2017. január 27., péntek

Ennyi tesó! - gyors update

 

Az össznépi szervezésből végül is hárman maradtunk. A jelenlegi legmotiváltabb itthoni mászócsaj Kimmel Zsófi és a szlengjeiről elhíresült Ipach Marci. Kis szett a verdákkal, melyikkel menjünk - melyikbe fér be több chraspad/melyiken van nyári gumi arány vizsgálata. Végül a nyári gumi győzött. :-)

Vasárnap reggel 9 óra kenem nagyban a bagettet, néha eszembe jut a savanyúság, uborka, avagy valami extra amitől kicsit más lesz az íze mint máskor. Ez nyáron sokszor jól szokott jönni, mármint ha ugyanaz a projekted, nem éri meg az a lustaság, hogy mindig ugyanazt a magot veszed le a polcról vagy ugyanazt a szendót kened meg. Ugyanazt mászni és enni, mindig - olyan mintha megállt volna az idő.
Zsófi kicsit aggódik a nyári gumik miatt, de próbáljuk megnyugtatni, hogy az utak állapota jó (nem mintha bármit tudnék róla) és laza lesz lehozni a szettet Pákozdig. 

Ez így is történik. Ám a sziklákig tartó séta adja fel az igazi leckét. Teljesen le van jegesedve az ösvény, a vízszintes terepen történő gyaloglás is nehézségeket okoz, hát még az utolsó kaptató a sziklákig. A hőmérséklet éjszaka mínusz 10 alatt volt, viszont a nap süt és napközben akár -1-2°C-ig is felmelegedhet a hőmérséklet. Tökéletes körülmények, csak kicsit párás a levegő. Zsófit megpróbáljuk a Kölesgolyóra rámotiválni, amit sajnos jelenleg kimászás nélkül lehet csak csűrni. Bár a tetején lévő havat letakarítottam, az alatta rejlő két centis jégpáncél nem tudja olyan gyorsan megadni magát. 

Marcival egy dolog motivál minket különösebben, ez pedig a Rücsökmátrix. Egyike Nándi egyik legszikkadtabb videóvágási munkáinak, jó zenével, jó felvételek egy tökéletes boulderen. Sok fanatikus.. köztük Marci és én is valószínűleg megszámlálhatatlan mennyiségben néztük ezeket a videókat. Most pedig jöhet a felelevenítés. A Rücsökmátrix esetében ez még inkább érdekes. Az egész boulderen egészen a kb. 6A kiszállásig annyira kis fogások, rücskök vannak, hogy ha nem lenne videó bizony eléggé kételkednénk a boulder csinálhatóságában, béta híján kíváncsi volnék hány órát kellene gondolkodnunk. De persze megtesszük mi ezt így is, így született meg a saját könnyítő béta. De erről majd később.
Hová nem süt a nap ott jég honol


Marci elmutogatja nekem a boulder műhelytitkait, hogy pl a gyűrűsujj lebeg a levegőben - mert csak a kisujj és a másik kettő éri a rücskökön a sziklát, kiderül a megmászásnál miért Miura cipő volt Nándi lábán... az egész út kulcsrészei lényegében két bal lábon való sarkazás és egy jobb lábas sarok-spicc. Már akkor is odáig voltam ezért a boulderért amikor még csak a tömböt nézegettem, de végre úgy a negyedik-ötödik kint létem derekán sikerült is megpróbálni. Izer bétával kezdem... azaz minden bouldert a hátuljáról rakni össze, ha ez lehetséges - így begyúrva sok esetben megspórolható a a fáradtan könnyű mozdulatokból való kiesés az adott boulder végén. No meg ez a logikus, kb. egy 6A állóstartos kimászás a Rücsök vége. Technikás-figyelős-spotter-gyanús. Sarokspicc, alsóscsipi, térdék mindeközben öleled a sziklát. Eszméletlen, tényleg olyan mozdulatsorok, amiket nagyon ritkán csinálsz köteles mászásban. Zsófi flasheli a végét, szerintem ez lehet az első női megmászás hacsak Rózsa nem rakoncátlankodott errefelé. 

A poén a poénban, hogy a Rücsöknek a kötött fogáskészlete ellenére azért variálható bétái vannak. Bajusz B. pl. tudtommal a fenti beszállókaréjt sarkazva mászta meg, én pedig kihasználom fogásként a nagy üreget, vagyis benne egy perkót. Evidens nekem, ha már arrafelé lépünk akkor miért ne fogdossunk - a boulder és kimászás lényegén nem változtat, viszont sokat könnyít azon a buzi láb-átlebegtetésen amit így sokkal könnyebb megcsinálni. Persze értem Patkányékat és az eredeti koncepcióját..."menni végig azon a fogástalan pozitív rücsökvonulaton" - csak ha meg mégsem akarok kunsztot csinálni a boulderből akkor meg mégiscsak ott van egy sokkal könnyebb béta. Na bumm, de először persze meg kell mászni azt, ami az első nap után két részletben megvan. Így hát lesz még kimenet. 
Rücsökmátrix
és a jobb lábas sarok-spicc

Hazamenet előtt a hegy másik oldalát is szemügyre vesszük, illetve adok esélyt egy újabb hatalmas seggesnek a jégen. Pázmánd-on is mindig van mit projektelni. Megilletődve érünk föl. Arra lélekben már készítettük magunkat hogy nem sok napon sütkérezés lesz itt, de mivel a hely szinte egy szélcsatorna - ha máshol áll, itt akkor is jár a levegő. 
Ami most nagyon hideg.
Próbálok kicsit visszamelegíteni itt ott, de tudom hogy a többiek most nem annyira motiváltak a lenti részen való mászásra, így szinte azonnal a tárgyra térek, ami pedig a Sharp life. 
7C boulder kb. 5 maxerős mozdulattal. miután Marci közli, hogy a jobbos peremet érdemes megzárni, már egész jó próbát dobok, de félek, hogy a cipőm már túlságosan lekopott a fő-lépéshez... a táskámban lapuló cobra -ami egész nap nem volt a lábamon- pedig már valószínűleg keménnyé fagyott a hidegben és úgysem tudnám felvenni. Na mi legyen. Hmm.. nincs más választás egy motivált try és még egy. 
Egyszer csak beakad a fenti reibungos perem, se azt már nem engedem el. Mivel fosok a kopott cipőtől és mivel nem ismerem a falat annyira/továbbá a szürkület kombó együttesen azt eredményezik inkább campus mozdulatokkal próbálok kimenekülni az útból mint okos lépésekkel... de megmászódik és az a lényeg. 
a kulcsmozdulat

A fenti falon Zsófi az alsó traverzra, Marci pedig egy régi kunszt projójára szikkad rá, ami egy kis dolgozás után le is megy. A flash próbából végül annyi lett nekem, hogy örültem a sima állóstart megmászásának... kb. 7A+ a beszálló egy kicsit még gondolkodtat. Ennyi tesó!
Ennyi tesó sd from Izer Bálint on Vimeo.

2017. január 20., péntek

Új fülek

Amíg a maradék bejegyzésadósságok törlesztésre nem kerülnek, ajánlom becses figyelmetekbe a nemrég felkerült fejléceket. Itt  a "Szótár" és a "Best of" fülek segítségével, tanulmányozhatjátok az általunk használt mászószleng szavait, illetve az általunk írt és a statisztika szerint legolvasottabb bejegyzések kerülnek majd ki. Reméljük gyakran frissül majd. :-)

Hogy legyen valami hírérték is. A héten megmásztam a moonboardon az első 7C flash-emet. Hát az út vonalvezetését nem gondolták túl, de említésre méltó dolog ez. Maradjon hát nyoma. Edzés végén adta ki, kicsit fáradtan de jól ráhangolódva a perkókra.

2017. január 9., hétfő

A pécsi vendégszeretet

Pécs a POTE hazája. POTE pulcsik, POTE lányok és fiúk... de nekünk nem ez jut eszünkbe.
Sokkal inkább az a kis konglomerátum kőtömb, ami Kővágószőlősön található. Régóta ment a szettelés, hogy összejöhessen egy trip, de annyira messze van - senki sem motivált elmenni ide. Úgyhogy úgy voltam, ha törik ha szakad levonatozom és majd csak lesz valahogy. A helyi erőktől kaptam végtelen supportot, ottalvási lehetőséget, kalaúzolást. Különösképp megemlíteném Abaligeti Gallusz-t, aki jelenleg az egyik legmotiváltabb Babásra kijáró mászó. Már hetekkel korábban le is fixáltuk az időpontot, ezután már csak imádkozni kellett, hogy az adott hétvégén jó legyen az idő. Mármint hideg és csapadékmentes. December első hétvégéjét írtuk.
Mivel délután 4 óra körül már besötétedik, ezért bizony nagyon korán el kellett indulnom hogy még világosban tudjunk mászni sokat. Reggel 6 óra után vonatra szálltam és megpróbáltam minél többet aludni, a 3 órás út alatt. A pályaudvaron már vártak, én pedig egy színes pehelykabátos gyereket kerestem a tömegben (olyan mászókinézetűt). Gallusz és barátnője nagy mosollyal és egy halom motivációval vártak, egyszerűen nem tudtam elképzelni hogy ennek a napnak ne legyen tökéletesen boldogságos kimenetele.
Mire megérkeztünk a parkolóba a Mecseki hegyoldal elé, a csupasz fák koronáján át látszott, hogy a hegyoldalban egy magányos mászó mozog a kövek előtt. Árpi már fent csapatta az új projektjén.
Első dolgom a tömbök befényképezése, ha már ilyen szépen süt a nap, majd átbeszéljük a meglévő utakat, a helyiek kunsztjait, mindenki motivált. Verőfényes napsütés, enyhe szellő - tökéletes körülmények.
A bemelegítőmászások után részemről a következő lépcsőfokot jelentő PTE kigyakorlása következik, ami a teljes tömb körbe traverzálása. Gondoltam ráhangolódásképpen megnézem Pistike 7B+ os boulderét az Aquaparkot. A videóján úgy tűnt, pár kis fogás és kellemetlen pozíció, emiatt felmotivált hogy flash próbát dobjak rá. Amolyan gyorsan túlélős boulder. 
Csak az aláhelyezkedés után realizálódott bennem, hogy hát bizony elemelni a segget a rissz-rossz beszállófogások mellett bizony kihívás lesz, nem is beszélve a következő mikroperemről, amin a teljes testsúlyt meg kell tartani az áthajlásban, sőt elindítani egy hatalmas mozdulatot.
Aquapark kistömbje a repedésbeszállóval
és az első kulcsfogása
Úgyhogy azért nem volt a flash szintemen belül, de mégis pár próba után végül megadta magát a peremes őrület. 
Ezután jöhettek a sima könnyebb utak és kimászások - ami nagyon jó érzés a konglomerátumos kövön. Ajándék kimászás, de néha azért okosba kell lenni, hogy mit fog az ember. Ez a szikla megtanít arra, hogy sosem bízhatsz benne 100%-ig, persze van pár odabetonozottnak tűnő fogás és forma, de mégis... a konglomerátum jellegéből adódóan igazából bármi bármikor a kezedben maradhat. Persze ez csak kisarkítás, de azért figyelni kell. 
Gallusz a POTE-t, Árpi az itt menő új 8A kunsztját üti, ami a POTE egy lentebbi kiszállóvariánsa, lényegében a West side Mutha fucka 7B útba megy bele, ami két trükkös mozdulat, amik fáradtan nagyon esetlegesek. 
köteles utak hazája
POTE kimászás
project mode on
feel the sunshine
Részemről két próbát dobok a PTE-re, a teljes travira. A legjobb próbámnál sem sikerült sajnos eljutni az ugrópozícióba, ami a legnehezebb mozdulata fáradtan az útnak, de biztató volt a fejlődés a tömbön, amit már évek óta nem tapicskoltam. Csak egy 6B/6C mozdulat lehet külön ez, de fáradtan mégis annyira esetleges a csinálhatósága...okoz rendesen fejtörést. Égő ujjakkal és durrant alkarral hagyjuk hátra a kis tömböt, majd köszönök el a srácoktól. Belém vésődött a kontraszt arról, milyen ha valahol szívesen fogadnak, sosem felejtem el milyen a pécsi vendégszeretet.
A mászás után mielőtt hazajöttem volna, összefutottam az épp Pécsett héderező Előddel (Árpi öccse) és barangoltunk egyet a pécsi karácsonyi vásár környékén. Annyira szép volt. Egyre többször érzem azt, hogy nem jó ha a mászás annyira fanatikussá és szűk látókörűvé tesz, hogy nem veszed észre magad körül a szép dolgokat, ha elmész bleauba de a 60km-re lévő Párizst lusta vagy megnézni vagy már nem is érdekel, mert a Bas Cuvier szektor jobban izgat, vagy ha elmész Petrohradra, de senki sem motivált a 80km-re lévő Prágában meginni egy sört, vagy megnézni egy teret vagy befogadni valami szépet ami nem a természetből jön. Climber are just soo...climber. 
Azt hiszem ez a nyitottság nagyon kiveszett a mászógenerációmból. Ez nem feltétlen baj, csak még egy vonal az önállósodás mellett. 6órát vonatoztam ezen a napon, összesen körülbelül 4 óra mászásért.
Már majdnem 11 óra mire visszaérek Kelenföldre, Budapestre. Utam az Ujjerő terembe visz, ahol már nagyban zajlik a verseny utáni fogásfelrakás. Nem sokkal a pizzafutár előtt értem ide, (tökéletes időzítés) ami bár nem a napom fénypontja... azért mégis jó egy kis meleget enni az egész napi kintlét után. Pécs visszahív. Egy olyan hely ez, ami jelenleg sajnos nincs rajta az itthoni boulderesek térképén. 

Spekulációk:
Érdekes, ma az alakult ki leginkább, hogy a tömeg köteles sziklázásért bárhová elmenne, de köteles versenyekre már egyáltalán nem. Boulderben pedig pont fordítva. A boulderversenyek sokkal látogatottabbak, itthoni versenyzők járnak külföldre is, viszont csak ritkán esik meg, hogy egy egy boulderes autó elhagyja Pest vonzáskörzetét és éves szinten is a külföldön vagy belföldön boulderezők aránya töredéke a köteles mászókéhoz képest. Ezen biztosan változtatni fog a készülőben lévő új kalauz, már ha be is tud fejeződni idén.

2017. január 3., kedd

Happy New Year everyone!

Újévi fogadalmam nem volt, de ha lenne talán az lenne, hogy megpróbálni több időt szakítani az írásra. Régebben úgy ment, hogy többet írtunk mint másztunk, több poszt született mint sziklás nap, ez idén jelentősen megfordult. 2016-ra 53 bejegyzés jutott, holott 61 sziklás mászónapom volt csak nekem és persze elvileg többen csináljuk ugyebár a blogot, szóval lehetne ez a szám magasabb is... de nem a darabszám tükrözi a minőséget. Viszont nekem a darabszám tükrözött valamiféle fanatizmust, ami nem csak a ziázást és projektelést jelentette, hanem az írás iránti szeretetet is - mármint ebben a témakörben, de ezer fokon. 
És persze két bejegyzéssel tartozunk még decemberről, egy jó öreg Padányi Kupa és a Pécsi vendégszeretet hamarosan napvilágot látnak. Illetve egy szilveszter tájéki tétova napok is be fog csúszni valamikor a közeljövőben. Sokfelé osztom a figyelmemet jelenleg, több új dologba is belevágtam a fejszét. Mászás témakörében ez három dolgot takar, de most kettőt fogok ecsetelni. Az első volt az egyszerűbb. Admin szerettem volna lenni a 8a.nu oldalon. Több okból is. Egyrészt láttam, hogy a Spanyolok már évek óta tolják, hogy vagy lefordítanak cikkeket vagy spanyol megmászásokról írnak spanyolul a nyócá spanyol oldalán. Hogy megkapd a saját országod egyszerűen a 8a oldalán a bal fölső sarokban a logó alatti Global-t kell átkattintani Hungary-re. Ha ezt most megteszed ott csillog az első fordításom frissen, ropogósan. 

Másrészt nem örültem, hogy nincs magyar fórum, magyar oldal ami effektíve rendszeresen, közölne versenyeredményeket, adatokat, számokat, teljesítményeket a Magyar Sportmászás világából. A szikla.hu -val pár éve megszakadt valami, ami aztán a 4bakanccsal ismét megszakadt (sajnos). A Magnéziafelhő és boulder blog is gyorsabban lefőzte magát mint a kávé, bár Csé adott még egy löketet neki az év végi beszámolóival, amik amúgy korszakalkotóra sikeredtek. 
Sokáig abban a hitben éltem, hogy a facebook fogja átvenni a média szerepét hiszen itt terjednek leggyorsabban a hírek és itt jut el a legtöbb emberhez is. Ezt én akartam is, meg nem is. De ez nem történt meg, sem a 7C+ oldalán, sem a CS entertaiin-áhh nem tudom leírni helyesen, nem is próbálkozom. De abszolút meg is értem, a 7C+ -os fiúk világa a 7C+, CSÉ-é a sajátja, Bubb-é a krónika, én pedig... here we are. Mindenkinek megvan a saját felülete, még ha teszünk is átfogó dolgokat időnként közzé vagy utalunk hazai teljesítményekre, egyszerűen sehol sincs rendszeres beszámoló. 
Ezt a hiányzó űrt kívánom a 8a.nu-n innentől betölteni. Én leszek Szauron, a szem mely átlát középföldén keresztül Pécsig, a Rotpunkt Vértesi zugain át Veszprémig, átlátok a Péceli füstön, és szemem figyelni fog Északkelet felé is, illetve a külföldön élő Magyarok is bizony szem előtt lesznek tartva. Nem fogom örökké csinálni, át fog adódni annak aki fiatal és motivált, aki benne van a krémben és akinek van ideje ezzel foglalkozni, de beindítani én szeretném. Ezek az indokaim. Jó néhányatokban felvetődhet a bézöl az angol tudásommal (amit majd igyekszem csiszolni) vagy a Magyar helyesírásom (ez már már menthetetlen) de ígérem, próbálok jobban koncentrálni rá mint eddig. 
Szóval ez volt az egyszerűbb, a másik fába-vágás kicsit nehezebb. Ez a második arról szól, hogy segíteni valakinek aki nem kérte, de megérdemli. Aki az egyik legfanatikusabb mászónk volt, akitől én tonnányi motivációt tudtam meríteni fiatalon. Aki több százszoros Magyar Bajnok, aki nem fordított hátat a sportnak... és én azt SZERETNÉM, hogy a sport se fordítson hátat neki ha segíteni kell. Törpéről és a betegségéről van szó. Szeretném, ha valamilyen formában, a versenyek jótékonnyá tételével, vagy egy külön emlékversennyel, de valamilyen formában anyagi segítséget nyújtani neki, ami a gyógyuláshoz segíthet. Szerencsére ebben Benus Tibor-ban partnerre találtam és az a legnemesebb cselekedet lesz, ha az MHSSZ is beáll az ügy mögé. Ezt sem tudom egyedül megcsinálni, de a szekeret beindítani be tudom. Ennek tervei mostanában vannak kialakulóban. 
ahogy mi érezzük a 17. kerületet

bleau 4c ?
Csináljunk valami évzáró izét. 
173 mászással kapcsolatos napom volt 2016-ban, ebből 61 sziklán töltött nap. A Nazgul 8a sem volt rossz, de az ennél egyel nehezebb Csontbrigád 8a volt nekem idén a csúcs. Sok nap, sok évi munka fizetődött ki. Két 8a után kiemelném az 5db idén mászott 7c+ -t, ezek közül is a fogástörés óta már inkább 8a-ba nyúló Metavadat és az ausztriai Shugurim-et. Két külföldi 7c+ volt idén (egyiket 4. próbára!) és volt 7c második próbára Szlovéniából és Ausztriából, és harmadikra Németországból. Idén léptem át az all-time-ever kislistámon az első határt az 50. 7c vagy nehezebb köteles megmászással. Ez boulderban szintén jubileum volt, a 100. 7B vagy afeletti boulderemet másztam meg idén. Nem lett ez rossz, annak ellenére sem, hogy a kitűzött 8b út és 8A boulder nem lett meg idén. Nincsen savanyú szájíz, a piramis alja épül ki mindig - az elmúlt év leginkább a sokoldalúság fejlesztésére fordítódott. (Ismét, csináltam már ilyet 2014-ben, amikorelkezdtem nyújtani és nyitott ujjakkal mászni. 180km-ert futottam idén ez fele a tavalyinak és harmada a tavaly előttinek. Talán az évi 60 futóalkalom és másfél órás félmaraton nem kell a 8a mászás. Vagyis most így sikerült és ezt érzem.
Tartalmas volt. A 30 külföldi sziklán töltött mászónap azért pozitív, akárhogy is nézem, pláne hogy ennyi szerintem még sosem volt. 

-Csontbrigád, 8a/+ Csókakő
-Nazgul, 8a Kis-Gerecse
-Badman, 7c+ Kis-Gerecse
-Metavad, 7c+ Kis-Gerecse
-Masters of the Snotting, 7c+ Kis-Gerecse
-Shugurim, 7c+ Adlitzgraben

-Vlez mi na záda, Petrohrad 7B+
-Minimál Bézöl, Öreg-lyuk 7B+

Boulderversenyek időrendi sorrendben:
Monkey UV JAM: 3. hely
Spider I. Kupaford: 9. hely
Monkey Magyar Kupa: 7.hely
Ujjerő Magyar Kupa 9.hely
Ujjerő 300 csapatverseny 2.hely
Egri Várfalmászó verseny: 3.hely
MonkeyII Maraton 5. hely
Gi Magyar Kupa 4. hely
Padányi Kupa 2. hely