2017. október 9., hétfő

Labák tripp 2017


2016 nyarához hasonlóan idén augusztusban is ellátogattunk Csehországba, a homokkő mászás hazájába. Rengeteg élménnyel lettünk gazdagabban és csak tovább fokozódott a vágy, hogy ismét visszatérjünk, de szavak helyett beszéljen inkább az alábbi alkotás:

2017. szeptember 23., szombat

Copenhagen Boulders Competition 1.


CB FUN CUP #3 2017 from Copenhagen Boulders on Vimeo.
A verseny mely a koppenhágai edzéseimet éltette már egy ideje. Mire edzel, ha nincs sok esély a sziklázásra, mivel tartod égve pislákoló motivációdat. Koppenhága legnagyobb bouldertermében minden évben van egy versenysorozat, ami négy fordulóból áll. Próbáltam több-kevesebb sikerrel felkészíteni magam a versenyre, de számos nem várt pofonba sikerült beleszaladni. Avagy alcím lehetne az is; rég mérte le verseny így az arcomat!
Szinte biztos voltam benne, hogy döntős leszek, a verseny hetéig gyakorlatilag egy épkézláb mászót nem sikerült találnom - aki akár engem is tudna motiválni. A terem tele térdzoknisokkal (bocs Tomcsi), bivaly erős emberekkel akiknek a mozgása kutya. A héten viszont valahogy előbukkantak a föld alól a keményebb arcok is, sikerült egy kettővel másznom együtt - de nem voltam különösebben hanyatt esve a tudományuktól. Erősek voltak - de az voltam én is.
A versenyen viszont elvált a vér a víztől. Előkerültek a "jól bevállt" Cheeta és Flathold fogások és emberméretű világkupás elemek, melyekkel Magyarországon nincs esélyed találkozni - és kint bár próbáltam annyit edzeni rajta amennyit csak tudtam, mégis nagyon másak ezek a fogások. Több dolgot is sikerült már realizálnom az első egy hónap ittlét után.

1. Csipire nagyon gyenge vagyok (ez általánosítható sztem a magyar mászókra is, mivel otthon a fogások 90%-a perem vagy reibung)
2. hiányzik belőlem a Kucsera szekrénypakolós, összeszorítós ereje
3. meg kell tanulni sétálgatni az elemeken
4. meg kell tanulni páros kézzel ugrálni
5. és persze hajlékonyabbnak kellene lenni csípőben

Ha a mentális hiányaimat most nem vesszük figyelembe :D talán ezen területek igénylik még mindig a legnagyobb odafigyelést; versenymászásra.
Sziklán kevésbé fontos a dupla kezes dyno, de ha versenyezni akarsz el kell fogadnod az utak fejlődését is, és adaptálni kell magadat ehhez az új megváltozott style-hoz. Ahogy hallottam versenyzőket, itt van akinek van kisperemes cipője, nagyon puha talpó cipője az elemekhez ami jól tapad és a többi...

Dióhélyban a versenyről és érdekességek.
20 boulderes selejtező, amire 4 óra van - majd döntő 3 boulder - hatan jutank be.
Egy órával később mentem oda, úgy voltam vele ha 20 boulder 3 óra alatt nem tudok megmászni, akkor valszeg négy alatt se menne, otthon 20 boulderre másfél órát szoktunk kb kapni és én a keleteurópai stílusban edződtem.
Nagyon alaposan bemelegítettem majd nekiestem a bouldereknek. 15flash mászásom lett, két boulder volt ami további pár próbából lement. Két bouldert flasheltem a zónáig, de a Toppot elérni lehetetlennek tűnt és azt hiszem csak egy világkupákon induló gyerek tudta megmászni, így az utolsó számomra nehézre dobtam a próbákat az utolsó fél órában. Idegőrlő volt mert tudtam, hogy lehet ez lesz a válaszvonal a döntő és én közöttem, de a sorozatos Top-racsapások után sem akadt sajnos be. Két cheeta sloper elemből kellett elugrani a Top-ra, ami valahogy lentről nem nézett ki olyan nehéznek, de mégis amikor először eljutottam az ugrópozícióba, azt éreztem egy centit se tudok feljebb emelkedni. Ugrani két reibungból 30 fokos áthajlásban. Még sosem találkoztam ilyesmivel. Ugráltam már sokat egy két centis peremeken a 40°-os moonboardon, de sloperből indítani ugrást... hm. Végül ugyan a próbák során egyre közelebb kerültem a megtartáshoz, de végülis csak csapkodás lett belőle, nem tudtam leduplázni ezt a fogást. (egy héttel később edzésen pihenten persze sima)
18Top kellett a döntőhöz, így én végül a 17. Toppal nem jutottam be.

Persze a selejtező után ment a bánkódás, hajtottunk is egyet izibe - de utólag kevésbé bánom. Nagyon kemény a kinti mezőny és a boulderek is. A döntőben sopánkodtam, hogy jajj de másznám ezeket, de igazából a 3 döntős útból legjobb esetben is kettő, vagy inkább egy zóna lett volna az eredményem. Olyan nehézre építették az utakat, az egyik döntős útban konkrétan két edzés óta nem bírom megcsinálni a beszálló mozdulatot, nemhogy 4 perc alatt megmászni az utat.

A verseny alatt BBQ parti ment az udvaron (szemerkélő eső közben persze), hatalmas hamburgerek sültek grillrácson, a verseny alatt DJ - keverte 4 órán keresztül a számokat - és persze a döntő alatt is - a ritmus szigorúan a mászókhoz lett igazítva (ugrás, top, beszállás stb.) nem tudom ezt hogy vitelezték ki, de olyan volt élőben nézni a versenyt, mintha egy zenére jól megvágott youtube videót néznél. Frenetikus és motiváló volt!
eredményem 
Az izolációban a 6-6 döntősnek vittek csészében kérésre teát vagy kávét, kaptak egy hatalmas kosarat tele banánnal, almával, smoothieval, energia-szeletekkel csokival. Megdöbbentő volt számomra itt mennyire körül van nyalva a versenyzők segge - szemben az otthoni szokásossal: "Előnevezésetek van? -Igen! - Szuper akkor jár a póló, uhh M-es hát az már sajnos elfogyott, de egy S-es női jó lesz?"

A döntőnél raklapokra szerelt reflektorok világítják meg a mászókat. Dobogó, livestream - mi kellhet még 100 koronás versenyzési belépő fejében. (4100Ft)
Szóval nagyjából ennyi volt. Nem lesz életem legkedvencebb versenye az biztos, ha Patkányék összekaparják magukat az otthoni készletből még színvonalasabb bouldereket fel tudnak varrni...
Ha találok később még neten képeket a versenyről akkor töltök fel, egyelőre a döntőről pár darab.
Férfi 1. döntő. Elemből kiugrás a plafonba a sloperre, majd visszaugrás az elemre,
megtartva a zóna alulhúzót. (nem, az nem zseb.)

Nagyon jó routesetting. Pucsítós kunszt elemre felállással, hogy a
csajok izzadt seggét mindenki alaposan szemügyre vehesse. Like!
Ezt a mozdulatot csak egy ember adta be...

2017. szeptember 7., csütörtök

Silence, az első 9c

Egyszerűen nem mehetünk el emellett. Adam Ondra több éves küzdés és sokszoros Norvégiába való visszajárogatás után, levarrta az első 9c nehézségű utat. Sokunk álma elérni a 8c fokozatot, Ondra erre egy számmal emelt durvábbat a francia skálán. Több mint sokkoló. Elképesztő. És az idő is hogy rohan, 2012-ben lett megnyitva a Change, mintha csak tegnap lett volna - azaz 5 éve. Hmm.
Ez a videó jól összefoglalja az elmúlt napok facebook és instagram posztjait. De mutatnom kell még egyet. Egy minden olasz által ismert dalt, amivel ünnepeljünk hát mink is! :D

és


és akkor pár szót az út névről is...


2017. szeptember 2., szombat

Dánia egy hónap után

Feldmár András gondolataival kezdenék:

– Szabadságharcosnak nevezi magát. Mit jelent önnek a szabadság?
– Azt jelenti, hogy azt csinálok, amit akarok, és nem kell azt csinálnom, amit nem akarok. Ehhez viszont hatalom kell – nem hatalom mások felett, hanem hatalom, hogy másoknak ne legyen hatalma felettem. Véleményem szerint a hatalomnélküliség a boldogtalanság legfőbb oka. Nem pszichológiai probléma ez, hanem mikropolitikai és etikai. A szabadságért a sírig kell harcolni. Arra azonban nagyon kell vigyázni, hogy az én szabadságom ne zavarja mások szabadságát és fordítva.
– Ezek szerint a hatalomnélküliség depresszióhoz vezethet?
– Depresszió nem létezik, azt az 1960-as években az antidepresszánsok gyártói találták ki. Úgy beszélnek róla, mintha betegség lenne, pedig dehogy.
– Ha nem depressziónak, akkor minek nevezné ezt az állapotot?
Reménytelenségnek. Ha egy marslakó azt kérdezné tőlem, mi ez az állapot, egy matematikai formulával vezetném le: elnyomás + vélemény kimondásának tiltása = depresszió. Vagyis nem betegség, hanem valóban hatalomnélküliség. 1956-ban, amikor elhagytam Magyarországot, mindenki depressziós volt. A népet elnyomták, igazat nem szabadott mondani, mert éjjel jött értünk a titkosrendőrség. Mindenki ivott, sírt a sörébe. Erre antidepresszánst adni őrültség. Harcolni kell az elnyomás ellen! Ha valaki rosszul érzi magát, azért van így, mert nem jó számára a környezete. Ha találok egy halat a magas fűben, nem antidepresszánst adok neki, nem terápiára küldöm, hanem rohanok vele vízhez, ahol újra boldog lesz. Manapság mindenki azt javasolja: dolgozz magadon és újra boldog leszel. Szerintem a környezeten kell dolgozni, olyat teremteni, amiben boldogok lehetünk. Dolgozhatunk magunkon akármennyit, ha rossz a környezet, amiben élünk. Dolgozhat magán akármennyit a jegesmedve is az állatkertben, soha nem lesz boldog.
---------------------------------------
Már egy ideje tervezgettem külföldre menni, de a Dániai kiutazás során már nem kevés pofonba sikerült beleszaladni – sőt volt időszak amikor a kellemesebb időtartamokat csak a két pofon közti átmenetnek definiáltam. Megváltozott a viszonyítási alap. Feldmár kérdése szerintem jó. Viszont, mi az a hely ahol boldog lehetsz, mi az a munka vagy mi az a szabadság ami boldoggá tehet. Mi az alapvonala vagy vonatkoztatási pontja ezen fogalmaknak? Sokan érezhetik, hogy életük lapos, sivár, nem okoz örömet a meló vagy az élettér. Az ilyen embereknek mindenképp ajánlom a külföldre költözést. Garantáltan nem lesznek szabad perceid, kiderülhet hogy az eddig munkád nyomába se érő melókat találsz, összecsapahat fejed felett egy idegen ország bürokráciája, barátaid vagy megszokott közeged hiánya. Az biztos, hogy nem fogsz unatkozni. Jó ha ilyenkor tudja magában tartani az ember a lelket, vagy ha már nincs erő – van társ vagy barát akinek ilyenkor a szavai minden akadályon képesek átrugdosni. Ez nagyon sokat számít – hogy távol vagy de nem vagy egyedül. És amúgy sem a „jó időkben” mutatkozik meg az ember rátermettsége és tűrőképessége, a nehéz időszakokban is meg kell valahogy előbb utóbb találni a pozitívat – tudni merre tartasz és mit miért csinálsz.
De visszatérve a felvetésre, ha nem mész el – sosem tudod meg a talán-ra a választ. Én hiszem, hogy megéri külföldre kimenni ha megteheti az ember, a sok kezdeti szívás megedzi az embert – és összeszedhetsz sok tapasztalatot amire egy életen át lehet alapozni. Úgyhogy nem festem színesre a szavaimat – kaptam hideget meleget Dániától az első egy hónap után. A kilátástalannak tűnő munkakeresések és a szeles, szemerkélő esős idő sokszor képes motivációm lángjának eloltására (amely amúgy sem túl sokszor lobbant itt kint fel), de ugyanakkor egyre több apróságot veszek észre amit másképp értékelek. Egy hónap után végre kezdem meglátni a szépeket is, a jó dolgokat is – talán mert csak most értem meg a befogadására. Koppenhága egy gyönyörű város, érdekes (kimért) emberekkel. Ez az ország a bicikli utak és terhes nők országa. Ennyi terhes nőt én még életemben nem láttam, mint ami itt fogad. Élénken szembetűnik az emberek öltözködése, ami a dánokra jellemzően sztem kicsit egysíkú – ha valaki „divatosabb” ruhákat viselő embert látsz az szinte biztos hogy külföldi. Egysíkú alatt értesd kirakati bábú. Viszont elég pozitív hogy mindenki biciklizik. A nők magassarkúban, férfiak öltönyben, ha esik ha fú.. mindenki teker. (Általában gyantát mert az olcsóbb Christianiaban.)
Az emberek szépek. Kimértek és bár nincs bennük annyi virtus (talán ezt hosszabb idő után kellene kijelenteni) mint a hazaiakban, de ellentétben a hazaiakkal itt látsz embereket munkába menet mosolyogni. Amit otthon kevésbé – sőt ha csak a budapesti tömegközlekedést nézem – az emberek általában idegroncsok lesznek a 30-40perces közlekedés alatt mire beérnek a munkahelyükre. És még el sem kezdődött a nap. Látszik az itteni embereken, hogy más szintű gondjaik és problémáik vannak mint a hazaiaknak. Ha külföldi vagy talán ezt nem érzed annyira, de amit látok az az – hogy ha Dánnak születtél ez az ország simogat. Pénz és jólét folyik a csapból is. Ez egy igencsak összetartó közösség, ahová nehéz beenned magad külföldiként. Nem hiába halljuk mindenkitől akiket kérdezgetünk, itt a külföldiek a külföldiekkel barátkoznak.
Dodo első munkahelyét egy indiai étteremben találta meg, de ahogy sejtem itt egy munkahely sem egy életbiztosítás. A diákok, külföldiek legtöbbször okoskodva élnek meg. Palackokat viszel vissza, hogy ebből is pénzed legyen – mi foodsharingre járunk – ami egy önkéntes munka heti kétszer kb. 2 óra. Az esemény lényege hogy a már épphogy lejárt termékeket megszerzik áruházakból, és ami a kukába menne, azt megpróbálják az emberek közt szétosztani. (gyümölcsök, zöldségek, pékáruk, konzervek) Nagyon jó kezdeményezés már az alap gondolat is, hogy ne a kukába dobjuk az ételt hanem kis logisztikával hozzá juthat azokhoz az emberekhez, akiknek ez hatalmas segítség. Mint nekünk is. A heti két óra melóval rendszerint több mint 10kg élelmiszert hozunk haza, „hogy élj meg költséghatékonyan a világ legdrágább országában” című sztori. J
Az én első munkahelyem Nyhavn-ban a McJoy’s Choice nevű étterem/kocsma volt. Itt kemény négy napot sikerült dolgoznom, mint pincér/csapos, de az izlandi főnöknek nem voltam szimpatikus így végül menesztve lettem. Kábé 50 darab beadott önéletrajzból 3-4 válasz jön, nehéz fix és jól fizető helyet találni. Egy konyhai kisegítő/mosogató/takarító melóért bruttó 105 koronát fizetnek óránként, a pincér az helytől függően 105-120korona között alakul. Innen mennek felfelé a fizetések, és azért van akinek eléggé bejön. Egy régi mászócimborám, akivel Veszprémben másztunk régen együtt most itt dolgozik programozóként, neki a havi közel 1milliós fizetés azért úgy megvan.
Tax. A Dán állam 42%- adót vesz el a dolgozóktól, hmm. De persze másképp is néznek itt rá, mert mivel ez a világ egyik legkevésbé korrupt országa és minden közbeszerzés nyilvános, az emberek láthatják pontosan mire megy el a pénzük, míg azért odahaza ez is kicsit más. Soknak is érezzük amit be kell otthon fizetni és nem is igazán tudjuk hogy hová fog menni az a pénz.
Jelenleg egy raktárban pakolok újságokat majd kézbesítem is őket biciklivel. Hívhatjuk postásnak is, de a kézbesítő a lelkemnek jobban tetszik. J 1-kor kezdődik a műszakom, leginkább indiaiakkal dolgozom együtt, de sok az egyetemista diák is, mert ezt a melót lehet csinálni heti egy-két napban is és jól fizet. Remélem ez csak egy pár hónapos ugródeszka lesz, legalább megcombosodok. Egy átlagos éjszakán több mint 100 emeletet kell felsétálnom háztömbökbe, ez kb. olyan magas összeadva mint a world trade center volt.
Sokat lehet tanulni magadról is. Egy érdekes gondolat ide. Amikor júni elején otthagytam a mérnökirodát ahol rajzolgattam már majdnem másfél éve érdekes érzésekkel távoztam. Úgy fogalmaztam meg ezen érzéseket: nekem a magyar multiból kicsit elegem van, akarok csinálni valamit ahol nem egész nap ülni kell. Eszembe jutott az elmúlt hónapokban az mennyire gyorsan változik meg ez a gondolat, és milyen gyorsan fogok újra irodai meló környezetébe vágyakozni – és ha így is lenne még mindig van úgy 40 év munkaviszony előttem amit a seggemen tölthetek.

Most egyelőre ennyi legyen elég. A mászótermekről egy következő bejegyzésben fogok beszámolni, jövő hétvégén van egy koppenhágai boulderverseny, amire már készülök egy ideje – mit nekem dobogó – győzni megyek! J
IKEA-s vákumzsák a csomagoláshoz, csak ajánlani tudom!
Malmö reptere, Svédország
pure energy
Svédországot és Dániát összekötő kb. 20km hosszú híd
humusz és egészség. Az elmúlt egy hónapban négyszer ettem húst:O
Rik és Doro
reggeli chillelés a teraszon
cargo bike - itt elég divat hogy furikázzák egymást az emberek
a kép beszél.. najó egy kicsit melegebb volt a levegő..(22fok) :D
ezt itt strandnak hívják, a horvát partok után meg voltam baszódva..
jump
Nyhavn - ekkor még nem sejtettem hogy fogok dolgozni itt is
legális mokkolás világa
Rosenberg kastály - IV. Keresztély építette bulizási célzattal :)
1606-ban rakták össze, most királyi ereklyéket őriznek benne
dodo és a kertjei
honosított Mamut fenyő
Botanikus kert látogató
húsevőbe?!
csípem ezeket a nagy leveleket
bár szikla nincs sok, azért természetbe van lehetőség elvonulni
Csókollak édesanyám! :)
szitakötő 
teljesen lenyűgöznek a szélkerekek, ez is közel 400 éves
távolban a Block&walls mászóterem látható :)
bizsuba
szép de túl mainstream, szal megértem akinek csalódás
a kishableány
És a bizonyíték hogy azért a Dánoknak van humorérzékük...
ez kb 1km-el van odébb az eredetitől
Lenyűgöző technikai csodák. Dánia után a kövi trippem egy föld körüli hajótúra lesz,
mindig is vágyakoztam az ilyen óriási szörnyetegekre..
csordogál a Balti tenger