Lenyomom a szokásos "Royal" köreimet - mely a mászásra legoptimálisabb edzéselemeket tartalmazza. Fogom finomítani, de a metolius és CaféKraft edzés elveit követve és betartva, most eléggé változatos és érzem is a hatását. Otthon túró (egy kis mézzel), kőrözött. Hétfő reggel megszólal az ébresztő 8 órakor, Előd kómás feje mosolyog a szoba túloldalán. Müzli és öltözködés. Nemsokára már a napsütésben futunk a Dunaparton, reggeli 6 km ébresztés gyanánt. Gyors zuhany, öltözködés ezúttal egyetemistásba. Előadás, jegyzetelés. Hazamenetel, ebéd és egy kis alvás hogy bírjam a délutáni 4-5 órás edzést. (még nem döntöttem el, hogy az edzés időtartamába beleszámolom-e a nyújtást. De nem is bánom, amíg van ilyeneken időm tanakodni, addig laza az életvitel). Fárasztó volt a múlt hét, 5 mászás az Ujjerőben, két konditerem, két futás, az egyik rekord a 6,5-es távon. Nem baj, az alapozás időszaka ilyen, most van idő, elme és energia is, most kell megszakadni.
Elkapott a motiváltság, Tomcsi hihetetlenül megszikkasztotta a csapatot és mindenkit felmotivált az Edzésnaplóval! A minap is felhív mint egy tisztességes edző és figyelmeztet hogy a dátummal valahol elcsúsztam kicsit. :-) Miután szégyenkezve korrigáltam a hibát rájöttem, hogy végre egy új csapat született meg, a mászás és edzés új kombinációjával lépve életembe - jól jött ez a vérfrissítés azt hiszem. A veszprémi, és az Árpival való boulderes évek után, most a harmadik időszakába léptem pályafutásomnak. Tetszenek ezek a váltások, mindig adnak valami mást. :-)

2014. február 17., hétfő

BHSK - Simánszkyéknál

Több okból készült el ez a videó. Motivált engem és motivált másokat is, illetve szórakoztató volt nagyon megvágni. Ez a videó tetszeni szeretne, nem versengeni, nem bizonyítani, csupán egy kis szelete annak a világnak melyben néha -- remélem idővel gyakrabban- van szerencsém átlépni. Először egy hosszabb több mint másfél órás filmben gondolkodtam, végül Gáborral való beszélgetés eredménye lett a kis részek, melyek talán így élvezetesebbek. Az első rész Szentbékkállán való boulderezésünket mutatja be, ezt szerettem a legjobban csinálni. Volt energia a helyszínen, talán ez a videóból is látszik. Minden zenének volt jelentősége miért került be, emlékek, sztorik fűződnek hozzájuk, megpróbáltam változatosra összeválogatni a repertoárt. A második felvonást őszintén megmondom én sem szeretem. Meg akartam vágni, pár utat be akartam mutatni még Ördög-árokból és Dudarról, ennyi a cél nem több. A végén lévő beszélgetés ami számomra felfelé, talán másoknak lefelé húzza, fülelni kell de minden egyes szó axióma, egy korszak volt ez a kávék és zárthelyik időszakában. A harmadik részben szívem-lelkem benne van, megpróbáltam olyanra megcsinálni, hogy a számok a képek nélkül is élvezhetők legyenek, kávé mellé ebédhez ajánlom! Árpival való boulderezéseink talán utolsó videója jó ideig ez, pár frenetikus nap Ausztriában. A Part 4. elkészülése nem tőlem függ, pár anyag lebeg még az éterben melyek nélkül biztosan nem lesz negyedik rész. Köszönet Gábornak amiért folyamatosan használhattuk a kameráját, V12-nek a padéert és a legnagyobb szponzorainknak a szüleinknek a mászás folyamatos támogatásáért!!! Fogadjátok szeretettel!


2014. február 9., vasárnap

Mint disznó a jégen, avagy az első félmaraton

Szerda délelőtt kimentünk Ezüst-hegyre. Nem akartam mászni, mert most vastagon ütöm az edzést (szánalmasnak érzem magam amikor ezt leírom, edzést cserélni sziklára?!pedig DE!) és az edzésprogram szerdára mondta nekem a pihit, meg amúgy is legyaktam a bőrömet. Amikr előző nap Benke Bazsi átjött fingerezni sikerült meggyőznöm, hogy kijöjjön így reggel korán ultramotiváltan vesszük fel a Toyóba. A körülmények a legideálisabbak amit valaha itt láttam. (kicsit már bánom hogy Balázs mászik a cipőmben és nem én) 2 fok, napsütés, szélmentes idő. Árpi megmássza a Kacsaminátor 7B-t, Balázs az Élboly-hoz kerül közelebb mint eddig szerintem bárki. Nem is értem mért nem lett megmászva fateeer? :-) Chill, napsütés, kirándulás járt ki nekem. Feltérképeztem a kőfejtő feletti terepet, mindig csodálatos az erdőben sétálgatás, bármilyen évszakot is írunk.
 Árpi épp javítgatja az exceles edzésnaplót, melyet most már lassan vagy 10en vezetünk rendszeresen. Az elhivatott csapat zártkörű, információk kifelé nem terjengnek.
 kirándulás
 Árpi a Kacsaminátor top-jánál
megfáradva, rosszulétéknél
Januárban magamhoz képest sokat futottam, (72km) meg akartam nézni mire elég ez egy félmaratonon, terepen. Fecó szólt hogy ő indul, mindenképpen csatlakozni akartam. Margita -Terep-Téli-Félmaraton. Ezek a vezényszavak. 400 méter felfelé futás először nem tűnik olyan keménynek, de a valóságban ez azért megvan mérve. Gödöllő történetünk helyszíne, tipikus Általános Iskola Magyarországon, a szánalmas szó jut eszembe. Az emeleten a fiú WC háromból kettőn nincs ajtó, némelyiken ülőke. Nem tudom elhinni hogy a magyar tanárokat nem zavarja az hogy a diákok akiket tanítanak nem képesek tisztességesen könnyíteni magukon. De persze ha valaki tisztességesen mellészarik guggolás közben az erőlködéstől, akkor persze igazgatói... így megy ez. Nah mindegy, elfogott a honvágy érzése. Fél óra csúszás. Sok mászóversenyt láttam már, de az itt lévő szervezetlenség a regisztráció alatt minden képzeletemet felülmúlta. Egy óra sorban állás, mindenki toporog mint a szaró galambok, nyugtalankodások. Figyelem az embereket, ez tűnik jó mókának. Azt veszem észre, szinte már csak én vagyok bakancsban és farmerban, mindenki más dresszbe öltözött. A Kalenji ellepte Magyarországot. Mindenkin ugyanaz az aláöltözet és felső. Már már kezdem rosszul érezni magam, hogy a LIMITED feliratú fekete, lyukas mackó alsómban állok rajtvonalhoz, egy FREE feliratú pulcsiban. 10 órakor eldördül a rajtpisztoly (szó szerint) és mi Fecóval az első sorból nekiállunk a (fél)maratoni távnak. Szívesen nyomnám az elején, de Fecóval maradok, tudom ha ő úgy látja jó ez a tempó, akkor tényleg jó ez a tempó. Nem is kellett soká várni, az első csekkpont után 6km környékén már le is maradtam tőle. Egyértelműen látszott hogy leginkább 10-12km szoktam futni, a 14. km-nél lévő csekkpont szinte soha nem akart eljönni. Itt lett bennem egy törés, amire nem voltam felkészülve. Bízom benne, hogy az akaratom fejlődni fog az évek során, mert ha a mászásban is ezt a szintet produkálom mint amit ezen a szombaton, ... aggasztó volt kicsit. 
A 16190m-nél lévő frissítő pontot 1óra 33perc környékén értem el, itt vált világossá számomra hogy nem tudom hozni azt amit elvártam volna magamtól, itt már éreztem; nem fogom tudni 2 óra alá befutni a távot. Ez a kb. három Gellért-hegyre való felfutás rendesen megfogja a népet. Miért is nem lett jó az időm, vagyis magyarul: mivel magyarázom a bizonyítványt?
A szokásos sík talpú adidasomban indultam el, ami már az öltözőben is szarul mutatott a sok rapcsos talpú terep futócipő között. Bizony nincs mese, ide más kell. Az első erdei részen kiderült hogy ez nem leányálom lesz. Tócsák, latyak, iszap, néhol hó vagy homok. Ez alkotta a terepet. Nagyon sajnáltam hogy két dombnál is bele kellett sétálnom, nagyon végig akartam futni, de csúszós és lejárt volt már a talaj. 1óra 50 körülire tenném most síkon a félmaraton tudásom, bár azt hiszem neki kell hogy menjek nemsokára... mert most kudarcként élem meg kissé a mai versenyt. Bár mit is várhattam volna a lyukas mackógatyától??? :-) 1óra 42 perccel nyerték meg egyébként, Fecó az ötödik lett (!) 1óra 52 perccel. Felitatom könnyeim: vissza a boardra!

2014. február 2., vasárnap

Teljes műszak

Boda Ágnes keze munkája

Az elmúlt napok néhány eseményéről, dióhéjban.
Egy hirtelen felindulásból - nem is olyan hirtelen, egy vágy ébresztette föl - kibújt a szellem a palackból és bármennyire is voltak elfoglaltságok és nehézségek, meg kellett hogy csináljuk a második Batyus Bált. Az első szerintem eléggé ígéretesre sikerült, csak túl kicsi volt a hely, most más platz után kellett nézni. A Batyus Bál lényege, hogy a vendégek süteménnyel érkeznek a rendezvényre, ezeket feljegyezzük és a végén mindenki szavazhat valakijére. Az első három helyezett kap díjazást, mindig sül egy két különdíjas is. Jók ezek a rendezvények, közelebb húzzák egymáshoz ennek a bennfentes társaságnak a tagjait; mely néha ugyan szét akar bomlani (örökös entrópia törvénye), de mégis összefogja a mászás ÉS a süti. :-) Nekem az eddig legjobban sikerült mászós buli lett, nagyon megszerettem ezt a társaságot. Külön Köszönet a házigazdáknak; Boda Ági, Gaál Mara, Joci!
 
 
 Tamáska bele van jőve
 Joci - Don Bakáts
 bleau-i tervek Zoli és Gabi
 Manó már rottyon van - kólától?
Banános-mákos-túró gránátalmás sütemény nyert végül. /Tomcsi&Szabina
A másnap igen érdekesen telt, úgy döntöttem elmegyek megnézni a Spider döntőjét. (Vagy Edelrid bajnokság-vagy hogy?) Szóval úgy éreztem nem létezik az hogy barátom Márk döntőben van, mi pedig nem megyünk ordítani. Az eddigi legjobb rendezésű fedett téren zajló versenyt láttam. (Igen, hízhat a májad Táborosi..!) Fények, szpíker, minőségi utak, kemény döntősök.
(Az itt látható képek a Spider honlapról származnak.)
 Szakállba- Webb-be Csanádi Bence, az elmúlt évek legdinamikusabban fejlődő mászója
 Payer Kornél nagyon jó kép - én a "Nesze semmi fogd meg jól" címet adnám neki.
Zengő Márk
 Erről a képről a boulderezés szó jut eszembe. Azt hiszem ez ízig vérig az.
 Kucsera Lenke - egyedüli női döntős. Gratu!
 Nálam az első.
(Végre egy magyar verseny, ahol nem zsámoly és étkező asztal a dobogó. Nem kell kötekedni hogy kinek van pénz, meg kinek nincs, ebben az életben azt hiszem ezt (is) hívják színvonalnak.)
A versenyt végül Komjáti Zotyó nyerte meg, elég magas fölénnyel. Az este további részében Kovács Tomival való beszélgetés igen elgondolkodtatott. Lassan úgy érzem hogy én két iskolába is járok most, napközben a Blahán fősuli, éjszaka Márknál folytatódik fakultatívan az "élet iskolája".
Néha figyelgetem magam, milyen benyomások érnek, hogy reagálok a váratlan helyzetekre. Néha számomra a legviccesebb visszaolvasni régebbi 3-4 éves bejegyzéseket. Megölelném azt a srácot aki 7 évvel ezelőtt elkezdte írni a mászásait, ma is sokat tanulok tőle. A kamasz kor nagyon érdekes dolog. Régebben úgy éreztem semmit nem tudok elfelejteni. Az összes utam mozdulatsorát le tudtam volna rajzolni, mint ahogy tele is van pár margó a történelemkönyvemben. Ma ha visszagondolok hogy az elmúlt egy hónapban mikor mit és hol másztam, azért nem olyan egyszerű felidézni a dolgokat. Nem öregedés ez, csak változás. S míg a fej felejt, a leírt sorok megmaradnak. Kíváncsiság tölt el, hol lesz ez a blog dolog 15-20 év múlva? Milyen nyelven és milyen mászások? Képbe jön a hegy és a jég? - nem tudhatom. Gáboron is sok változást veszek észre, most nem csak az őszfoltra gondolok... :-)

Teljes műszak

"Ez az élet, nem a három műszak."  Sokszor mondogatom ezt, de azért nem koptatom el, megvan a maga helye és ideje. Leghelyesebb eddig talán tavaly nyáron lehetett, amikor pár Ceüseben mászott nap után lementünk pihenés képpen megnézni a Tour de France időmérő futamát, Nice-ba. Vajóczki Gábor, Joci, Márk és én - volt a csapat. Végig kameráztuk és állatkodtuk a leutat, Joci keverte a zenéket hatalmas parti volt a kocsiban. Nice-ban megállítottuk a forgalmat, barátkoztunk a helyiekkel, természetesen engedtünk a freedom-nak és iszogattunk is a tűző napon. Fáradtan a napszúrástól küzdve mentünk le a strandra, apró kavics, pálmák és gyönyörű kék tenger hűvös vize. Beúsztam jó messzire, emlékszem akkor sokat kiabáltam ezt a mondatot, felfeküdtem a hullámokra és néztem a világoskék eget. Azt hiszem nem tudok elképzelni ennél szebb napot, annyira szabad soha életemben nem voltam mint azon a napon. Nem foglalkoztatott hogy mi történt velem eddig, és azt se tudtam hogy mi fog történni az előttem lévő két hónapban. Egy olyan ponton voltam, ahol nem volt más: csak a J E L E N. 

- - - - -

Sziklázni akartam nagyon, -bár éreztem sok hiányosságot most a mászásomban- egy Ezüst-hegy mindig jó móka tud lenni, tud adni nagy pofonokat és nagy meglepetéseket is a hely. Technika csövön, akár Kocsis Ricsinek is nevezhetnénk ezt az elhagyatott kőbányát. Először úgy tűnt többen is leszünk, de aztán Bobi valami ilyesmit mondott hogy szerinte nem jó most az idő a boulderezéshez(?). Értetlenkedve hallgattuk ezt Gáborral az Ezüst Nyír traverznél, amikor -1 fok volt és sütött minket a nap, mindenesetre sajnáltam hogy nem jönnek ki. De hát akkor üssük. Amúgy is vagy két órája úton vagyunk BKV-val, Ürömről nem kevés séta míg felér az ember a bányába, ki kell használni a kimelegedést. Motiváció tetőfokon, ordítás, vonyítás.
 Gábor most először mászta meg az Ezüst Nyír traverzt (6C), én is lenyomtam melegítés képpen. Most azon gondolkodok viszek ki egy kis széket, 3-4 Staropramen sört, lecsücsülök és elkezdek nagyon sokat gondolkodni. Mert egykezes végigmászáshoz biztosan több kell mint csapatni, csapatni bután ordítozva. Vannak boulderek és pillanatok ahol ez kell, de ez nem az. Próbáltam, megértettem. Nem is hiába Patkányé az FA, ő ezen a téren többet tud mint mások.

 
 big girl you are beautiful
Áron melegít
Átmegyünk Áronhoz a Kalahári falhoz nagyban folyik a melegítés. Áron "Az utolsó mohikán"-t akarja megmászni, Patkány mászta elsőként. A név jópofa és valóban talán az utolsó kemény boulder (nem kunszt!) a Kalahári falon.
Gáborral a Kacsaminátor-t akarjuk lecsűrni. Ez a boulder már harmadik napja tesz próbára, sajnos most nem jutottam közelebb. Azt hiszem ezt nem a technika, inkább az Ujjerő végtelenített bérlet fogja megoldani. Egyesek ezt Budapesten a csajozós bérletnek hívják, én most az Ujjerőm visszatértét kívánom megváltani. (könyörgöm most már inkább) A fáradtság és változatosság nevében átköltözünk a Szedermotor alá. Hamar kiderül hogy valamiért jobban megy mint az elmúlt években sok bétát kipróbáltam mire letisztult mit is fogok csinálni. Gábornak is teljesen stabil a segítőre nyúlásig, majd meglátjuk mi jön ezután. Ezen a napon Áron megmászta Az utolsó mohikánt, mi pedig motiváltan várjuk a következő Árpádhídtól való kiBKV-zást.
 Maya one of the schönest labrador, I ever gesehen habe!
 
 Stay Motivated!
Ez jóóó lesz!
 a jó béta kompozícióról beszélek - azt hiszem
 Béta 1, Elég Bétöl, meg cigány is, úgyhogy ma már nem alkalmazzuk
 Béta 2, Közép és Keleteurópi képlet alapján: Standard bét lábeljövés nélkül!
Béta 3, Felugrasz verzió, cigájner: nem alkalmazzuk!
Gáborral este testvére házába voltunk hivatalosak vendégségbe. Pörög az idő és az élet, most látom csak hogy tényleg milyen gyorsan. Fáradtan, álmosan az éjszakai buszon gondolkodunk... teljes műszak volt ez, nem más.
Budapest fényei este


Soma videója az Ausztriai Merkensteini boulderezésükről, csak ajánlani tudom!