2016. július 29., péntek

Fokhagymás kifli & Metavad

Hazatérve a Frankenjura trippről (Höllental és Jura beszámoló később), hétfő este mérlegelődött a keddi program. Felhívtam Ipach Marcit, hogy beszállnánk a kocsijába - de mivel ők is másnál ültek új megoldást kellett keresni a Kis-Gerecsébe való kijutásra. Ekkor jutott eszünkbe a Gerecse Passat, a hófehér "Ezeréves Sólyom".
A reggeli trip Törökbálintra kiBKV-zéssel kezdődött, hogy átvegyük Gabotól a kocsit és annak papírjait. Vikinek hosszú idő óta ez volt a leghosszabb vezetése, így kicsit mindketten izgultunk. Szokásos állomás nopersze Bajna és a Coopban kapható fokhagymás kifli, melyről legendákat zengenek, s a helyiek is képesek órákig várni az áru érkezéséért. Délre értünk oda, mikor a kifli második hullámjának érkeznie kellett volna, az első hullámos reggeli adagnak ugyanis gyorsan lába kél.
De a várva várt kiflik nem érkeztek meg fél óra várakozásunk után sem. Csak álltunk a helyi nénivel s szemeztünk az üres fapolccal. Vártuk a csengő édes hangját, mely az új áru érkezését jelzi majd. De nem csengettek. Kezdtem mérlegelni, hogy érdemes-e a mászásra szánt időt kiflivárásra elcseszni, úgyhogy ekkor fizettünk s a kocsiban folytattuk a várakozást. Még negyed óra elteltével vettem pár normális zsemlét és készültünk csalódottan elindulni, amikor befutott a Ligeti Pékség puttonyos autója. Nem volt más hátra megrohantam az öreget, hogy bent kiflire váró kiéhezett emberek toporzékolnak, mire ő vitte a kenyeres én pedig a kiflis rekeszt, át a coop raktárán egészen az általam már jól ismert Kiflis falig.
Fülig érő mosollyal folytatódott a kiút, a rádióban néha azért riogattak minket, hogy másodfokú viharjelzés és özönvíz érkezik, de a felhők helyzetéből már annyit sejtettem - itt azért még pár óráig nem lesz derült égből villámcsapás.
Végtelen kánikula és meleg volt a bányában mikor felértünk, állt a levegő - s bőven 30 fok feletti hőmérséklet uralkodott. Ilyenkor mindig a Rejtő Jenő Csontbrigád című könyve jut eszembe, amikor a rabok a mészkőbánya katlanjában a hőségben dolgoznak. "Melegítés" a 23 karátos udvarban, Kölykök kedvence 5c, nemfontos 5c és a lám benya 5c útja. Jók ezek a könnyűek, az ember mássza a métert, fogja a követ, rakod be a cuccot a falba, Vikinek pedig most ezek jelentik a kihívást. "Jura did the traning...beépül minden, ennyi tesó"
Ami nemrég üléssel ment, most felsővel elsőre, s elesik az első elölmászott hatos is.
Nekem a cél egyértelmű, a már jó sokszor masszírozott Metavad 7c+. Az átmozgás a meleg ellenére jól sikerül, érzem hogy tart a kezem, jó a bőröm - stabil a fenti kunszt. Tickelés és pucolás, kicsit izgulva oldom ki a csomót, ha összekapom magam ez most kövire meglehet. Persze meleg van, lehet inkább a Velencei tóra kellett volna mennünk fürdeni, de mégis itt vagyunk, s nem is véletlen! 14. próbára megakad a Metavad, mely számorma az idei év eddigi legnagyobb kihívása volt. Sok bétafinomítás, pihenők, kézrázások kitalálása, végül az állóképesség fejlesztése. Igaza volt Megosnak, nem számít az idő és a hőmérséklet, végül is csak kellően erősnek kell lenni hozzá. :)
A fenti fogás lemorzsolódása miatt nehezedett a fenti boulder, de nem változtat a fokozaton. Györgyi pár hete ajánlotta a "Lengyel bétát", (ahol jobb kézzel mész a punciba, fellépkedsz és eldynozol a benyúlós repedésbe, de nekem nem adta ki, túl nagy a riszkifaktor a dinamikus mozdulat miatt. 
Közeledünk a várva várt őszhöz, ami remélem hozza majd a még inkább határmászás érzését, a még nehezebb utakban. Nem tudom miért feszülünk mindig a következő nehéz útra, de maga a projektelés és erőlködés is végtelen boldogságot rejteget...
Átmenet a vadba

2016. július 7., csütörtök

Kotecniku with Bézöl

Kis szervezés után megalakult a csapat. Zsófi, Barabás Gabóék és mi Vikivel. A pénteki munka utáni indulás szavazódott meg, a témák megint elég ütősek voltak a kocsiban, s hiába voltam én is hulla fáradt, e társaság mellett nincs esély az elalvásra. Bacho a hatalmas moszkvai őrkutya fogad minket a parkolóban, mamlasz nagy fejét emeli csak fel az érkező kocsira. Túl sok alvást nem tartogat az éjszaka, egyrészt reggel elkezdi a nap fűteni a sátrat, másrészt 8 óra körül felkiabálnak a táborozó gyerekek. Minden túrán marad otthon pár fontosabb kellék (étel, mászócucc, fejlámpa), most a reggelinél kiderül, hogy a vágódeszka és gázfőző rózsája maradt otthon. De inkább ez mint a mászócucc. :-)
70 kilós példány
Napsütéses, meleg idő van Kotecnikből mint mindig árad a csí. A bemelegítő utakból mazsolázunk, melyek Vikinek is tökéletes kihívást nyújtanak. Sok helyi út eltér a "hazai" bányastílustól, ahol mindig van egy kis lépés a falon. Itt számos út oldott sziklaformákkal rendelkezik minimális tapadást biztosítva a mászócipőnek, így igen jó terep a lépéstechnika fejlesztéséhez, a lábunkban való megbízáshoz. Ellenben pszichésen inkább az elkényelmesedést segíti, pár régi utat és a hátsó ritkábban mászott szektorokat leszámítva minden út nittelése családias, baráti.
az idei viharok nem kegyelmeztek
selfie 1
Első nehezebb utamnak a Divij moz-t választottam, amit már évek óta mozogni szerettem volna, de rend szerint be volt ázva pár fogása. Végre idén megtört a jég. A 45 fokosan hajló plafonáthajlás teljesen száraz volt, izzadó tenyérrel vártam az első próbát - ami olyan is volt, mint amire számítottam. Dreamline út, egy végtelen áthajlásban veretés nagy fogásokon, aztán boulder mozdulat és megint nagy fogások. Az út lényegi kunsztja a végén található boulderprobléma, amihez igazán jó állóképesség kell. A nagy melegben nem érzem az erőt egy sikeres éles próbára, inkább más utakból szemezgetek. Második próbára megmászom a Katarza 7b+/c utat, átmozgás a Kolomon-on, és elszörnyedés a Dremteam-en. A listámon az átmozogni kívánt utak között szerepelt, de ahogy vergődtek benne a szlovének - örültem, hogy nem az én közteseimet kell majd kimenteni.

Délután Vikivel végig sétáltuk a Kaca szektort, itt a legjobb talán a kőzet, mégis kevesen másznak itt. A számozás ezen a részen nagyon oldschool, ez volt az első része régen a mászott utaknak. A régi parkolóból, a régi trekkúton feljőve ezek voltak az "első" szektorok és nem a B.
Az utak többsége ma pókhálós, egyszerűen sok nehéz út elrettenti a mászókat, ha nem visszaereszkedésre alkalmas nitt van benne, hanem a régi hajlított vasak egy 11 milis furattal, jéé és tényleg, ez valóban nem a legbizalomgerjesztőbb. Kinézek pár utat itt 7a-7c között, amik eszméletlen szépen néznek ki és holnap inkább ezen a részen mászogatnánk. Vikivel visszafelé a Kaca előtti szektorban megtörténik az első on-sight elölmászás, 4b, 4c körüli utakon. Nagy lépés ez egy év után. :)
még Gabo is meglepődik
Az esti főzöcskézésre már teljesen kifáradtam, csak a Lasko hozott vissza egy kis szénhidrát tartalékot. Gaboval mire leértünk az üveg aljára már garantált volt a jó hangulat, a fáradt testnek hamar megártott Dionüszosz hagyatéka. Mikor lefekvéshez készültünk Gaboval érdekes jelenségre lettem figyelmes. A csillagokkal teli felhőtlen égen mintha vakuval villantottak volna. Valahol a környéken folyamatosan villámlott s ez talán a levegőben lévő víznek (és szennyeződésnek?) köszönhetően finoman visszaverődött. Ezt csak feltételezem, viszont az eredménye ami este sejthető volt beigazolódott.
a csíter mindenhol befigyel
Reggel beborult, szürke ég fogadott, a sátor falán halkan kopogott az eső. Az órám 6-ot mutatott, próbáltam visszafeküdni, de két órával később ismét megébredtem a szemerkélésre. Nem is eső esett kint, mintha pára szitált volna ránk, a felhők ráültek a hegyekre. Egy forró reggeli zuhany mellett döntöttem. Később úgy döntöttünk a padláson való kuporgás helyett inkább kipróbáljuk a szállásadók Nina-ék reggeli menüjét, 5 euro/kopf áron. A vendégszeretetük és kedvességük határtalan, kis terülj-terülj asztalkámat varázsolnak igazi klasszikus helyi kávéval, ami valóban szuper. (csak hagyd a zaccot leüllepedni :)
kis csapat a reggelinél
A falhoz érve dráma fogad, nem sok száraz út maradt. Divij Moz beázott, a Kaca szektor is felejthető - így ugranak a kiszemelt utak. Viszont a levegő lehűlt, végre esélyt adva a régóta szintén kiszemelt Tamavcek 8b-nek. Tamáska second go mászta meg, de ez nem jelent semmit - a Mikrokozmoszt is így végezte ki. 
A tábla kunsztnak állok neki, s magától értetődően látszik az egyetlen béta amit csinálni lehet. Kis peremeket megzárod és léped a falon a már mások által feketére lépett standard kis egyenetlenséget. Felnyúlsz, átlépsz, kilábfejezel, tovább csapsz, megléped a semmit és akasztasz, kimászol. Előbb utóbb pontot teszek a végére, de most az átmozgással tökéletesen megelégszem.
selfie 2
Gabo és a 8a+
színes esernyők
Felnézünk a barlangba, mivel ez az egyetlen igazán száraz és "mászható" terület. Győlölöm ezt a helyet. Az agresszív szláv nyelven kiabál mindenki, és a helyiek kicsit mintha ki is néznék a külföldieket. (Vajon a Kis-Geribe érkező Lengyelekkel mi is ilyenek vagyunk?) Gabo üti a Specializt.. 8a+ újra, de elmaradt az ascentálás. Én előbb az Alkotest 7c+ mozgom, de a végén lévő boulderkunsztot nem sikerül megoldani. Ezután a Reporter Milan 7b+/c -t nézem, ami szintén jó - de a végén egy fontos fogás vizes. Ahhj, megette a fene.
A végtelen arclemérést egy helyi vagány Jakob Bizjak adta meg, a Miza za est 8c+ megmászás által. Ez a barlang gyomrából az adrealin 8b-n, kijövő út, ami belemegy a Katakombe 8b+ -ba. Ilyen kemény, őrült és nehéz mászást, illetve küzdést még nem láttam élőben.
Kicsit motivációm vesztettem Kotecnikre, évek óta először hirtelen nagyon elkezdett lemászott hely lenni, de azért a Divij mozért még visszatérek.
Miza za est 8c+

2016. július 5., kedd

Ipach autósiskola

vagyis most én vezettem felfelé a bekötő úton. Kézifékes indulás gyakorlás, 3-asban száguldozások. Első trippem a Halfmezko-teammel, Ipach Marcival és Trudolf Úrakkal. A poénokat illetően teljesen mély vízbe kerültem, ezt már az elején érezni lehetett.

Egy hónappal ezelőtt a nagy esőzések idején mindenhol meztelencsigák mászkáltak, most viszont pillangók és kis rovarok lepik el az állott meleg levegőt, amiben szinte érezni lehet a Gerecse illatát, az agyagos föld és pollenes erdőillat keveredését, ami ha sokszor jársz ki egyértelműen olyan érzéssel fog eltölteni, mintha egy általad régóta ismert, sok szép emlékkel teletűzdelt helyre - hazamenni. 
Poénok és sztorizások közepette érünk fel, de mások ezek mint máskor, nekem. Rudi és Marci a már jól összeszokott páros, egymást kézen fogva húzzák be az egyre nehezebb fokozatok világába. Marci - Laura, Rudi -Sarlatán, én Metavad vadászatot tartottam. Mivel a próbákat nagy pihenések követték, egyáltalán nem gond hogy hárman voltunk. Azt érzem ezeknél az utaknál, már kell egy óra pihenő a két éles kísérlet között, hogy teljesen nullára pihenjem magam. A pihenés sem telik lustálkodással, aktívan napozok, vagy fekszem az árnyékban. Próbálok teljesen üres fejjel pihenni nem kreálni magamnak problémákat, csak élvezni a "levést". Az ember a legmegnyugtatóbb szitukban is kitalálja magának a gondokat, kreál magának akadályokat, hogy átléphesse azokat - akkor is talál magának feladatot, amikor csak pihenni kellene. S ezért sokszor az aktívnak hitt pihenés mégsem olyan pihentető. 
Újabb agyalások következnek arról, hogy jól csinálom-e a kunsztot, vagy sem. Szerintem ez hosszú távon az ember előnyére válik, hogy folyamatosan a finomításra törekszik. A második próbám a melegben nagyon fotyok, forr a levegő, és lefolyok a tetején. Elpukkant a jobb kezem és azon agyalok, hogy muszáj lenne rázni rá egyet, mivel a bal kezemmel akasztok - a jobb pedig atom zárva van - kapom a jobb karba a pukkanást. "A kétujjas lyukból még rázni kell egyet." Ez lesz a kulcs. 

Hanyagolom kicsit, inkább késő délután akarok éleset dobni - hátha pár fokkal hűvösebb lesz, így Marci és Rudi Sarlatán próbái után a Zeri-t szerelem be. Rudi abszolút hobbista-amatőr mászóba van, át se nézi a legvégét a kunsztrésznek, de már dobja az éles próbákat előről. Pihenő előtt vérzik el, kár a próbáért. Csak idő és kimenet kérdése de szerintem pár alkalmon belül akadni fog a stand. Marcinak előbb utóbb szintúgy. Vagy levet magáról a vasaló fogás - csak mert nem vízszintesen áll?! Oltási! 

Zeri az új Retek. 
Bajusz nyitása, Zedisdead eleje - Teri véggel. Az eleje nagyon szuper atletikus mozgásokat tartogat, majd a harmadik akasztás után kitravi a Teribe és azon felmászás. Nagy nyúlások miatt nem tudnám pontosan belőni a nehézséget, 7b+ azért biztos megvan, de talán 7c is. (Egy éven belül vagy 20 megmászást jósolok neki, de lehet sokkal több lesz. Először mindenki fikázódni fog, de mégis megmásszák majd. Respektálom Bajusz bátorságát, hogy merte mászni ezt az utat, áttörve a értelmetlenség korlátját.)
Később jött is a hűvös, s eljött a legjobb próbám ideje. A kétujjasból lerázás végtelen jó béta, meglett a puncibanyúlás, de valahogy annyira meglepődtem hogy ott vagyok - a Viktor reibung levetett magáról. Nagyon kár érte, amatőr hiba, kb egy órával később ezt sikerült még egyszer reprodukálnom - fáradtságból kifolyólag. Kis kedvetlenség és fogyó bőrrel jövök le, s félmotivációval készülök a Zeri kiszerelésre. Igazán  fel kell szívnom magam és kell még béta pontosítás is, de sikerül átverekednem magam negyedikre az alján, s sikerül felmenni a Terin is, ha nem is a legszebb módon. 
Jöhet a "speedteri" amin Marci rekordot megy, kalapemeléses mód: 37.7 sec. 
Hallgatás beleegyezés. Hazafelé megismertem Pepsis Bélát és társait, melyből a leendő szakzsargon finomodik. Gyűjtögetem is a szótárba még a szavakat... melyeket e kis társadalom megalkot. 
Zárásképpen megosztok egy képet az első női 9a mászóról, akihez képest valóban Lynn Hill maga a gyönyör - remélem nem fogtok rosszat álmodni.
Josune Bereziartu