2014. április 30., szerda

Call it magic, Call it true

"Három nappal a költészet napja után"
 Az elindulás pillanatáig tudtam kontrollálni teljes mértékben az eseményeket. Előd a Misján elhíresült "Izer-szeletet" újra megsütötte, ezúttal Nutellás kivitelben (!), kaptam egy sátrat Sanyitól, kalauzt Lacitól, Jocitól szivargyújtóhoz konvertert, anyukámtól búcsúcsókot. Nyomtattam tanulnivalót is, vettem vagy fél kg magnéziát a Ferenc körúti Mountexben. Mégis valahogy nem akart eljönni a trip hangulat, vagyis egészen az indulás előtti éjszakáig. A mondatok igazak voltak, s Egy álomom valóra vált. Közös túrám lesz Bodrogi Robival? -Azzal a Bodrogi Robival? Az ismerőseim által csak „Sámán Robi”-nak keresztelt mászó legendával? Árpival számos estét töltöttünk Robi képeinek bújásával, neten való keresgéléssel. Mégis több volt mögötte mint amit bármi weboldal, bármi leírás nyújthat. Amikor hátrahagytuk a Gabona utcát és lassacskán előkerült a citera illetve a furuják, már sejtettem hogy ez több lesz egy átlagos boulder túránál. A lélek készült fel egy „nagy utazásra”.
Citera hangolása
Furulya
Mikrofon próba OMMM.
Vérmes reibung melynek a flash mászása esetén süti járt volna. Sajnos csak másodikra sikerült...:-)
 
Villás reggeli
Balázs a vérmes 7A-ban.
"-Akkor is felmész!"
pihenő a végjáték előtt
pump fesztiválra váltottam jegyet
 
 
 

Egy 6A - amit sehogy sem bírtam megmászni.
Az itt kezdődő kimászásban teljes mértékben lefostam a bokámat, ha az ha nem én teljes mértékben az első highball-omnak tartom!
(jobb keze egyujjasban...)
Robi a 7A -ban.
Mariann ezt nagyon keményen lebaszatta!
"kisfogásos őrület"
A 7C -hez még jattosodni kell.
Tisztításéknál.
 
Zeneszóra születik a francia First Ascent!
 
7A+ FA
Torzít a kép, de ez bazi magas volt!!!
 
 
Nalle-től BD szponzoráltba...
 
Húsvéti menet
megbokrosodáséknál
Esti Kornél Párizsban... - Robi tán nem is e földön.

 
Fontainebleau-i kastély. (Az ördög vára)
Robi a fejét fogja, mi mindent össze nem loptak a franciák. Kínai oroszlán az Életvirággal.
Bajusz hadnagy - A hős lovag!
Fekete hattyú
Notre Dame belülről
van aki ügyes
és van aki nem.. :P

 
 
A csipet-csapat és a Magic Filter
szelfi világbajnokság
 
Kígyószem
Megszokás:
Az első napok részemről valamennyire ráhangolódással teltek. Volt nap amikor éreztem a csapatást, volt amikor kevésbé, volt amikor egy pad-del a többiektől elszakadva futottam boulderről boulderre, semmi se számított egyszerűen csak minnél több tömb tetejére fel akartam mászni. Persze megérted hogy az összesre úgysem tudsz és lenyugszol. Talán ezután jobban is lehet fókuszálni a powert.
Fogalmunk sincs mi ez. no name no grade
beautiful
Robi közelében életre kelnek a dolgok...
"Ez az élet nem a három műszak!"
 
 
 
 
Nade ki lesz az erősebb?
 
 
egy jó flash!
 
7A -ért kapod ezt a reibunogot.
Világmárkák találkozása: Mormota és a Black Diamond
Szar ügy! A BD általános megmozdulása a szemétszedésre, figyelemfelhívás arra hogy ügyeljünk piszkunkra, szemetünkre. 4 különböző szektorban volt figyelemfelhívás. Nem jó ekkora kulákat találni a tömbök között... általános probléma ez itthon is.
1500km törökülésben uaz nem probléma!
 Camp:
A kempingünk a Fontainebleau-i lóverseny pálya mellett volt. Időjárástól és időponttól függően volt hogy tízen sátraztunk itt, Húsvétkor vagy negyven vászon púpot számoltunk meg. Már az induláskor eldöntöttük, nem visszük a harmadik sátrat, Robival ekkor kezdődött összebútorozásunk a kis „El!te” jurta alatt. Közös főzések esténként és a sokszor éjszakába nyúló fejtágítások. Néha Szókrátésznek gondoltam őt, önmagamat pedig Dan-nek, remélem sejtitek melyik regényre gondolok. A tavaly nyáron könyvben olvasottak jelentek meg a valóságban előttem. Álmokban, ételekben, gondolatokban. Néha lázadtam belül, néha csak nem értettem, aztán elfogadtam. Kellett pár nap miután egy ponton már nem kérdőjeleztem meg a Robi által mondottakat. (Bár a hús ízét a számban érezni nagyon hiányzott.)
"És ne feledd, a föld szereti mezítelen lábad érintését, és a szél szeret játszani a hajaddal."
 
 
 
Egy hatalmas ugrás...
 
:-)
Robi a 7A plafonban
"Lapulj a források tiszta fenekére,
Símulj az üveglapba,
Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,
Kövek alatt a bogarak közé"
József Attila
Teremtés
 
Bábel tornya.
A nyelvünket nem is, azért az eszünket összezavarta.
 
6c
Mariann nagyon kemény...
Nah arra ott felmegyek! THX V12!
 
 
Megmászás előtt...
 
Hogy technikás hely-e bleau? Mondhatni...
 
Reibung és lyukak. No meg egy megmászás.
 
Mellényben az erő!!!
kandúr ér-éknél
általános triphangulat
chill
Yoo Brother!
 
Gyönyörű és kemény Flash!

Ő az Elefánt!
Az elefánt túloldala, a tömb legnehezebb boulderével. (fb.7B)

Robi egy mokkány bögöly kemény 7A+ talált, ami bár közel volt nem akadt be. Fokozatok ide vagy oda, szerintem a túra legnehezebb bouldere lett volna ha sikerül neki.

FLY
 
ÍZER METÓD

 
Egyáltalán nem olcsó 6B kimászás...

A több mint 40 próbás 7A boulder, a helikopterecske. Sajnáltam otthagyni...


 Yin-Yang:
A lélek is folyamatosan utazik, történhet ez egy indiai barlangba bújva, történhet ez folyamatos helyváltoztatással. Az ingerküszöb szinte eltompítása és az ingerek végtelensége is válthat ki „journey”-t. Mint az autónk ami 1500km-t utazik. Megy A-ból, tart B-be. Hány A-ból B-be van az életünk folyamán? Vannak egyáltalán A-k és B-k? Az egész életünk egy utazás a születéstől a halálig? Vagy továbbmegyek, a halál sem az utazás vége mert kezdődik úgyis egy új élet, amit majd mi választunk, ott ahol dolgunk van még. Semmi soha nem kötelező. Amit ma nem teszünk meg, úgyis ránk szakad holnap. Amit ebben az életben elrontunk, azt visszakapjuk a következőben. Amit most jól teszünk, az meghálálja magát a következőben. Nincs A és B, nincs jó és rossz. Nincs nézőpont. Ez Karma. „Ami bent az kint, ami kint az bent, ami fent az lent, ami lent az fent.”
Voltak azért céljaim persze, de nem éreztem soha azt az érzést „nekem most ezt vagy azt kellene” bleau-ban másznom, ennek vagy annak kellene bizonyítanom ezt vagy azt. Persze itthon ez az első kérdése az embereknek: Mit másztál? Nem sokan kérdezik meg azt: Jól érezted magad? Pedig ez egy sokkal fontosabb kérdés! Robi sokat mesélt erről, meddig érdemes feszíteni egyáltalán az edzés határát, meddig vagy boldog tőle. Ő a ’90-es években  teljesített 7c+ OS, 8b-t, két ujjas lukban hét egykezes. De nem a teljesítményekre, nem a számokra emlékezik vissza az ember. A secundumot is el lehet felejteni. Pont azért mert addig tart ameddig mérjük. Az élmény amire visszaemlékszik az ember. Egy Folyamat vagy egy Út.
Többet kaptam ettől a Font- túrától mint az gondoltam hogy nyújtani fog. Nem csak a mászásban, ez volt az első Trip-em az Élet nevű area-ben. Nem volt rossz, oda nem kell zia, sem három számmal kisebb mászócipő. "Talán csak abban különbözöm a többi embertől, hogy mindig többet akartam a naplementétől. Látványosabb színeket, amikor eléri a látóhatárt. Talán ez az egyetlen bűnöm."
 
 
Mákdaráló életbe lép!
 
Bemelegítő élmászás.
 
Egy gyönyörű traverz, ami mellett nem lehetett elmenni.
"-Ez levágja az ujjaim!"
 
Reflektorfény
 
 
stílus
csajosan
Havak, havak, fellegek
 
 
 
"35-ös lett a kar"
Hotel California - 7B+
 
 
wtf?
Toppon :)
 
la balance
 
Spárgával a 7B+ -ba. Bár Törpe 7B+ nak töltötte fel, Pistike, meg Guntram Jörg 7A+ titulálása hitelesebbnek hangzik. Robi sokat nevetve mondta hogy Colorado-ban még a V4-et is szégyenkezve adnék neki... :-)
 
 
Balázs a 8A dyno-t masszírozza, az osztrák gyerek a Spirit-et.
Yoga kurzus
A póz amit Robi órákig bír...
Lótusszal 6a+-ért.
 
 
Az éltető erő.
 
Robi szemei előtt már csak a következő journey lebeg...
Vega-Nostra
 
A fényképeket Mariann, Balázs, Robi készítették.  
Nem tudok mesélni erről a bleau túráról. Nem tudom megfogni, kifolyik a kezeim közül. Két hetet, megannyi sztorit vagy eseményt nem is hiszem hogy értelmesen össze tudnék foglalni, így meg sem próbálom. A helyekben nagyon sok erő van. A megfelelő emberekben még több. 
Zárásnak egy kicsit más. Tesómtól jött az sms a túra alatt: "A mai napon meghalt a kedvenc íród Márquez, 87 évesen." 
A neten volt egy pletyka még az évezredforduló tájékán, mivel akkor már tudták hogy nyirokrákkal küzd, Márquez Búcsú leveleként lett híres a költemény, melyet egyébként Johnny Welch mexicói hasbeszélő írt Don Mofles nevű bábújához. Márquez későbbi interjújában "ízléstelennek tartotta a spanyol nyelven íródott verset, nem értve hogy hihették el olvasói, hogy ő írta ezen sorokat." 
Én mégis úgy gondolom hogy szép a maga egyszerűségével. Nem egy Nobel-díjas író képét kapcsoljuk hozzá, inkább csak egy fabábúét. Sziasztok.

Johnny Welch: La marioneta

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.
Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.
Annyi mindent tanultam tőletek, emberek... Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni. Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod". Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogyjóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést. Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.