2014. szeptember 28., vasárnap

Bent az őszben


Beke Barni hívott fel, akkor tudtam meg a fater-ozás már kiment a divatból, most komézni kell. Furcsa volt számomra hogy valaki több szlenggel beszéljen mint én, pöpec.

Délután találkoztunk Barnival, majd kis szervezés után kint voltunk Remete-szőlősön. Nemsokára befut Tóta kocsija, Jocival és Bonjour kutyával. Rég voltunk itt. A függőlegesen a szokásos bemelegítők, s kitalálunk egy nagyon szép eddig általunk nem mászott vonalat. A Lazac utca beszállófogásából, balra kanyarodva felfelé a Traktor mellett, a végén ugyanazok a fogások, Top=zseb. Mire lement a nap megszikkadtam és bemelegedtem. A Lazac utca volt a fő cél. Bár kicsit párás, nyirkos volt a vége megcsináltam most a közepétől az átmenetet a nagy zsebig, a top odu-ig. Igen masszív, de csinálhatónak éreztem. 3 próbám volt rá, ezt gondoltam eleinte.
1. Az eslő próbánál kiestem az átcsapásból, elfelejtettem hogy a sarkat le kell hozni.
2. Megvan az első nehéz pont az átcsapás, reménykedem a sikerben hisz a végét simán szoktam mászni, de nem bírom megtartani a kilendülést (dead hang out).
3. Bétát változtatok mert érzem nem vagyok elég erős meglógni, majd lábfeltevés, és onnan húzni egyet a reibungra, úgyhogy a sarkazásból szeretnék kiugrani a reibire. Így is meg kell tartani a swung-ot, de legalább feljebb vagyok már sokkal. -hogy erre miért nem jöttem rá korábban?-

Szóval megtartottam a kilendülést, akkorát szorítottam a reibungon amennyit csak képes voltam, már ment fel a láb a falra... és ekkor az letört. A Reibung. Letört.
Szomorú hír, már csak azért is mert egyáltalán nem érzem magam annyira erősnek hogy megtudjam csinálni a reibi nélkül. Nagyon fontos fogás volt nekem mind jobb mind bal kézre. Állóstartos beszállást próbáltam így is és el tudtam mászni a top-ig, de sokkal nehezebb a reibi nélkül. Ha eddig is kérdőjeles volt a fokozat Zoli szerint, én most biztosan aláírom neki a 7c+-t, meg azt is hogy még sokat kell jattosodnom hozzá.

2014. szeptember 24., szerda

Zillertal - a legtisztább mászótúra az örök vadászmezőkön

Good day of Tuhamáska Farkas from Izer Bálint on Vimeo.

Marci meló from Izer Bálint on Vimeo.



Örök vadászmezők, avagy Ewige Jagdgründe



 
Kötelező kempingszék!
Nete ne! Nesze nektek rövidítése!
szorííííííííísd
Egyensúlyi alapismeretek I. 3kredit
Gyakvezér: Schmidt Tamás
konzultációs időpont 12 után
Hely: Bachhexe

Bachhexe 8a+/b try
Eletric Aveneau 8a
Hogy tovább?
 
Land der Hämmer 8b/+
Legkeményebb akasztás amit valaha láttam...
 
nice pic - háttérben az autóút
nem könnyű akasztás -szerintem :-)
8-an vagyunk, magyarok belepték a szektort
   
Graceland - a völgy első 8b -je.
Kulcsmozdulat előtt, Tamáska.
Szakítanom kellett a kisujjammal való frigyből. Először az excel-es edzésnaplónakban láttam Tomcsinál, a három ujjal való húzódzkodások százait. Aztán többször vettem észre hogy kiesek nagyon könnyű mozdulatokból bizonyos fogások esetében. 2013 arra ment rá hogy leszokjak a zárt fogásról, 2014 úgy látom a három ujj éve lesz. Meg kell tanulnom nyitott három ujjból mászni, mert durrantan a legtöbbször már csak ez az utolsó mentsvár a felfelé jutást illetően.

Júliusban ráírtam Marcira, mit terveznek nyár végére tripnek. Akárhogy próbálkoztam nem tudtam rábeszélni hogy Frankenjura-ba menjünk - mely számomra az ultimate sportmászóhely -, az indulás előtt pedig Zillertal is megkérdőjeleződött. Egész Európát ellepte az eső, lelki szemeim előtt izzadó utak és síró nittfüleket láttam. Felmerült Kanzianiberg, mely az Alpok talán egy védettebb zugában fekszik, de úgy voltunk vele bármi is lesz mi elindulunk; majd csak mászunk valamit. Szóval kértem derékaljat Sanyitól, kalauzt –vadonat-patyolat újat- Lacitól. Péntek Moszkva tér: Marci - Lili, elöl, Vivi és én hátul.

Valamikor talán hajnali 3 óra tájékán érünk Zillertal-ba, Ginzling felett ütünk tanyát. Kis félrehúzódó kemping féleség két pottyantós WC-vel, sok sátrat látunk. Nekem nincs kedvem sátrat állítani – butába – úgyhogy megalszok simán a polifoamon. Reggel 7 körül természetesen elkezd esni az eső, így visszamenekülök a kocsiba és kényelmetlen pózokban próbálkozok az alvás tevékenységével…: hiába. Idő közben nyüzsgés lesz kint, felkelek de nem is hiszek a szememnek – ekkor esik le a tantusz. Mennyi esély volt rá, hogy egész Zillertalban pont Patkány és Tamáska sátra mellé kempeljünk le? Nem is hiszem el. Reggel faggatjuk őket az eddigiekről, és a lehetőségekről. Az első nap a Bachhexe szektorban telik, kanáthajlás ős tízesekkel. Electric Avenue 8a, majd Bachhexe 8a+/b átmozgások.
Nemsokára befut Tamáska, mint megtudjuk lecsűrte a Total Brutal 8b+ -t, itt a Land der Hammer 8b/+ nak esik neki, mely Cody Roth nyitása. Negyedikre ezt is lecsapja Tomika, erőséknél, ámuláséknál. 
Vivi lecsapta a 30méteres 5b -t :)
 
 
Nem adja vissza a kép, Marci össze ujja véres volt...
kis csapatunk
 
 
Sátram és a Chill-plätze
 
Ülj rá a sarkadra bazki!
 A trip nagy része úgy telik hogy reggel esik, mi anyázunk majd abbamarad és délután néha napsütésben mehet a mászás. A legtöbb időt az Ewige Jagdgründe szektorban töltjük – avagy az örök vadászmezőkön. Nem születik túl sok megmászás, nem is akarok rámenni, inkább a pontos lépésekre és OS próbákra. 7a+, egy egész közeli 7b+ aminek a kunsztja után esek ki az akasztó fogásból. Tamáska elmondása szerint egy nagyon jó fogás: itt egy egy ujjperces legömbölyödött élő gránitperemet takart, ami elvileg akár mehetett is volna, de valahogy meghökkentett a dolog. Több próbát nem is dobtam rá, egyébként a „science fiction” 7b+ volt ez, de erről még esik szó.

Nah de hol is van ez a hely?  Miért érdemes elmenni ide? Kimmel Zsófitól megkaptam a Bachhexe alatt, hogy jó-jó dolog ez a blog, de nincs elég leírás, mit hol találni meg. Szóval hát nézzük, csak mert Zsófi olyan szupi fotókat lőtt rólunk :)
Innsbruck közelében lévő leginkább sportmászó és boulder helyről beszélünk, de természetesen temérdek nagyfal lehetőség is van errefelé. Kőzet kizárólag nagy szemcséjű gránit, ez tudja ugyan harapni a bőrt, viszont hihetetlen előnye a gyors száradás és nagyon jó tapadás. Cipő talpát szabályosan eszi, viszont mm nagyságú rücsökszemcsék is bármikor stabilan tudnak tartani. Bár azt rebesgetik jövőre már ez az ingyen kemping is fizetős lesz, én ennek nem adok sok valóság alapot. A szektorokhoz közeli parkolók némelyikében kint van az – „ha éjszakára itt hagyod a kocsidat elvontatjuk”- tábla, fene tudja megtennék-e mindenesetre az osztrákoknak valószínűleg elegük lett hogy teleszarják a sportmászók a parkoló környékét.
 
 
 
Tamáskának valamije mindig kövek között végzi.
De ha rászikkad a kihozatalra, jutalmat kap.
Marci gondolatai nem a sörön...
Lehetőséged szinte mindig van mászni. A csapat sok szektort meglesett Ewige, Bergstation, Los lochos, Bachhexe, Zemmschlucht – többek között. Patkánnyal egy napot töltöttem Zemmschluchton, az egyik legchillesebb mászónapom volt persze említeni sem kell. Jó ideig csak a lehetőségeket nézegettük, aztán pedig a lehetőségek megvalósításának módját. Csalánmezőkön és törmeléklejtőkön keresztül sok korhadó fát el lehetett érni, órákig tartó landing építésbe fogtunk. Zemmschlucht egy egész más világ – lekerekített gránit fogások tömkelege vár, - folyó parti boulder area ez, a kalauzban egészen 8B/+ ig feltüntetve.
Reggel és este általában menetrendszerűen megjött az eső, igazán érdekes volt és ennek ellenére is sikerült hat napot egyfolytában mászni. 
építjük az érkező felületet
 
 
 
 
 
 
 Az egyik legkirályabb pillanat számomra a Meatcheesecrack 7c perem-repedésének megmászása volt. Nagyon durván más bétákat lehet rá kitalálni, Marcival végül egy olyat raktunk össze, amiben egy három ujjas lyukben kell dinamikusan kezet cserélni. Kirántod a balt és az előre fölé készített jobbat beszúrod a helyére. Van egy (tized)másodperc amikor semmivel sem tartod magad a falon és gránitrücskökön állsz. 
Most azt éreztem a csapatban több erő van mint a helyben és a teljesítményben, de ha visszatekintek eddig erre az egész évre, azt mondom most kellett ez, kiszakadni mind abból mi egyszer vonzott mint vasreszeléket a mágnes. Nem tudok sem jót sem szépet írni erről a képről. Még szerencse hogy a pixelek nem változnak a fényképeken, mint az emlékeim és a gondolataim.
 
"Egyik reggel felkeltem a sátorból, de fura illat terjengett. Rothadó szag volt. A bolgárok akik mellettünk sátraztak kint hagyták az esti vacsorát és ez bevonzotta az állatokat. Széttéptek egy sátrat, az egyik rókát bottal sem lehetett elkergetni, megharapta a bolgár kocsi sofőrjét. Estére elkezdett habzani a szája, lázálmai voltak, azt álmodta megharapják a tárgyak; a sátor, a kés, a lakókocsi kipufogója rátekeredik a lábára elszorítja. Elvöröslik egészen, kidagadnak az erek, ő nem tud megmozdulni. A orvosnak öltözött róka egy szikét nyom a dagadó érbe, s a vére kispriccelve locsolja szét a Decathlonos sátrat. A bolgárok el akarnak menekülni, de nála van a kulcs; és egyre nagyobb a tébolyulat a camp-ben. Szaladgálnak és kiabálnak az emberek, a fák mintha át akarnának ölelni bennünket, zsibbadni kezd az agyunk, a folyó csobogása eltompul. Amikor kinyitom a szemem csorgó nyállal látom magam felett a veszett bolgárt. Benyúlok a táskámba ahol az Árpitól kapott bicska van. Torkon szúrom, rám csepeg a vér. Kimegyek a sátorból, késsel a kezemben rohangálok és elkapok mindenkit aki él. Húzom magam után a pórázt és ordibálok, megszorítom ami a kezem ügyébe kerül. Ugrálok a kövek között, de elvétek egy mozdulatot. Zuhanok és a kötélben találom magam himbálózva, zilálva, habzó szájjal. Beleestem a Science fiction-be..."

borbély ház avatás- avagy borbélyt megnyírtuk

 és dokumentáltuk lépésről lépésre, íme:

Ferenc József-be
dandárba tábornokba
Törpe Dragonja - amibe még pár utat pakolunk...
  
 
 
 
 
 
 Ugye keményen edzel?!!!!
"Jürgennel a Berlini diszkó előtt.. talán 86 nyara"
Jim is back!!
  
 
Güllich visszatért!