2014. november 24., hétfő

A külföldi verseny sem fenékig tejfel...

Szóval lényegében annyi történt, hogy elmentünk egy általam nagyon régóta izgatottan "vágyott" versenyre. Már szeptemberben írtam a barátaimnak, lesz majd ősz végén az a verseny Ausztriában, Graz-ban és minden évben csúcs szupi és muszáj elmennünk ide. :-)
Gergő és én a melegítés egy pillanatában.

Csapatot összekovácsolni persze nem volt egyszerű. Mióta Pistikéék bebeszélték maguknak hogy már nem megy a versenyzés (fenéket) azóta Veszprémből nem sokan ultramotiváltak, Gergő volt aki azonnal jelezte, álljunk fel a dobogóra menjünk, csináljuk. Gyurcsányosan mondva: "Csináljuk meg! Legyen kész!" (ironia ON)
Aztán jelzett Sanyi az erdélyi huligán, illetve Fecó Győri mászás szíve lelke és leginkább motorja. Gerivel Veszprémből, Sanyi Budapestről, Fecó és Laci Győrből jöttek, Pápán volt a hatalmak nagy világtalálkozója a Tesco parkolóban. De imádom az ilyen versenyes szitukat.

Árpi már pár héttel korábban jelezte sajnos Ő pont nem lesz Grazban, ezen a napon indulnak Fontainebleau-be boulderezni Ádámmal. Ám legyen, megbocsátható bűn. :-)
15euro-s regisztráció-t is furcsálltam amikor először a neten olvastam, pár éve még csak 10 euro volt, mászunk sokat és jól elfáradunk. Nem?
Fecó és Sanyiék a CAC nevű teremkolosszus köteles részét kívánták használatba venni, Gerivel melegítettünk. Ennek a versenynek volt egy kis hangulata amit nagyon szerettem.  3*30perc-et mászhattunk utána volt döntő. Ez most más felosztású lett: 4*20perc, és nem 15-20 boulder volt mint régen, hanem 8 darab. Ez nagyon fura volt nekem, ha tudom nem biztos hogy utazom 300km-ert. Gergő ezen a versenyen volt már dobogós, ahogy a veszprémi Kovács Balázs is, én pedig 2009-ben a 4. helyet szereztem meg. A dobogón, pad-et köztes-sorokat, mammut pénztárcát, Mammut kötelet adnak díjazásul, más színvonal mint az itthoni pezsgő és meleg kézfogás. De Ausztria sok mindenben más amiről mi nem tehetünk, szóval én teljes mértékben elégedett vagyok és boldoggá is tesz a hazai meleg kézszorítás.
A kerítés ugyan nincs cukorból, de van Mammut csocsóasztal...
végtelen Bachar létra Tomcsinak :-)
Bazdmeg Árpi!
 Szóval az első 20 perc sokkoló volt és ez a következő körökkel sem lett jobb. A boulderek igazán nehezek voltak, és eszméletlenül egysíkúak. Látszott hogy ötletesek és pro arc építhette őket, de nem a magyar ujjaknak készült. :-) Árpi mondta nem is olyan rég, hogy a graz-i (amúgy Iráni) forma akivel edz panaszkodott neki, hogy gyenge szerinte csipire. (Holott Árpiról itthon azt mondtuk ez a fő erőssége!!!) Az első bouldernél szembesültem mit értett csipin az iráni forma. (Egy végtelenül ergyán fostos reibungot képzelj el, de nem azt a tenyérfelfekvőset hanem mintha egy cipót ragasztottak volna a falra, ami egyáltalán nem érdes, sőt olyan mintha zsírral kenték volna le, Gergő egyből ezt mondta amikor leesett róla.)  Egy próbánál sem tudtam megtartani a 15 kísérletből. A boulderek nagy része ehhez hasonló pofonokkal kecsegtetett, de a számomra legszomorúbb az volt hogy 8-ból 6 boulder függőleges falakon táncolást jelentett, csak lépkedve minimális falhibákat használva egyensúlyozva. Nem siránkozom, mert a mászásnak ennek a válfajának is mennie kellene, de nem tartozik a kedvenceim közé. Szeretem ha a karomban fáradnak el az izmok, és nem a vádlimban, illetve az sem a legnyerőbb amikor elemeket kell lépkedni, és ha full új mászócipőd van még tartja a súrlódás, de ha régebbi, vagy keményebb gumijú akkor jó esély van a csúszkálásra. Az osztrákok közt is rengeteg 5.10 talpú cipő szállt le úgy az elemről, mint gólyafos a levegőből. Arról már végképp nem is beszélve, hogy megszólt az osztrák atomsörhasú és bíró amikor Gergőt biztattam. Mondom neki, dehát az osztrákok is bíztatják egymást és bétát mondanak. Nem ők nem!-válaszolta. Nagyon a számon volt pár ízes Beke Barnitól tanult német káromkodás, de inkább csak azt mondtam neki, mi nem ugyanazt a versenyt nézzük. A 20 perces beosztás miatt hatalmas sorok alakultak ki, volt olyan 20 perces kör, amiben 3 szor tudtam boulderbe beszállni. Nincs nagy állóképességem, de még én sem tudtam elfáradni.
Árpi iráni haverja 8-ból 6-boulderral jutott döntőbe, nem hiába mászott már 8B-t, az ujjereje fényévekre volt az enyémtől. 8-an jutottak be a döntőbe, én 10. helyen végeztem 4 Top és 6 zónával, mellyel egyáltalán nem vagyok elégedett. Novemben 21 óta érleltem magamban erről az írást, mert nem akartam keserűséget átadni, inkább csak a tényeket.
 Kedves Jövendő Magyar Világkupázó! Tán még meg sem születtél, sőt lehet 50 éves leszek mire Magyar boulderes kerülhet Világkupán döntőbe, de ez előbb-utóbb megtörténhet. Korábban azt gondoltam, ha valaki garázsban fa fogásokon lóg napi 20 órát, motivált edzéssel bármit elérhet egy rangos nemzetközi FELNŐTT versenyen is. Ez igaz is volt talán 2012-13-ig. 2014-től elkezdett más víz lefolyni a Dunán. Emlékszem Bécsben nézegettem és mászhattam 2009-ben a nők világkupa boulder útvonalát, melynek összes fogását ismertem, a márkáját, a foghatóságát. Mára ez a mászás jórészt megszűnt. Egy egészen más válfaj kezd most terjeszkedni, mely valószínűleg a hatalmas médiából áramló nyomás hatására is torzul jelentősen. Számomra néha egy két világkupa verseny kezd egy cirkuszi mutatványos bemutatóra hasonlítani. Nemrég egy 8a.nu rendszeres szavazás végeredménye is az lett, hogy egy boulder verseny százszor jobban közvetíthető, mint egy köteles és az emberek azt mondták jobban élvezhető. Nyilván 10 éve, amikor nem voltak 6000-en egy boulderverseny döntőjénél nem számított hogy egy mikro-peremet tesznek-e alig láthatóan egy útba. De ma csak hatalmas elemeket és amorf formákat, mozgó fogásokat látni, néha már valóban csak a kötélmászást hiányolom, illetve zsonglőröket. :-) (Hoppá ezt meg is kaptuk a Legends Only élő közvetítésénél a szünetekben.)
Jó túloztam kicsit, de valóban a VB-n is ezt lehetett látni, a boulderek java elemeken való mászást jelentett. "Szóval Öcsém jól becsüld meg magad hogy te már mászhatsz, nekünk 2014-ben még nincs esélyünk itthon ilyesmin edzeni."

Kitérő: 2009-ben Pistike kérdez Bécsben a világkupán hogy "-Vágod azt a barna trikós arcot, nem láttad mit virított a selejtezőben? Hát mondom semmit... nem sokat Bélám, még az is lehet te is lemásztad, ki a fene ez a vén kopasz?" - Hát elvileg olvastam valami magazinban, hogy tavaly mászott valami nehezet, de akkor lehet kamu." Rövidre is zártuk a dolgot, ez a kopasz, akit akkor le "vén"-eztem, Christian Core volt, senki se ismerte, de előző évben mászta meg a Gioia-t, melyet egyesek 8C+ -ra tesznek, de amúgy mászott ő már korábbról másik 8C-t, no meg New Base Line, Dreamtime...stb. Ez a kopasz manus a versenyen 53. helyezett lett, elvileg fokozatban senki nem tudta azt se a mezőnyből, se a világon amire ő képes volt. Máig sem tudják sokan... versenyzés... "egy másik csésze tea."

Graz-tól hazafelé beszélgetve és néha magamba mélyedve gondolkodtam ezen. Volt itt egykét arc, akikkel versenyeztem már és emlékeztek rám, jöttek segíteni vagy bétát mondani, de ez az elemen való varázslás... vicces is volt, olyan lehettem mint disznó a jégen. :) Szomorúan vettem észre, hogy ezeknél a srácoknál akiknél sokkal jobb voltam még 5 éve (kb. egyidősek lehetünk) most már messze lemaradtam. Azt nem feltétlen hiszem hogy egy 45 fokosan áthajló sziklafalon is annyival jobbak lennének, de itt mindenesetre ők döntőben voltak, én pedig nem.
Két Top a CAC-ban from Izer Bálint on Vimeo.

Este Sanyi vicces navigációja és a pár sör hazafelé megnyugtatott, ez nem a világ. Csupán először kudarcként éltem meg valamit amire régóta készültem. Most már mosolyogva nézek vissza erre, (kb két hét kellett ehhez) és izgatottan várom hogy kiszáradjon a hónapok óta vizes Sámson és megmászhassam. Eszméletlen mennyire nem kedvezett ez az ősz és eddig a tél a boulderezésnek.
Készül a Bánné féle remekmű :P
Sok pizza egyike
szieszta
Lili 3 évesen már üti. Az imbuszkulcs-szót kiejteni nem probléma.
Apa és lánya
A másnapot Fecóéknál töltöttük Sanyival, ahol Tomcsi és Szabina is megjelentek. K. Balázs feltett Fecó padlására állítólag pár rettenetet, mindenképp a végére akartam járni milyen vadságok mehetnek fent. És persze babalátogatóként is emlegethetném az eseményt, a pár hónapos Hanna és a 3 éves Lili zajától zengett a ház, amikor nem mi ordibáltunk a padláson! Házi pizza készítés és kellemes beszélgetések. Igazi töltődés volt, egy Fantasztikus hétvége. Fecó nagyon KÖSZI!

2014. november 19., szerda

"Maga alatt vágja a fejszét"

Kedves Déryné! 


Mivel hogy folyton folyvást beléd bukkanok, neked ajánlom ezt a fejezetet. El sem tudod képzelni milyen csodás hétvégén voltam/vagyok túl. Már este azon gondolkodtam, ha erről írni fogok - már pedig miért ne tenném?- milyen címet adjak majd neki. A "belfie", "enyi anyi", "bánon" igazi csemegék voltak, de mégis Gergő este elhangzott bölcsessége vitte a pálmát. Én azt hittem a Palóc Kupa az eredményhirdetésnél véget ért, de számomra épp ellenkezőleg. Addig csak mászhattam mint eddig, utána kaptam egy kis betekintést mitől Palóc a Palóc, mi volt az ami úgy vonzott engem ide. 
Egy verseny Balassagyarmaton, a Művelődési Központban november 15 szombat. Ugyan a verseny időpontja nem volt kint hónapokkal korábban, mégis azt az érzetet keltette az utóbbi két hét fb-event-ön való folyamatos és rendszeres frissülés és lelkesedés. Veszprém, Dózsaváros. Szombat, reggel 7 óra. Hideg van, csészéből iszom meg az utcán a kávét mikor a kocsira várok, anya szendvicseket készített, full mint az ős időkben évekkel ezelőtt. Köszi!
Szofoklész a motivált drukker :-)
 Tündi, Stromi, Soma, Gergő, én az autóban.
1000Ft-os regisztráció rendesen meghökkentett. Szuper, akkor marad pénz plusz Palóc kézműves sörökre - gondoltam. A csajok és gyerekek után végre mászhattunk. Úgy voltam vele hogy nem koptatom a frissen talpalt Python-t, melyet Árpi karácsonyi ajándék gyanánt hagyott rám. Így maradt a jól bevált solution, melyet már csak a gumi fog össze; 27 hónapja használom ezt a cipőt, legutóbbi 10 hónappal ezelőtti talpalásból ennyi volt még.
Érdekes hogy mennyire jól meg lehet szokni egy kilyukadt orrú cipőt is, ha sokat használja az ember. A lost arrow- melyet szintén Árpitól kaptam anno-, már teljesen szellőzős, de mégis még nem találkoztam teremben olyan dologgal amit ne tudtam volna vele meglépni. A szikla az persze más... :-)

Nem szándékszom hosszadalmas leírásokba, megtették ezt már helyettem mások.
Szóval a selejtezőben jól éreztem magam, nem is ment rosszul, ahogy a döntő sem. Bazsi ereje igazán meglepő volt. Top minusz-ig jutottam első kísérletre a második döntőúton, de ez sem nekem sem Somának nem lett jobb. Bazsi viszont másodikra olyan statikusan nyúlt fel, nem hittem a szememnek. Verseny után még egyszer megpróbáltam a mozdulatot -Soma is-, hátha a fogás lett időközben mélyebb vagy nagyobb, de konstatálnom kellett ez a mozdulat lehet hogy pihenten sem menne, 20-30 próbából sem. Kalapom emelem!
Gyerek sereg
Soma
Papír első helyéért beülő jár.
 
Én elég jól éreztem magam a verseny alatt és után is, az utakkal is meg voltam elégedve, mind a szivacsozással, mind a kávéval a büfében. Imádtam Belá Petit, Lejla sztoriait, (közel sem gúnyos hangvételben!), Andris zenei előadását és este a Nyírjesi-tó körüli holdfényes sétát melyre a helyi vagányok, Hegedűs Petiék vittek el. Bár akkori lelkesedésemet lehet hogy a pezsgőnek (vagy a gumicsizmás pálinkának) tudták be, de utólag is azt mondom, az ott egy elég meghatározó pillanat volt. Megkaptam amiért oda mentem. Jó emberekkel egy nagyon jó és ritka pillanat.
A verseny pedig? A fő célom az volt hogy Somának elkenjem a száját, lehetek akár utolsó előtti is ha sikerül őt lenyomni. Harmadik-negyedikek lettünk, egy próbával másztam kevesebből a 23ból 21 bouldert mint Ő. Boldog vagyok :)
Papír a jó Palóc
Másik oldal. Hétfőt írunk, tanulok az albérletben, csöpög a mennyezetről a víz a budiban. Áhh biztos csak a pára lecsapódott, mint máskor. De nem áll el. Mifene? Egyre csak csöpög. Gipsy szindróma, lakásfelújítás címszó felettünk, csőtöréséknél. Mi beázáséknál. "Csőstől jön a baj?" Azt mondják. A hétfői előadáson Mérő Laci bá meg azt mondta: Akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól még az is elvétetik amije van. (Máté 13:11-12) Mára ez a zárszó; "Na most aztán minnannyian baszhassuk!"

2014. november 14., péntek

Hozzátok szolnék

Chapter 19.- Petri György nyomában

Nem a csésze, a Tea vagyok.
Alaktalan, formátlan, csendes.
Kitöltöm a kancsót, a csészét;
Drága edénykém bármely részét.

Édesítenek, ha keserű vagyok,
Mézzel, cukorral néha kanalat is kapok.
Tejjel higítva gyorsabban hülök,
Télen-nyáron hip-hop eltűnök.

De dobog a szív és lüktet a fej,
S nincs a világon oly hely,
Hol fel ne forrjak,
Dühvel, lobogva, sípolva fújjak:

S utána megnyugvás-mosoly,
Emberi szívekben béke honol,
Adok ötletet, szíveket, vágyakat százat...
Nincs hely -hol ne élne-e imádat.

S ne értenék másképp mit akar:
E csésze Tea: - Ugyan kit zavar?
Forrva, lobogva, hevesen üvöltök,

S mégis mindenki azt hiszi;
benne örömmel eltűnök.

2014. november 4., kedd

Novemberi Gerecse



Kötelező tankönyv a táskámban,
óra után irány fingerboardozni!

200-an írjuk a zh-t, én befejeztem.
Igen érdekesen alakult a hetem – ezt biztosan kijelenthetem. 5 nap tanulás után az évfolyam egyik legjobb zárthelyijét írtam meg kedden Alakítástechnológiából, ami az egyik legnehezebb szakirányos tárgyam. (96%) Úgy döntöttem, oké akkor most kijár egy kis pihenés és bár bent voltam az órákon, fejben sokszor kicsit elkalandoztam. Egy fél évre kiterjedő edzéstervet kezdtem el kiötölni, mely a CaféKraft könyve, és mászóspanjaim (akik látják hibáimat) véleménye alapján alakult. Szerdán toltam utoljára egy maxerős edzést pénteken pedig Marcival ketten a Gerecse felé vettük az irányt. Mivel nekem az aznapi egyetlen órám elmaradt ezért adva volt a lehetőség: befejezni a projektet amit még szeptemberben kezdtem el:

Mösziő Betmen, kezdeményezzen! -7c
Marci olvassa az általam készített geri kalauzt...
 
 
 
 
Viktor harapja a fellegeket.
 
Köd a völgyben
 Reggeli müzli adag és teafőzés után utam a Moszkva tér mögötti, Sperbank melletti pékségbe vitt. Vaníliás szív, briós, kakaós csiga – napi szénhidrátbevitelem alapjait képezik. Persze a köreinkben a „SÉF” gengszter névvel elhíresült Duksa Joci nem áldaná meg eme táplálkozást, úgy vagyok vele a bolti zsemle meg felvágott sem sokkal jobb, nem is kívánok i1yesmiket enni. Ez a 3 pékáru, a bajnai Coop-ban egy Daim-os Milka táblacsoki, egy (vagy kettő) túró rudi, Balaton szelet, sport szelet, két banán, két alma és az otthonról termoszban hozott tea képezik a napi étkem. kb. 1500Ft-ot jelent ez a fajta táplálkozás. Könnyen, gyorsan felszívódó étel kell a sportnapra, nem pörkölt és burgonya.
Reggel 2000mg C-Vitamin és Halolaj, persze nem maradhat el hogyha az ember 5 Celsius fokban kívánja eltölteni az egész napját. Nyáron voltak próbálkozásaim, csak atom zöldség és hal, meg kukorica evésével a mászónapon, de hogy őszinte legyek nem vált be. Nem éreztem azt a kirobbanó energiát, pláne nem sokáig. Úgyhogy megmarad a zöldségekben gazdag életmód a nem sziklás napokon vagy a sziklásokon este.
De ott tartottunk, hogy megvettem a stuff-okat és látom hogy Marci már be is állt a „tilosba” a körforgi mellé. –Csá Papa! –Na helló. 
Fidy Márton - aki idén belegravírozta nevét a mászó köztudatba...
 Marcival már ismerjük egymást. Mi nem késünk, mert az pofátlanság, inkább egyfajta etikai késési küszöböt alkottunk meg, melyet tökéletesen pontosan betartunk. Ha 9 óra van megbeszélve, pontosan tudjuk (igazából ez 9:15-öt jelent), hogy 9:10re érek oda én a pékséghez, és mire bevásárolok, pontosan megérkezik Marci is. 9:15kor indulás van.
Sasadi út, leágazás jobbra, Bajna felé. Lassan már én is kezdem megjegyezni az utat. Felmenet a Bányába vágyakkal érkezve az Eső-fal alá. Na de hé! Vizes a kulcs fogás! Ohhh shit – nem baj motiváltan jó lesz!!! A pénteki nap teljes egészében erre megy el. A szülők falán melegítünk, megmásszuk Feri útjait, két 6c+. Marci a Nazgul 8a –ra küldi, én a Betmenre. Egy kis csalódottság van bennem amikor hátra kell hagyni a besötétedés miatt. Egész nap kettesben voltunk fent, az 5 fokban, párában és ködben. Ne már hogy ez nem megy, kissé savanyú szájízzel nyom el az álom hazafelé a kocsiban.
Szombaton későn kelek; tanulgatok pár órát de a gondolataim máshol járnak. Marci ekkor ír: na mi legyen?
Válaszomban igazából magamat beszélem rá, gyerünk menjünk ki jó lesz. Szombat este átcsábítom a Várgesztes-t  tervező Szuhai Viktort és Borbély Gábor Urakat. Este kettőig forgolódok, nyugtalan vagyok, megmászós izgulás.
Nincsenek gombák, sem medvehagyma. Ropogós és
átázott falevelek csak. Ősz.
 
Marci beszerel
Cry Baby 8a+
 
 
Viktor sír, hű a névhez.
Árpi nem hiszed el, Gábor vett egy Miura-t.
Jövőre 8b, ha heti egyszer eljár ujjerőbe...
 
 
 
Vasárnap reggel ultimate korán kelés, 8kor ott vagyunk a szokásos helyen. Marci és barátnője, Gábor, Viktor, én. 6a+ melegítések (lefagyások), no meg a Napfivér. Nekem most sikerül, nagyon szép út, Marci jó bétát ad. Nem húzzuk sokáig az időt délben már fityegnek a köztesek a projektekben. Gábor eközben a Cry Baby-t próbálgatja, Viktor az Orpheuszt.
Gólyatábor - 6a+
 
Marci próbái a Nazgulban egyre jobbak, a legjobbnál a harmadik akasztás után esik ki a jobbos felcsapásból. Gyakorlatilag ez az egy mozdulat választja el a megmászástól. A napközbeni 10 fokból szépen fogy, és finoman már sötétedik is. Utoljára melegítem fel magam, dobálom az éles próbákat az elejére, tudom vagy most meg tudom csinálni az alsó 4 mozdulatot, vagy idén ezt már nem mászom meg. 7A boulder megy bele, a 7a köteles útba. Röhejesnek érzem a szitut kissé. Most még vizesebb a kulcsfogás mint két napja, de nagyon elszánt vagyok. Hihetetlen hogy az első 4 mozdulat, amit én flash másztam szeptemberben amikor először próbáltam az utat, most az a négy mozdulat választ el, mert vizes. Csak a mai már vagy a tizedik próba lehet, beleállok, lepattan. Beleállok, megzárom a peremet ahogy csak bírom, megint lepattan. Minden egyes próba között nagyokat káromkodom, de hagyom is hogy kijöjjön a sikertelenség okozta stressz és tiszta lélekkel kezdjem el a következő próbát, már stresszmentesen. „Try hard, but take it easy.” Minden próba után ziázom az egy ujjperces lyukat, mely csurom víz. Beleteszem a kezem, próbálgatom kitalálni hogy lehet a legjobb elkapni. Szárazon bárhogy megtartom, de így vizesen más a szitu, kell hozzá a 8A ujjerőm. Mindent elő kell szednem, amim csak van, az összes szorítást és pontosságot, koncentrációt. Hogy nyugtassam magam, Marcinak elmondogatom hogy hol eshetek ki, hol figyeljen. Kritikám: Őszintén bevallom egyáltalán nem tetszik ennek az útnak az első nittjének elhelyezése. Gyakorlatilag a földről elérni kézzel a nittet, valószínűleg innen is fúrhatta be Áron. (?) A következő jó helyen van, az akasztó fogás fölött, de ha akasztás közben esel ki kihúzott kötéllel az biztos padló, sőt az akasztó fogásra való nyúlásból esve is nagyon karcos. Tamáska szeptemberben a zsebre nyúlásból esett ki amikor beszerelt nekem, emlékszem mekkorát csapódott be a fal aljába félig súrolva a földet. Én nem igazán értem, hogy miért nem lehetett volna fél méterrel, vagy egy méterrel feljebb tenni. Szóval ez okozott nekem sok álmatlan éjszakát. Amikor szeptemberben az első nap után a standban hagytam direkt egy köztesem, hogy legyen motivációm visszajönni és befejezni a projektet. De annyira nem fűlött hozzá a fogam. Egyszerűen nem volt kedvem és inkább az Egyetemre akartam koncentrálni. Aztán pár héttel később halottam hogy valaki kilopta a 11 éves Kong köztesemet. Egészségére váljék!!! Ahogy egyre inkább jött meg a hideg, a suli ment, az edzések mentek, én egyre motiváltabb lettem kimenni. Ez már egyfajta férfi dolog volt, gyáva megfutamodásnak éreztem hogy nem mentem ki egész ősszel – túl sokat nyafogok mindenért, rossz helyen van a nitt, nincs kedvem a 25 geris mászót nézegetni a bányában, kicsit magányosba, kicsit farkasba akartam lenni. Persze Simon még meg is szólt hogy szétziáztam a Betment, meg tele tickmarkoltam, de hát „Uram bocsá!” – nem is igazi boulderes az aki nem tickeli szét még a zsebeket is.
Jön a kulcsmozdulat, nyúlni a vizes lyukba...
Az egyik próbánál végül valahogy kicsit statikusabb lett a nyúlás, vagy csak kicsit pontosabb, mélyen mind a három ujjam benne volt a lyukban. Éreztem hogy csúszkál, ezért nagyon finoman mozgattam a testem, próbáltam végig a „pozíció alatt maradni”. Elugrottam parasztra a reibungot és fel jobbra a láb. Jobb kéz átrak oldalsósra, bal láb beszúr és indít a zsebbe. Taknyos pimpós csúszósak voltak az ujjaim, de nagyon tartottam a zsebet, egy életem egy halálom kihúzom a kötelet. A második köztes kattanása kicsit boldogabbá tett mint a standé (nem döglöttem meg!) – bár egész fent az utolsó fogások is csöpögőseg voltak, de már anniyra ki volt gyakorolva és ha én nem is - az izmaim emlékeztek mikor mit kell csinálnom. Akasztva az "uccsót" ordibáltam is mellé egy keveset. "Huhh ez most jó volt. Ez most tényleg jó volt!"
jönnek a beázások - véget ért a szezon
7Aboulder megy bele a 7a köteles útba
tamponálom a kulcsfogást
 
a kulcs boulder szakasz - fb.7A




Egyszer csak éjszaka szembejött velem Déryné